Az elme csodája.
Fogantatás után, az agy fejlődik ki először, mint a lelkünk önálló létezését szavatolni képes, anyagi, és szellemi kiterjesztésünk. Ebben az emberi agyban, funkcionál a relatív tudatú elménk. Az emberi elme attól relatív, hogy alapvetően két elméleti részre osztható. Tudatira és tudatalattira. A folytonos relatív viszonyítási képességünk, a tudati agyban nyilvánul meg. A tudati agy tehát, kizárólag csak a jelenben működik, a jelen pillanatnyi viszonyait képes kezelni. A tudatalattiban pedig, már nincsenek viszonyítási lehetőségek, ott alapvetően a test és cselekedetvezérlésünk valósul meg, a tudatosan kialakított aktuális hiteink alapján.
A tudati agy, funkciója szerint, állandóan viszonyít a jelenben. Az észlelt eseményekhez csatolja a viszonyításunk jelen pillanatát. Így kialakult hitként abszolutizálja azt, és azonnal továbbítja a tudatalattiba. A tudati agy tehát, a fennálló lehetőségek közül kiszűri a számára éppen legideálisabbat, és azt így, hitként abszolutizálva, továbbítja a tudatalattiba. A tudatalatti elménk feladata az, hogy a hitként abszolutizált, tudatosan létrehozott ítéleteink, hiteink alapján vezéreljék a cselekedeteinket. Mert a hitként abszolút értéket nyert gondolat, test és cselekedetvezérlésre képes. Így a tudatalatti számára teljesen mindegy az, hogy tudatosan helyes-e, vagy helytelen az adott vezérlőgondolat. Számára az a fontos, hogy a tudatitól abszolút értéket nyerve, vezérlő parancsként értékelheti. A tudatalatti az emlékek időrendi lineáris raktára, így a tudatink etalonként kezel minden emléket, ami a tudatalattiban létezik. A tudatalattink tehát, már az abszolút tudatunk. Mivel a tudatalattink végzi el a szükséges test és cselekedetvezérlésünket, ezért a testünkön észlelhető lelki érzéseinket is közvetlenül kezeli. A testünk felől érkező érzéseket alakítja át mentálisan értékelhető információkká, és inverz módon, a tudatos gondolkodásunk során kialakult ítéleteink alapján alakít ki érzéseket, a testünk adott pontjain.
Anyagi vonatkozása miatt, az agyunk állandóan rezeg. Az emberi agy, tudatos állapotában, béta szinten rezeg. Ez a bétának nevezett rezgési szint azonban, igen széles tudati tartományt jelent. Általában közepes szintű a rezgése. Ha öröm ér bennünket, akkor pozitív irányba emelkedik az agyunk rezgési frekvenciája. Ha pedig, bosszúság, bánat ér bennünket, akkor negatív irányba süllyed, a béta jellegű agyi rezgési szintünk. Ebből kifolyólag, nem a gondolataink mennyisége fontos az agyi rezgéseink megváltoztatása számára, hanem a gondolkodásunk minősége. Vagyis az a tény, hogy milyen lelki indíttatású érzéseket vált ki belőlünk egy adott gondolat, vagy gondolatsor.
Az Univerzumban terjedő mágneses információk mágneses teret biztosítanak. Mi pedig, anyagi halmazokként, elektromos teret képezünk. Ezért az elektromos anyagi jellegű változások, minden esetben, a mágneses tér változásaihoz igazodnak. Így az agyi rezgésünket, az a tény biztosítja, hogy a kétféle térszerkezet, folyamatosan egymásra hat. Az Univerzum mágneses állóhullámai, stabilnak mondható, középszintű elektromos aktivitású rezgésszintet, közepes bétarezgést biztosítanak az agyunk számára, éber tudati állapotban. Ez a rezgésszint módosulhat az érzelmeink hatására. Mert az érzelmeink minden esetben a lelki vonatkozásainkat fejezik ki. Azokat a lelki vonatkozásainkat, amelyekben a létezésünk képes reálisan kifejeződni.
Ebből kifolyólag, nem az a fontos igazán, hogy agy embernek milyen tudáshalmaz terheli az elméjét, hanem éppen az, hogy a rendelkezésére álló tudáshalmazt hogyan képes úgy formálni, a mentális gondolkodási folyamatai közben, hogy azok érzelmi változásokat váltsanak ki a lelkéből. Természetesen, szükségünk van a kor szellemiségének megfelelő alapműveltségre ahhoz, hogy kommunikálni tudjunk egymással, reális keretek között. De nem az a cél, hogy minél nagyobb mennyiségű ismerethalmazt „töltsünk” az elménkbe. Az emberi agynak ugyanis, nem az a természetes funkciója, hogy mindent tudjon, hanem éppen az, hogy minden megérthető dologra nyitott legyen. Vagyis, a mindent tudás helyett, olyan általános ismeretekre van szüksége, amelyek segítenek eligazodni, a folyton-folyvást szaporodó, lexikálisan tárolt emberi információhalmazokban.
Valójában, az agykapacitás egy csacska fogalom, az emberi elmére vetítve. Valamikor 5-15%-ban határozták meg. Reális agykapacitásról, csak a gépi adatrögzítés esetében lehet szó. Egy adott memória, információs adattárolási képességét fejezi ki. A legnagyobb tudósaink sem használták ki az agyuk teljes képességét, annak csak elenyésző töredékével gondolkoztak. Mert az emberi tudat nem adattároló szerkezet. A szükséges adatok, emlékek formáját öltve, a tudatalattiban „tárolódnak” el. Így a mi „memóriánk”, azt a mentális folyamatot jelenti, amely által a tudati agyrészünk hozzájut a szükséges adatokhoz, a tudatalattinkból előhívva azokat. Az azonban tény, hogy alapvetően csak olyan adatok érhetőek el ilyen módon, amelyeket megtanultunk, amelyekre emlékezhetünk. Van azonban, egy nem ilyen egyszerű alapvető mód is, amelynek a segítségével, mégis bármilyen informatív értéket képviselő adat birtokosai lehetünk. Éppen ezt az agyi képességet biztosítja, a címben rejlő elménk csodája.
Az Univerzum oszthatatlanokból felépített alaphalmaza közvetít minden mágneses információt, mégpedig longitudinális, mágneses alapú hullámok formájában. Így ez az Univerzum abszolút Elméje, amely Istenként fogható fel, mert így minden anyagi létezésről tudó, és minden anyagi létezésre ható mágneses alapközeg. Az emberi relatív elme, ennek az univerzális Elmének az anyagi vonatkozású kiterjesztése. Mivel pedig, anyagi vonatkozású kiterjedés, ezért elektromos tulajdonság jellemzi, így tranzverzális elektromos hullámok kialakítására képes. Az elménk csodája az agyunk ideális használatával érhető el.
Mágneses hullámok formáját öltve, minden lehetséges információ megvan az Univerzum alaphalmazának mágneses terében. Amelyik információ már megvalósult, megnyilvánult belőle, az képezi számunkra, az objektívnek nevezett anyagi valóságunkat. Azt a csodálatos világmindenséget, amelyben élünk, és amit észlelve folyamatosan viszonyíthatunk. Abba a valóságba kell ugyanis, tudatosan beleilleszkednünk. Az életünk folyamata során változik, fejlődik az emberi tudás. Így újabb, és megint újabb hiányok merülnek fel. Azok megoldási lehetőségeire koncentrálva juthatunk újabb szükséges információkhoz, amelyek az Univerzum mágneses alapterében „várakoznak” arra, hogy szükség esetén megnyilvánulhassanak az életünkben. Ezért, a lelki érzéseinkre hagyatkozva, gyakorlatilag nekünk kell megteremteni annak a mentális feltételét, hogy az anyagi felépítésű, elektromos tulajdonságú agyunk elméje, hozzájusson az Univerzum alapterében „várakozó”, számunkra szükséges mágneses alapú információkhoz.
Az elménk, teremtő funkciót úgy lát el, hogy amikor az értelmi, szellemi vonatkozásunk, és az érzelmi, lelki vonatkozásunk egyensúlyba kerül, akkor gondolat és érzés megalkotja a hitbéli képzetet. Amikor az érzelmeink társulnak az értelmes gondolatainkkal, akkor realizálódik bennünk a lehetséges elképzelés, ami a képzelet által, vizuális élménnyé alakítja, formálja az érzelmeinket. Ezért a reális képzelet, mentális képi formát öltött érzelmeket jelent. Minden esetben, az érzelmeink módosítják a valóságunkat, mert kizárólag azok vezérlik az agyi rezgésszintünk változásait. Az ideálisan használt gondolataink, csupán fokozni képesek ezt az érzelmekben dús lelki aktivitásunkat. Majd ezek az érzelmek módosítják az agyunk béta rezgési szintjét. Az örömteli érzések pozitív irányba, míg az örömtelen érzéseink negatív irányba terelik. Így a negatív elektromos agyi frekvenciaváltozás veszteséget jelent nekünk, míg a pozitív elektromos agyi frekvenciaemelkedés hasznos számunkra.
A hasznos, és veszteséges állapot tehát, attól függ, hogy a gondolataink által kiváltott érzelmeink, pozitív vagy negatív frekvenciamódosulást váltanak-e ki az agyunk alaprezgéséből. A szükségszerűen értelmes adatok által kialakított mentális kép, amelyben az érzelmeink integrálódtak, az agyunk elektromos rezgésváltozásának köszönhetően, olyan mágneses rezgésmódosulásokat idéznek elő, amelyek módosítani képesek, az alapvető létezésünket képviselő mágneses állóhullámainkat. Ez a szubjektivizáció folyamata, azaz a mentális képi formát öltött elképzelésünk kivetítése az elménkből. Azaz, az elektromos agyi rezgésváltozás mágneses hullámváltozássá módosulása. Amikor a relatív emberi elménkből kivetítjük az érzelmekkel dúsított értelmes elképzeléseinket, akkor azt az Univerzum abszolút Elméjébe vetítjük ki, akaratlanul is. Az abszolút Elme kezeli a mágneses hullámokat, így azokat is, amelyek a mi elektromos agyi rezgésváltozásunk hatására alakultak ki, a szubjektív alaphalmazban.
Amikor tehát, az abszolút Elmébe vetítünk ki, akkor szubjektivizálnuk. Teremteni valót irányítunk Isten felé, az abszolút Elmébe. Az érzelmeink fokozódása során, az egyéni szellemiségünk tudata kapcsolódik mentálisan, az Univerzális szellemiség abszolút tudatával, az Elmével. Ő pedig, rezonálva a rezgési módosulásunkra, objektivizálja, azaz megvalósítja számunkra azt, aminek a valós, reális képét kivetítettük részére. Vagyis, olyan mágneses állóhullámokat stabilizál számunkra, amelyek hatására, létrejön a szükséges új anyagi struktúra, vagy környezeti változás. Ezt az abszolút Elme, és relatív elmék között zajló teremtési folyamatot, mi mindaddig csodának értékeljük, ameddig nem értjük meg tökéletesen.
Most is éppen így történik a valóságunk, a sorsunk kialakulása. Azzal a különbséggel, hogy zavaros, vegyes, vagy éppen negatív hitrendszer alapján alakítunk ki magunknak, teremtési impulzusokat képviselő hiteket. Ezért zavaros, kaotikus a mai emberek élete. A változás azonnal észlelhető, ha megváltozik a gondolkodásmódunk. Csak azt az egyharmadnyi negatív gondolatmintát kell mellőznünk, kirekesztenünk a gondolkodásunk folyamataiból, amelyek beárnyékolják a helyes, pozitív gondolkodásmódunkat. Ehhez a mentális folyamathoz, nem szükséges feltétlenül Istenhívőnek lenni. Az egyszerűen, nem előfeltétel. Istennek nem az a fontos, hogy Őbenne higgyünk, hanem az, hogy legyen teremtésre méltó hitünk. Olyan érzelmekkel dúsított értelmes elképzelésünk, a valóság lehetséges kialakulásáról, amelyeknek a megvalósulása további érzelmek forrása lehet számunkra. Egy gyakorlati próbát mindenképpen megér a dolog. Akinek sikerül kiiktatnia a negatív gondolatmintákat az elméjéből, annak számára a valóság, amelyben él, mindenképpen szebb lesz azonnal. Továbbá, amennyiben a hiteit pozitív gondolatminták segítségével, örömmel alakítja ki, akkor a sorsát formáló valóságának a szépsége, még tovább fokozódik.
Így az elme törvénye a hit törvénye. Vagyis, a tudati és a tudatalatti agyrészünk funkcionális viszonyát jelenti, amit a hit tart életben úgy, hogy az öröm érzéseit váltja ki belőlünk. E miatt, a legfontosabb természeti törvényünk, mert kénytelenek vagyunk folyamatosan alkalmazni, a viszonyokban gazdag életünk során. Így az emberi elme reális működése folyamatában, a lelki érzelmeink által vezérelt szellemiségünk nyilvánul meg, ami a relatív és az abszolút tudatunk eredőjeként, híven visszatükrözi az életünkben elért önmegvalósítási szintünk reális fokát, vagyis a hitünket. És ez a hitünk realizálódik most, a jelen pillanatában is, a jövőnket folytonosan kialakítva.
Ahhoz, hogy a relatív emberi elme csodája, minden kedves olvasóm életében valóság legyen, azt kívánom, hogy mielőbb értsék meg, és lássák tisztán azokat az összefüggéseket, amelyek által, az agyi béta rezgéseink fokozhatók. Ahhoz pedig, olyan értelmes gondolatokra van szükségünk, amelyek a pozitív érzelmeinket képesek felszínre hozni. Amelyeknek őszintén tudunk örülni. Mert csak az öröm érzéseivel felvértezett értelmes gondolataink képezhetnek számunkra olyan valóságot, amelyben a sorsunkat nem kiszolgáltatottként kell leélnünk. Így mi magunk igazíthatjuk a sorsunkat úgy, hogy közben a lelki érzelmeinkkel, aktívan részt veszünk a valóságunk kialakításának mentális folyamataiban.
Ehhez a csodálatra méltó átalakuláshoz, minden kedves olvasómnak, jó utat kívánok. Mert ez egy út, amit szintén az első lépéssel kell kezdeni. Az elhatározással, hogy mentálisan megváltozunk, és akkor megváltozik a tapasztalati életünk is. A megtapasztalható változások pedig, mindig új erőt adnak ahhoz, hogy ezt a mentális utat járjuk, igazolva azt, hogy jó úton haladunk, hogy jól döntöttünk.
Matécz Zoltán
2011.02.19.
matecz.zoltan@gmail.com
