Elektromágneses hullám.
„elektromágneses hullám: az elektromágneses tér periodikus állapotváltozásai (rezgései), amelyek a fény sebességével terjednek vákuumban. Tranzverzális hullámok, azaz rezgési irányuk merőleges a terjedés irányára.”
Kislexikon
„Az elektromágneses hullámok tranzverzális hullámok, az elektromos és mágneses mező rezgéseinek terjedését jelentik. Széles frekvenciatartományuk van, legtöbb közegen át terjedni képesek – beleértve a vákuumot is – és elnyelődésük hőmérséklet-emelkedést eredményez”
Fizika Képes Szótár
Az elektromágneses hullám, elektromágneses teret képez. Ezért az elektromágneses tér fogalmi jelentésére is szükség van.
„elektromágneses tér: egymással összefüggő elektromos és mágneses erőtér.”
Kislexikon
A mondanivalóm megértése érdekében, sajnos megint az alapoknál kell kezdeni. Az anyagi világunkban, az elektron képviseli az egységnyi elektromos töltést. Nyugalmi helyzetében értelmezve, statikus elektromosságról beszélhetünk, míg a mozgó, áramló elektronok esetében, elektromos áramról van szó. Az elektron tehát, elektrosztatikusan töltött alapvető részecske. Úgy is nevezik néha, hogy az elektromosság „atomja”. Önálló polaritást nem képvisel, mert csupán, elektromos töltéssel rendelkező részecske. Negatív elektromos telítettségi meghatározását onnan nyerte, hogy az anyagi testeket, ha elektrontöbbletük van, negatívan telített elektromos jelleg jellemzi, míg elektronhiány esetében, pozitívnak nevezett elektromos jelleg határozza meg. Így a testek negatív elektromos telítettségének értelmében, az elektron is negatív előjelet nyert, mint alapvető elektromos töltés. Ez sajnos, így alakult ki az elektronika történelmi folyamatában. Vagyis, nem azért negatív, mert alapvetően elektromos töltése van, hanem azért, mert az elektrontöbblettel rendelkező testeket negatívként határozta meg a tudomány, és e miatt, a negatív jelleg, visszautal az elektronokra is.
„Az elektromosság jelenségét elektromos töltéssel rendelkező részecskék (elektronok vagy ionok) jelenléte vagy mozgása okozza. A töltések között erő hat. Egy test negatív töltésű, ha elektronfelesleggel rendelkezik, pozitív töltésű, ha elektronhiánya van. Az elektromos áram a töltések rendezett mozgása az anyagon keresztül” „A sztatikus elektromosság viszont a nyugvó töltések között fellépő erőkkel foglalkozik.”
Fizika Képes Szótár
Véleményem szerint, alapvető hiba az elektromos töltés kategóriájába sorolni az ionokat. Az ionok ugyanis, olyan atomok, amelyeknek eleve elektronfeleslegük, vagy elektronhiányuk van. Ennél fogva, anyagi testeknek minősülnek, hiszen az elektronhiánnyal küszködő ionok is többelektronos anyagi szerkezetek. Hát még az elektrontöbblettel rendelkezők. Így az ionok, mindenképpen töltéshordozó testek, még ha aprók is. Így nem azonosíthatóak be töltésekként, az elemi töltést képviselő elektronokkal.
Az elektrosztatika alaptétele szerint, az azonos előjelű töltések taszítják, a különböző előjelű töltések viszont, vonzzák egymást. Ez az én véleményem szerint, csak akkor igaz az állítás, ha az anyagi szerkezetek többelektronos jelleget mutatva, elektronhiányt vagy elektronfelesleget mutatva, polaritással bírnak. Akár atomi szintű ionok azok, akár nagyobb kiterjedésű testek. Maga az elektron polaritástól független, egyszerűen csak elektrosztatikus töltéssel rendelkezik. Ennél fogva, az elektronok egymáshoz képest kiegyenlítődni nem képesek, vagyis alapból taszítják egymást. Egymáshoz vonzódni képtelenek. Az elektronok minden anyaghoz vonzódnak, amelyben az elektrosztatikus kiegyenlítődés lehetősége felmerülhet, azaz elektronhiányuk van. Az elektromos megosztás szükségszerűségét ugyanis, az elektrosztatikus egyensúly kialakításának a kényszere tartja fenn. Ezért az anyagi testek, természetes állapotukban semlegesek. Vagyis, polaritás nélküliek.
A magányos elektron, mágneses tulajdonságokat produkálni képtelen. Ezért semmiféle mágneses jellege nem lehet. Így az elektronok által felépített hullámoknak, nincsen önálló mágneses vonatkozása. A tudomány mégis közösített, elektromágneses hullámokról beszél. Annak ellenére, hogy az elektronok által felépített elektromos teret, és a mágneses teret úgy tárgyalja külön, hogy közben egymással összefüggőnek értelmezi, az elektromágneses hullámok vonatkozásában. Miért fontos ez? Mert a kétféle erőtér egymásra merőleges, ezért egymás ellenhatásai építik fel. Kapcsolatuk induktív kényszer alatt áll, még ha a viszonyuk tartósan ellentétes érdekeket képvisel is, a viszonyításuk során.
Az Univerzumban, a mágneses hatásokat, a semleges oszthatatlan alaptömegekből kialakult, háromdimenziós mátrix felépítésű szubjektív alaphalmaz közvetíti, lineáris módon. Ezek, az általam csak pontoknak nevezett oszthatatlan alapelemek, statikus halmazszerkezetet alkotva, állandóan rezegnek. Az állandó rezgésüknek köszönhetően, olyan longitudinális hullámok kialakítására alkalmasak, amelyek 300 000 km/s sebességgel képesek közvetíteni, a lineáris felépítésű mágneses információk hatásos energiaértékét. Így az energia, nem csupán szubjektív hatás, hanem az informatív értéke miatt, olyan tudatos hatása az Univerzumnak, amely az anyagi struktúrák szerkezeti kialakítását, és fennmaradását képes elvégezni. Mégpedig olyan módon, hogy az Univerzum mágneses alapú terében képesek mozogni az anyagi részecskék, mint apró összetett testek. Centrális állandó mozgásukat, amelynek segítségével tranzverzális hullámok kialakítását teszik lehetővé az anyagi részecskék, éppen a mágneses alapú longitudinális hullámok állandóságának köszönhetik. Így a mágneses hullámok, mint a lendkerekeket, úgy tartják állandó jellegű perdülő mozgásban, az Univerzumban kialakult anyagi részecskéket. Mivel az anyagi részecskék közül, az elektron a legkisebb, és a legaktívabb összetett test, ezért neki jutott az elektrosztatikus feltöltődés lehetősége.
A szubjektív alaphalmaz képez mágneses alapú teret, az anyagi létezések elektromos állapotváltozásai számára. Így a szubjektív alaphalmaz, közvetlen kapcsolatban áll az anyagi szerkezetek elektronjaival. Ezért az elektronok, soha sincsenek statikus értelemben véve nyugalomban, mert nem csupán keringő mozgás, hanem forgómozgás is jellemzi őket. A körülöttük kialakuló elektromos mezőt, ugyanabból a szubjektívnek nevezhető alaphalmaz szerkezetből építik fel, amelyben a mágneses hullámok terjednek. Csakhogy, akkor már nem statikusan lineáris a helyzete az alaphalmaz érintett részének, hanem az elektronokat kényszerűen követve, centrális mozgás jellemzi, az általuk kialakult elektromos mezőket. Mivel ugyanabban a halmazszerkezetben alakulnak ki a centrális elektromos terek, mint melyik alapvetően a lineáris mágneses teret alkotja, ezért szükségszerű induktív ellenhatásokként érvényesülve, egymás ellen dolgoznak. Vagyis, a mágneses hatásváltozás, elektromos hatásváltozást kényszerít ki, és fordítva is éppen ugyanaz a helyzet.
A mágneses hullámok által közvetített energia informatív értéke úgy hasznosul az elektronok anyagi világában, hogy a mágneses hatást, a centrális mozgásra kényszerített szubjektív alaphalmaz azon része, amely az elektronok közelében centrális csupán, modulátorként juttatja érvényre. Vagyis oda-vissza jelleggel modulálja a mágneses, és az elektromos hullámok, informatív értéket képviselő hatásviszonyait. Az elektromos hullámokból, a mágneses hullámok információs értékét alakítja ki, míg a mágneses hullámban terjedő energia informatív értékét, olyan elektromos hullámváltozássá alakítja, amely által létrejöhet az anyagi rendszer, viszonyítható strukturális állapotváltozása. A modulátorszerű állapotra azért van szükség, mert az elektromos hullámok, a centrális mozgásokra épülve tranzverzális jellegűek, míg a mágneses hullámok, az elektronoktól távolodva, továbbra is homogén, azaz lineáris szerkezetűek, ezért longitudinális jelleget öltenek. Így a centrálisan mozgásra kényszerült, vékony alaphalmaz réteg, ami az elektronok körül alakult ki, egymáshoz képest modulálja, a tranzverzális, és a longitudinális jellegű információkat.
Amikor tehát, elektromágneses hullámokról beszél a tudomány, akkor tulajdonképpen, az egymással szükségszerűen induktív összefüggésben álló elektromos és mágneses terekről tesz említést, amelyben az elektromos tér halmazszerkezetének centrális mozgása, amely a vizsgált hullám tranzverzális jellegét produkálja, csak az anyag közvetlen közelében érvényes jellegű. Az anyagi halmaz elektronjaitól távolodva, visszanyeri lineárisan statikus jellegét, és longitudinális hullámként közvetíti tovább, az adott informatív értékű mágneses hatást. Így képes vákuumban is közvetíteni a mágneses alapú longitudinális hullám az energiát, ugyanolyan hatássebességgel, pedig ott alig van elektron. Elektronok hiányában ugyanis, nem beszélhetünk elektromágneses hullámokról. És ilyen elektronszegény környezet az Univerzum tere is, amely a bolygók, és csillagok közötti tágas helyet kitölti, mozgási teret biztosítva az anyagi létezések számára.
Ebből kifolyólag, nem beszélhetünk olyan elektromágneses hullámokról, amit általánosságban véve, egységesként értelmezhetünk. Beszélhetünk viszont, tranzverzális jellegű elektromos hullámokról, amelyek az elektronok centrális mozgásának köszönhetően, nem lehetnek más fajták, és longitudinális mágneses hullámokról, amelyek az elektronok közelében, tranzverzális jelleget öltenek. Viszonyításuk anyagi környezetben zajlik, ezért kizárólag együtt mutatják meg magukat, a viszonyító emberi értelem számára, mint a mágneses, és elektromos ellenhatások közös aktív mezői. Az ellenhatásuknak köszönhető aktív ellenerőik ugyanis, az alaphalmaz mezőszerkezetében egyenlítődnének ki, de mivel nem képesek a tökéletes kiegyenlítődésre közvetlenül az anyagi környezetben, ezért a közösített ábrázolásuk derékszögű koordináta rendszert alkot, ami a folyamatos induktív ellenhatásukat tükrözi. De attól még longitudinális a mágneses hullám. Így az induktív hatások arra utalnak, hogy a kétféle mező, a centrális elektromos mező, és a lineáris mágneses mező, anyagi környezetben modulátorként érvényesülve, ellentétes informatív erőviszonyokat képviselnek egy időben, és a közösített elektromágneses mezőben, kiegyenlítődni nem képesek.
Ennél fogva, ha munkát végzünk egy elektromos anyagi halmazon, akkor annak mágneses kísérőjelensége is lesz. Vagy fordított értelemben, ha a stabilnak mondható anyagi halmaz elektronjaira, mágneses hatás fejt ki erőt, akkor az elektronjainak a mozgásállapota fog megváltozni, befolyásolva ez által, az anyagi halmaz viszonyítható állapotát. Az anyagi halmaz állapotváltozásának mértékét az határozza meg, hogy a mágneses hullám által közvetített energia, milyen informatív értékkel bír. A mágneses változás ugyanis, olyan elektromos állapotváltozást idéz elő az anyagi halmazban, amely a megváltozott anyagi struktúra szerkezetét, vagy mozgásállapotát, módosultan viszonyítható adatokkal ruházza fel. Így a mágneses hullám által közvetített energia, amely az elektromos hullámokat befolyásolja, olyan informatív értékkel bír, amelyet a mágneses hullámhosszhoz rendelt frekvencia biztosít. Illetve, egy elektromos hullám, olyan mágneses hullámot alakít ki, amit éppen a hullámhosszához tartozó frekvenciája határoz meg.
Informatív energia = mágneses hullámhossz * mágneses frekvencia = mh * mf
Anyagi adatállapot = elektromos hullámhossz * elektromos frekvencia = eh * ef
Szubjektív létezési információ = mh * mf = eh * ef = Objektív létezési adatok
Lineáris Centrális
Longitudinális hullám Tranzverzális hullám
Az Univerzumban kialakult harmonikus egyensúly, csak így tartható fenn.
A létezés, objektív és szubjektív egy időben. Ennél fogva, a kétféle értelmezési lehetőség, egymással egyenértékű. A szubjektív valóság alaphalmazában terjedő mágneses információ reálértéke, az objektív valóságban viszonyítható anyagi állapottal egyenértékű. Így válik reálissá, valóssá, a viszonyító emberi tudat számára. Így a szubjektív állapot, objektív állapotot tart fenn, míg a szubjektív állapotváltozás, objektív állapotváltozást idéz elő. A viszonyítható objektív létezési állapot, állandósult mágneses állóhullámok hatásának köszönhetően stabilak. Ha pedig, a nyugalomban lévő anyagi halmazon változás viszonyítható, a megváltozott adatai által, akkor az a megváltozott, szubjektív módon terjedő mágneses hatásváltozással magyarázható. A szubjektív állapotváltozásokat, mágneses hullámok közvetítik, míg az objektív állapotváltozások, az elektromos hullámok módosulásai során viszonyíthatók. Így a kétféle hatás, egymással ellentétes érdekviszonyokat tükröz. Ezért nem beszélhetünk közösnek értelmezett elektromágneses hullámokról. A közösnek értelmezett elektromágneses hullám fogalma, egységesnek értelmezi a tranzverzális anyagi, és a longitudinális alaphalmaz szintű hullámokat, egy időben. Mégpedig, kizárólag tranzverzális hullámként fogja fel, kirekesztve a mágneses jelleg longitudinális hullámait.
Ebből kifolyólag, elektromágneses hullámról, csak az anyagi halmaz közvetlen közelében lehet csupán szó. Anyag nélkül, nem beszélhetünk a hullám elektromos jellegéről, csak a mágneses tulajdonsága érvényesülhet, hiszen elektronok hiányában, nem lehet elektromágneses a hullám. Az elektromágneses hullám tranzverzálisan longitudinális hullámot jelentene. De az ilyen módon, abszurd fogalmat takar. Az Univerzum nagy részét, csupán a szubjektív alaphalmaz tölti ki, amelyben csekély mennyiségű a szabad elektron. Elektromágneses hullámokról csak az anyagi halmazokon belül és azok közvetlen környezetében beszélhetünk. Ahol igen aktív az elektronok mozgása. Csak az anyagi halmazokban és azok közvetlen közelében beszélhetünk közösített elektromos és mágneses térről. Ebben a közös erőtérben valósul meg a hulláminformációkat átalakítani képes moduláló hatás, mint induktív jelenség.
Számunkra, azért olyan nehéz elkülöníteni a kétféle mezőt, mert a Föld anyagi szerkezete, csak a légterünk legfelsőbb szakaszában szűnik meg. Elektronhiány pedig, csak onnan érvényesül igazán. A szabad elektronok ugyanis, főképpen az anyagi halmazokhoz kötődnek, mert csak ott érvényesülhet a töltéskiegyenlítődésük sztatikus folyamata. Így az Univerzum csillag és bolygóközi terében, csekély mennyiségű szabad elektron lehet. Vagyis, az Univerzum terében kialakuló mágneses hullámokat, nem jellemezheti elektromos tulajdonság. Odakinn, nem beszélhetünk elektromágneses hullámokról. Éppen ugyanúgy, ahogy nem beszélhetünk az elektronszegény vákuumban sem. Olyankor csak mágneses hullámokról tárgyalhatunk, és az általuk felépített mágneses terekről. A mágneses hatások, csak anyagi környezetben társulnak elektromos hatásokkal. Induktív módon. Mert az Univerzumban, ellentétes érdekű hatásokként jutnak érvényre. Anyagi környezetben pedig, kényszeres kapcsolatban állnak, és induktív módon modulálják egymás lehetséges hulláminformációit. Az indukció fizikailag oktatott jelensége ugyanis, éppen ezt a moduláló jelleget magyarázza, az információ fogalma nélkül.
Matécz Zoltán
2011.02.19.
matecz.zoltan@gmail.com
