Vákuum.
A vákuum, az üresség, a semmit sem tartalmazó tér tartományának a neve. Valójában azonban, az anyagtól kiüresített teret jelentheti csak. A latin eredetű vakuus szó jelentése, üres, szabad, valamitől megfosztott dolog. Ha azonban, valamitől megfosztjuk a teret, akkor mi alkotja azt, ami megfosztottá lett? Amelyik halmazból ugyanis, ki lehet vonni valamit, maga is valamilyen halmaz kell, hogy legyen. Ezért üresség nem létezik, legfeljebb anyagtól megritkított, vagy anyagtól megfosztott tér. De a valóságosan létező tér maga, nem jelenthet űrt, ürességet, nemlétezést.
A levegő nyomását, elsőként Tirichelli mérte meg, egy általa készített eszközzel, amelynek alapján szemlélteti ma is a fizikai oktatás, a légnyomás mérésének a lehetőségét. Egy méter hosszúságú, higannyal megtöltött üvegcsövet, amelyiknek az egyik vége tökéletesen zárt, és a másik vége nyitott csupán, a nyitott végét egy higannyal telt edénybe merítette. Majd a mérőcsövet lassan felállította függőleges helyzetbe. Az egy méteres mérőcsőben, a higanyoszlop szintje, a tárolóedény higanyszintjéhez képest, 76 cm-re esett vissza. Így a csőben lévő higanyoszlop magassága, 760 mm-ben lett megállapítva. Torichelli állítása szerint tehát, a közlekedőedényekre vonatkozó alapelvek alapján, 760 mm magasságú higanyoszlop súlyával képes a levegő tengerszinti nyomása egyensúlyt tartani. Ez a higanyoszlop magasság pedig, független a mérőcső dőlésszögétől. Így határozta meg a levegő bioszferikus nyomását. A mérőcsőben kialakult higanyoszlop felett e miatt, olyan 24 cm magas „üres” térrész keletkezett, amelyik nem tartalmazhatott levegőt. Ez a 240 mm magasságú „üres” térrész lett az első vákuum, ami mesterségesen, tudományos keretek között lett előállítva, már 1643-ban.
Valójában, ez a mérés képezi a vákuum elvi alapját. Amelyik nyomásérték ugyanis, kevesebb, mint a bioszferikus szinten mért 760 mm-es légnyomásszint, az már vákuumnak minősül. Amelyik nyomásérték pedig, magasabb, azt túlnyomásként értékelik. Ennél fogva, úgy a vákuumnak, mint a túlnyomásnak, különböző szintű értékei léteznek. Nulla higanymilliméteres szintű, tökéletes vákuumot, még nem sikerült semmiféle anyagi eszközzel sem előállítani. Így a tudományban részleges, azaz tökéletlen vákuumról beszélnek csak. A világűrt egy igen jó minőségű természetes vákuumnak tekintik, ami sokkal erősebb, mint amilyen mesterséges szintű vákuum elérhető, a mai technikai lehetőségeink mellett. Így a mesterségesen előállított vákuum szintjét, a tárolóedényből kiszivattyúzott levegő anyagától kiüresített térrészben, a visszamaradó anyagi részecskék jellemzik. Ez többnyire, a klasszikus fizika álláspontja a vákuummal kapcsolatban. A modern fizika hozzáállása sajátságos.
A kvantumelméletben a vákuumállapot, a lehető legalacsonyabb energiájú kvantumállapotot jelenti. Mivel a vákuum nem tartalmaz anyagi részecskéket, ezért használják rá néha a „zéró ponti mező” kifejezést is, ami nem más, mint egy egyedileg, sajátságos módon kvantált mező vákuumállapota.
Nem tudom, mennyire vehető stabilan komolynak egy olyan elmélet, amelyiknek a fogalmi alapjai ilyen hiányosak, és rozogák. Időben változó energiahatásokról informál bennünket, az idő, az energia, és az információ fogalmának konkrét értelmezése nélkül. Így a konkrét dogmákon alapuló tudomány, elvont alapokon nyugszik, mert az alapfogalmainak nincsen még konkrétan megfogalmazott reális értéke.
Nézzünk egy hidrogénatomot, a példa kedvéért. A hidrogénatomban egy elektron kering, egyetlen proton körül. Az elektron, mágneses tulajdonságokat produkálni képtelen. A fizika azt állítja, hogy a semmiben. Szerintem pedig, a mágneses alapú szubjektív alaphalmaz képez teret az anyagi mozgások számára. Így a hidrogén atommagját képező proton körül keringő elektron, a szubjektív alaphalmazban kering. Így lehet csak elektromosan mágneses, azaz viszonyítottan elektromágneses a viszonyuk. Ahhoz azonban, hogy elektromágneses viszonyról beszélhessünk, olyan alapközegre van szükség, amelyben a mágneses hatások terjednek, és ilyen formában, állandó közvetlen kölcsönhatásban állnak az elektronokkal.
Az oszthatatlan alaptömegekből felépülő szubjektív alaphalmaz képezi azt az alapvető közeget, amelyikben az összetett anyagi valóság megnyilvánulhat. A régi tudós emberek éterként emlegették, míg a mai tudósok, a fotonok halmazának nevezhetné. Azért, mert ebben az alaphalmazban valósulnak meg a mágneses hatások. Ez az alaphalmaz ugyanis, az oszthatatlan alapelemei miatt, nem képes elektrosztatikus tulajdonságokat produkálni. Ezért, ebben az alaphalmazban zajlik minden atomi szintű, összetett szerkezetű anyagi állapotváltozás, amit elektromos hatások jellemeznek. Így az atomokon belül, éppúgy a szubjektív alaphalmaz képez mozgási teret, mint az atomokon kívül. A mágneses mező, vagy más néven a mágneses tér, minden anyagi változás terének az alapja.
A mágneses térben, amit a szubjektív alaphalmaz biztosít számunkra, az oszthatatlan részecskék alaptömegei, csak rezegnek egy helyben. Mert sem alátámasztásuk, sem pedig, felfüggesztésük nincsen. Szervezett együttrezgésük pedig, mágneses hullámként jut érvényre. Egy univerzális szintű, háromdimenziós stabil mátrixot alkotnak. Ebben az állandóan mozgó, de egységében mégis stabil alaptérben, csak lineáris jelleggel terjedhetnek a mágneses állapotváltozások. Ezzel szemben, az anyagi létezés minden megnyilvánulása olyan összetett alapelemekből áll, amelyeket forgó, és keringő mozgás jellemez. Vagyis, a mágneses alapú lineáris állapotváltozásokkal szemben, a centrálisak az elektromos anyagi állapotváltozások eseményei.
Maga az atom, igen szellősnek mondható szerkezet. A teljes atomtérfogatnak csak egy tízezred részét alkotják az ő objektív alkotóelemeinek, a protonoknak, a neutronoknak és az elektronoknak az együttes térfogata. Ennek az objektív térfogatnak is az oroszlánrésze az atommagban összpontosul, a protonok, és a neutronok által. Az elektronok ugyanis, igen parányi részecskék az atommagokhoz képest. Így az atomok belsejét is az a szubjektív alaphalmaz tölti ki, amelyik az atomon kívül is, a mozgás lehetőségét biztosítja számukra. De nem csupán biztosítja az anyagi mozgás lehetőségét a szubjektív alaphalmaz, hanem szervezi is, fenntartja azt.
Mivel a legkisebbnek megismert atomi alkotóelemhez, az elektronhoz képest is, nagyon parányi az oszthatatlan alapelemek tömegmérete, ezért vákuumot képezve egy anyagi szerkezetű edényben csak úgy lehet, hogy ritkább szerkezetű anyagot szivattyúznak ki belőle. Mivel az anyagi megnyilvánulások legapróbb alkotóelemei számára is, a szubjektív alaphalmaz biztosít mozgási teret, ezért a vákuum bármilyen fokozata, pusztán anyaghiányt jelent, éppen a bioszferikus szintű légnyomáshoz viszonyítva. A szubjektív alaphalmaz alkotóelemeit kiszivattyúzni képtelenség egy anyagi edényből, mert az könnyedén átjárható, igen „szellős” szerkezet számára. Ezért van az, hogy a legtökéletesebb mesterséges vákuumban is, és a természetes vákuumban is, igen jól terjednek a mágneses hatások. A természetes vákuum pedig, amit a bolygó és csillagközeg alkot, alapvető lételeme a mágneses hatásoknak.
Mivel az anyagi létezés minden fajtája, főképpen centrális alapú rezgés, így a forgó, és a keringő mozgásformái, a szubjektív alaphalmazban zajlanak. Ezért, a centrális jellegű anyagi mozgások, nagy sebességű, száguldó állapotváltozásai miatt, a stabilnak mondható lineáris alaphalmaz nyugalmi állapota, relatív áramlásnak minősül. Vagyis, nem a szubjektív alaphalmaz alkotóelemei áramlanak, hanem az állandó anyagi mozgás miatt tűnik úgy, mintha az alaphalmaz tökéletesen átjárná az atomokat, vagyis átáramlana rajtuk. A centrális elektromos anyagi létezés, így áll állandó kényszerkapcsolatban, a számára lineáris mágneses alapközeggel, amely e miatt, az állandó anyagi mozgások számára, folytonos relatív áramlásban van, a tökéletes nyugalma ellenére is.
A vákuum tehát, azt mutatja meg számunkra, hogy a szubjektív alaphalmaz egy adott részében, mennyi anyagi részecske tartózkodik. Így a tökéletesnek nevezhető természetes vákuumban, amit a bolygóközeg jelent, vagy például, a galaxisok közege, elenyésző az anyagi mennyiség. Ezért, nem beszélhetünk az esetükben elektromágneses hullámokról, csak kizárólag mágnesesekről. Az elektromos hullámokhoz, anyagi szintű centrális halmazokra is szükség van, amelyben az elektronok képezik az elektromos összetevő alapját. Így elektromágneses hullámokról, csak anyagi környezetben lehet szó.
Matécz Zoltán
2011.04.30.
matecz.zoltan@gmail.com
