Imagináció és meditáció.
Minden reálisan gondolkodó értelmes ember képes arra, hogy az észszerű elgondolásait, képszerűen jelenítse meg az elméjében, hogy a fantáziája segítségével, képzeletet alkosson. De mi értelme a reális, azaz valós képzeletnek, ha nem lehet köze, a megélhető valóságunkhoz? Akkor az csupán, az emberi agy, egy teljesen felesleges funkciója lenne. Azonban, a képzelőerő mégis működik bennünk. Éljünk vele úgy, hogy hasznos legyen az számunkra.
Amiben nem hiszünk, az elképzelhetetlen számunkra. Ennél fogva, amiben hiszünk, azt el is kell tudnunk képzelni valósnak. Így csak az képezheti a képzeletük tárgyát, amiben igazán hiszünk. Így az életünket alapvetően meghatározzák a belső, mentális elképzeléseink. A képzelet egy valószerű mentális kép az elménkben, amely a tapasztalati valóságunk felé törekszik, mert a lelki vágyainkból eredően, motiválja a tudatos cselekedeteinket. Minél valóságszerűbbek ezek a képek, annál erősebb a motiváció, a megvalósulás érdekében elvégzendő cselekedeteink hajtóereje.
A fantázia, az értelmes emberi elmében funkcionáló szellemiségnek, az a mentális képessége, amelynek segítségével, a valóság eddig megismert elemeinek gondolati formái, ideái, valósághű képi alakot öltenek az elménkben. Így a fantázia, az a mentális adottságunk, amely segít az elménkben felgyülemlett ideák közötti reális eligazodásban. Így a fantázia segítségével, olyan mentális képzeletet alkothatunk bármiről, ami számunkra, abban a formában még nem létezik, a mi saját érzéki valóságunkban. Ezért a képzeletalkotó fantázia, tudatos mentális tevékenység. Így minden céltudatos tevékenységünknek elengedhetetlen előfeltétele. Ezért, a fantázia nem más, mint a képzelőerőként megnyilvánuló mentális kreativitásunk. Erősen függ a szellemi tudattartalomtól, attól, az ismeretmennyiségtől, amit az eddigi életünkben megismertünk már. Fantáziára, képzelőerőre van szükségünk ahhoz, hogy a mentálisan kialakított eszmei ideáinkat, képszerűen meg tudjuk jeleníteni az elménkben. Reális fantáziáról akkor esik szó, ha az általa kialakított mentális kép, tökéletesen illeszkedik a mi saját valóságunkhoz, produktív, építő módon segíti formálni, és nem ferdíti el azt számunkra. Csapongó fantáziáról pedig, akkor beszélünk, ha a mentális képzeletünk nagyon túlzó formát ölt, és valójában elvonja a figyelmünket, a szükségszerűen megvalósítható realitásokról. Produktív, teremtő típusú a képzeletünk, ha alkotó jelleget öltve, olyan valóságot tükröz számunkra, ami a saját fantáziánk mentális kreativitásának a terméke. Reproduktív, újrateremtő jellegű a képzelet, ha valaki más fantáziája által már elképzelt valós, vagy vélt valóságot, mi újra, és újra elképzeljük.
Képzelőerő: A fantázia segítségével alkotunk értelmes, érzelmek nélküli mentális képeket. Ez általában, céltalan ábrándozás. Feladata csupán, a vágyaink, kívánságaink valóságszintű képzete. A fantáziálgatás olyan érzelmek nélküli képzelődés, amelynek nincsen imaginációs jellegű teremtő hatása, mert csak a szellemi értelem hatja át. Ma az emberek így fantáziálgatnak, képzelődnek, szinte mindenről. Ezért a képzeletüknek, nincsen spirituális szintű, mágikus teremtő ereje.
Megjelenítő erő: Mentális képi formát alkot, ami alapvetően szükséges a vágyainkból indukálódó lelki érzelmeink befogadására. Olyan, mint egy tudatos öntőforma, amit érzelmekkel lehet feltölteni. Valamint, mentálisan értékelhető képi formát biztosít számunkra, a meditatív állapotban érzékelhető látomásaink, vízióink, mentálisan értékelhető kivetítésére.
Megnyilvánító erő: Imaginációs erő. Az Univerzumban működő, mágneses alapú teremtő energiák befolyásoló, vezérlő ereje bennünk. Mentális alapú lelki kép, amely telítve van az érzelmeink energiatartalmával, mert a képzeletünkben integrálja, az érzelmeink diktálta adathalmazt. Így az imaginációs erőnk, olyan valóságérzetet biztosít az elménkben, amely képes elindítani, az anyagi szintű megvalósulási folyamatokat. Ezért az imaginációink által, a sorsunk formálódik, mert az imaginatív képzeletünkben integrálódik, összpontosul a tudatos gondolkodásunkhoz rendelhető, összes lelki érzésünk. Az akaratunk és a vágyunk, egy közösített tapasztalati szintű, mentális képben integrálódik.
A mentális képzeleteim, csak akkor válnak a valóságom szerves részévé, ha már akkor is lelki örömöt okoznak számomra, miközben az elmémben kialakítom azokat, nézegetem, dédelgetem, gyönyörködök bennük, és közben, még részletesebb, valóságosabb mentális gondolati formát alakítok ki számukra. Amikor pedig, örömöt okoznak nekem, akkor közben végtelen hálát érzek azért, hogy az elképzeléseim olyan valóságszerűek, mert már akkor a valóságom részének érzem őket. Ez a szellemi valóságomhoz ragaszkodó megelőlegezett örömöm forrása. Ez a megelőlegezett öröm váltja ki bennem a reményt, ami nem más, mint a valós megnyilvánulásig tartó örömöm alapja. Csak azt tudjuk elfogadni ugyanis, aminek a valós megnyilvánulását, már lelki szemeinkkel látjuk előre, mert azoknak a dolgoknak az elfogadására, már mentálisan is érettek vagyunk. Erre az érettségre utal, a remény által megelőlegezett öröm. Az imagináció fogalma az „imago” latin szóból vezethető le, jelentése: valósághű kép, hasonmás, látszat. Ezért az imaginációs képességünk nem más, mint a sorsunk tudatos kialakításának a lehetősége, vagyis a megélni kívánt élettervünk tudatos előkészítése. Tudatos élettervről persze, csak akkor beszélhetünk, ha az ember tisztában van már azzal, hogy az imaginációs képességével, a valóságot formáló, alakító mentális adottság van a birtokában.
Az imagináció, olyan mentálisan kifordított meditatív tevékenységünk, amelynek segítségével mágikus, önmaga realitását megvalósító spirituális erő ébred bennünk. Mert minden reális képszerű elgondolásunk, a vágyainkból eredően arra törekszik, hogy megvalósuljon az életünkben, a valóságunk részévé váljon. Így a hitünk által kialakított valós képzeletünk lesz az alapja, a megélhető valóságunknak, mert a képzeletünkben, az összes hozzá tartozó érzelem integrálódik, ami a megvalósuláshoz elengedhetetlenül szükséges. Így az imagináció, olyan korlátlan képességekkel rendelkező szellemi tevékenység bennünk, amelynek segítségével, az ideáinkból alkotott fantáziadús mentális képeink, lelki indíttatású érzelmi telítettséget nyertek, és a valóságunk már létező anyagi megnyilvánulásaiba alakulnak át, mágikusnak megismert módon. Az imagináció, a lelki érzelmeink indíttatására kialakult szellemi képzeteket, a megtapasztalható valóságunk részévé alakítja, „áttranszformálja” számunkra, az ideák mágneses alapú világából, a mi objektívnek megismert, érzéki szintű, elektromos jelleget biztosító anyagi valóságunkba. A képzeletünk akadálytalanul áramolhat, és megjelenítheti a lelki érzelmekkel telített képzeteinket, képzeletbeli eseményeinket, és életakcióinkat. Ha ilyen kép lebeg lelki szemeink előtt, akkor valójában, szellemi szinten már meg is valósult. Spirituális módon aktivizálódik bennünk, és akkor mágikus erővel bír. Az imagináció lényege az, hogy az érzelmeinket ki tudjuk fejezni, a megismert ésszerű ideáink segítségével olyan módon, hogy azok értelmes mentális képekké fejlődjenek, tudatosodva az elménkben. Így az imagináció harmóniát alakít ki a lelki indíttatású érzelmeink, és a szellemi indíttatású értelmünk között, aktív együttműködésen alapuló harmóniát. Ez a bennünk kialakult harmónia bír mágikus erővel, a képzeletbeli valóságunkat, önmagunk számára megnyilvánító spirituális képességgel.
Az imagináció lényege tehát az, hogy attól függetlenül, hogy teremtett tudatos lényeknek ismertük meg önmagunkat, végül is, teremtő lények is vagyunk egyben. Így mi magunk teremtünk, illetve vezéreljük tudatosan azokat az energiákat, amelyekben az anyagi létezésünk stabilizálódott. Így az objektív valóságunk, módosult részállapotokat vehet fel, és ezért, új létezési formákat ölthet. Olyanokat, amelyek számunkra sokkal jobban megfelelnek. Az imagináció nem más, mint tudatos mágikus teremtő erő bennünk. Amikor az ember, az imaginációs képességét használja, akkor valóságot teremt, egy általa készített valóságos, reális, érzelemdús elképzelésekből. Agyi vezérléssel változtat meg, tömeghalmazokban fixált megnyilvánulási állapotokat, és sorsformáló élethelyzeteket módosít. Az vagyok, illetve azzá válok, amire a hitem alapján, magamat, érzelmileg is méltónak találom. Szükséges tehát, a spirituális szintű, kifordított meditatív elme, imaginációs képessége ahhoz, hogy rá tudjunk hangolódni a mágikus teremtés mentális folyamatára.
Alapvetően kétféle spirituális képességünk van. A meditáció, és az imagináció. Spirituális képességre van szükségünk a megérzések, intuíciók és sugallatok meditatív érzékeléséhez. A meditációval megismerhetjük belső spirituális lehetőségeinket. A spirituális képességeink által, a mi belső szubjektumunk, és az objektum mivoltunk kettőssége feloldódik. Ez a mentális élmény, az embert transzmutálja, átlényegesíti, és Istentudatot biztosít számunkra. Az ember ilyenkor, mentális tapasztalatot szerez az Istennel való azonosságáról. Így a leghatékonyabb meditáció alapfeltétele az, hogy befogadásra alkalmas, nyitott állapotba hozzuk a tudatunkat. Meditáció előtt, a tudatunk megnyugtatására van szükség. A meditáció, a belső nyugalomra való törekvés, amikor az ember, a saját lelkére koncentrál. Arra a lélekre, ami az Univerzum lelkiségének, mágneses szintű energiájának, szerves része. Spirituális meditatív elmeállapotban, teljesen lecsitítja az ember a tudatát, hogy a lelki érzékei felé jobban terjedhessen az információ, ami az Univerzum mágneses alaphalmaza felől érkezik. Ez az állapot, az Univerzummal való lelki békével valósítható meg. Ez lesz a tökéletes jelenlét érzése, itt és most, amikor mindent érzékelünk. Így ez a folyamat, a tudatunkat összpontosítja, egy lelki tisztábban látás érdekében. A számunkra láthatatlan szubjektív valóság, és a látható érzéki világ objektív valósága között. A meditáció során, a megértett univerzális információt, érzéki tapasztalattá változtatja az elménk. A vízió, olyan meditatív látomás, amely a mágneses módon érkező szellemi ideákat, számunkra tapasztalható, tudatosan értékelhető mentális valósággá alakítja. A vizionált látomás olyan kép, amit az ember nem a saját fantáziájával képez. A meditációs élmény feldolgozása során pedig, éppen a tudatosodás mentális folyamata történik. Így a meditáció nem pusztán mentális cselekvés, hanem koncentrált figyelem. A meditáló személy így, képessé válik a mágneses alapú szubjektív valóságból érkező információk befogadására. Így a meditáció spirituális technikájával, tudatosan relaxált mediális állapotba kerülünk, amikor is, képesek vagyunk fogadni, az Univerzum mágneses alaphalmaza felől érkező információkat, amelyekre előzetesen ráhangolódtunk. Mint egy rádiós adó-vevő készülék esetében. Ezek a mentális folyamatok, módosult spirituális tudatállapotban, még tudatos szintű transzállapotban jönnek létre.
Érzelmek kiváltása Agy Érzelmek integrálása
Látomások, víziók Elképzelések
Meditáció -------> Spirituális képesség <--------Imagináció
Importálás, befogadás Tudatos transzállapot Exportálás, kivetítés
Az imaginációs képességünkkel a valóságunkat határozhatjuk meg. Imaginációink, a folyton változó sorsunkat formálja, alakítja. Amit gyakran „imaginálunk”, valósággá válik számunkra. Ezzel a belső spirituális szellemi képességünkkel, mágikusan tudunk hatni az anyagi megnyilvánulásokra. Imaginatív spirituális elmeállapotban, aktív, tudatos képet készítünk az érzelmeink számára. Hogy az által, minél több lelki információt tudjunk az elképzelésünkbe tömöríteni. Az imaginációt számos mentális technika gyakorolja. Például, a pozitív gondolkodás, a mantrázás, vagy a különböző szintű vizualizációs technikák. Ezek azonban, csak mentális tréningek. Ezekkel a mentális praktikákkal, mentális tréningekkel, csak a „patakhoz” juthatunk el. Ebből a „patakból”, ki-ki „meríthet” magának egy kicsit. A ”forrás”, ami ezt a patakot táplálja, maga az abszolútum, azaz Isten. Isten, aki az Univerzumot tökéletesen betöltve, a világmindenségben megnyilvánult embert is uralja, a lélek által. Az ember sorsát az imaginációs képességei vezetik, az ésszerű spirituális képzeletei által, ami az érzelmeit összetömöríti, értelmes érzéki elképzelésekben. Az imagináció lényege az, hogy a létező érzéki valóságunkból, a fantázia által formált tudatos képzeleten át, a megvalósítás létrejöjjön. Az imagináció olyan spirituális „transzformátor” bennünk, amely a kétféle valóság között teremt kapcsolatot. Így az imagináció teremtő tevékenység. Teremtésnek nevezzük ugyanis, azt a tevékenységet, amely a számunkra szubjektív mágneses valóságból, megnyilvánít valamely anyagi tárgyat, vagy egy szükségszerű életeseményt, az érzéki szintű anyagi valóságunkba.
Mivel Istenben alapvetően hitetlen világban élünk, ezért negatív a kialakult hitvilágunk. Így a negatív hiteinken alapuló imaginációs képességünk által, erősen vegyes, véletlenszerű sorsokat teremtünk magunknak. Ebben az emberiség által fenntartott spirituális káoszban, csak olyan valóság alakulhat ki, amelyben az emberi sorsok kaotikusak. Vagyis, az emberben természetes, azaz Isteni lehetőségeket biztosító imaginációs képességünk, az egyéni ember tudatos irányítása nélkül működik. Így a szeretet hiányában, egymás sorsa ellen élünk. Mert a helytelenül használt imagináció is állandóan teremt. Így a kellemetlen állapotainkat is mi magunk teremtettük meg. Az átkos gondolatok érzéseivel terhelt képzeletünk is megvalósul, de azok visszahatásai, átkosak lesznek reánk nézve is. Kaotikus sorsot formálva ez által, önmagunknak is. Áldásos visszahatást, csak akkor várhatunk el, ha szeretetteljes érzelmi alapon végezzük, az imaginatív spirituális tevékenységünket. Ezért, nem csupán önmagunk sorsáért vagyunk felelősek, hanem egymás valóságáért is, mert egymás sorsában gyökerezik a mi saját végzetünk is. Az anyagi valóságot Isten teremtette, valamint itt, és most, általunk is Isten teremt. Általunk imaginatív módon. Ez az állítás érthetetlen azok számára, akik nem képesek azonosulni az Isteni mivoltukkal. Akik Istentudat nélküli, Istenazonosság nélküli emberekként élnek.
Isten az abszolútum, így minden emberben egyénileg is, abszolút jelleget ölt. Ennél fogva, minden emberi sors, az Isteni létezés jogos voltát tükrözi. Az emberi szellem mentális fejlettségi szintjétől függ csupán az, hogy milyen színvonalon valósítjuk meg az Isteni szeretetet. Ha egoista módon, emberi szeretetre korlátozzuk csupán, a bennünk szunnyadó teremtői képességet, akkor az a sorsunkban úgy jelenik meg, mint véletlenszerű, kaotikus eseménysorozat. Ez, a negatív visszahatásai miatt, mindig reánk fog nehezedni, és így látszólag kívülállóként, áldozatnak érezzük magunkat, nem pedig, felelősnek. Az áldozat gondolkodásmódjára pedig, az a jellemző, hogy a negatív érzelmei vezérlik, továbbra is a gondolatait, és így nem képes felelősséget vállalni önmagáért sem. Abban a tévhitben él, hogy egy rajta kívülálló Istenség sorsformáló eseménysorozatainak az áldozata. Ilyen módon, Istenfélelemben él a helyett, hogy Istentudatos életet élne. Isten alapvetően úgy határozta meg önmagát, általános értelemben, hogy „VAGYOK”. Az ember pedig, mint emberré különült Isten, az „én vagyok” kifejezéssel, utal önmagára. Így az ember önálló személyiségként él, az emberiség érzéki világában. A meditáció pedig, az egyedi, az individuális én vagyok odafigyelése, a saját VAGYOKSÁGÁNAK az irányába. Az ego merev elkülönülés, az egyéniség kialakítása érdekében, míg a meditáció az eggyé válás, a tudatos lelki azonosulás lehetősége. A létezésünk törvénye nem különül el az abszolút létezés alaptörvényétől, hanem éppen abban ural bennünket. Így minden megnyilvánulásainkat, életeseményünket, vagyis a sorsunkat, az imagináció segítségével teremtjük meg, mi magunk. Így párosul Isten akarata, a mi saját akaratunkkal, a szeretet jegyében. Az emberi önmegvalósítás nem más, mint az a mentális út, amelyen elérhetünk az Istenazonosságunk szintjére. Ez a mentális átváltozás, átlényegülés, a transzmutáció tudatos érzete. Aki ezt képes érezni, már felelősséggel bír, mert Isten aktív létezését éli meg.
Az imágó kifejezés olyan biológiai fogalom, amely a kifejlett rovarokat határozza meg. A rovarok petéjéből ugyanis, először lárva lesz, majd bábbá alakulnak. Végül, ez a báb alakul át imágóvá, azaz a teljes fejlődési szakasz utolsó fázisú, kifejlett rovarrá. Hasonló a helyzet az embernél is. Bennünket a spirituális képességeink tesznek alkalmassá arra, hogy a sorsunkat befolyásoló tudatos változásokat, mint az életünk különböző fejlődési szakaszait, érzelmi úton alakítsuk ki. Amíg ezeket a lehetőségeinket nem használjuk ki, addig mi is, ”be vagyunk bábozódva”, vagyis mentálisan vannak korlátozva a lelki érzelmeink. A vélt, vagy valós biztonságunk érdekében, mi magunk állítjuk fel tudatosan a korlátainkat. Ez helytálló, és célravezető a mindennapi életünkben. Ugyanilyen korlátokat kell állítanunk, a spirituális indíttatású mentális tevékenységeink elé is. Főképpen az imaginációs képességünk elé, szeretetből. Vagyis, amelyik elképzeléseinket, nem a szeretet csodálatos érzései töltik fel, azokkal nem is szabad foglalkoznunk. Röviden, ami nem okoz örömöt, nem is képezheti a reális elképzeléseink tárgyát. Ha nem így cselekszünk, akkor a soron következő életfázisaink, a véletlenen múlnak, mert a szeretetünktől függetlenül jönnek létre. Mivel azonban létrejönnek, ezért másfajta, haragos értelem imaginál bennünket. Vagy a saját, de tervszerűtlen imaginációink áldozatai vagyunk. Ahhoz, hogy emberből kifejlett imágóvá alakuljunk, azaz Istentudatra ébredjünk, arra van szükségünk, hogy a spirituális képességeinket, tanuljuk meg jól alkalmazni. Vagyis, a meditatív, és az imaginatív képességeinket.
Az emberi agy kapacitása, befogadóképessége félreértett tényező. Alapvető lényegét tekintve, az emberi agy nem azért alakult ki, hogy minél több információt tároljon, hanem azért, hogy általa értelmet nyerjen a biológiailag vezérelt elektromágneses viszony. Ezt úgy értem, hogy az anyagi valóság elektromos jellegű, így benne az agyunk is. Ez az elektromos tulajdonságú anyagi valóság, az Univerzum mágneses alaphalmazában nyilvánult meg. Az anyagi tömeghalmazok strukturális létezése, a mágneses alapon közölt információk energiaviszonyainak köszönhető. Az abszolút létezés valósága, objektív és szubjektív egy időben. Így az emberi agyban funkcionáló imaginációs képességünk, olyan spirituális teremtési lehetőséget valósít meg számunkra, amellyel az elménkben kialakított tudatos elektromos adatokat, mágneses módon kezelhető információkká alakítjuk. A mágneses jellegű szubjektív valóságból pedig, a mágneses módón terjedő információkat, az érzéki szintű objektív valóság részadataivá formáljuk, meditatív módon. Ezek a mágneses agyi impulzusok befolyásolják, az Univerzum reánk vonatkozó mágneses viszonyait. Így képes az ember, tudatosan, tervszerűen is változtatni a sorsán.
Elpusztíthatatlan energia vesz körül bennünket, ami arra vár, hogy a valóságunkat kialakítsa, a mi elképzelt lelki igényeink alapján. Az energia nem vész el, csak átalakul, és a testek tehetetlenségét kifejező tömegek állapotváltozásaival fejezi ki az aktivitását. Munkavégzés által, megváltoztatja a tömeghalmazok strukturális megjelenési formáit, és újabb megnyilvánulási formákra készteti azokat. Átalakítja azok, általunk viszonyítható állapotait. De az energiát, csak az érzelmeink aktivizálhatják, mert azok a mi, szabad akaratú céltudatos elképzeléseinkben képesek összpontosulni. Mivel pedig, minden anyagi változáshoz energiára van szükségünk, ezért a képzeletünk fizikai megvalósulásához, megfelelő mennyiségű energiát kell aktivizálnunk. Ez új jöhet csak létre, hogy a tudatos vágyunk adatait, a képzeletünkbe sűrített érzelmeink képviselik, így azok mágneses információvá alakulnak, amelyek már képesek befolyásolni, a mágneses alaphalmazban közölt energia hatását.
Az emberi elme imaginációs szintű spirituális képessége, korlátlan mágikus lehetőséget biztosít számunkra. Bármilyen irányban befolyásolhatjuk a sorsunkat, ami az életünket, a szeretteink életét, és az emberiség életét meghatározza. Meg kell tanulnunk, szereteten alapuló felelősséget vállalni a gondolatainkért, a szavainkért, és a tetteinkért. Ha a lelki indíttatású hitünkkel ellentétben alakul ki, egy szellemi indíttatású tudatos akaratunk, akkor is mindig a hitünk győz, mert a hitünk, közvetlenül az érzelmeinket fejezi ki. Egy érzés ugyanis, sokkal több információt képvisel, mint egy gondolat, egy hang, vagy egy kép. Míg egy kép informatív értéke több száz szó szellemi adatát tartalmazhatja, addig egy érzés több ezer kép információtartalmát is képviselheti. A szeretetre pedig, azért van olyan nagy szükség, mert az mindig pozitív érzésekkel társítja a tudatos gondolatainkat, a belőlük megnyilvánuló szavainkat, és a tetteinket. Mert minden akció, reakciót vált ki, így a mentális akcióink sem mentesek, a fizikai kölcsönhatásokra vonatkozó univerzális alaptörvény alól.
Így mindig azt kell az elképzelésünk szintjére juttatnunk, amit szeretnénk, nem pedig, azt, ami számunkra látszólag ésszerűnek tűnik. A reális valóságképzelet, ténylegesen is valóságot kialakító spirituális teremtő képességünk. Ezért nem az értelmes szándék fontos, és nem a hozzá rendelhető tudatos elveink, hanem egyedül az imaginációs képbe rögzített lelki indíttatású érzéseink. Mert az érzelmeink töltik fel információval, a képzeletünk mentális képi formáját, nem pedig, az értelmünk. Így az egészség érzelmi képzete feloldja bennünk a betegségeket. Ha önmagunkat képzeljük el egészségesnek, akkor elindul bennünk a placebo hatás, a szervezetünk természetes öngyógyító mechanizmusa. Ha pedig, a szeretteinket képzeljük el egészségesnek, akkor az ő sorsukba „csempészünk” egészséget. A gazdagság érzelmi képzete feloldja a szegénységet. És így tovább. Nincsenek korlátok, mert amit valósnak képzelünk el, és a lelki érzéseinkkel társítunk, az a valóságunk részévé fejlődik.
Az ima, minden vallásos ember mentális tevékenysége. Vallásától függetlenül, minden hívő ember, az imája által közöl információt a hite ideáljával. Ez az ideál nem más, mint az Univerzum mágneses alaphalmaza, amely szükségszerűen mindenről tud, ami az elektromos jellegű anyagi világban történik, és mindenre hat, ami az objektív valóságunkban anyagként megnyilvánult. Mert az anyag, az elektronjai mozgásállapot változásával reagál, a mágneses úton terjedő energia hatásaira. Ha pedig, a dolog ilyen egyszerű, akkor miért nem működik mégsem az imák beteljesülése, megvalósulása? Azért, mert a hívő emberek sem használják ki a spirituális képességeiket. Tudatosan, a megszokott értelemmel imádkoznak. Becsukják ugyan a szemüket, mert így szokták meg, de érzelmek nélkül imádkoznak. A valóságos ima, vagy meditatív jellegű, amelynek a segítségével az Isteni üzenetek érzékelhetőek, vagy pedig, imaginatív jellegű, amelynek a segítségével, az Isteni teremtés elindítható. Érzelmek nélkül, fabatkát sem ér az egész. A spiritualitásunk éppen azt jelenti, hogy tudatosan, értelmesen aktivizáljuk a lelki érzelmeinket. A lelki érzelmeink közvetítése nélkül, a Szentlélek, vagyis az Univerzum mágneses alaphalmaza, nem reagál az imánkban kifejtett igényeinkre.
Összegezve tehát, az emberi agy spirituális képessége az, hogy az Univerzum felől érkező mágneses információkat, áttranszformálja, a tudatunk számára értelmesen kezelhető elektromos jelekké, adatokká, meditatív módon. Továbbá, hogy a tudatunk adataiból nyert értelmes elektromos jeleket, mágneses információvá formálja, kifordított meditatív, azaz imaginatív módon. Mert az Univerzum számára, csak a mágneses informatív értéket nyert elektromos adatok kezelhetőek. Ebben a mentális folyamatban, az agyunk elektronjainak az elektromos mezői, modemként szerepelnek. Vagyis, elektromos úton kezelhető jelekké formálják számunkra, a mágneses alapú információkat, és mágneses információvá alakítják, az anyagi valóság adatait képező elektromos jeleket. Mert az elektromos tereket, és a mágneses teret, ugyanaz az alaphalmaz képviseli. Ebben segít bennünket az a kétirányú spirituális képesség, amely meditatív módon, a szükséges információhoz juttat bennünket, és imaginatív módon pedig, a mi saját információinkat vetíti ki, az Univerzum mágneses alaphalmazába. Mert a mágneses alaphalmazzal kell mentális elmekapcsolatban lennünk azért, hogy az elektromos alapokon nyugvó anyagi valóságunkat, mágneses úton módosítgatni tudjuk. Az anyagi halmazok állapotait fenntartó, és befolyásolni képes energia ugyanis, a mágneses alaphalmazban terjed. Így az anyagok elektromos jellege, mágneses hatásokra változik. Ezek a változások képezik a mi sorsunkat, amelyért mindig, mi magunk vagyunk a felelősek.
Tudatos felelősségvállalás nélkül, a spirituális képességeink, amit a meditáció, és az imagináció jelent, aligha működnek ezek a dolgok. Mert a tudatos felelősségvállalás olyan, Istennel való mentális azonosulás eredménye, amelyben a lelki érzelmek, még ideálisabban szabadulnak fel. Ezért a tudatos értelemmel kifejezett érzelmeink által, sokkal ideálisabbá válnak a meditatív, és az imaginatív lehetőségeink.
Matécz Zoltán
2011.07.09.
matecz.zoltan@gmail.com
