Pillangóhatás.
Lényegét tekintve, a pillangó-effektus arról szól, hogy egy kaotikus rendszerben, a kiindulásinak tekintett feltételek gyenge mértékű megváltozása is, hatalmas, lavina léptékű változásokat válthat ki, a teljes rendszer állapotában, igen rövid időn belül. Ezt Edward N. Lorentz határozta meg, 1963-ban, mint meteorológus professzor. Állítása szerint, a determinisztikus, azaz nem kaotikus rendszerek is képesek arra, hogy ilyen gyengécske kölcsönhatáson alapuló változások, számunkra előre nem látható, katasztrofális hatásokat váltsanak ki. Így Lorentz elmélete, a tudósok addigi, ok-okozatiságra visszavezethető determinista, azaz előre megjósolható hitét, rendítette meg. Relatív állapotba hozva ez által, a fizika értelmezését. Mert minden rendszer képes kaotikus állapotba kerülni, amíg az állapotváltozás időszakában áll.
A termodinamika második főtétele kimondja, hogy a rendszerek, afelé tartanak, hogy rendezetlenek, statikusak, és előre jelezhetőek legyenek, tehát entrópikusak. Csakhogy, szerintem ez a hármas feltétel, nem teljesülhet sohasem. A rendszerek csak addig rendezettek, amíg statikusak. Amikor rendezetlenek, akkor éppen a rendbéli szerkezet mivoltuk van megsértve. Az átalakulás folyamatában vannak, és addig az ideig, látszólagos rendezetlenséget mutatnak, vagyis kaotikusak. Ennél fogva, addig nem statikusok. Az előre jelezhetőség alapfeltétele pedig, éppen az, hogy akár a statikus, akár a dinamikusan változó, kaotikusnak látszó rendszerben is, felismerjük a törvényszerűséget, a tervszerűséget, a rend felé alakulás feltételeit. Egy kaotikus rendszerben, ha nem mi magunk okoztuk a rendezetlen állapotot, nem lehet megállapítani, a kiindulásinak nevezhető alapfeltételeket. Így a gyenge, és az erősebb mértékű állapotváltozásai, állandóan fennállnak. Attól rendezetlen, azaz kaotikus az adott rendszer. A kaotikus rendszerben uralkodó rendszertelen erőhatások, kiegyenlítik egymást, és a rendszer megnyugszik. Csak ez a nyugodt állapot tekinthető kezdetinek, kiindulásinak, amelyben egy gyenge mértékű változás, nagy galibát nem okozhat a nélkül, hogy arányos mértékű ellenhatás ne érné.
Az általunk megszokott anyagi rendszerekben, a klasszikus fizika, Newton által meghatározott elvei uralkodnak. Ami arról szól, hogy minden hatással szemben ellenhatás lép fel, amelyik az alaphatással egyenértékű. Vagyis, ok-okozati viszony áll fenn a rendszerek között. Ezt én úgy fogalmaztam meg, hogy minden erőhatással szemben, amelyik kimozdít egy testet az ő nyugalmi állapotából, ugyanolyan mértékű energiahatás lép fel, mert az egyensúly újra eléréséig, nincsen szükség nagyobb munkaértékre, mint amekkora, az adott változást okozó erő hatását, közömbösíteni képes. Így a test nyugalma érdekében, az energia végzi el a fizikai visszacsatolást, mégpedig az erőhatás ellenében.
Az én logikámban, a rendszer kifejezés, olyan halmazt jelent, amelyben az őt alkotó „szerek”, rendben vannak. A Lorentz által kaotikusnak nevezett rendszer is, valamilyen rendszer, ennél fogva, rend van benne akkor is, ha azt a viszonyítást végző szemlélő, még nem látja tisztán, és e miatt, nem tud következtetni, a benne zajló események várható végkifejleteire. A kauzális, azaz ok-okozati viszonyokra épülő rendszerek is, attól rendezettek, hogy bennük a rend felismert, és már megértett lett.
Az Univerzum halmazrendszerében, rend uralkodik. Még akkor is, ha a különböző halmazszinteken uralkodó rend, számunkra még felismerhetetlen valami miatt. Így a még fel nem ismert rend, kaotikusnak mutatkozik számunkra. A káoszelmélet abszolút rendezetlenségét jelentő káosza, olyan állapotot kell, hogy tükrözzön, amelyben egyetlen törvény sem funkcionálhat. Káosz csak úgy értelmezhető. De az elméletileg elképzelhető káoszt fenntartó egyetlen törvény is törvény, így az elméleti káosz maga is törvény alatt van, tehát nem létezhet a valóságban. Ezért csak kaotikus rendszerekről beszélhetünk. Kaotikusnak nevezhető egy rendszer, ha benne a rend nem felismerhető, mert éppen valamilyen állapotváltozás folyamatában van. A folyamat végén megnyugszik, rendezetté válik, és elveszíti a kaotikus jellegét.
Lorentz, a kaotikus elképzelésébe is, valamilyen rendet vélt találni, így a véletlenszerű folyamatok bizonytalanságaiból, előre vetíthető bizonyosságot kívánt felfedezni. Ezt alapvetően abból eredeztette, hogy a kaotikus rendszerben módosuló események alakulása, formálódása, érzékeny a változást elindító eseményre. Így jó meteorológusként, az előre várható időjárást, mint okozatot, mindig valamilyen alapvető okra vezette vissza. Még akkor is, ha azt olyan gyenge hatás váltja is ki, mint például, egy ártalmatlan pillangó szárnycsapása.
A kvantumfizikusok, és a kozmológiával foglalkozó szakemberek, azt állítják, hogy a termodinamikai hő-folyamatok alapján, minden rendszer a káosz felé törekszik. Szerintük, a kvantumfizikai, és kozmológiai rendszerek, mind kaotikusak, ezért azokban minden másodpercben, milliónyi pillangóeffektus indul el, mint alaphatás. Szerintem a káosz felé irányuló törekvése teszi kaotikussá az adott rendszert. Ennek ellenhatása a rendszer visszacsatolási képessége, amely a hatás ellenhatás elvét erősíti, miközben a rendszer rendjét próbálja visszaállítani, és fenntartani.
Mivel a rendszer kaotikusnak látszó rendezetlensége, a rendszerben zajló változás folyamatát tükrözi, ezért a változás idejét hozza felszínre. Azt az időt, amelyben az előre jósolhatóság valósul meg, mégpedig egy kezdeti állapotra vonatkozóan. Vagyis, a jelen viszonyítás pillanatából, viszonyítunk a múltra, mint kezdeti stádiumra, és a jövőre, mint megjósolható végkifejletre. Ennél fogva, a viszonyításunk jelen pillanata, abszolút értékű időegységet képvisel az életünkben, míg a viszonyított múlt, és a jövő, csupán relatív időértékekként értelmezhetőek. Mert a múltat, és a jövőt is, csak a jelenben tudjuk viszonyítani. Kizárólag csak most, a jelen pillanatában nyerhetnek viszonyított értékeket.
Ennél fogva, egy statikus, azaz nyugalomban lévő, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végző rendszer viszonyítható állapotából, nagy valószínűséggel megjósolható az, hogy milyen periodikus esemény fog bekövetkezni, az ő harmonikus mozgásában, egy adott viszonyítási pontból tekintve. Egy dinamikussá vált rendszerben azonban, ahol különböző gyorsulási értékeket vesznek fel az alkotóelemek, és e miatt kaotikus jelleget mutatnak, szinte megjósolhatatlan minden múltbeli, vagy jövőbeli esemény, bármilyen vonatkoztatási pontból tekintjük is. Ha azonban, valaki felfedezi a kaotikusnak látszó gyorsulási értékek közötti törvényszerű viszonyokat, akkor átlát a rendszer kaotikus jellegén, és reálisnak látszó jóslásokba bocsátkozhat. Mert számára, az előre várható végkifejlet, előre látható. Csupán arra van szüksége, hogy rendet lásson abban a rendszerben, ami mások számára még kaotikus.
Ha elméletben lelassítunk egy rendszerben zajló, kaotikusnak látszó átalakulási folyamatot, akkor könnyebben átlátható a benne felszaporodott rendezettség, ami az éppen viszonyítható sebessége miatt, kaotikus számunkra. Mert a kaotikusnak látszó rendezetlenség is rendben zajlik, csak az igen gyors lefolyása miatt, rendezetlennek tűnik számunkra. Így a kaotikusnak látszó folyamatok, a rendszerben uralkodó rend olyan gyors átalakulását jelentik, ami követhetetlen számunkra, de mégis a rendszer törvényszerűségei alá tartoznak.
Az anyagi halmazok, az elektronjaik miatt, elektromos jellegűek, ezért az egymáshoz való kölcsönhatási viszonyuk, olykor kaotikusnak látszik. A mágneses alapú szubjektív alaphalmaz pedig, olyan abszolút rendszer az Univerzumban, amelyben az összes relatív anyagi részrendszer megnyilvánult állapota, és a kölcsönhatásaikra visszavezethető állapotváltozása létrejöhet. Így az abszolút létezés, mágneses, és elektromos viszonyokon alapuló kölcsönhatási rendszerekre épül, amely egymásra állandóan visszahat. Ez a visszacsatolási képesség valósította meg, a relatív egyensúly harmonikus állapotát, amelynek az állandó voltát, éppen az univerzális induktív visszacsatolások biztosítják. Azok a mágneses, és elektromos jellegű visszacsatolások, amelyek ez által, minden lehetségesnek képzelt pillangó effektust letiltanak. Mert a kaotikus rendszerek is, a törvényszerűségeket követő rend alapján változnak.
Matécz Zoltán
2011.08.23.
matecz.zoltan@gmail.com
