Túl a téridőn.
Albert Einstein által kidolgozott, általános relativitáselmélet eredménye az lett, hogy az egyesített téridő fogalma, létjogosultságot nyert a tudományban. Ennek eredményeként, az idő meggörbítette a teret, vagy a tér az időt, amelyben a gravitáció, már csak, mint látszólagos hatás érvényesült. Vagyis, a téridőnek köszönhetően, a gravitáció valósnak képzelt, vonzó erőn alapuló klasszikus elméletét, a tömegvonzás látszólagos, modern geometriai elvei váltották fel. Így a téridő elméletére, sok egyéb részelmélet épült már. Ezért, aki azokat elemzi, és meg kívánja érteni, joggal érezheti úgy, hogy túl van már a téridőn.
Magáról a téridőről csak annyit mondhatok dióhéjban, hogy az idő mibenléte, még nincsen meghatározva a tudományban. A tér fogalma sincsen fizikai szinten definiálva, mert csak a geometriai meghatározása ismeretes. Ráadásul a tér, a lehetséges geometriai kiterjedések harmadik dimenziója csupán. Az első dimenzió, a pont alapdimenziójából kiinduló vonal. A második dimenzió, a vonalak kiterjesztése sík felületté, így már négyzetes viszonyt tükröz. A harmadik dimenzió pedig, a síkok kiterjesztése térré, amelynek a matematikai viszonya már köbös jellegű. A tudomány persze négy dimenzióról beszél, beleértve a vonalat, és a síkot is a téridő rendszerébe. De nem értem azt, hogy miért nem beszél a tudomány pontidőről, vonalidőről, és síkidőről? Miért csak a harmadik dimenzió fogalmát kapcsolta eggyé az idővel, egy téridővé formálva azt? A téridőre koncentrálva, a két első dimenzió viszonya az idővel, értelmét veszíti. Valamint az oszthatatlan pont alapdimenziójának, az időhöz való viszonya is rejtve marad előttünk. Akkor meg miért négydimenziós, a téridő elméleti rendszere, ha csak a teret és az időt fejezi ki? Ez így, ebben a formában, egy nagyon labilis, ingoványos alapot képez az új, modern fizika számára. Maradjunk abban, hogy a tudomány valamiért mégis elfogadta.
A téridő elméletének egyetlen pozitívumát látom csupán, hogy megkérdőjelezte a gravitációs erő valósnak képzelt vonzó létezését. Einstein általános relativitás elméletében ugyanis, a testtömegek eseményszintű idejének jelenlétében meggörbül a tér, és így a testek tere egymás felé „lejt”, ami a vonzódás látszatát kelti. Vagyis, vonzó ok hiányában, Einstein már csak a gravitáció látszatáról beszél, a relativitásról szóló elméletében. A gravitáció jelenségét virtuálisan, geometriai módon értelmezte. Ami már szintén elfogadott dolog lett a tudományban. Ennek ellenére, valós gravitációs hullámokat határozott meg, amelyeknek az észlelésére, eszméletlenül sok pénzt fordítanak a világunkban ma is. A mai tudományos szakemberek pedig, a virtuálisan görbült térhez „igazodó”, valós hullámokat vélik észlelni. Így a téridő elméletére, igen sok új részelmélet épült már eddig is. Annak ellenére, hogy az általános relativitás, a speciális relativitás, és a kvantum alapú részelméletek összeegyeztethetetlensége miatt, ez az ellentmondásosan labilis alap, már tudományosan is jelezve lett többszörösen. Sajnos, ezt az ellentmondásosságot nem én találtam ki. Ennek ellenére, sok új univerzális részelmélet született még, amelyek a téridőben értelmezhető virtuális tömegvonzás mellett, mégis a gravitáció hagyományosnak értelmezett, vonzó erőn alapuló alapelveire épülnek. Vagyis, a modern geometriai gravitációs lehetőséggel egyetértésben, a tömegek klasszikus vonzódására épül. Saját elméleti, és gyakorlati területükön, működni látszanak ezek a kidolgozott részelméletek, de egymással mégis összeegyeztethetetlenek. Szerintem, nem csoda.
Ideje lenne azonban eldönteni végre azt, hogy a tömegvonzás klasszikusan értelmezett módját használja a tudomány, vagy a téridő által meghatározott geometriai módszert, ahol a vonzódás csupán virtuális, azaz látszati tényező. A tudomány képviselői ugyanis, ma már önkényesen használják a gravitáció ellentétesen értelmezhető „működését”, a tudományos magyarázataik alkalmával. Tovább ködösítve a tudomány alapvető megértésének a lehetőségét. Így értelmetlenné változtatják az értelmezni valót. Olyan elmélet is létezik már, amelyik a geometriai gravitációt támogatja, mert a téridő görbülésével kezdi a magyarázatát, majd észrevétlenül átvált az aktív tömegvonzás elvi lehetőségére. Mintha nem tudná eldönteni azt, hogy a tömegek vonzódása valós, vagy látszólagos e. Így a gravitáció elmélete, még mindig a természettudomány alapját képezi.
Az én véleményem szerint pedig, egyáltalán nincs is tömegvonzás, ami a gravitációt jelenti. Sem vonzó formát öltve, sem pedig, geometriai módon megvalósulva, ahogy a téridő virtuális elmélete sugallja. Számomra a tömegvonzás fogalma röviden azt jelenti, hogy a tömeg, ami az anyagi testek tehetetlen tulajdonsága, és a vonzódás képességével bír. Ez így egy abszurd fogalmat takar. A tömeg, és a vonzás fogalmaiból alkotott összetett szó, jól hangzik ugyan, de így egyben, már hamis értelmű új fogalmat jelent. Mert a passzív tehetetlenség, és az aktív vonzódás ellentétes tulajdonságai, egy közösített, összetett szóban próbál új fogalmat kifejezni. Továbbá, szorosan ide tartozik még, a tehetetlen-tömeg, és a súlyos-tömeg fogalma is.
A tehetetlenséget a tömeg fejezi ki egy test vonatkozásában. Ennél fogva, a hatásokkal szemben tehetetlen testnek van tömege, ami a test tehetetlen voltára utal. Vagyis, a test a tehetetlen, nem pedig, a tömege. A tömege csak kifejezésre juttatja ezt a tehetetlen állapotot. Így a tömeg-tehetetlenség fogalma azt jelenti számomra, hogy a tehetetlenség-tehetetlensége. Vagyis, abszurd fizikai fogalom.
A test súlyos mivolta, azt jelenti, hogy a test tömegén olyan hatás érvényesül, amely a test alátámasztását, vagy felfüggesztését súly-erővel terheli. Vagyis, a test a súlyos, nem a tömege. A tömeg csak a test tehetetlenségének a mértéke, ezért segít abban, hogy a testen érvényesülő hatás súlyerőként nyilvánulhasson meg. Ezért a test vonatkozásában, a súly és a tömeg, arányos tényezők, tulajdonságok. A súlyos-tömeg fogalma ilyen módon, azt jelenti számomra, hogy erővel bíró tehetetlenség, méghozzá súlyerővel. Így pedig, abszurd fogalmat takar, mert az a tömeg, amelyik bármilyen erővel rendelkezik, nem lehet többé tehetetlen.
A súlyos állapot, éppen ugyanolyan módon, ahogy a tömegállapot is, a test egy önálló tulajdonságát fejezi ki. Ez a két hamis tömegfogalom, tovább erősítette a tömegvonzás szintén csalóka elméletét. Tömegvonzás hiányában pedig, majdnem minden modern elmélet összeomlik. Kezdve a téridő elméletével. Ezért egyáltalán nem érzem úgy, hogy túl vagyunk már a téridőn. Akit pedig, bővebben érdekel a gravitáció cáfolata, szeretettel meghívom, ugyanezen a weboldalon található; „A tömegvonzás tagadása I.”, és „A tömegvonzás tagadása II.”- című írásaimhoz. Valamint, a: „Légnyomás és súly.” - című írásomban, magyarázatot próbálok adni arra, hogy miért maradunk mégis itt a Földön, ha nincsen gravitáció.
Ma már, eljött az ideje annak, hogy leszűrjük végre azokat az igazságokat, az új, modern elméletekből, amelyek a valóság megértését próbálják tükrözni, és kiválogassuk belőlük azokat az állításokat, amelyek már nem állják meg benne a helyüket. A megismerés lehetősége nem jelenti azt, hogy ne legyünk egészségesen szkeptikusok, és ne ellenőrizzük néha a régebbi állításainkat. A klasszikus fizika tudománya, már az ókortól kezdődött, és Jézus óta, 18-19 évszázadon keresztül „épült” tovább. Az új kor modern fizikája pedig, alig egy évszázada „fejlődött” ki úgy, hogy az alapját továbbra is a klasszikus fizika képezi. Az állításai alátámasztására, mindig a klasszikus fizika meghatározásait használja fel.
Valójában arról van szó, hogy a klasszikus fizika is hibás néhol, és hiányos itt-ott. Módosításra, és kiegészítésre szorul. Ha ez megtörténik, akkor nem lesz szükség kétféle fizikára, mert az új tudományos elméletek, a régivel társíthatóak lesznek. A valóság egy, és oszthatatlan, így a valóságot bemutató, és értelmező tudománynak is egynek, és oszthatatlannak kell lennie. Csak úgy tükrözheti hűen az abszolút létezést. Ha azonban, a létezést csak relatív módokon kívánjuk megérteni, akkor minden maradhat úgy, ahogy most is oktatják. De akkor ne csodálkozzunk azon, ha néha vak vezeti a világtalant, a tudományosnak látszó sötét tévutakon.
Matécz Zoltán
2011.09.15.
matecz.zoltan@gmail.com
