Gondolat.
Az agyunkban, mindig gondolatok foglalják le a tudatunkat. Oly annyira, hogy leállítani sem tudjuk őket. Az agyi munka, szakadatlan gondolkozás. Nem szükségesek hozzá a külső benyomások, és az azokból leszűrődő képzetek. Gondolkodunk, amikor alszunk, vagy egyéb öntudatlan állapotban vagyunk. Gondolkodunk, amikor nem figyelünk különösen semmire sem. Gondolkodunk akkor is, amikor valamilyen probléma megoldására koncentrálunk, és akkor is, amikor az érzelmeinket szeretnénk értelmesen módon kifejezni. Így az agyunk, mindig valamilyen rezgésszintet valósít meg. De maga a puszta gondolat, önmagában sohasem képes változtatni az agyi rezgésszintünkön.
Az agyunk, mint egy leállíthatatlan gép, állandóan „ketyeg”, és gondolatokat formál. Ezek a gondolatok, általában azért jelentkeznek, hogy kifejezésre juttassák az érzéseinket. Vagyis, értelmet biztosítanak az érzéseinknek. Az agyunk egy olyan anyagi struktúra, amelynek a stabil jellegét mágneses állóhullámok biztosítják, az egész testünkkel együtt. Az anyagi jellegű agyi tevékenységet, elektromos tulajdonságok jellemzik. Maga a gondolat, ritkán vált ki elektromos agyi rezgésmódosulást, csak ha az érzelmeinket fejezi ki értelmes módon. Amikor az agyi rezgésünk módosul, akkor változik meg a mágneses hullám rezgése is, amit az agyi elektronok provokálnak ki, és tartanak fenn. Amikor az anyagi struktúránkat biztosító mágneses állóhullámok rezgése módosul, akkor változik meg azok informatív értéke. Az informatív értéke, amely új, módosult értelmes célt tűz ki, a mágneses állóhullámban közölt energia részére. Vagyis, ez által, módosul az anyagi struktúránk szerkezete, vagy minősége. Így a gondolat, megteremti a tárgyát. A teremtés ténye pedig, értelmet biztosít, az érzelmekhez csatolt értelmes gondolataink számára.
Ezért mindig arra kell törekednünk, hogy értelmes gondolatok foglalják le az elménket, amelyek a pozitív érzelmeinket fejezik ki. Azok lesznek, a mi szabad akaratunkból kinyilvánított hiteink. Sajnos, fordítva is működik a dolog, miszerint egy értelmes gondolatot, nem követ pozitív érzelem, hanem csak negatív, az is a megvalósulás felé törekszik, mert bár utólag, de az érzelmeinket fejezi ki. Ez a negatív hit lényege. Ma az emberek túlnyomó része, ilyen negatív hitrendszer szerint él. Racionálisan, észszerűen gondolkodunk, és csak azután ébredünk rá érzelmileg. Így a gondolatokhoz csatolódó érzelem, nem mindig pozitív. Pedig, a helyes agyi tevékenység, a minden esetben örömöt okozó érzelmi élet előfeltétele, hogy először a pozitív érzelmek alakuljanak ki bennünk. Majd ezeket a pozitív érzelmeinket szolgálják ki, az értelmes gondolataink.
Maga a gondolat, polaritásoktól teljesen független. Ez azt jelenti, hogy a legszebb, vagy a legcsúnyább gondolataink sem váltanak ki agyi rezgésmódosulást bennünk, érzelmek nélkül. Viszont az érzelmeink, az ártatlannak látszó gondolataink hatására is, agyi rezgésmódosulást idéznek elő. Mert azok a mi hiteink. Ezért olyan, hogy pozitív gondolkodás, valójában nem is létezik. Mindig az érzelmek határozzák meg, a hozzájuk kapcsolódó gondolatok, polaritás szerinti minőségét.
Az agyunkban funkcionál a mi relatív elménk. Annak éppen az a feladata, hogy az érzelmeinket, tudatos hitté formálja, az értelmes gondolataink által. Így az elménk, közvetlen tudatkapcsolatban van, az Univerzum abszolút Elméjével. Azzal a mágneses alaphalmazzal, amelyikben minden anyagi létezés megvalósult. Az anyagok stabil létezését, mágneses állóhullámok biztosítják, amelyekben az energia állandó. Mindaddig stabil az anyagi létezést biztosító mágneses állóhullám, ameddig az informatív értéke nem módosul.
Ebből azonnal következik az is, hogy a mágneses állóhullám informatív értéke adott. Valamilyen meghatározott állandók stabilizálják, amin a hitünkkel módosítani tudunk. De ki, vagy mi határozta azt meg ezeket a fizikai állandókat, mielőtt mi módosíthatnánk rajtuk? Ez a meghatározott állandó érték, az Univerzum abszolút elméjében alakult ki, így tudatosan befolyásolja az anyagi létezést. Őt hívja az idealista filozófia Istennek. Vagyis, olyan abszolút tudatnak a világunk mindenségében, aki minden anyagi változásról tud, és minden anyagi változást képes előidézni. Ez nem csoda, hiszen az elektronokra visszavezethető elektromos alaptulajdonságú anyagi létezés, abban a mágneses alaphalmazban történik esemény szinten, amely az Univerzum abszolút elméjét valósítja meg. Vagyis, Ő a mágneses alapú értelmes Teremtő erő a világmindenségben.
Az intelligens, és értelmes ember által, a Teremtő nyilvánult meg, azzal a különbözőséggel, hogy számunkra Isten, csak relatív elmét biztosított. Ezért képtelenek vagyunk arra, hogy közvetlen módon teremtsük meg a valóságunkat. Mert anyagi vonatkozásokként, elektromos hatásokat tudunk csak előállítani, amelyek legfeljebb, csupán befolyásolni képesek a fennálló mágneses viszonyokat. Csak az univerzális teremtő erőt tudjuk aktivizálni a hiteinkkel. Vagyis, az érzelmeinkhez csatolt értelmes gondolataink által. Ahol az érzelem biztosítja a teremtő erő számára az elektromos impulzust, az értelem pedig, a kívánt céltudatot rendeli hozzá, vagyis, a szükséges információt.
A gondolkodás mentális folyamata során, olyan fogalmakat rendezünk aktuális logikai sorrendbe, amelyek a már megismert, és megértett ideáktól nyertek számunkra értelmet. Ezért, a helyesen felépített gondolatsorok, mindig ideálisan illeszkednek az aktuális helyzethez. Attól elvont tevékenység a gondolkodás, hogy általa a fogalmakkal meghatározott ideákat hozzuk működésbe, a gyakorlati tapasztalataink színterén. Így az elvont gondolatsorok alkotása, és megértése, a logikus értelmi szintünket tükrözi.
A gondolat, a lelki érzelmeinknek, az érzeteinknek, a képzeteinknek, vagyis az akaratbeli folyamataiknak az értelmes kifejező mentális eszköze. A gondolatot szembe szokták állítani az akarattal, melynek látszólagos célpontja. Valamint az érzelemmel, amely helytelenül, a gondolatot követi. Holott a gondolat, többnyire éppen azért nyilvánul meg, mert valamilyen hiány pótlására hívja fel a figyelmünket. Vagyis, valamilyen lelki vágy motiválja, és egy általunk is megtapasztalható, élethű esemény megvalósulására törekszik. Ennél fogva, a helyes gondolkodás mindig a lelki indíttatású érzéseinket követi, és azt szolgálja értelmesen. Verbális módon, szavakba öntve fejezi ki az érzelmeinket. Ezt jelenti a szabad akarat. Szabadon, minden külső befolyástól mentesen fejezhetjük ki az érzelmeinket, az értelmes gondolataink által. Ebben senki, és semmi nem befolyásolhat bennünket.
Ha érzelmileg ráhangolódunk egy élethelyzetre, akkor azt gondolatok fogják kísérni. Így a gondolatok valamilyen élethelyzetre, vagy az észlelt helyzetek valamilyen részleteinek az összefüggésére vonatkozó szubjektív megállapítást jelentenek, és benne az értelmes szellemi fogalmaink úgy kristályosodnak ki, hogy általuk az érzelmi hozzáállásunk legyen kifejezve. Mindig azt a logikát követik, amelyet az érzelmeink diktálnak számára. Így a racionális gondolataink, csak ritkán mentesek az érzelmeinktől. Lehet az, akármilyen tudományos ízű megállapítás is.
Gondolatok, és a gondolatsorok által felépített gondolati láncolatok tökéletesítik, az emberiség szellemi gazdagságát. Azok az emberek, akik képesek arra, hogy olyan merész gondolatokkal fejezzék ki az érzelmeiket, amelyek még nem honosodtak meg a tudományban, vagy a technikában, mindig valami újat próbálnak kifejezésre juttatni. Valamilyen új érzést. Úgy érzik, hogy az, amit tudatosan állítanak, számukra már racionálisan elfogadható értelmet nyert, és ezért, kifejezik azt, az emberi közösség javára. Az egy másik kérdés, hogy az emberiség mikor válik szellemileg mentálisan éretté, azok elfogadására. Így az új gondolatokat kiagyaló tehetségek szellemi munkája, tulajdonképpen nem más, mint új gondolatok, és új gondolatsorok megállapítása, és ésszerű, logikus kifejeződése.
Mindig voltak olyan gondolkodók, akik a korukat megelőzve, olyan tanokat diktáltak, amelyeket a saját életidejükben, még nem értettek meg az embertársaik. Pedig, ők azokat már akkor is, igaznak érezték. Így sok igazán nagy gondolkodót, elnyomtak a saját kortársai. Szerencsére ma már, inkább csak szellemi elnyomás létezik, mert bárki kifejezheti az érzéseit, a saját gondolataiból kialakított szavai által. Így nyilvánul meg, a szubjektív mentális folyamatban, a gondolatszabadság. Mert hiába gondolkodik valaki értelmesen szabadon, ha nem fejezheti ki azt más, értelmes embertársai felé. Erről szól a kommunikáció lehetősége.
Amikor én leírom a gondolataimat, akkor azt azért teszem, mert úgy érzem, jogom van azokat elmondani bárkinek. Akinek pedig, ellentétes véleménye van, kifejtheti azt bátran, és értelmesen. Ahogy az én írásaim nem sértőek senki számára, úgy én is elvárom azt, hogy az ellenvélemény alkotója se legyen sértő reám nézve. Az ellenvélemény úgy születik meg, hogy az, akinek más irányú elképzelése van arról a témáról, amit írtam, indulatos lesz. A hirtelen ébredt negatív érzelmeit megpróbálja szavakba önteni, és kifejezésre juttatni, az ellenvéleménye által. Minden tiszteletem az övé, mert akárhogyan is, de elértem nála a célomat, foglalkozott a témával. Nagyon sokan, idáig sem jutnak el. Én persze, nem azt állítom, hogy a dolgok úgy vannak, ahogy leírtam őket, csupán azt, hogy én így érzem, és így tudom kifejezésre juttatni az érzéseimet. Azt állítom, hogy esetleg, lehet másképpen is elképzelni a valóságot. Egy ellenvélemény pedig, csak akkor ér igazán valamit, ha olyan megoldásra szorítkozik, amely ellentétes az én véleményemmel, de mégis egy reálisan elfogadható megoldást tükröz. Minden más ellenvélemény csak gúnyolódás, és a vélemény alkotó szellemi szintjét minősíti. Amihez énnekem, sokat már nem is kell szólnom, akárhogy érzek.
Az én írásaim, gondolatébresztő célzattal születtek meg az elmémben, és azt fejezik ki, hogy az érzelmi világomban, ilyen valóság alakult ki. Erről az általam érzett valóságról nyújtok mentális képet, amikor a hozzájuk rendelt gondolataimat kifejezem. Azt a valóságképet, amit a tudósok diktálnak ma, vagy az idealisták vetítenek elém, nem tudom maradéktalanul elfogadni. Ezek az írásaim nem mások, mint a feléjük irányuló ellenvéleményeim. Minden sértő szándék nélkül. Valamint lehetőség azok számára, akik hozzám hasonlóan, az igazságot keresik, és az írásaimban vélik azt megtalálni. Mert számukra is szegényes, és elmaradott az a tudományos, és idealista álláspont, ami ma elérhető, tanulási szándékkal. Ha az írásaim által, bárki is közelebb jut, az általa elfogadható igazsághoz, akkor már nem dolgoztam hiába. Ha pedig, az új érzéseiből fakadó újfajta látásmódját, ki meri valaki fejezni értelmes szavakkal, akkor én egy lépcsőfok voltam az életében, amelyről tovább tudott jutni az igazság felé. Én minden kedves olvasómnak jó utat kívánok, ezen az igazság felé vezető mentális úton, hogy minél ideálisabb valóságkép alakuljon ki az elméjükben, mint új, elfogadható gondolatsor.
Matécz Zoltán
