Közeghonos állapot.
Archimédesz törvénye értelmében, ha egy gáz, vagy folyadék közegébe olyan sűrűségű anyagi testet helyezünk, amelyiknek ugyanaz a sűrűségi felépítése, akkor az lebeg. Mert a közeg felhajtó hatása, és a közeg súlyából adódó közegnyomás hatása, éppen kiegyenlített lesz, a test felületén. Így a test abszolút súlytalan állapotba kerül.
A közeg, bármely fizikai hatás hordozója, állítja a fizika. A közeg a testek anyagmennyiségének a szubjektív tulajdonsága, a térfogati kölcsönhatások részese. A közegtörvényeket Archimédesz határozta meg az Ó-korban. Így minden test térfogati viszonyban áll az őt körülölelő halmaz közegével. Ezt a viszonyt részhalmazaik közegének a sűrűsége határozza meg. A mágneses tulajdonságok is szubjektív, térfogati jellegűek.
Tömeg = m = ρ * V = k = Közeg.
A közeg, homogén tömeghalmaz. Egy test közegét felépítő résztömegek éppúgy tehetetlenek az őket változtatni szándékozó hatásokkal szemben, mint maga a test teljes tömege. Ennek a tehetetlenségnek köszönhetően válik a közeg, bármely fizikai hatás terjedésének hordozójává, illetve azzá az anyagi környezetté, amelyben valamely folyamat végbemegy. A test szubjektív jellemzősége az ő belső alkotóelemeinek sajátságos objektív viszonyaira vezethető vissza.
Amennyiben a közegben terjedő hatást, valamely tömeg hajtja végre egyedül, úgy hogy közben félrelökdösi az útjában álló egyéb közegelemeket, akkor azt objektív kölcsönhatásnak lehet értelmezni, amely sugárzásként jut érvényre. Az ilyen sugárzás jellegű kölcsönhatások által, erő hatása közlődik, amely a közegellenállást váltja ki, majd egy másik anyagi testtel való találkozásakor, felületi módon közvetíti azt az impulzusértéket, amely őt, ebbe a kölcsönhatásra képes lendületbe hozta. Így az erő hatásának az érvényesülése azt eredményezi, hogy a kölcsönhatásban részt vevő másik test is elveszíti addigi állapotát, és az erőhatás mértéke, és iránya alapján, módosul a mozgásállapota. Erre utalnak Newton törvényei is.
Ha azonban, a közegben úgy terjed a hatás, hogy azt a közeg alkotóelemei együtt közvetítik szervezett módon, valamilyen hullám kialakítása révén, akkor az már a közeget felépítő résztömegek erőeredőjét juttatja érvényre, térfogati módon a kölcsönhatási pontban, vagyis az energiát. Energia hatása alatt a közeg, mindig az anyagi testek nyugalmának a kialakítására törekszik, erre utal a közegellenállás jelensége. Az áramló közegben lustán mozgó testeket gyorsítja, míg a viszonylag nyugalomban lévő közegben, a száguldozó testeket fékezi. Így az energia hatásának az érvényesülése azt eredményezi, hogy a közeg, addig hat a testre, addig befolyásolja annak a mozgásállapotát, ameddig az, közeghonossá nem válik, és abszolút nyugalomra nem talál, a tökéletes súlytalanság állapotában.
Egy halmaz akkor érvényesül közegként, ha benne valamely test tömegként viselkedik. Ez pedig, akkor jön létre, ha a test közege sűrűbb vagy ritkább az őt körülölelő halmaz közegénél. Ilyenkor vagy alámerül, vagy pedig, kiszorul belőle. Mindkét esetben mozgásállapot változás jön létre, amely mozgást, vagy a közeg okozza, vagy pedig, éppen az fékezi. Ez a közegellenállás jelensége. A közeget felépítő résztömegek halmaza, közel egyenrangú alapelemekből tevődik össze. Így külön, önálló állapotváltozásra képtelenek. Az esetleges állapotbéli változásuk, csak együttesen jöhet létre. Így a közeg alkotóelemei együttesen állnak ellen az egyéni résztömeg állapotváltozásnak. A közegellenállás jelensége tehát, a közegen belül, a közeget felépítő alkotóelemek résztömegeire is teljes érvénnyel vonatkozik. Amikor egy közeg ellenáll, akkor nem tesz mást, mint impulzusértéket ad át, vagy vesz fel, a benne közegidegenként viselkedő anyagi testtől. Amikor impulzusértéket ad át, akkor a közegben kialakult hullámok által közvetített energia hatása jut érvényre. Amikor pedig, impulzusértéket vesz fel, akkor gyakorlatilag az történik, hogy a közegben haladó közegidegen test impulzusértékének egy része, a közeg hullámaivá alakul át. Ez a közegellenállási érték függvénye. Ma a tudomány, sajnos egyként értelmezi a sugárzási jelenségeket, a hullámzásiakkal. Sok helyen olvasom azt, hogy egy mondaton belül értelmezik például, az elektromágneses sugárzást hullámként. Ennek véleményem szerint az lehet az oka, hogy a sugárzásként száguldozó testtömegek, éppen a közegellenállásnak köszönhetően, hullámokat alakítanak ki abban a közegben, amelyben mozognak, miközben impulzusértéket adnak át annak. Így a kétféle jelenség, könnyen összemosódik a viszonyító ember számára. Attól azonban, az még kétféle, éppen ellentétes értelmű jelenség.
Az Univerzum olyan alaphalmaz, amelynek az alkotóelemei, az oszthatatlan alaptömegek. Ezek az alaptömegek állandóan csak rezegnek, mert sem fix alátámasztásuk, sem pedig, stabil felfüggesztésük nincsen. Egy háromdimenziós mátrixot alkotnak, amelyen belül, egymás relatív alátámasztását, illetve felfüggesztését valósítják meg. Így az egyensúlyi helyzetük számottevően nem változik. Ezzel szemben, az Univerzum, mint alapközeg, teljesen mozgásképtelen, mert minden, ami létezik, éppen őbenne van. Így nincsen, mibe mozoghatna. Mert minden létezést magába foglal, abszolút jelleggel. Ezért az Univerzum alaphalmazát, alapvetően két abszolút tulajdonság jellemzi. Alaptömegként, állandó mozgási kényszer terheli, míg alapközegként, állandó nyugalmi kényszer. Ennek a potenciális ellentétnek az eredménye az energia, ami az oszthatatlanok között fennálló szervezetlen rezgések, szervezett formájú terjedését valósítja meg, a mágneses hullámok által. Így az erő, önmagában véve, mindig a szervezett nyugalom ellen érvényesül, felületi kölcsönhatás által, míg az energia, a szervezett nyugalom eléréséért munkálkodik, térfogati jelleggel.
Mivel az anyagi test, összetett szekunder halmaz, az Univerzum primer alaphalmazában, ezért tömeg és közeg, egyazon időben. A tömegállapot, az erő hatásaival terjedő objektív felületi kölcsönhatásokkal szemben mutat tehetetlenséget, míg a közegállapot, az energia hatásaival szemben tanúsít tehetetlen jelleget, térfogati módon. Így a testek közegállapota, a már megismert tömegállapotuk által fejezhető ki a legideálisabban.
m = ρ * V
A ρ * V kifejezés tehát, nem más, mint a testet felépítő rész-tömegecskék közege, amely az egységnyi anyag belső alkotóelemeinek a tömeg-sűrűségét terjeszti ki, a test teljes térfogatára.
m = ρ * V
Tömeg = Közeg
Így a sűrűség, éppúgy alapvető tulajdonsága az anyagi testeknek, mint az egyéb, közegként megismert anyagi halmazoknak. Így ez a kétféle ellentétes tehetetlenségi alaptulajdonság képviseli a testet, az őt befolyásoló erő, és energia hatásaival szemben. Közeghonos viselkedésről azonban, csak azokban a közegekben van értelme beszélni, amelyekben egy közegidegen tömeg, szabadon mozoghat sugárzásként. Mert a közeghonossá vált test, úgy viselkedik súlytalanul egy közegben, amelyben a nyugalmát megtalálta, hogy rajta csak annyi közeghatás érvényesül, amennyi a közeget alkotó többi résztömegen. Így a közegben uralkodó energiaközvetítési módokat, éppen ugyanúgy végrehajtja, mint a többi résztömege a közegnek. Mert közben, az egyensúlyi helyzete, számottevően nem változik. Vagyis, a közeghonos állapotban, csak rezegni képes a test is, amíg valamilyen erőhatás ki nem billenti ebből az ideális állapotából.
Matécz Zoltán
2011.10.30.
matecz.zoltan@gmail.com
