Lét.

Lét és tudat egy, és ugyanaz. Csak tudatos lét van, mert a létezés önmagát, mint tudatot nyilvánítja meg, hogy tapasztalatot szerezzen a valóságáról. Az abszolút Elme, megvalósítja a relatív, viszonyításra képes emberi elméket. Energia és az információ, együtt terjed a primer alaphalmaz mágneses hullámaiban, hogy megnyilvánítsák a tömegek abszolút halmazából azokat az anyagi struktúrákat, amelyek az objektívnek megismert szekunder valóságunkat alkotják. Így az energia a mágneses hullám mozgásmennyiségét jelenti, míg az információ, a mágneses hullámok frekvenciái, és hullámhosszai között fennálló viszonyt képviseli.

A megnyilvánult relatív anyagi lét minden eseménye, az abszolút létezésre utal. Azokra a mágneses hullámokra, amelyekben az energia és az információ terjed az Univerzum alaphalmazában. Majd induktív módon befolyásolják az anyagi struktúrák elektronjainak a mozgásállapotait. Ez a befolyás olyan szubjektív munkaértéket takar, amelyben az energia informatív értéke, közvetlenül meghatározza azt, hogy az adott anyagi szerkezet, milyen adatok alapján viszonyítható struktúrát vegyen fel, esemény szinten. A relatív létezés ugyanis, mindig része, eleme az abszolútnak, a teljes létezésnek. Megnyilvánulni csak az képes, ami eleve létezik. Csak ami létezik, az képes strukturális módon változni, hogy észlelhető legyen számukra. A létező mindig észlelhető, és így térfogattal rendelkező objektív tömegi mivoltot, és intelligenciával rendelkező szellemiséget tükröz vissza számunkra. Vagyis, sohasem az anyag az okos, mint esemény, hanem csupán azt az intelligenciát tükrözi, amely az észlelhető állapotában tartja, mágneses állóhullámok révén.

Minden létezés abszolút alapja a matematikai egyesként értelmezhető egységnyi tömegű pont, az oszthatatlan. Ezek abszolút halmaza az egység, ami szintén oszthatatlan. Az oszthatatlan egyesek számegyenesen ábrázolható elméleti lineáris egyenese, csak a létező egyeseket tartalmazza. Így valamely kiragadott részletében, a számegyenes egy adott pontja válik, a relatív számegyenes vonatkoztatási pontjává, amelyhez képest, abszolút értéket nyer minden valós szám. Minden relatív szám abszolút értékkel bír, az egyes abszolút számhoz viszonyítva.

A relatív számegyenes tükrözhetősége érdekében nyer relatív módon abszolutizált értéket a nulla azért, hogy a negatív előjelű számok is valós értékeket nyerjenek, a relatív számegyeneseinken. Így a nulla, mint a relatív számegyenes neutrális vonatkoztatási pontja lett, a viszonyításunk alapja. Mivel azonban, az abszolutizált értéke szerint, eggyel kisebb relatív értékű, mint maga az abszolút értéket képviselő egyes, és eggyel nagyobb, mint a negatív értéket képviselő mínusz egyes, ezért gyakorlatilag a relatív nemlétezést testesíti meg. Az abszolút létezést mégsem bírálhatja felül, mert a léte paradoxikus.

Abszolút számskála:-11111111111111111X11111111111111111111111111

Relatív számskála:-             " - "      10987654321012345678901        "+"                                              

Az abszolút lineáris számskálán kiválasztott vonatkozási pont, (x) egy létező, tehát valós egyes. Ezt vetíthetjük át a relatív lineáris számskálára, szintén valós egyesként. Majd ehhez az egyeshez viszonyítjuk a relatív számok abszolút értékeit. Pozitív irányba egyértelmű a dolog. Negatív irányban azonban, a reális tükrözhetőség kedvéért, a nulla is abszolút értéket nyer, de ez a relatív nemlétezés, az abszolút skála egy abszolút létező elemét tagadja le. Majd innen, a nullától, ismét rendeződni látszik, a negatívan relatív, azaz a negatív valós számok abszolút értékeinek a sora. Így a nulla, paradoxikussá teszi a két lineáris számsor viszonyát, és kierőszakolja vele, a nemlétezés relatív tényét.

Abszolút számskála:- 11111111111111111111111111111111X11111111111111111111

Új relatív számskála:-                          "-"         109876543212345678901      "+"

Az anyagi valóság esemény, azaz állandó változás. Ennél fogva, az anyagi valóság végső soron nincs is. Mert ha nincsen állandó módon, változatlan jelleggel, mindig, akkor tulajdonképpen stabil vonatkozásban soha nincsen. Az anyagi valóság tehát, egy virtuális illúzió. Ez a szekunder anyagi valóság, csak az állandó primer alaphalmazban, a princípiumban valósulhat meg esemény szinten. Annak szükségszerű virtualitásaként.

 Az értelmes élő létezők, mint élőlények, a lélek megnyilvánulásaként tudatosan használják a testet, és a szellemet objektív, és szubjektív eszközökként. Csak az eleve létező képes új formában, anyagi vonatkozásban is megnyilvánulni, esemény szintű testet ölteni. A létezés alapját képező lélek halhatatlan. Ez azt is jelenti, hogy nem minden létezés nyilvánul meg anyagi szinten. Kizárólag csak, az eseményként megnyilvánult létezés észlelhető, számunkra objektív értelemben. A meg nem nyilvánult létezés, csak kimondottan szubjektív érzékeléssel fogható fel, érzékelhető. Ehhez még nagyobb szükség van az elme törvényében gyökerező hit törvényére.

Az anyagi vonatkozásban meg nem nyilvánult valóság nem más, mint a szubjektív alaphalmaz. Amelynek az alapelemei, az oszthatatlan pontok, és egy egységes szubjektív alapközeget alkotnak. Ilyen módon, abszolút a tömeggel szemben kifejthető tehetetlen tulajdonsága, és a közeggel kapcsolatos tehetetlen jellemzősége is. Ezért, a kényszerű céltalan rezgéseiket a pontok, szervezett együttrezgésre váltják fel, amely által mágneses hullámokat alakítanak ki. Ezek a hullámok, informatív értéket képviselve, közvetítik az energiát. Így az energia, tudatos szerkezetkialakítási képességgel bír. Ezek a szerkezetek lesznek az anyagi valóság strukturális egységei, amelyek szintén eseményszintű rezgéseket valósítanak meg.  Az objektív anyagi valóság tehát, nem más, mint a szubjektív alaphalmaz oszthatatlan alaprezgéseinek a kényszerhatása, az összetett anyagi struktúrákra vetítve. Így az anyagi létezés minden formája, rezgésnek minősülő esemény. Vagyis, a lét számunkra, objektív és szubjektív egy időben.

Matécz Zoltán

2011.10.30.

matecz.zoltan@gmail.com