Életstratégia.
Az olyan embernek, akinek egyáltalán nem mindegy az, hogy milyen sors alapján éli az életét, saját élettervet kell kialakítania magának. Ez lesz az ő saját életstratégiája. Ez alapján fog cselekedni, történni, és létezni most, mint észlelhető anyagi esemény. Mert az anyagi létezés minden megnyilvánulási formája olyan esemény, amely az atomok alkotóelemeinek, az alapvető mozgásformáira vezethető vissza. Ez alól, a mi saját életünk sem kivétel, mert az objektív valóságunkat tekintve, anyagi lények megnyilvánulásai vagyunk mi is.
Az elménk feladata az, hogy folyamatosan figyelje bennünk, a szellemi indíttatású relatív gondolatainkat, és az abszolút értéket képviselő lelki érzéseinket, és érzelmeinket. Az érzelmeink attól abszolút értékűek, mert mindig a jelenben érezzük őket. Ezzel szemben, a gondolataink attól relatívak, mert éppen a jelentől képesek bennünket elvonatkoztatni. Így az idő, a szellemiségünk mentális terméke csupán. A viszonyítási képességünk viszonytényezője. Azt a jelent, amelyet már megéltünk, az akkor éppen észlelt eseményhez kapcsoljuk, és a múlt emlékeként memorizáljuk, mentálisan eltároljuk. Azt a jelent, amelyben a lehetségesen elkövetkezendő jelenre gondolunk, jövőként értelmezzük. De a múltat, és a jövőt, kizárólag a jelenben tudjuk csak viszonyítani. Itt, és most. A jelen ugyanis, meghatározza azt a pillanatot, amely a múltunk, és a jövőnk között, most észlelhető stabilan, és egyben azt a helyet, ahol éppen most vagyunk. Így a terveink, és az emlékeink, idővel kapcsolatba hozott helyet memorizálnak számunkra, szellemi szinten. Ezért a szellemiségünk, állandó jelleggel a terveink, és az emlékeink között alakít ki viszonyokat, azaz gondolatokat. Ezek a gondolatminták, állandóan áramlanak a szellemiségünkben, mert tudatosodni „akarnak” az elménkben. E miatt, amikor gondolkozunk, ritkán tudunk az aktív jelenünkre koncentrálni.
Az életesemények folyamatosan áramlanak a jelenünkben. Ezek általában olyan események, amelyek más emberek által generálódtak. Így az események áramlásában élünk most, hasznosítva olykor a számunkra kedvező lehetőségeket. Így tudatosan azokra reflektálunk, amelyik éppen fontos lett számunkra. Így a felénk érkező eseményeket, tudatosan is felvállaljuk, azokban részt vállalunk. Oly annyira, hogy a cselekedeteink által, mi magunk is életesemények vagyunk, más emberek számára. Így zajlik az átlagemberek élete.
Csak a tudatosodott hiteink képesek, az agyi rezgésmódosulásainkat kiváltani. Azokat az agyi rezgésmódosulásainkat, amelyek számunkra, tudatos új események előidézését teszik lehetővé. Olyan eseményekét, amelyeket az életeseményeink részét képezve, viszonyítani, észlelni, tudunk, és ez által, aktívan megélni a jelenünkben. Szabad akarattal választhatjuk meg azokat a hiteinket, amelyek által, új életeseményeket tapasztalhatunk meg, hogy újabb örömérzésekben legyen részünk.
Mi emberek, relatív elméjű élőlények vagyunk. Ez azt jelenti röviden, hogy az Univerzum abszolút Elméjének, része a mi relatív elménk, de mégsem azonosítható azzal, mert nem vagyunk képesek átlátni, tudatosítani annak minden részletét. Így aztán, a tökéletes, abszolút Elme, tökéletlen, relatív megnyilvánulásai vagyunk, annak halmazszintű elemei. Ez a relatív elménk azonban, mégis tökéletesen alkalmas arra, hogy igény szerint vezérelje a tökéletes Elmét, az Univerzum mágneses alapú szubjektív alaphalmazát azért, hogy általuk, olyan elektromos alaptulajdonságú anyagi események érkezzenek felénk, amelyek örömöt képesek biztosítani számunkra. Ezt a kifejezésre juttatott hitünk által tudjuk megvalósítani.
Lényegét tekintve, a hit olyan értelmes gondolatuk, amelyhez az érzelmeinket tudjuk társítani. Vagyis, a hit által, a vágyainkat értelmesen kifejezni képes szellemi gondolataink, és az érzelmes lelki adottságaink együtt, és egy időben tudatosodnak az elménkben. Most, a jelen pillanatában. Amikor a kifejezésre jutott hitünk, integrálódik az elménkben, egy mentális elképzelésben, akkor képes megváltoztatni, az agyunk elektromos rezgéseit. Ez a szükségszerű rezgésmódosulás, annak a dolognak, vagy eseménynek az ideális rezgési szintjét valósítja meg bennünk, amelyre szükségszerűen elvárható ideaként gondoltunk. Így az agyunk anyagi elektromos rezgése, rezonál a mágneses alaphalmaz ideavilágában létező mentális igényünkre, és a mágneses hullámok által, a tapasztalható anyagi valóságunk eseményszintű részévé alakítja azt számunkra. Olyan módon, hogy a kialakult mágneses hullám informatív értéke, formát biztosít az adott dolog számára, míg a hozzá tartozó mágneses energia, tartalommal tölti fel azt. Ennél fogva, a kívánt fejlemény, vagy dolog, egyszerűen megvalósul számunkra, mint mágneses módon vezérelt, megtapasztalható objektív anyagi esemény.
Így az események állandó áramlásban vannak, és észlelhetővé válnak a jelenünkben, amelyben éppen viszonyítjuk őket. A dolog úgy működik a gyakorlatban, mint amikor valaki játszik, egy stratégiai kalandjátékot a számítógépén. A felvállalt főszereplő alakja, állandóan jelen van a monitoron, legfeljebb elfordul néha. Előre, hátra, jobbra, vagy balra, le, vagy fel. Mindig a szintér változik hozzá képest, mint észlelhető esemény. Mindig az esemény érkezik, a folyton jelen lévő játékos alakjához, és mozgásához igazodva. Így a pillanat élménye, stabilizálódik a jelenben, és a játékos, észre sem veszi azt, hogy a jövő eseményei, órák óta lefoglalják őt most, a számítógépén játszva.
A számítógépes játékok, virtuális eseményeinek észlelése közben vettem észre azt, hogy a stratégiai jellegű kalandprogramok úgy vannak megszerkesztve, hogy az ember kiválaszt egy aktuális szereplőt, és annak a játékélményét úgy „éli” át, hogy mentálisan azonosul a karakterével. A monitoron, csak a kiválasztott főszereplő alakja van állandóan jelen. A játék közben azonban, mindig az éppen változó események felé irányul. Vagyis, mindig a kiválasztott események érkeznek a szereplő felé. Kizárólag a játékos mozgásához, és alakjához igazodva. Így a számítógépes játékot játszó egyén pillanatélménye, stabilizálódik a karakter jelenében, és a játékos észre sem veszi közben azt, hogy a jövő eseményei, órák óta lefoglalják őt most, a jelenében, amikor a számítógépén éppen aktívan játszik. A már lejátszott eseményeket, mivel emlékszik rájuk, múltként értékeli. De maga a játék, amelyben a folyton változó jövő eseményeket képes észlelni, és ez által a jelen pillanatát kiterjeszteni a múltjába, mindig most zajlik.
A számítógépes stratégiai játékok analógiájára vonatkoztatva, az élete is éppen ugyanígy működik annak, aki játszani szeretné. A játék lényege az, hogy egy adott szerepet felvállalunk. Általában azt, amibe beleszülettünk, és amivé ez idáig fejlődtünk. Tudatosan felvállaljuk, mert letagadni amúgy sem tudjuk. Így aztán, mindenki a saját énjeként játszhat. Ha érzelemdús igaz hittel fejezzük ki a vágyainkat most, akkor azok olyan anyagi eseményeket generálnak számunkra a szubjektív alaphalmaz ideavilágában, amelyek észlelése örömöt okoz nekünk. Akkor fog örömöt okozni minden ilyen megnyilvánulás, amikor észlelhető eseménnyé válik a jelenünkben. Mert érezni, észlelni, viszonyítani, kizárólag a jelenben tudunk. Így az életjátékunk lényege éppen az, hogy az amúgy is állandóan áramló életesemények közé, olyan eseményeket generáljunk tudatosan, amelyek a vágyainkat valósítják meg. Mi pedig, a felénk érkező események közül, kiválaszthatjuk magunknak, a vágyunk megnyilvánult eseményeit. Így a jelenünkben értékelhető eseményként tapasztalhatjuk meg, a vágyaink megnyilvánulásait.
A számítógépen játszott játékokkal ellentétben, az életben felelősséggel tartozunk, a szabadon választott hiteinkkel szemben. A felelősségünk abban nyilvánul meg, hogy nekünk, magunknak kell átélnünk, érzékelnünk, és értékelnünk az életeseményeinkhez tartozó érzeteket. Amelyek lehetnek kellemesek is számunkra, és kellemetlenek is persze. A számítógépen történő kellemetlenség esetén, bármikor újra elkezdhetjük a programot, vagy annak valamely részét. Az életünkben azonban, erre nincsen lehetőségünk, és így a felelősségünk, ebben az egyszeri lehetőségben kristályosodik ki. Illetve, van ám lehetőség az újrakezdésre olykor, ha képesek vagyunk úgy bocsánatot kérni, hogy megbocsátásban részesüljünk. De a felelősen gondolkodó ember, úgy él tudatos életet, hogy az által, sohase kelljen bocsánatkéréssel foglalkoznia. Azt pedig, abszolút szeretettel érheti csak el.
Tudva azt, hogy a számítógépes szerepjátékok, milyen népszerűek lettek már a világunk valóságában, felmerül bennem a kérdés, nem izgalmasabb a valóság tudatosan felelős teremtése, mint a virtuális valóságban folyó felelősség nélküli játék? Míg a számítógépes játékok izgalmas időtöltésnek minősülnek, addig a valóság tervszerű megteremtése, százszor annyi izgalmat biztosít. Ha örömmel tölt el valakit a számítógépen futó programok kezelése, akkor a valóság elkövetkezendő eseményeinek a megteremtése, százszor olyan nagy örömöt képes biztosítani. Ráadásul, a valóság élethű teremtéséhez, nincsen szükség számítógépes memóriára sem. Bőven elég hozzá az a memória, amit Isten biztosított számunkra.
A számítógépfüggővé vált ember, minden lehetséges idejét, a gépe előtt tölti, a monitor „homokjába” dugva a fejét, és az elméjét tökéletesen kielégíti, a játékok által biztosított relatív öröm. Fel sem tudja mérni azt, hogy valójában, mennyi valóságos csoda elől zárja el magát, a virtuális valóságában kielégülve. Egyáltalán nem ugyanaz az élmény, mint a valóságban tevékenykedni. A valóságos események által, játszani valakivel, vagy valakikkel, látni és érezni a partnereink örömét, azzal a biztos tudattal, hogy a mi saját jókedvünk is az ő örömük forrása, szerintem kihagyhatatlan. Ha pedig, valaki mégis kihagyja, mert függővé vált, mert a modernkor remete életét éli, aki önmagát képes csak szórakoztatni. Siralmas magánya azt eredményezi, hogy amikor társaságba kerül, tehetetlen az érzelmeit illetően. Nem képes veszíteni, vagy második lenni, mert az események fonalát képező „egeret”, nem ő irányítja.
Az aktív, valóságos élethez kell függővé válni. Életeseményeket kell generálnunk, a hiteink segítségével a jelenben, hogy a megtapasztalható életfordulataink, értékesebb valóságot formáljanak számunkra. Olyan valóságot, amelyben minden megtapasztalható fejlemény, az örömünk forrása lehet. Az életstratégia azt jelenti, hogy bármerre járunk is az életünkben, mindig észrevesszük azt, hogy hol kellene alakítani, formálni a valóság észlelhető eseményein, és azokat a változásokat, igaz hitté formálva, úgy elképzelni valóságosnak a jelenünkben, hogy az által kiprovokáljuk, a szükségszerű eseménymódosításokat. Így a világunk valósága, jóvá képzelhető. Olyan valósággá, amelyben érdemes élni, mert minden eseménye örömöt okoz. Nem csupán nekünk magunknak, hanem minden észlelőnek. Mindenkinek, aki a jelen megváltozott eseményében részt vesz, aki érzékeli, és értékeli a változásokat.
A lélek által, Isten él bennünk, a teremtő. Az életstratégia tudatos kialakításával, úgy élhetünk a jelenben, hogy közben a bennünk élő Isten, végrehajthatja a szükségszerű teremtési feladatait. Azért, hogy a szegény ne nélkülözzön, hogy a beteg meggyógyuljon, hogy a szomorú vidám legyen, a butus pedig, okosodjon a példamutatásunktól. Isten szemével tekintve a valóság, minden részletére oda kell figyelnünk, és ahol hibát, hiányosságot, vagy egyéb problémát észlelünk, tökéletesebbé kell képzelnünk azt. Így, aki sokat sétál a valóságunkban, állandóan teremthet másoknak is, mert ma még, igen sok módosítani való tapasztalható a világunkban. Tudatos életstratégia kell ahhoz, hogy megváltoztassuk a valóságunkat. Lehetőleg, minél több ember számára.
Ha nem teszünk semmi egyebet, mint azt, hogy tudatosan elképzelünk egy ideálisabb lehetőséget, az éppen észlelt hibás eseménynél, máris kiadtuk a parancsot a változáshoz. Az Univerzum teremtő ereje, amit energiának ismertünk meg, Istenként hozzálát a változást eredményező események megvalósításához. Az energia számára nincsen lehetetlen. Éppen az a dolga, hogy az anyagi alkotóelemek elektromos rezgéseit, mágneses módon úgy változtassa meg, hogy azok a kívánt események alapján rezegjenek. Így a megtapasztalható valóságunk eseményei most, a jelenünkben megváltoztathatóak. Át kell képzelnünk őket egy ideálisabb eseményre, és egy belső öröm révén, éreznünk kell azt, hogy a valóság ez által változik.
Aki ezt a típusú önzetlen életstratégiát, tudatosan beépíti az elméjébe, Istent valósítja meg azon a helyen, ahol éppen él. Az aktuális életkörnyezetében. Ha minden életközösségben van ilyen gondolkodású ember, akkor a Föld teljes, emberek által élővé tett felszíne, lefedetté válik. Vagyis, az emberi élet, élhetőbbé nemesedik. Nem a mindenáron segíteni akarás által, hanem úgy, hogy az intelligenciánknak köszönhetően, jobbá képzelünk mindent, ami ma még nem olyan ideális. A folyamatosan gyarapodó ismereteink segítségével, minden esetben képesek leszünk ideálisabb eseményeket elképzelni, mert értelmesen fel tudjuk mérni azt, hogy hol van a fejlődésben elmaradás. Teremtők vagyunk. Az Univerzum mágneses alaphalmaza pedig, gondoskodik arról, hogy az anyagi világ valósága, olyan legyen számunkra, amilyenre képzeltük. Minden olyan hitünkkel teremtünk, amelyekkel az érzelmeinket fejezzük ki. Minden pillanatban a hitünkre figyel az elménk, így a jelenünkben, olyan események realizálódnak, amelyek a hitünk tárgyát képezik. Az életünk minden megtapasztalt eseményét értékeljük, és e miatt, azonnal javíthatjuk, módosíthatunk is azokon. Így teremthetünk magunknak, teremthetünk másoknak, és teremthetünk ez által mindenkinek. Egy mindig csodálatosabb valóságot.
Matécz Zoltán
2011.12.18.
matecz.zoltan@gmail.com
