Spirituális távgyógyítás.
Valójában arról van szó, hogy az Univerzum energiája, a mágneses hullámok által terjed. Ezek a mágneses hullámok azonban, információs értéket is képviselnek egyben. Vagyis, az energiaáramlás mindig céltudatos, az Univerzum mágneses alaphalmazában, amely teret képez az anyagi létezések eseményei számára. A lélek, testünket éltető energiája, az általa megnyilvánult értelmes ember pedig, ebben az intelligens Univerzumban éli, a mindennapi megszokott életét. Így a lelki energiánk is céltudatos, mert vagy az érdekünkben, vagy éppen ellenünk fejti ki a hatását. Attól függően, hogy a spirituális fejlettségi szintünk alapján, mennyire hagyjuk érvényre jutni a lelki érzelmeinket, az elménkben domináló szellemi gondolataink helyett.
Elméjével az ember, mindig összpontosít, koncentrál, figyel valamire. Amire az elménk figyelme irányul, az tudatosodik bennünk. Alapvetően a szellemi gondolatainkra, és a lelki érzéseinkre figyelünk. Így a gondolatok érzéseket váltanak ki belőlünk, míg az érzések, gondolatokkal társulnak ahhoz, hogy tudatosak lehessenek az elménkben. Az persze, egyáltalán nem mindegy, hogy a szellemi, vagy a lelki adottságaink dominálnak jobban az elménkben.
A szellemi életet élő átlagember, általában a felmerülő gondolataihoz rendeli az érzéseit. A relatív szellemi gondolataink azonban, a memóriánkban tárolt emlékeink jóváhagyásával alakulnak ki. Ezek az emlékek, lehetnek persze jók is, de többnyire hibásak, mert relatív emberi igazságokat tartalmazva, az abszolút igazságértékük erősen megkérdőjelezhető. Így a hibás gondolatainkhoz csatolt érzéseinkből kialakult hiteink alakítják ki, a problémáinkat előidézni képes anyagi szintű életeseményeinket. Amelyek megtapasztalása esetén új, vagy jobb minőségű emlékekre tehetünk szert. Ez a relatív emberi tudat „evolúciós” folyamata.
Ezzel szemben, a lelki ember, az érzelmeire figyel jobban az elméjével. Éppen azokat fejezi ki, az értelmes szellemi gondolatai által. Értelmes mentális formát biztosítva ez által, az érzelmi tartalom számára. Arra kell csupán gondot fordítania, hogy pozitív, azaz örömöket kifejezésre juttató érzésekre figyeljen az elméjével. Ezek az érzések ugyanis, az elménkben tervszerűen kialakított képzeletünk utáni megvalósulásuk esetén, szintén örömérzéseket képesek kiváltani belőlünk.
Az érzéseink, és érzelmeink, erőimpulzusokat jelentenek, amit az életenergiánk, vagyis a lelkünk generált. Csak a lelkileg alátámasztott életeseményeink végrehajtásához van, megfelelő mennyiségű lelki erőnk. Ezt a lelki erőt biztosítják, a mi lelki impulzusaink, mint tudatosan célirányossá tett érzéseink. A lelki tudatosságunk pedig, csak azt jelenti, hogy főképpen az érzelmeinkre figyeltünk az elménkkel. A szellemi gondolatainkat csak arra használtuk, hogy értelmes módon kifejezzük általuk az érzelmeinket. Vagyis, szellemi szinten, formát biztosítsunk a változást kiváltani képes lényeg, a lelki tartalom számára.
A lélek tehát, amely éltet bennünket, az életünk energiája. Így tudatosan, olyan lelki erőimpulzusokat küldhetünk a testünkön kívülre is, amelyek a szellemi gondolataink által célirányossá tehetőek. Az ilyen módon hatóképessé tett lelki érzéseink, bármilyen távolságot képesek legyőzni. Mert az Univerzumot eleve olyan állandó rezgésben lévő mágneses alaphalmaz tölti ki, amelyben az energia impulzusai, és impulzussorozatai, azonnal képesek terjedni. Így a gondolataink által célirányossá formált lelki érzéseink, olyan erőimpulzusok, amelyek mindig tökéletesen „eltalálják” az elménk tudatának „célkeresztjébe” állított célpontot. Mert az energia impulzusértéke, mindig jogszerűen terjed abban az alapközegben, amelyet az Univerzum mágneses alaphalmaza képvisel. Teljesen mindegy számára az, hogy az energia forrását, milyen objektum képviseli. Így lehet az akár, a tudattal bíró értelmes emberi agy is. A szellemi szintű értelem meghatározza a formát és a célt, míg a lelki érzéseink, a hozzájuk rendelhető hatóképes impulzusértékeket.
Sajnos, nagyon hozzászoktunk ahhoz, hogy együttérezzünk a rászoruló, vagy beteg szeretteinkkel, az emberekkel, vagy más élőlényekkel. Az együttérzésünk azonban, mivel lelki eredetű életenergiáról van szó, csak stabilizálja, vagy még erősíti is a felmerült problémát. Hasonló a helyzet az összes negatívnak mondható érzelemmel, amelyek nem képesek örömöt okozni számunkra.
Pozitív módon hatásos, spirituális életerőt képviselő impulzusokat akkor küldhetünk, ha tudatosan elképzeljük az elménkkel, azt az egészséges állapotot, amelynek a megvalósulása örömöt okozna számunkra. Ha el tudjuk képzelni reális szinten azt, hogy a megbetegedett hozzátartozónk, az őt kínozó nyavalyája nélkül él, természetes aktív életet. Ha azt az áldott állapotot tudjuk a valós elképzelésünk szintjére hozni, amely a racionálisan gondolkodó szellemi ember számára, valójában teljességgel elképzelhetetlen. Azt az állapotot ugyanis, csak lelki életet élő ember képes igazán valósnak elképzelni. Mert a képzelete, nem torpan meg, a mentális képi forma szellemi szintű kialakításánál, hanem közben, a felszabaduló örömökkel telt lelki érzelmeivel telíti azt. A szellemi gondolatok által kialakított mentális elképzelés ugyanis, csak formát biztosít az információkra éhező elménk részére, és meghatározza a célt. Míg a lelki érzelmeink tartalommal, hatóképes energiaimpulzusokkal töltik fel, a tudatosan realizált elképzeléseinket.
Így amikor, az egészséges állapotra koncentrált, képzeletbe ágyazott lelki erőimpulzusainkat, elküldjük az érintettnek, akkor arról neki, nem is kell tudnia természetesen, Ez a mi magánügyünk. Ahogy jogunk van örülni más bajának, vagy együttérezni vele, éppen olyan formában, jogunk van mentális úton, spirituális szintű lelki segítséget is nyújtani számára. Egyébként, törvény is engedélyezi a természetgyógyászok számára, bizonyos spirituális gyógymódok alkalmazását. Valójában ezt jelenti az a mentális folyamat is, amikor egymásért imádkozunk. Az életenergiánk segítségével, lelki segítséget nyújtunk valakinek, aki szerintünk éppen rászorul. Mert az ima nem azt jelenti, hogy elhadarjuk a „MI ATYÁNK” című vezérimát, vagy egyéb betanult imádságot. Érzések nélkül, a legszebbnek látszó ima is, hatástalan szócséplés. Csak a lelki életenergiánk érzései biztosíthatnak, az értelmesen kifejezésre juttatott imáink számára, hatással bíró aktív erőimpulzusokat. Majd az „ÁMEN” kifejezés által, tudatosan is hozzájárulunk az imánk megvalósulásához, a lelkünk által bennünk élő Isten szabad akaratát kifejezve ez által.
Hasonló a helyzet akkor, amikor örömérzések jelennek meg az életünkben, de közben nem gondolunk semmire. Az érzéseink, csak a mi saját aktív életerőinkként jutnak érvényre. Amennyiben azonban, hozzászokunk ahhoz, hogy az öröm érzetének pillanatában, a szeretteink elképzelhetően áldottabb állapotára gondolunk, akkor az örömteli érzéseink, amelyek bennünket olyan szépen éltetnek, éltetni fogják azt az egyént is, akire gondoltunk közben. Mert ugyanazt a szintű életerőt kapták tőlünk, mint amennyit nekünk okozott az aktuális életöröm érzése. Olyan ez, mintha a szereteteddel átölelnéd azt a személyt, aki kedves számodra az életedben, és olyan módon nyújtanál számára segítséget, hogy kisegíted abból az életproblémából, amelyben éppen nem érzi jól magát. Bármilyen probléma legyen is az.
Mivel az energia nem vész el, csak átalakul, és mindig új, és újabb megnyilvánulási formát ölt, miközben munkát végez a tömeghalmazokon, ezért a célirányossá tett lelki energiánk sem vész el, és a célként megjelölt kölcsönhatási pontban, elvégzi áldásos tevékenységét. Vagyis, a távgyógyítás megtervezett folyamatát. Így az életenergiánkból indított erőimpulzusaink, amit a lelki érzéseink képviselnek, befolyást gyakorolnak a célszemély állapotát stabilizáló mágneses állóhullámokon, és haladó mágneses hullámként, a munkavégző képességük arányában, éppen a mi kívánságunk szerint, tudatosan átrendezik azt, az általunk elképzelt, és ilyen módon megtervezett állapotba.
Így a lelkünk által bennünk élő Isten segítségével teremthetünk. Megteremthetjük azt az egészséges állapotot valaki életében, amelyre ő maga képtelen, mert még nagyon szellemi szintű életet él. Vagyis, spirituális szinten fejletlen. Hiszen éppen azért betegedett meg. Ennél fogva, magatehetetlen a kialakult egészségügyi problémájával szemben. Ezért a mi segítségünkre szorul. Mi pedig, ha már tudunk a problémájáról, a képzeletünkben összpontosítható mentális lehetőségeinkkel, megtehetjük azt, amire ő maga még alkalmatlan. Elindíthatjuk és megvalósíthatjuk nála, a gyógyulás folyamatát.
Pontosan úgy működik a dolog, mint az anyukák esetében, akik szeretettel gondoskodnak a megbetegedett gyermekeikről, miközben ápolják őket. Ott ülnek az ágyuk szélén, és elképzelik azt az állapotot, amikor egészséges a gyermekük. Könnyen megtehetik, hiszen egészségesnek ismerik őt. Így a legtöbb gyermekbetegség, aránylag gyors lefolyású folyamat. Mert az anyák életenergiája is sokat segít a gyógyulási folyamatokban.
A lélek, az életünk energiája. Így a belőle származó érzéseink, olyan erőimpulzusaink, vagy impulzus sorozataink, amelyeknek munkavégző képessége van. Azt pedig, hogy milyen munkát végezzenek el, szellemi szinten nekünk kell meghatároznunk. Így az elménkben tudatosodik az érzéseink mellé az is, hogy milyen feladat elvégzésére irányuljanak azok a lelki erőhatások. Ezt a képzeletünkben egyesíthetjük, és mint szabad akaratú hitünket célirányossá formálva, elküldhetjük az elménken kívülre, bárhová az Univerzumban. Ezzel a mentális módszerrel, bárminek a valóságát átformálhatjuk. Használhatjuk távgyógyításra, politikai állapot tudatos formálására, a szegénység megszüntetésére, sportesemény javítására, a vizsgázók kondicionálására, vagy bármilyen áldásos állapot elérésére, amit ma még hibásnak, hiányosnak, betegesnek tartunk. Az észlelt társadalmi eseményeket tehát, nem megvetni, szidni, kritizálni, vagy bírálni kell, hanem éppen ellenkezőleg, a saját szeretetigényünk alapján, jóvá képzelni. Mégpedig, a pozitív lelki érzéseinkre hallgatva.
A probléma észlelése alkalmával, a kapkodó, felületes emberek általában, azonnal a felelőst keresik. Az értelmes ember pedig, a megoldásra törekszik. A megoldás után, a felelősök személye már a legtöbb esetben, teljesen elhanyagolható, másodlagos dologgá válik. Egyfajta tökéletes megoldásra törekszik az is, aki a felmerülő pozitív lelki érzéseit, egy reális képzeletbe ágyazza, sűríti, és mint értelmes megoldási lehetőséget, kivetíti az elméjéből. Aki ezt megteszi, spirituális szinten, mindent megtett a vágyott cél érdekében. Az pedig, a legtöbb esetben sokkal többet jelent, mintha ott esetlenkedne, ügyetlenkedne, és valamilyen általa ismeretlen gyakorlati megoldással szenvedne, szellemi emberként. Az csak jóindulatú próbálkozásnak minősül. A jobbá képzelés pedig, amit a pozitív érzéseink generáltak, mindig Isteni hatáskört jelentenek, teremtési folyamatot.
Éreznünk kell, hogy jobbá tehetjük a világot, azt a valóságot, amely megtapasztalható életeseményeinket tárja elénk folyamatos eseményként. Ezt a csodálatos érzésvilágunkat, bátran tömörítsük bele egy-egy reális elképzelésbe, hogy az elménkből kivetítve azokat, realizálódhassanak azok, a mi szabad akaratunk által. Érzelmi szinten játsszunk az eseményekkel, hiszen mi magunk is, életesemények vagyunk csupán, az Univerzum Földnek nevezett színpadán. De sokkal szebb színdarabokat játszhatunk, ha a pozitív érzéseinkre hagyatkozó képzeleteink segítségével, minden hibásnak vélt életeseményt hibátlanná, jóvá, tökéletesebbé formálunk, mentális módon. Így változtathatunk saját magunk életeseményén, mások életeseményein, és bármilyen társadalmi életeseményen is. Minél többen formáljuk mentálisan a világot jó irányba, annál szebb valóságot fogunk megtapasztalni az életünk megtapasztalható életeseményei között.
A spirituális lehetőségek Isteni eredetűek, ezért nincsenek alávetve a tér, és az idő relatív viszonyainak. Abszolút jellegüknél fogva teremtésre, átalakításra, formálásra valók. Méghozzá, a létezést megvalósító anyagi események tudatos megváltoztatására. Azért képes erre a spirituálisan fejlett ember, mert a lélek által Isten él bennünk. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy teremtésre képes Isteni lények vagyunk. Amennyiben spirituális módon fejlődünk, akkor a ma még megszokott szellemi vezérlés helyett, a lelki irányítás veszi át a domináns szerepet az elménkben. Alkalmassá válunk a megtapasztalható valóságunk tudatos megteremtésére. Az Istentől származó lelki erőinket pedig, akár a távgyógyítás céljára is használhatjuk.
Matécz Zoltán
matecz.zoltan@gmail.com
