Együttérzés.
Szimpátia során az ember, beleérez a másik ember pozitív, vagy negatív módon kialakult élethelyzetébe, és ez által, osztozik annak örömében, illetve bánatában. Ez a szubjektív érzelmi „osztozkodás”, képes enyhíteni a lelkileg szenvedő ember bánatát, vagy fokozni az örömét. A Biblia Szentírásában azonban, csak pozitív értelmű együttérzésről esik szó. Mi lehet ennek az alapvető oka?
Az emberi lélek, az Univerzum mágneses módon terjedő energiájának, a testünkben elkülönült része. Így a lélek, a mi életenergiánk. Ebből az életenergiából merítünk, szükség szerint lelki erőt, a cselekedeteink végrehajtásához. Így az érzéseink, a lelki energiánk olyan erőimpulzusai, amelyek által, a lelki erőnk manifesztálódik. Ennek ellenére, sokan tapasztalhatták már, hogy bizonyos nem kívánt cselekedetekhez, nincsen elegendő lelki erőnk. Mert a lelki erőnk valós létezése, az életenergiánk ideális felhasználására szorítkozik. Márpedig, a pozitív érzések által kialakult lelki erő munkája tud csak, hasznos lenni számunkra. A negatív érzések által kialakított lelki erő ártalmas, így az elvégzett munkája, kellemetlen következményekkel jár. Így amihez érzelmi szinten nincsen kedvünk, ahhoz lelki erőt is csak, nagyon nehezen tudunk biztosítani.
A dolog úgy működik, hogy az Univerzum mágneses alapú Forrásenergiája, amit Istennek nevezhetünk, mágneses módon tartja fenn az anyagi létezések, elektromos tulajdonságokkal jellemezhető eseményeit. Anyagi tényezőként, mi magunk is részesei vagyunk az eseményeknek. Így a bennünket ért események megítélése, lehet jó, vagy rossz is számukra. Attól függően, hogy kellemes, vagy kellemetlen érzésekkel párosulnak-e. Aki tehetetlenül bevárja az események alakulását, úgy viselkedik, mint a falevél a viharban. Csak sodródik az események áradatában. Hol öröm, hol pedig, bánat éri, attól függően, hogy milyen módon képes hasznosulni, az események kínálta lehetőségekből. Van azonban, egy ezoterikus módszer, hogy tudatosan az események elé tudjunk menni, szellemi szinten, és a saját javunkra befolyásoljuk a történések menetét. Éppen azért, hogy azok az események, amelyek amúgy is az életeseményeink részévé válnak majd, hasznosak legyenek számunkra.
Ez az ezoterikus, azaz belső szubjektív módszer nem más, mint a spirituális módon kialakítható hiteink. Vagy más néven, a mi sajátságos szabad akarataink. Az emberi elme figyelme megosztott, így a szellemi gondolataink mellett, a lelki érzéseinkre tudunk vele koncentrálni. Amire az elménk figyelme irányul, az tudatosodik bennünk. A szellemi gondolatok, lelki érzéseket képesek kiváltani, míg a lelki érzéseink, szellemi gondolatokat ébresztenek bennünk. Ezekre, a gondolatokra és érzésekre figyel az elménk. Az a képesség pedig, hogy egy reális képzeletben, társulni képes az elménkben, az értelmes szellemi gondolatunk, és a hozzá tartozó lelki érzésünk, nem más, mint a mi sajátságos spirituális adottságunk. Így a hit, az emberi elme spirituális „terméke”, és olyan értelmes szellemi gondolatokat jelent, amelyekhez lelki érzések is társulnak. Mivel azonban, az érzéseink lehetnek pozitív és negatív indíttatásúak is, ezért a hit is lehet pozitív vagy negatív hatásokat kiváltani képes szabad akaratunk. A pozitív érzések által kialakított hiteink megvalósulásai, örömteli érzéseket váltanak ki belőlünk. A negatív érzéseken alapuló hiteink valóra válásának megtapasztalásai pedig, többnyire mellőzik az örömteli érzéseinket. Ezek okozzák a bánatainkat, problémáinkat, és nehézségeinket. A szabad akarattal kialakított hiteink ugyanis, a megvalósulásuk felé törekednek.
Az emberi agy, állandóan rezeg. Attól függően, hogy az elménk, éppen milyen tudati állapotban van. Így az agyunk rezgési frekvenciáját, azok az érzéseink képesek kialakítani az életenergiánk erőimpulzusaiként, amelyek a szellemi gondolatainkhoz társulnak, az észlelt valóság reális elképzeléseinek alkalmával. Ha azonban, az elképzeléseinkhez negatív érzések társulnak, akkor azok az elektromos agyi rezgéseinket, méltatlanul alacsony szinten tartják. A pozitív érzések pedig, a szeretet magas frekvenciáira gerjesztik, az agyi rezgéseink frekvenciáit. Az agyunk pedig, az elektromos módon kialakított tudati rezgéseinket alakítja át, modulálja, mágneses rezgésekké, az Univerzum számára. Mert az Univerzum alaphalmaza, a mágneses hullámok birodalma, amelyekben az információ, és az energia terjed. Fenntartva azok által, az anyagi létezés minden formáját, mégpedig az induktivitás képességével.
A szellemiségünk gondolatai információkat képviselnek, így csak elvi formát képesek meghatározni a hiteink számára. A lelki érzéseink pedig, hatóképes tartalommal töltik fel azokat a mentális formákat, amit a reális szellemi elképzeléseink képviselnek. Ennél fogva, szellemi gondolataink lelki érzések nélkül, vagy a lelki érzéseink a szellemi gondolatok hiányában, nem képesek, a szabad akaratunkat képviselő hiteinket kialakítani. Így a kialakult hiteink, értelmes módon vezérlik, az életenergiánkból fakadó, aktuális pillanatnyi életerőnket.
Az életenergiánk munkát végez. Ehhez a munkavégzéshez biztosít erőimpulzusokat, amit a lelki érzéseink képviselnek. Csakhogy, a negatív érzések által felhasznált életenergiánk, éppen saját magunk ellen végez munkát az életünkben, vagyis árt nekünk. Míg számunkra hasznos munkát, a pozitív érzésekkel megnyilvánuló életenergiánk végez. Ezek képesek örömöt okozni számunkra. Ezek után, itt lép a képbe, az együttérzésünk képessége.
Amikor valamely embertársunk pozitív élményével érzünk együtt, akkor gyakorlatilag, az ő örömében osztozunk. Így az agyunk sajátrezgési szintjét, az elménkben tudatosodott örömélmény arányában fokozzuk fel. Vagyis, „megmártózunk” az ő szeretetrezgésében, és átvesszük azt. Így az életenergiánk által biztosított pozitív erőimpulzusokat, amit az átélt örömérzések képviselnek, hasznos munkát végeznek az életünkben, hiszen a szeretet rezgési szintjére fokozzák az agyi rezgéseink frekvenciáját, és huzamos ideig azon a nívón is tartják.
Ezzel szemben, ha valamely embertársunk negatív élményével érzünk együtt, akkor gyakorlatilag, az ő bánatában, haragjában, problémájában osztozunk. Így az agyunk sajátrezgési szintje leesik, és messze eltávolodik a szeretet rezgési szintjétől. Mert az elménkben kialakult kellemetlen élményt megértve, leesik az agyi rezgési frekvenciánk. Így az életenergiánk által képviselt negatív erőimpulzusok, amit a szimpátiánk által átvett kellemetlen lelki érzések képviselnek, ártalmas munkát végeznek az életünkben, hiszen a szeretet rezgési szintjétől eltávolodva, csökkentik az agyi rezgéseink frekvenciáját, és huzamos ideig képesek azon a szinten tartani azt.
Az érzéseinkkel feltöltött értelmes hitünk, mindig teremtési utasítást képviselnek az Univerzumban. Mert az Istent képviselő Forrásenergia, amely a lélek által bennünk is megtalálható, mindig megvalósítja számunkra megtapasztalható valóságnak azt, amit szabad akaratunkként, a hiteinkben konkrétan meghatároztunk. Ezért különös módon kell odafigyelnünk arra, hogy olyan szellemi gondolatokkal ne is foglalkozzunk az elménkkel, amelyek csak negatív érzéseket képesek kiváltani a lelkünkből. Ezért az együttérzés, kizárólag csak pozitív élmények esetén indokolt. A negatív együttérzés, ártalmas annak is, aki együtt érez valakivel, és annak is, akivel éppen együtt érzünk. Mert a szimpátiánkból szárazó érzéseink, gondolatokkal társulva, hitet alakítanak ki, amely már teremtési impulzus. Így az életenergiánkból származó életerőnket, éppen arra használjuk, hogy fenntartsuk és erősítsük általa, a megismert kellemetlen állapotot.
Ezért a szimpátia, negatív élmények megismerése esetén, nem válthat ki belőlünk negatív érzéseket. Erre tudatosan kell törekednünk. Mert a negatív érzéseinkkel, csak ártunk, az amúgy is szerencsétlenül járt embernek. Így az együttérzés helyett, csupán érzelmek nélküli megértésünkre van szüksége. Éppen azért, hogy kívülállóként, reálisabban lássuk a kialakult helyzetet, amelybe a szánalomra méltó embertársunk került. Majd az életenergiánkból származó érzéseinket, mint munkára fogható erőimpulzusokat, éppen arra kell használnunk, hogy a reális elképzelés szintjén, olyan reális megoldás valóságát képzeljük el, amelyben már, gondolatban tökéletesen feloldódott a megismert probléma. Így az elménk spirituális képességét nem arra fecséreljük, hogy egy fennálló problémát elemezgetünk, hanem éppen arra, hogy egy hiányt pótló, vagy hibát kijavító állapotot képzeljünk el, már esetlegesen meglévő valóságnak. Így az életenergiánkat, egy olyan ideális állapotváltozás érdekében használjuk, természetesen nem az okokat firtatva, hanem az értelmes megoldásra szorítkozva, amely áldás lesz a kellemetlen érzésekkel terhelt ember számára, akivel együtt kellene éreznünk. Mert így az együttérzésünk, tudatosan irányított pozitív eredményt hoz, és nem terhel bennünket sem, hanem éppen nemesít. A visszahatása pedig, áldás lesz reánk nézve is.
Amikor ugyanis, a szeretet frekvenciáján rezgünk, akkor egy hullámhosszon vagyunk az Univerzum Forrásenergiájával, vagyis Istennel. Attól ugyanis, hogy a lelkünk elkülönült az Univerzum energiájától, még a Forrásenergia szerves részét képezi. Vagyis, Istent. Az energia ugyanis, egy és oszthatatlan. Így a lélek által, Isten éltet bennünket. Ezért a lelkünk, mint az életünk energiája, olyankor azonos hullámhosszon rezeg a Forrásenergiával. Vagyis, azonos energiaminőséggé válik azzal. A lelkünk, a Forrásenergiával azonosulva, képes vezérelni a tudatos teremtés folyamatát. A tudatos teremtés ugyanis, éppen azt jelenti, hogy a felénk érkező események elé megyünk tudatosan a hiteinkkel, és azok által, úgy formáljuk a történéseket, hogy azok, mindig hasznosak legyenek számunkra. Akkor minden megtapasztalható életesemény olyan örömélményeket eredményez számunkra, amelyekhez az értelmes formát, a hitünk által, éppen mi magunk biztosítottunk. Ez a sorsformáló tudatos teremtés lényege.
Valahogy úgy érdemes elképzelni, mint egy lakást, amelynek nyitva vannak az ajtajai, és az ablakai is. Szélcsend esetén, azonos nyomású levegőminőség uralkodik a lakásban, és a lakáson kívül is. A lakáson kívüli erős légmozgás azonban, huzatot alakít ki a helyiségeinkben. Így a megváltozott külső légerő hatása, a lakáson belül is érvényesül. Tudatos huzatszabályzás nélkül azonban, ártalmas reánk nézve. Az ajtók, és az ablakok nyílásának céltudatos szabályzásával azonban, a belső légmozgás olyan mértékűre alakítható, hogy az, továbbra is kellemes érzéseket biztosítson, a bent tartózkodók számára. Itt a külső légmozgás, az Univerzum Forrásenergiája által fenntartott anyagi eseményeket szimbolizálja. A lakáson belüli légmozgás pedig, azokat az anyagi eseményeket szimbolizálják, amelyek megtapasztalható életeseményeink lehetnek. A szél, és a huzat így, az anyagi események szimbolikus jelentése. A tudatos szabályzást, az érzelmeinkkel dúsított hiteinkkel valósítjuk meg. Javunkra fordítva ez által, a Forrásenergia munkáját, amit az agyagi események felénk irányuló történéseibe fektetett. Ezért nem az a cél, hogy kikerüljük a huzat által szimbolizált anyagi eseményeket, hanem éppen az, hogy tudatosan hasznosítsuk azokat magunknak, és az életterünkben élők számára.
Sokan megkérdőjelezik Jézus Isteni mivoltát. Azt, hogy a Megváltónk, Isten Fia volt. Hát van egy jó hírem a kételkedők számára. Mindannyian Isten fiai vagyunk. Jézus azonban, tudta ezt 2000 évvel ezelőtt is. Vitatják azt is, hogy a feltámadása csoda volt. Hát most tisztelettel közlöm, hogy ma még az élet is egy csoda. Amíg ugyanis, a tudomány nem képes az élettelen atomokból élő lényeket ”teremteni”, addig az élet tudományos szempontból tekintve, csoda marad. Így a feltámadás, mint egy újabb csoda, már nem is olyan meglepő.
Ide illik, Isten szava a Bibliából, amit a bírák ellen emelt panasza tartalmaz.
„Én mondottam: * Istenek vagytok, és a Magasságosnak fiai ti mindnyájan.”
Zsoltár könyve. 82./6. rész.
Ennél fogva, nem pusztán azért vagyunk megáldva teremtői képességgel, mert az elménk segítségével hitet tudunk formálni, hanem azért van hitünk, mert Istenek vagyunk mindnyájan. A Forrásenergia részesei, a Magasságos Atyaisten Fiai mindannyian, akik tudatos, ép ésszel bírnak. Ez alól nincs kivétel. Csupán még nem élünk azokkal a teremtői lehetőségekkel, amit az Isteni mivoltunk biztosít számunkra. Mert az Isteni mivoltunkkal szemben, ma még öntudatlanok vagyunk.
Amikor Isten megnyilvánult az emberben, a saját „képére”, tudatos elmével rendelkező lénynek teremtette. Ezért vagyunk itt a Földön egyedüli élőlények, amelyek a spirituális képesség lehetőségével, hitet és reális képzeletet tudunk alkotni. De az ember elkövette azt a hibát, hogy Istent is megpróbálta elképzelni, így „emberképűre” formálta azt. Ez az emberképűség együtt járt azzal, hogy tudatosan kivetítette magából Istent. Ezért ma, az emberek zöme úgy képzeli el Istent, mint egy rajta kívül álló, abszolút értelmes lényt, akinek a hatása és befolyása alá kerültünk. A valóság azonban az, hogy Isten sohasem különült el tőlünk, mert mi magunk vagyunk, a testet öltött értelmes Istenségek. Együtt alkotjuk Istent, és így Isten azzá formál bennünket, amit tudatosan képzelünk önmagunkról. Így marad Isten bennünk is abszolút, hogy abszolút módon speciálisan egyedi minden emberben. Éppen a sajátságosan formálható hitünk szerint.
Most, a XXI. században, eljött végre az ideje annak, hogy a szélesebb néprétegek is rájöjjenek arra, amit az ezoterikus tanokban, spirituális titokként kezeltek eddig, mi szerint, Istenek vagyunk mindannyian. Ezért, nem csupán remélni kell kiszolgáltatottként, a teremtés esetlegesen megvalósuló aktusát, hanem tudatos teremtővé kell válnunk. Mentális szinten, újra azonosulnunk kell az Isteni mivoltunkkal. Hogy az emberi értelem, teljessé váljon bennünk. Mert valóságos együttérzést, csak az egység érzete képes biztosítani számunkra. Ez az együttérzés azonban, nem szánalom lesz, ami negatív érzésekkel párosul, hanem olyan tökéletes megértés, amely magában hordozza a problémáink megoldásait is egyben. Azokat a reális megoldásokat, amelyek megteremtése érdekében lettünk emberré. Vagyis, az anyagi valóságban megnyilvánult Istenekké.
Szinte minden ember Isteni adottságokkal rendelkezik. Valamiben mindannyian a legjobbak vagyunk. Vannak akik, Istenien énekelnek, vagy táncolnak. Vannak akik, Isteni szobrokat készítenek, vagy éppen festenek. Vannak akik, Istenien főznek, mások pedig, Isteni italokat készítenek hozzá. Vannak akik, az egyéb munkájukat végzik Isteni módon, mások örömére. Vannak akik, Isteni szülők, és vannak Isteni gyermekek. Továbbá vannak olyanok is, akik mindezeket az Isteni alkotásokat, Isteni módon tudják értékelni, élvezni. Nap, mint nap. Mert az Isteni műveket értékelő Isteni közönség nélkül, értéktelen maradna a világunk. Ezért minden ember fontos, mert megnyilvánult Istenként, Isteni adottságokkal bír, és Isteni adottságokat képes a szeretetével értékelni. Azzal a szeretettel, amelynek a segítségével, együtt érezheti magát végre Isten, az emberek világában is.
Van egy jó kívánság, egy mondás, amit születésnapon szoktunk kifejezésre juttatni az ünnepelttel szemben. „Isten Éltessen!” Ez az áldás, ezek után már, nem csupán azt jelenti, hogy egy rajtunk kívül álló teremtő Forrásenergia jóindulatát kérjük az ünnepeltre, hanem azt is, hogy a lélek által, közvetlen módon jusson kifejeződésre az életében, az ő sajátságos Isteni mivolta. Vagyis, az Isteni adottságai fejében, legyen elismert, és sikeres a társadalmi életében. A boldogságunk záloga ugyanis, éppen abban rejlik, hogy mennyire tudjuk magunkat elfogadtatni, a bennünket értékelni képes embertársainkkal. Akik éppúgy Istenek a maguk társadalmi pozíciójában, mint mi magunk. Ezért elismerésre és szeretetre vágynak, ahogy mi magunk is. Ezt együtt kell éreznünk ahhoz, hogy Isten teljessé legyen itt a Földön, általunk.
Matécz Zoltán
2012.07.28.
matecz.zoltan@gmail.com
