Forrás.
Nagyon sok lehetőség nyílik arra, hogy a patakhoz elérjünk. Hogy a patak vizéből igyunk egy kicsit azért, hogy felfrissítsük magunkat. A patak vize azonban, mindig a forrásánál a legtisztább. A forrástól távolodva, egyre szennyezettebb, egyre langyosabb, és egyre kisebb a lehetőség arra, hogy igazán felüdüljünk általa.
Nagyon sok vallásos és ezoterikus részelmélet biztosít lehetőséget arra, hogy egy olyan elképzelést ismertessen meg velünk, amelyik hasznos ismereteket hordoz számunkra. Amelyik ismeret arra szolgálhat, hogy az ezoterikus, azaz belső mentális igényeinket, valamilyen szinten kielégítse. Én azonban, közvetlenül a Forráshoz, Istenhez vezetem a kedves olvasóimat. Mert ott minden lehetséges információ megvan. Tisztán és maradéktalanul, vagyis abszolút módon. Minél távolabb kerülünk a Forrástól, vagyis Istentől, annál relatívabb, annál hiányosabb, annál igénytelenebb információs adatbázissal kerülünk kapcsolatba. Egyre kisebb lehetőségünk nyílik arra, hogy a spirituális lelki igényeinket, maradéktalanul kielégítsük általuk.
A dolog olyan egyszerű, mint a háromlábú szék, vagy akár egy faék. Bárki könnyen megértheti. Isten, a lelkünk által bennünk él. Ezért a teremtő képesség bennünk van. Nem pusztán kódolva, valamilyen genetikai manipuláció által, hanem gyakorlatilag is. Istenek vagyunk, attól függetlenül is, hogy mi emberek ma még, konkrétan tudnánk róla. Az emberi történelem során ugyanis, emberképűre formáltuk Isten szimbolikus fogalmát, egy rajtunk kívülálló, abszolút tudatú entitásra. Az újszülöttek pedig, ezt a tévhitet tanulják meg generációról-generációra, mint egy ezoterikus „stafétát” veszik át, és a szerint is élik, a téves alapokon nyugvó hitéletüket. A legtöbb esetben nagyon eredménytelenül. Pedig, nincsen más dolgunk, mint a tudatos emberi elménkbe visszaültetni, az Istennel való tökéletes önazonosságunk gondolatát.
A spiritualitás nem azt jelenti bennünk, hogy valamiféle elhalt szellemekkel kapcsolatos kommunikációs dolgot művelünk. Mert azok a képességek csupán, egy elfajzott okkult ágazata csak a spiritualitásnak. A természetes spiritualitás, egyszerűen azt az ezoterikus, azaz belső mentális képességet jelenti bennünk, hogy a szellemi gondolatainkat, és a lelki érzelmeinket össze tudjuk kapcsolni az elménkben, és egy közös elképzelésben tudjuk integrálni. Éppen azért, hogy az ilyen módon kialakított hiteink által, a szabad akaratunk juthasson érvényre. Mert a szabad akarattal kialakított hiteinknek valóságformáló, azaz teremtő hatása van. Teremtő hatása, mert a lélek által, Isten él bennünk, és így, a képzeletünkbe ültethető érzéseink nem mások, mint az életenergiánk, értelmes módon aktivizált erőimpulzusai. Így a megtapasztalható valóságunk tervszerű átalakítására képesek.
Nem egymást kell Istenítenünk, hanem önmagunkban a lelkünket. Azt azonban, tudni kell, és egymásban is elismerni, hogy másik emberben is Isten él, a teremtő lélek. Ettől leszünk, egymást tökéletesen tiszteletben tartó felebarátok. Isten ugyanis, az emberiségben él. Mindenkiben külön-külön, és együtt is. Így Isten, egy és oszthatatlan. Ez a tény biztosít, a földi élőlények közül értelmet, kizárólag az ember számára. Olyan szintű értelmet, amellyel hitet tudunk formálni, az értelmes szellemi gondolataink, és az érzelmes lelki érzéseink segítségével. És ezeket a hiteinket, ki is tudjuk fejezni, mint szabad akaratunkat, mégpedig az imáink segítségével.
Isten tehát, nem egyszerűen emberképű, hanem éppen Ő maga a megnyilvánult ember. Így Te is, kedves olvasó, és én is, aki írok neked. A lelkem által bennem élő értelmes Isten kommunikál veled, a lelked által benned élő értelmes Istennel. Egy igazán nemes, közös ügy érdekében, amely tulajdonképpen, egyéni érdek is egyben. Mert minden valamirevaló társadalmi érdeknek, az egyéni érdekek teljesülésén keresztül kell érvényre jutnia. Az Isteni adottságok, akkor válnak a társadalmunkban elfogadott természetes tulajdonságainkká, ha az egyéni emberben már azokká váltak, és követésre méltó példaértékű módon, igazolták is magukat.
Isten a Szeretet Forrása. Mivel a szeretet is, a Forrásánál a legtisztább és a legerősebb, ezért Isten, az Abszolút Szeretet. A szeretet legnemesebb módjával fordul hozzánk, egyéni emberekhez. Ezért, az olyan ember, aki a saját Istentudatára ébredt, megtalálta önmagában a Szeretet Forrását, amelyet minden ember felé, abszolút módon kell közvetítenie. A részrehajlás relatív érdekei nélkül, és mindig az észlelt szükségszerűségek hiánypótlásaira törekedve. Hogy a valóság, amelyben élünk, mindig jobb és tökéletesebb lehessen.
Minél több egyéni emberben nyílik meg a Szeretet Forrása egy időben, annál szélesebb szeretetpatakot képeznek, amelyben a mindennapi megváltás képessége, szeretetfolyóvá duzzaszthatja, az egyéni Források szeretetindíttatásait. Ezek a szeretetfolyók, szeretettengereket töltenek fel, amelyek szeretetóceánná állnak össze. Ebben „fürödhetnek”, az általunk hétköznapi módon megváltott emberek, akiknek ilyen módon, alkalmassá válik a lelkük arra, hogy a szeretet egyéni Forrásaiként, ők is a szeretetóceánt táplálják. Mert boldog ember az, aki a szeretet óceánjában megtisztulva fürödhet. Ezek Quoting Charles H. Spurgeon gondolatai. Én „Futótűznek” neveztem, mert a tűz, amikor fut, minden lényegtelen dolgot leperzsel a felszínről. A lényeges tartalmi dolgokat azonban meghagyja, és azokra már új felszíni értékek kerülhetnek. Ezeket az új felszíni „értékeket” próbálom sugallni itt, a (www.futotuz.blog.hu) című weboldalon.
A galaxisunk, amelyben a Nap nevű csillagunk tartózkodik, a Föld nevű bolygójával együtt, körülbelül 26 000 évente tesz meg egy keringési periódust a központja körül. Ezt nevezik az ezoterikus tanok Nagy Év-nek. Ez egy kozmikus év számunkra. Ezt osztották el az ókorban, 12 egyenlő részre, amely 2150 éves ciklusok világkorszakait eredményezi. Majd a Földről észlelhető csillagjegyekről nevezték el őket. Vagyis, a megszokott asztrológiai állatjegyeink szerint. Az állatjegyek fordított sorrendben követik egymást. Így most, amikor átléptünk a bika, a kos, és végül a halak 2150 éves korszakaiból a vízöntő, szintén 2150 évig tartó korszakába, komoly lehetőségünk nyílik arra, hogy megértsük végre, az Istennel való lelki azonosságunk mibenlétét. Ebben a korszakban ugyanis, az emberi szellem olyan mértékben fejlődhet, hogy egyfajta kollektív szellemi ébredésre nyílik lehetőségünk benne.
Egy olyan emberre általában, mint például én, aki a vízöntő jegyében született, az a jellemző, hogy derűs és gondtalan az alaphangulata. Szabad egyéniség, és az élet változatosságára éppen azért van szüksége, hogy a különbözőségét biztosító egyénisége megmaradjon. Egyszerre nyílt és zárkózott. Lázadó és szabadságszerető típus. Új utakon jár, hogy a függetlenségét igazolja. Radikális változásokra képes, és sokszor lázad a konzervatív életfelfogások ellen. Nem szereti a sablonos dolgokat. Kényszernek érzi a szokásokat. Amúgy szociális beállítottságú, többnyire humánus ember. Nem bírja a korlátozásokat.
A vízöntő korszakára pedig, éppen a vízöntő egyént megkülönböztetni képes sajátságos alaptulajdonságok a jellemzőek. Míg a halak korszakára jellemző módon, az ember egy rajta kívülálló Istenben hitt, addig a vízöntő korszakában az ember, a saját Istentudatra ébred. Istennel való lelki azonosságát, éppen a radikális elképzeléseinek, és a szárnyaló fantáziájának köszönheti. Remélem, ennek a sok pozitív szellemi változásnak, én magam is, mint vízöntő jegyben született egyén, a kezdeményezője és persze, a részese leszek. Aki többet szeretne tudni a korszak sajátosságairól, olvassa el a vízöntőkre vonatkozó részletesebb jellemvonásokat, és analógiás módon, illessze a mostani, 2150 évig tartó korszakunkra.
Ami relatív, az folyton változó, ezért múlandóságnak van alárendelve. Így nem képviselheti bennünk az állandóság csíráját. A testi, és a szellemi adottságaink, folyton változnak az életünk során, ezért a múlandóság, a feledés és a lepusztulás alá vannak rendelve. Ez a teljes életciklusunkra jellemző. Csak a lelkünk, és azok adottságai abszolútak számunkra.
A szellemi ember, érzelmileg kicsapongó életet él, mert éppen a folyton változó gondolataihoz rendeli az érzelmeit, az elméjében. Ezért hol pozitív, hol pedig, negatív érzelmi hozzáállást tanúsít, a megtapasztalható életeseményeivel szemben. Hol az élettől fél, hol pedig, az elkerülhetetlen elmúlástól. Hol legyőzi hősként, bátran a halálfélelmet is, hol pedig, boldogan szárnyal, mert az élet szépnek értékelhető dolgaival foglalkozik. Ennél fogva, a relatív szellemi embert, sokszor a szélsőségek jellemzik. Ez vegyes szellemi élet. Ilyen ma, az átlagemberek természetes életvitele. A szellemi élet nagy előnye az, hogy nem kell a lelki érzelmekkel foglalkozni. Mert a szellemi ember számára, nem olyan fontosak azok. Nem is tud igazán mit kezdeni az érzelmeivel.
A lelki ember ezzel szemben, főképpen az érzelmeire hallgat. A folyton változó érzelmei viharában, hol pozitív szeretetet sugároz, hol pedig, a szeretet nélküli negatív érzések vezérlik a gondolatait, beszédét, és a cselekedeteit. Mert az éppen megnyilvánuló lelki érzelmeihez csatolja, a szellemi szinten „meggondolatlan” gondolatait. Ez vegyes érzelmi élet. Ilyen a kisgyermekek természetes életvitele. Az érzelmi viharok között, gyakran felfedezhető a szellemi gondolatok realitásának a hiánya. Az ilyen gyermek látszólag néha, nem is a valóságban él.
A megvilágosodott ember azonban, olyan személyt valósít meg, aki lelki emberként, folyamatosan képes figyelni az elméjével arra, hogy csak pozitív érzések ébredjenek benne. Tudatosan szelektálja, és ez által, elkerüli a negatív érzéseket. Így a gyermekekhez kissé hasonló módon, de kizárólag pozitív érzelmi életet él. Ha pedig, a szellemi gondolataira figyel az elméjével, akkor különös gondot fordít arra, hogy csak olyan gondolatokkal foglalkozzon, amelyek pozitív lelki érzelmeket képesek kiváltani a lelkéből. Így akár szellemi indíttatású értelmi, akár lelki indíttatású érzelmi a tevékenysége, mindig a pozitív lelki érzéseit szolgálja ki tudatosan, szellemi szinten. Hogy ez által a szeretetrezgéseit, egyre magasabb rezgési szintre fokozza. Azokat a magasabb tudatállapotú szeretetrezgéseit valósítja meg, amelyek Isten „országát” képezik az emberi elmében. Azt a paradicsomi szintű tudatállapotot, amelyben az emberi elme, kizárólag a szeretet Isteni rezgései által teremti meg az új, megtapasztalható valóságot.
Ahhoz, hogy az emberi lélek ne drámaként élje meg az életünk önként vállalt színjátékát, megvilágosodásra van szükségünk. A megvilágosodott ember elméjében, tudatosodik az Istennel való lelki azonosságunk tényszerűsége, és akkor a szellemiségünk, önként adja át az elménk feletti uralmat, a jogos tulajdonosának, a lelkünknek. Így ér véget az a szellemi evolúció, amely a lélek, bennünk megtapasztalható mindenhatóságát és mindentudóságát hozza felszínre. Mert az ember, szellemileg rádöbben arra, hogy a lélek által, Isten él rajtunk keresztül. A megszokott Istenhitünk, megtapasztalható Istentudatba módosul. A mai, szeretet nélküli közönyös világunk, egy csapásra, a szereteten alapuló korlátlan lehetőségek, vagyis a csodák birodalma lehet. Amelyben a függetlenségre való törekvés, a lelki élet megnyilvánulásában talál lehetőséget. A lelki indíttatású Istenember ugyanis, maga képviseli a függőséget az által, hogy hitével tudatosan is teremteni képes. Mert a lelke által, Isten élteti. A teremtésre képes szeretet Forrása.
Matécz Zoltán
2012.08.12.
matecz.zoltan@gmail.com
