Vonzás törvénye?
Amikor a vonzás törvényéről beszélünk, akkor röviden arról van szó, hogy az értelmes ember kigondol valami okosat, majd az érzelmeit adja hozzá. Ez által, nyitottá válik az elképzelt dolog, vagy esemény befogadására. Mert az Univerzum, azonnal hozzá is lát a gondolat megvalósításához. Ez egy „titok”, amit csak a beavatottak ismerhettek.
Az én gondolatmenetemben, a „vonzás törvénye”, egy kicsit, másképpen nyer értelmet. Nálam mindig az értelmes ember játssza a fő szerepet. A lélek által ugyanis, Isten élteti az ember testét. A lélek, a mi életenergiánk. Ennél fogva, minden lelki érzelmünk, egy-egy lelki erőimpulzusunk. Vagyis, hatóképes megnyilvánulása, az életenergiánkat képviselő lelkünknek. Kérdés az, hogy hogyan képes kifejteni ez az életenergia, a céltudatos érzelmi erőhatásait?
Alapjában véve, arról van szó, hogy amiben nem hiszünk, az elképzelhetetlen számunkra. Ezt a logikát kifordítva, amiben hiszünk, azt el is kell tudnunk képzelni, reális formában, vagyis minden lehetséges apró részletével együtt. Ez a valóságos képzeletünk lesz ugyanis, az a mentális „közegünk”, amelyben a „vonzás törvénye” érvényre tud majd jutni az életünkben.
Az Univerzum értelmes mágneses hatóképességét, amely az elektromos anyagi létezést létrehozta és fenntartja, energiának hívjuk. Ez az energia képes arra, hogy munkavégzés révén, átalakítsa a meglévő anyagi megnyilvánulások elektromos szerkezetét. Az élőlények is, az Univerzum anyagi megnyilvánulásait képviselik, hiszen abban léteznek, ezért nem különülnek el attól. Ennél fogva, ugyanaz az energiaminőség élteti az élőlényeket, mint amit maga az Univerzum energiája képvisel. A növények és az állatok ösztönlények, így az életenergiájuk, csak annyi értelmet kölcsönöz számukra, amennyi a jelenben zajló létszükségleteiket képes kielégíteni. Értelmük a közvetlen létfenntartásukra korlátozódik. Ettől ösztönlények.
Ezzel szemben, az értelmes ember elméje, képes a spiritualitásra. Vagyis arra, hogy tudatosan hitet formáljon. Tehát, tudatosan előre meghatározza a jövő elvárható életeseményeit. Azokat az anyagi eseményeket, amelyeket megélni kíván. Ez tervszerűséget jelent. Így az ember, élőlényként, éppúgy ösztönös lény, mint a többi életforma képviselője, vagyis aktuális formában eseményszerű az értelme, amelyhez társul még, a spirituális tervszerűsége is. Az a csodálatos spirituális képessége, hogy hitet képes formálni a szellemi gondolatai, és a lelki érzései összepárosításával. Bennünket ez a spirituális képességünk különít el a többi ösztönös életformától. Ez az adottságunk emel bennünket, az ösztönös életformák fölé. Ezért vagyunk képesek, tervszerűen uralni a természet ösztönös részét, amit az állati és a növényi életmegnyilvánulások jelentenek.
Minden lelki érzésünk, a szellemi gondolataink által válik céltudatossá. A gondolataink informatív értékei révén, mentális formát biztosíthatunk bármilyen elképzelésünknek. Ezekbe, az elképzeléseinkbe, mint mentális formáinkba, töltődnek bele az elképzelés közben generálódó, örömteli lelki érzéseink. Mert minél reálisabb, valóságszerűbb egy adott elképzelésünk, annál több örömöt képes előhívni a lelkünkből. Ezek az örömérzések párosulnak a szellemi formát képező elképzelésünkkel, feltöltik azt, hatóképes lelki erőtartalommal. Így a szellemi forma, és a pozitív lelki érzéseink, egy közös hitté integrálódnak. Ez a spirituális képességünk a mi imánk, amelynek a végén azt mondhatjuk, hogy „ÁMEN”. Az ugyanis, azt jelenti, hogy „Úgy legyen”. Vagy más módon kifejezve, „Ezt akarom”. Aki ezt a felelős döntést meghozza, nem más, mint a lelkünk által bennünk élő Isten.
Az anyag által megnyilvánult emberben munkálkodó elektromos életenergia, és az Univerzum mágneses energiája, folyamatos mentális tudatkapcsolatban áll egymással. Ezt a tudati viszonyt képviseli, az elménkben kialakult hitünk. A hitünkben ugyanis, a szellemi forma, céltudatot határoz meg, a hatóképes lelki erőtartalom számára. Tehát, a szellemiségünk értelmes gondolataival „célzunk”, és a lelkünk érzelmi erejével „lövünk”. Amikor a hitünket, a képzeletünk hitalkotó képessége után, kivetítjük az elménkből, és az „Ámen” kifejezés által meghatározzuk azt, hogy „Úgy legyen”, akkor gyakorlatilag nem teszünk mást, mint élő Istenként meghatározzuk azt, hogy az Univerzumban terjedő mágneses energia, milyen aktuálissá vált hatásokat fejtsen ki számunkra, a megnyilvánult anyagi minőségeken. Így a hitünkkel vezérelt mágneses energia, céltudatos munkát végez az anyagi halmazokon. Ezek az Univerzális változások fogják kialakítani azokat az eseményeinket, amelyeket a hitünkben előre meghatároztunk.
Ezt azért képes az energia megtenni, mert az anyagi létezés minden megnyilvánulása esemény. Az alapvető természeti jelenségektől kezdve, a konkrét anyagi tárgyakig. A stabil tárgyak ugyanis, az őket felépítő atomi szerkezetek aktív elektromos eseményei. Éppen ugyanúgy, ahogy a természeti jelenségek. Így az Univerzum mágneses energiája, éppen ezeket az elektromosságra visszavezethető anyagi eseményeket képes befolyásolni, és a kifejezésre juttatott hiteink alapján módosítgatni. Mert a lelkünk által, Istenek vagyunk, az Univerzum mágneses energiájának a tudatos, elektromos anyagi vezérlői.
Így az öntudatlan teremtés által, valóban az a látszat élhet bennünk, hogy az Univerzumban kialakult eseményeket, mi magunk vonzottuk be az életünkbe. A tudatos teremtés során azonban, az ember Isteni önazonossággal él lelki életet, és e miatt, határozottan tisztában van azzal, hogy az Univerzum energiája csak arra „vár”, hogy a hitének megfelelő vezérlés alapján alakítsa át, a megtapasztalható anyagi eseményeket.
Valójában, minden a vággyal kezdődik. A vágy egy lelki érzés, amely mindig valamilyen hiányosságunkra utal. Lelki érzésként azonban, közvetlenül Isten akarata bennünk. Amikor a „Mi Atyánk” alapján, azt mondjuk, hogy „Legyen meg a Te akaratod”, akkor éppen azt fejezzük ki, hogy történjen minden az Isteni mivoltunk által diktált vágyaink szerint. Ezeket, a vágyainkat fogjuk elképzelni realitásként, hogy érzelmi szintű lelki erőket csatolhassunk hozzájuk. Így az elménk spirituális képességének köszönhetően, a hitünkben párosulnak az értelmes szellemi gondolataink, és az érzelmes lelki érzéseink. Majd az imánk segítségével ezeket, a hiteinket fejezzük ki, amelyek segítségével, tudatosan vezérelni tudjuk az Univerzum energiáját. A mágneses energia pedig, elvégzi a hitünkben meghatározott állapotváltozásokat az elektromos anyagi eseményeken. Megvalósítva számunkra, a vágyaink anyagi szintű tárgyait és részeseményeit.
Amikor egy vágy elhal, mert nem figyeltünk eléggé a lelkünk által bennünk élő Istenünk akaratára, vagy egyszerűen azért, mert nem tudtunk belőle, értelmesen kifejezhető hitet formálni, az általa manifesztálódott lelki erő, egyszerűen ellenünk fordul. Vagyis, a vágy lelki ereje, nem marad hatástalan. Boldogtalanságot, szomorúságot fog okozni számunkra, kudarcélményt. Hasonló helyzet alakul ki akkor is, ha a már kialakított hitünket kifejeztük ugyan, de ellentétes értelmű hitekkel hatástalanítjuk, mert hallgatunk a sugalmazásokat képviselő hátsó szellemi gondolatainkra, vagy a kísértésnek számító olyan hátsó szellemi gondolatokra, amelyek más emberektől érkeznek felénk. Olyankor, „keresztre feszítjük” magunkban azt a biztos érzést, hogy Isteni lények vagyunk, akik képesek a tudatos teremtésre.
Gyakorlatilag, az Isteni teremtés szent aktusa, az ember megteremtése óta, az elszaporodott emberiség értelmes tagjai által, folytatódik. Sajnos, mi emberek, nem voltunk eddig tisztában a saját Isteni mivoltunkkal, ezért úgy alakult, hogy negatív, és vegyes hitrendszer alapján éltünk eddig. Most azonban, tudatosan felvállalva az Isteni önazonosságunkat, kizárólag pozitív formát biztosíthatunk a hitrendszerünk számára. Szebbé és jobbá alakítva ez által, a megtapasztalható anyagi valóságunkat. Ennél fogva, nem vonzó képesség van bennünk, hanem teremtő képesség, hiszen a lélek által, minden értelmes embert Isten élteti. Mindenkit sajátságos módon, az életében folyton változó szellemi értelme alapján.
Mindannyian egy életfeladatra születtünk. Egy személyre szabott életfeladatra. Az pedig, nem más, mint a szellemi megvilágosodás. Vagyis, az a szellemi folyamat, amikor értelmes emberként, rádöbbenünk a saját Istenazonosságunkra. Az által pedig arra, hogy a lelki érzéseink, a teremtésre képes életenergiánkból indukálódnak, és mindig megvalósítják a hitünkben meghatározott vágyszerű céljainkat. Ennél fogva, „energetikussá” kell válnunk. Olyan tudatos „szakemberré”, akik képesek arra, hogy az életenergiájukból származó életerőiket, hogyan kell céltudatosan használni. Mert a céltalanná vált életerőink, ellenünk fejtik ki a hatásukat. Az által, hogy célt tévesztünk, éppen azt bizonyítjuk be, hogy még nem működik bennünk, az Istennel való azonosságunk személyes élménye. Mert még szellemi emberek vagyunk. A helyett, hogy tudatosan lelki emberek lennénk. Isteni önazonossággal élő, határozott, céltudatos, értelmes élőlények.
Egy ilyen Istentudatos ember számára már nincsenek korlátok. Korlátokat, csak a folyton változó relatív szellemi gondolataink szabhatnak számunkra. A lelki lehetőségeink abszolútak, ezért korlátlanok. E miatt kell lelki emberré válnunk, vagyis, Istentudatos emberré. Azért, hogy tudatos teremtés alapján éljük meg azokat az életeseményeinket, amelyek nem okoztak eddig örömöt számunkra. Mert a személytelen vonzás törvényét, a teremtés törvénye válthatja fel a tudatos elménkben. Az pedig, minden esetben Istenazonosságot jelent.
Matécz Zoltán
2012.09.30.
matecz.zoltan@gmail.com
