Elektronikus demokrácia.
A demokratikus társadalmi rendszerek struktúráit, a nép által közösen kialakított jogrendszer, a politikai rendszer, a gazdasági rendszer, a szociális rendszer, és a kulturális rendszer tölti fel értékelhető tartalommal. Az így kialakult együttélési részrendszereket, az alapvető társadalmi szerződés, vagyis az alkotmány biztosítja.
A demokrácia, népuralmat jelent, ahol nem a társadalmat irányító szabadon választott személyek, hanem a közös akarattal kialakított hatályos törvények uralkodnak. Amikor az ókori Görög társadalomban kialakult az első demokratikus társadalmi rendszer, az volt az alapvető funkciója, hogy a különböző városállamok választójogú polgárai, együttesen vegyenek részt, az országuk politikai és gazdasági ügyeinek a formálásában. Mivel nem fértek volna el egy nagy arénában sem, ezért a szabadon választott képviselőik révén, képviseltették magukat a közügyekben, és a személyes érdekeik, így jutottak érvényre. Ma alapvetően háromféle demokrácia létezik. Közvetlen, félig közvetlen és félig képviseleti, valamint képviseleti demokrácia.
A közvetlen demokrácia azt jelenti, hogy a közösség minden választójogú tagja személyesen képviseli magát a közgyűléseken, és a nép, közös megegyezés alapján, vagy szavazással dönt a közügyekben. Ez a legtökéletesebb demokratikus forma, mert ebben, bárki szabadon kifejtheti a személyes véleményét, hiszen alapvetően, szólás és véleményszabadságra épül. Ez a kisebb lélekszámú életközösségek természetes társadalmi rendszere.
A félig közvetlen és félig képviseleti demokráciában, a képviselőknek és a végrehajtó hatalomnak, közvetlenül a népi akaratnak kell alávetniük magukat. Így nem élvezhetnek semmiféle hatalmi jogkört. Ez az alkotmányuk alapja. Így népi kezdeményezés útján, bármelyik hatályos törvényt meg lehet támadni, bármelyik törvénytervezet ellen vétójogot lehet gyakorolni, és bármikor lehet az alkotmány szükségszerűvé vált módosítását, akár egyénileg is indítványozni. A vétójogot beadványok formájában lehet érvényre juttatni, amit a képviselő-testület, mindig köteles megvitatni. Ha nincsen a képviselők között egyetértés az adott ügyben, akkor népszavazást kell kiírniuk. A népszavazás előtt azonban, széleskörű népi vitát indítanak, amelyben kifejtik a mellette, és az ellene szóló reális érveket is. A népszavazás mindig érvényes, és kötelező érvényű a képviselőkre, és a végrehajtó hatalom személyzetére nézve is. A népszavazásra nézve, nincsenek részvételi küszöbértékek, és nem korlátozzák hatalmi eszközök sem. Ilyen típusú demokrácia jellemzi például, Svájcot.
Számunkra a legismerősebb társadalmi formát, a képviseleti demokrácia valósítja meg. Ebben a demokráciában, az eltérő néprétegek érdekeit, különböző pártok karolják fel, és saját képviselőik által képviseltetik az ügyeinket közvetett módon, a törvényhozás épületében. Így a közvetlen egyéni érdekek, teljesen megbújnak a képviselők által diktált közérdekek hátterében. Főképpen a pártokon kívüli választópolgárok személyes érdekei.
Hazánkban elvileg, liberális képviseleti demokrácia van. A rendszer liberalitása azt jelenti, hogy az alapvető eszmerendszerére az a jellemző, hogy az egyéni szabadságot jelöli meg az alkotmány, mint a legfontosabb politikai célkitűzését. Szerintem azonban, ez már inkább, hamis demokrácia. Mert a közérdeknek értékelt törvények, egyre erősebben sértik a rendszer liberalitásáért felelős egyéni érdekeket. Oly annyira, hogy a társadalmat alkotó választópolgárok elszegényedéséhez, munkanélküliséghez, és hontalansághoz vezet. Vagyis, nem szolgálják megfelelően a polgárok érdekeit. A munkanélküliség egyre nagyobb mértékeket ölt, miközben a szolgálatra jelentkező szabadon választott képviselőink, már szó szerint, uralkodnak rajtunk. Honatyáink és képviselőink, több forrásból nyerik a megélhetési jövedelmüket, miközben minden lehetséges kedvezményt igénybe vesznek. Eközben a munkavállaló választópolgárok éhbérért, minimálbérért dolgoznak, vagy munkanélküliek. Az ő liberális érdekeik, sárba vannak tiporva, miközben a társadalmi megszorítások, éppen őket terhelik a legjobban.
A szolgálatra jelentkező honatya jelöltek és képviselő jelöltek, választási ígéreteik hamisak, szándékosan eltorzítottak. Mert az a jelölt, aki nem képes betartani, megvalósítani az ígéreteiben vállalt kötelezettségeit, vagy dilettáns, aki nem ért a dologhoz, vagy pedig, aljas. Így az ország vezetésére, mindenképpen alkalmatlan. Az ilyen ember, csak uralkodásra vágyik. Amely uralkodásnak éppen az a lényege, hogy a liberalizmus által meghatározott, egyéni alkotmányos szabadságjogokat, minél szűkebb keretek közé kényszerítsék. Számomra, az egyre szaporodó megszorítások, éppen ezt valósítják meg. Mint szó, azt jelenti, hogy ott szorítunk a megélhetési feltételeken, ahol már amúgy is igen szűk a helyzet. A megszorítások és egyéb állami korlátozások arányában, csorbulnak az alkotmányos szabadságjogaink. Az alkotmányos szabadságjogok elkorcsosulása pedig, értéktelenné teszik magát a demokráciát.
A társadalmi liberalizmusunk, már csupán abban mutatkozik meg, hogy még „élvezhetjük” az alkotmány által biztosított választójogunkat. Hát én már, vagy húsz éve nem „élvezem” azt, mert nem élek vele. Mivel leszoktam minden káros szenvedélyemről. Nem vagyok hajlandó részt venni egy olyan társadalmi szintű „társasjátékban”, amelyikről tudom, hogy benne, csak vesztes lehetek. Ha már az akaratom ellenére megszorítja a társadalom a „vállalt” életkörülményeimet, legalább azzal a tudattal tegye, hogy ezt nem én szavaztam meg önmagam ellen. Mert tudatosan nem vettem részt, az össznépi kutyakomédiában, amit szabad választásoknak neveznek manapság. Amennyire tudom, hozzám hasonlóan, egyre többen határolódnak el a választásoktól. Egyre kevesebben élnek a választójogukkal, mert rájöttek arra, hogy ez a demokratikusnak nevezett „társasjáték”, csak addig tartható fenn, amíg megvan a szükséges szavazólétszám.
A hazánkban megismert liberális demokrácia, az én véleményem szerint, egy önpusztító társadalmi forma lett. Mert négyévente választhatunk szabadon, egy szerintünk „alkalmasnak vélt” pártot hatalomra. A többi párt pedig, nem reális ellenzékként funkcionál, hanem esküdt ellenségként működik, hogy négy évig azt bizonyítsák számunkra, hogy ők jobban tudnák vezetni az országot. Ezt a politikai komédiát, az egész társadalomnak kell megfizetni. Erősen növelve ez által, a „szükségszerű” megszorításaink mértékét. Az országunk, túl nagy árat fizet ezért a politikainak nevezett „társasjátékért”. Amit a politikusaink játszanak, de mi vagyunk hozzá a játszótársak. Így épült le szinte teljesen, minden szociális szféránk, a rendszerváltás óta. Az egészségügyi rendszer, az oktatási rendszer, a nyugdíjrendszer. Már csak a politikai rendszerünk „stabil”.
Mondanivalóm lényegét az internet alapozza meg. Az interneten ugyanis, bárki képviseltetheti a saját érdekeit, közvetlen módon is. Így teljesen feleslegessé válhat a képviseleti demokrácia, erősen közvetett intézménye. A választópolgárok, liberális módon, bármikor tehetnének javaslatot az alkotmány, a törvények, és egyéb rendelkezések módosítására, a saját beregisztrált nevük alatt. Éppen ugyanolyan formában, mint a közvetlen demokrácia esetében. Ezek nyílt beadványok lennének, és bárki, aki választójogú polgárként beregisztrált az állami honlapra, elmondhatná a véleményét mellette, vagy éppen ellene érvelve. Vagy csak szavazhatna a beadott indítványokra. Majd egy bizonyos létszámú szavazat alapján, törvényjavaslattá válhatnának a beadványok. Olyan javaslattá, amit a korlátozott létszámú törvényhozó testületnek kell megvitatnia, és jogerőre emelnie. A kormányzat, az önkormányzatok, és a törvényhozó testület tagjai, nem a pártokból választott politikusokból, hanem kizárólag hozzáértő gazdasági szakemberekből állna. Ezzel az elektronikusan demokratikus formációval, egy félig közvetlen demokrácia alakítható ki. Amelyben a liberális szintű egyéni érdekek, valóban közszemlére kerülnének, és hazánk népi közössége, szabadon véleményt formálhatna, bármilyen beadvánnyal kapcsolatban.
A pártok, és az elkötelezett képviselőik természetesen, teljesen elveszítenék a mai hatalmi jogköreiket. A kötelező állami támogatottságukkal együtt. Valamint azokkal a kedvezményekkel együtt, amit a kiválasztottságuk jelent ma még. Továbbá, nem lennének annyira túlterhelve, hiszen szabadon végezhetnék azokat az egyéni foglalkozásaikat, amelyek miatt, nem képesek bemenni ma sem a parlamentbe, hogy képviseljenek bennünket. Mert a parlament legtöbbször, szinte csak egy „túlfűtött” üres épület, ahol a televízió is, csak az éppen felszólaló személyt mutathatja. Aki körül, alig tartózkodik valaki. Így a különböző pártok csak, mint ellenőrzési jogkörrel ellátott, jórészben önfinanszírozású társadalmi szervezetek működhetnének. Ezért, a ma még működő érdekpártok, teljesen megszűnnének létezni. A kormány, az önkormányzatok, és a törvényhozó testület törvényes munkamenetét ellenőrizhetnék csupán. Vagyis azt, hogy a hatályos törvények végrehajtása, előírás szerint folytatódik.
A kormányzati és önkormányzati posztokra, szigorúan csak oda illő, politikai pártoktól független szakemberek kerülnének. Az alkotmány és törvénymódosításokra csak, mint hivatalos magánszemélyek tehetnének javaslatot a pártok is. A beadványaik elbírálásához, éppúgy megfelelő létszámú népi szavazatra lenne szükségük, mint az egyéni kezdeményezésű beadványok esetén. Akkor nem történhetne meg az a furcsa helyzet, hogy a munkahelyeket teremteni nem képes kormányzat, mégis a munka törvénykönyvét írja át, tovább lehetetlenítve a munkavállalók életfeltételeit.
Az elektronikussá formált liberális demokráciában, folyamatossá tehető az ország társadalmi életvitelét követni képes törvénymódosítások rendszere. Nyílt, és a legszélesebb körben tájékoztatott formában, éppen a liberális egyéni érdekek bevonásával. Célja tökéletesen megegyezne a funkciójával, így kimondottan a társadalom hasznára lehetne. Annak a költségnek a töredékéből, amit ma a politikai pártok felemésztenek, minden otthonba internet kerülhetne. Olyan kormányzati, önkormányzati, és politikai pártok weboldalaival, amelyek azonnal és folyamatosan tájékoztatnák a választópolgárokat, a valós idejű beadványokról, és a róluk kialakítható politikai és gazdasági véleményekről. Éppen azért, hogy reálisabb legyen a köznép tájékoztatása. Továbbá, az archivált beadványok sorsáról is tájékoztatnák a közösséget. Úgy az elvetett, mint a megszavazott beadványok esetében. Ezeken a weboldalakon, bárki kérhetne felvilágosítást is, bármilyen társadalmi érdekű ügyben. Így képviselők nélkül ugyan, de mégis közvetlenebb államirányítási forma alakulhatna ki, jóval olcsóbb anyagi kereteket igényelve.
Amennyiben, a mi társadalmi rendszerünk is képes haladni, a változókor rohamosan fejlődő technikai szintjével, akkor a képviseleti módon közvetett demokrácia, csak erőszakkal tartható fenn. A közvetett demokrácia azért alakult ki, mert olyan közgyűlést nem lehetett megszervezni, amelyben minden választópolgár részt vehet egy időben. Az internet azonban, komoly lehetőséget kínál erre. Ennél fogva, amennyiben a demokráciánk liberális érdekei megkívánják, végre kell hajtanunk a szükséges demokratikus átalakulást. A demokráciánk reformja, nagyon jó példa lehet a többi ország számára is. Így a sok esetben ésszerűtlennek ítélhető politikai vezetést, valóban a népi irányítás válthatja fel. Ami a jól működő demokráciák alkotmányos alapja. Így a mai alkotmányunkba célszerű lenne belevenni, azt az egyszerűsítésről szóló alaptételt, ami szerint, a demokratikus forma mindig megváltoztatható, amennyiben az a változás, közvetettebb formájú népi érdekképviseletet valósít meg. Mert a társadalmi fejlődés elkerülhetetlen.
A folyamatosan fennálló internetes rendszeren, bármikor kiírható, bármilyen szavazás. Így a ma ismert szavazások propagandaköltségeit, reprezentációs költségeit, hatóság által megvalósítható biztosítási költségeit, és minden egyéb járulékos költségeit, meg lehet spórolni. Ez jó néhány milliárd forint szavazásonként. Lehet, hogy nem túl sok pénz egy ország költségvetésében, de sok liberális szintű egyéni érdek, érvényesíthető lenne belőle. Mert a közügyeknek, az egyéni érdekek teljesülését kellene szolgálniuk. Éppen azért, hogy a társadalmi vezetés, közmegelégedést eredményezzen. De az ma még, éppen fordítva működik. Ez pedig, az erősen eltorzult képviseleti demokráciának köszönhető.
Matécz Zoltán
2013.02.15.
matecz.zoltan@gmail.com
