Neveljük egymást.
Amikor a gyermek nevelkedik, és az értelme bontakozik, akkor mindig mintákat követ. Azokat az alapvető viselkedési mintákat követi általában, amelyekben éppen él, amelyekbe beleszületett, és az alapvető társadalmi kapcsolatait végrehajtja. Ebből kifolyólag, egymás viselkedési mintáit hordozzuk, mert a tudatos példamutatás alapján, a szeretettel nevelt gyermek, mindig azt az erkölcsi értéket követi, amely alapján éppen nevelik.
Amilyen az adjon Isten, olyan lesz, a fogadj Isten, mondja a régi Magyar közmondás. Ez röviden azt jelenti, hogy minden ember csak olyan válaszreakciókra várhat tőlünk, amilyen akcióval ő maga közeledik felénk. Aki szeretettel és jóindulattal érkezik hozzánk, szeretetet és jóindulatot talál nálunk is. Akit pedig, a rosszindulat, a harag, vagy a gyűlölet vezérel, nálunk sem találhat szeretetet. Mert a kétféle gondolat, ellentétes értelmű szellemi háttérből érkezik, ezért ellentétes polaritással tölti fel, a hozzá csatolható lelki érzéseinket.
Viselkedésünkkel, mindig kihozunk valamilyen „állatot” egymásból. Szerencsésnek mondható az olyan élethelyzet, amelyben a szelíd galamblelkű emberek, szelíd és galamblelkű emberekkel találkoznak, mert az alapján, megértést és szeretetet közvetítenek egymás felé. Az agresszív vadember, a szeretetet nélkülöző viselkedésével, a legtöbb emberből csak a vadállatot, az agresszív válaszreakciót képes kiváltani.
A társadalmi életünk minden egyéni mozzanata által, tükröt tartunk egymás elé. Mert a mi saját akciónk vált ki másokból, jogos válaszreakciókat. Ennek az, az alapvető oka, hogy egyenrangú értelmes lények vagyunk mindannyian. Éppen a léleknek köszönhetően. Hiszen Isteni eredetű lények vagyunk mindannyian, mert a lélek, vagyis az értelmes életenergia, mindnyájunkat egyformán éltet. Ez a lelki egyenrangúság tesz bennünket, szellemi szinten sérthetővé egymással szemben. Illetve, a megvilágosodás után, éppen ez az egyenrangúság tisztul le az emberi elmében. Illetve az a biztos tudat, hogy bár anyagi és szellemi szempontból tekintve erősen különbözünk, de lélekben mégis egyek vagyunk. Mégpedig Isten egységének az egyenrangú alkotóelemei.
Azért alakul ki hit az értelmes ember elméjében, hogy az által, nyilvánvalóvá váljon bárki számára, hogy a lelkünk által, bennünk Isten él és létezik. Mert mindig a hitünk valósul meg az életünk megtapasztalható eseményeinek a színpadán. Akár jó nekünk, akár nem, a hitünk mindig teremt számunkra. Ezért a szeretettel formált hitünk, mindig Isten akaratát fejezik ki bennünk.
Azok az emberek, akik igazán fontosak egymásnak, közvetlen kommunikáció nélkül is megértik egymást, mert egymás lelki érzéseire is képesek reagálni. Így egymás Isteni mivoltát, képesek tiszteletben tartani és szolgálni. Mert előre megérzik a másik személy szükségét. Úgy is mondhatjuk, hogy lelki síkon, egy hullámhosszon vannak. A tökéletes szeretet, vagy a szerelem, amelyben a szeretet maximális szintre van fokozva, ilyen közvetlen lelki kapcsolatot képes biztosítani két ember között. Mert a szeretetben, a lelki tudatok összefonódnak, és egymás érzéseit is képesek vagyunk érzékelni. Ettől olyan csodálatos, olyan emberfeletti, olyan Isteni a dolog.
Társadalmi viselkedésünket tekintve, sajnos néha kilépünk abból az egyéni szerepkörből, ami a természetes énünket képes alapjában véve jellemezni. Ez azt jelenti, hogy például politikai, vagy éppen sportrendezvények alkalmával, az ember olyan tettek végrehajtására ragadtatja magát, amelyeket nem hajtana végre az említett rendezvények hiányában. Így a szervezett társadalmi események, kihoznak belőlünk valamit, aminek a hatása az, hogy mi pedig ellenhatásként, kihozunk másokból olyan dolgokat, amelyek vagy egybecsengenek a mi reakcióinkkal, vagy éppen ellenkeznek azokkal. Amikor összhangban vannak a mások reakciói a mi reakcióinkkal, akkor azt falkaszellemnek nevezik. Mert a közös akaratban, megoszlani látszik a felelősség. A kollektívnek mondható falkaszellem képes egymás erősítésére, mert azonos frekvenciára és hullámhosszra állítják a lelki érzéseinket. Az ellenkező válaszreakciók pedig, gyengíteni igyekeznek a mi akciónkat, mert ellentétes hullámhossz és frekvencia jellemzi, az őket képviselő lelki erőimpulzusainkat.
Így a legtöbb társadalmi konfliktusunk alapja éppen az, hogy ellentétes szellemi gondolatok által generált eseményekhez rendelünk lelki erőket. Amikor ezek az erők konfrontálódnak, akkor az, nem jelent mást, mint azt, hogy a mi akciónk ellen végeznek munkát. Éppen azért, hogy a kettőjük különbsége révén, az igazság győzedelmeskedjen. Az olyan igazság, amely már bárki által befogadható szellemi értéket képviselhet. Ezt az elfogadást azonban, az egyik fél veszteségként, míg a másik fél sikerként éli meg. Ezért, a társadalmi életünk terén, mindig egymás nevelésével vagyunk elfoglalva.
Így, akarva vagy akaratlanul is, mindig neveljük egymást. A legjobb nevelési megoldás azonban, a jó példamutatás. Mert a szeretteink, és az ismerőseink, mindig átveszik azokat a szokásainkat, viselkedési mintáinkat, amelyekről úgy képzelik, hogy jó dolog lehet az ő életükben is. Úgy is mondják, a jó példa ragadós. A jónak mondható példáinkkal, mások előtt járunk, és mint egy stafétát, átadjuk másoknak is. Társadalomban élve, igen sok példa van előttünk is, bármilyen témakörben, így mi is szabadon választhatunk. Az egyéni ember pedig, mindig az értelmi szintjének megfelelően választ, a sokféle viselkedési formából. Így a különböző életeseményekhez választott különböző viselkedési formák biztosítják, az ember alapjellemét. Ettől olyan színes a világunk. Mert minden ember egyedivé válik, éppen a sajátságos szellemi belátása alapján.
Ameddig élünk, addig mindig képesek vagyunk a változásra. Mert minden társadalmi akciónk alkalmával, vagy alkalmazkodunk egymáshoz, vagy pedig, ellenkezünk egymással. Az alkalmazkodásunk, megértést, egyetértést takar, míg az ellenkezésünk, egészen más véleményt tükröz. Akár egyetértünk, akár ellenkezünk, mindig neveljük egymást. Az egyetértés alkalmával, éppen azt fejezzük ki, hogy helyesnek tartjuk az eseményt, míg az ellenkezésünkkel, valamilyen más, reálisabbnak látszó megoldást próbálunk javasolni. Éppen azért, hogy a javaslatunk elfogadása után, egyetértés születhessen közöttünk. Mert az egyetértésben végrehajtott életesemények, sokkal kevesebb fizikai munkát igényelnek tőlünk. Vagyis, nem merítenek ki bennünket annyira lelkileg. Mert az egyetértés, mindig szellemi szinten szorgalmazott, lelki egyensúlyra való törekvés eredménye.
Matécz Zoltán
2013.03.24.
matecz.zoltan@gmail.com
