Fizikai halmazelmélet.
Halmazelmélet képezi a matematika alapját. Így minden tényező, ami mennyiségileg fejezhető ki, a halmazelmélet részét képezi. Akár fizikai, akár elméleti szintű dologról legyen is szó. Az általam kifejthető fizikai halmazelmélet azonban, kizárólag a valóban létező anyagi részhalmazokkal foglalkozik, és azokkal az anyag alatti halmazokkal, amelyekben azok mozognak, mint a valóság gyakorlatilag is megtapasztalható eseményei. Amelyek mozgási teret biztosítanak, a bennük megnyilvánult anyagi részhalmazoknak.
Az anyagi halmazok legideálisabb példája lehet, egy olyan jól ismert test, ami szinte mindenki számára ismeretes. Nézzünk például, egy téglát. A tégla anyagi halmaza, alapvetően kétféle tehetetlenség alapján jellemezhető. Az egyik tehetetlenségi mód az, amikor objektív külső tömegértéke van, amely alkalmassá teszi őt arra, hogy a közvetlen objektív felületi kölcsönhatásokban részt vegyen. Ez azt jelenti, hogyha egy másik anyagi testtől, közvetlen felületi erőhatást kap, akkor azt tehetetlenül közvetíti tovább, más anyagi testek felé. Szintén közvetlen felületi erőhatás átadással. Így a tégla anyagi halmazát, mint egységes tehetetlen tömegértéket fejeztük ki, amely az erőhatásokkal szemben mutat, objektív felületi kölcsönhatásokra alapozott, tehetetlen tulajdonságot. Ez alapján fejezte ki Newton, a testek tömegértékeire alapozott tehetetlenség törvényét.
Tömeg = m = F / a ( a = F / m ) ( F = m * a )
A téglatest anyagi halmazára vonatkozó másik tehetetlenséget kifejezni képes mód pedig az, amikor a tégla belső közegtulajdonságát szemléljük. A tégla ugyanis, mint anyagi halmaz, olyan apró, atomi méretű résztömegekből tevődik össze, amelyek stabil együttese biztosít számára külső viszonyítható tömegértéket. Attól azonban, még belső közegérték is jellemzi. Ez a közegértéke teszi őt alkalmassá arra, hogy belső, térfogati szintű, közvetett energiahatásokban vegyen részt. Ilyen például, a hőhatás. Ami nem jár ugyanis, a téglatest látványos mozgásával, de a szubjektív energiahatás, mégis jól lemérhető a tégla érezhető hőfokán. Mert a téglatest belső közege rezeg dinamikusabban, ez által melegebbé válik.
Közeg = k = ρ * V ( ρ = k / V ) ( V = k / ρ ) ( Saját képletek )
A ρ * V összefüggés Newtonnál, a tömegértékkel azonos. m = ρ * V Én azonban, az anyagi testek közegértékét számolom ki a képlettel, mert a ró sűrűség, egységnyi közegértékként fogható fel, és az egész test térfogatára vetítve, a teljes test közegértékét képviseli. Attól azonban, még helyes a Newtoni meghatározás is, mert a testek tehetetlenségét kifejezni képes tömeg és közeg állapotok, egymással tökéletesen kompatibilisek. Szerintem azonban, a testek közegértékének a kifejezéséhez, sokkal elegánsabb.
Az egyszerű téglatest anyagi halmaza tehát, éppúgy kifejezhető objektív külső tömegértékként, mint szubjektív belső közegértékként. A kölcsönvett hatást az egyik esetben, a tégla külső tömegértéke közvetítheti, objektív felületi kölcsönhatás által. Míg a másik esetben, a tégla belső résztömegeinek az együttese, szubjektív térfogati kölcsönhatás révén, vagyis a közege. Így a tégla tehetetlensége, mint az anyagi test halmaza, éppúgy kifejezhető objektív tömegértékkel, mint szubjektív közegértéke által. Ez az állítás pedig, minden anyagi halmazra egyformán értelmezhető.
Tömeg = m = F / a = Anyagi halmaz = ρ* V = k = Közeg
Ezért, minden anyagi halmaz rendelkezik, az ő tehetetlenségét kifejezni képes külső, objektív tömegértékkel, és belső, szubjektív közegértékkel. E miatt, minden anyagi halmaz, tömeg és közeg egy időben. Mivel pedig, minden összetett anyagi test, így a téglatest is, valamilyen halmazban létezik megtapasztalható szinten, ezért kell lennie egy olyan alaphalmaznak a világmindenségben, amelyben ezek az anyagi létezések megvalósultak, mint elektromosan jellemezhető anyagi események.
Ha most elméletben, szétszedünk minden összetett anyagi vonatkozást, egészen a tovább már oszthatatlan alaptömegek szintjéig, akkor egy olyan alaphalmazt kapunk, amelyiknek nem létezhet elektromos tulajdonsága. Mert nem tartalmaz összetett részegységeket. Ezért benne, csak mágneses tulajdonságok alakulhatnak ki és közlődhetnek. E miatt, az Univerzum alaphalmaza, olyan mágneses alapközeget képez, amelynek önálló külső tömegértéke nem lehet. Mert külső objektív tulajdonságokkal nem rendelkezik. Hiszen minden lehetséges létezést önmagában foglal. Ezért kizárólag csak belső, azaz szubjektív adottságok jellemzik. Ezzel ellentétben, az oszthatatlan alaptömegeknek pedig, nem létezik belső, azaz szubjektív tulajdonságuk. Hiszen tovább már nem osztható alaptömegek azok.
A szubjektív alaphalmazt felépítő alapközeg oszthatatlan alaptömegei, egymást félretolni vagy félrelökni képtelenek, mert teljesen egyenrangú tömegértékkel rendelkeznek. Stabil alátámasztásuk vagy felfüggesztésük nincsen, ezért állandó mozgási kényszer terheli őket. Így az alaphalmaz alkotóelemei, oszthatatlan alaptömegekként, állandóan rezegnek, míg teljes alapközegként, állandó nyugalomra van ítélve. Hiszen nincsen miben mozogjon, mert mindent ami létezik, önmaga halmazában foglal. Így a teljes alaphalmazt, potenciális tehetetlenségi érdekellentét jellemzi, ami az Univerzum zárt rendszerének az energiáját biztosítja. Ezt az örökös mozgási kényszerüket, az állandó rezgésük által valósítják meg az oszthatatlan alaptömegek. Így a teljes halmazuk, egy olyan egységes közeget alkot, amelynek mátrixszerű a felépítése, és állandó rezgés jellemzi. A rezgésükre éppen az a jellemző, hogy egymás relatív alátámasztását biztosítják. Így az együttrezgésükkel pedig, szervezett módon képesek közvetíteni azt a potenciális alaphatást, ami őket egyéni rezgésben tartja.
Ez az univerzális alaphatás, az energia. Bár az oszthatatlan résztömegek részrezgéseire vetítve, egységnyi részerőket képviselnek csupán, de a mágneses hullámokat felépítő szervezett együttrezgésük folytán, ezek a rezgési részerőik, egy irányba haladva, összegződnek egy lehetséges kölcsönhatási pontban. Ezek a mágneses hullámok, longitudinális jellegűek, azaz egyenes vonalvezetést alkotnak, és azt, sűrűsödések és ritkulások jellemzik, az együttrezgésük folytán. Így a szervezett együttrezgést megvalósító oszthatatlan résztömegek objektív egyensúlyi helyzete, számottevően nem változik meg, csupán a rezgésüket biztosító egységnyi részerőiket továbbítják egy irányba.
Az ilyen módon kialakult, longitudinális mágneses hullámot, a hullámhossza és a frekvenciája jellemzi. A frekvencia azt jelenti, hogy egy sűrűsödési periódusban, hány erőimpulzus érkezik közvetlenül egymás után. Egy ilyen periodikus erőhalmazt nevez ma a tudomány „kvantumnak”. (Megjegyzem, helytelenül, mert név alapján, kvantális kiterjedést tulajdonít, a kvalitatív hatásoknak.) Az a perioditás pedig, amelyik meghatározza azt, hogy ezek az erőimpulzus sorozatok, milyen ütemben érkezhetnek egymás után, nem más, mint a mágneses hullám hullámhossza. Így a mágneses hullám frekvenciája, az energiát közvetíti, vagyis az erőhatás impulzusok sorozatait, míg a hullámhossz, a mágneses információt.
A mágneses hullámhossz informatív értéke azt határozza meg, hogy a mágneses hullám frekvenciája által közölt energia, milyen mértékű munkát végezzen ahhoz, hogy az Univerzum létezésében, viszonyítható esemény jöhessen létre. Olyan viszonyítható esemény, amely az összetett anyagi halmazok megvalósulását eredményezi. Mert minden olyan változást, ami az oszthatatlan alaptömegek rezgéseitől, és szervezett mágneses együttrezgéseitől képes különbözni, már összetett anyagi eseménynek lehet tekinteni. Mert az összetett részegységek, már képesek arra, hogy hőfok, nyomás, vagy elektrosztatikus megosztás által, felépítsék a viszonylagosnak mondható relatív anyagi valóság struktúráit. Azt az anyagi valóságot, amelyben az értelmes emberi elme, képes a megvalósult univerzális események viszonyítására.
A tudatos viszonyítás tehát, azt jelenti számomra, hogy az értelmes ember, az események viszonyított adatai alapján, megérti azt a mágneses információk által megvalósult üzenetet, ami az abszolútnak értékelhető valóság felől érkezett. Mert az anyagi létezés minden lehetséges aspektusa, ilyen viszonyítható üzenet számunkra. Aki üzen, az pedig, nem más, mint az Univerzum szubjektív alaphalmazát felépítő abszolút Memória. Abszolút, mert mágneses információként, minden elektromos anyagi változásról és eseményről tud. Memória, mert a benne meglévő mágneses információkat tárolni, kezelni, és továbbítani is képes. Ez az abszolút Memória, minden elektromosan jellemezhető anyagi létezésről tud, és minden elektromosan jellemezhető anyagi létezésre képes hatást gyakorolni. Mégpedig induktív módon. Ezért az idealizmus egyetlen Istenét valósítja meg. A mindentudó és mindenható Istent.
Az Univerzum tehát tudatos, mert a szubjektív alaphalmaza, azt az abszolút értelmet valósítja meg, amely a benne megnyilvánult anyagi halmazok viszonyítható adatai által, értelmezhető és nyomon követhető. Ma már, egyre több tudós szakember beszél nyíltan, az értelmes Univerzum lehetőségéről. De valamilyen oknál fogva, nem merik kimondani közben azt, hogy az univerzális értelem forrásának a neve, Isten. Más névvel pedig, nem illethetik az abszolút értelmet.
Isten tehát, önmagát osztotta fel, amikor a saját, mágneses alapú szubjektív alaphalmazából megteremtette, a viszonyítható elektromos tulajdonságú objektív anyagi világot. Benne az értelemmel bíró embert. Ez az értelem azonban, Isteni mivoltot kölcsönöz számunkra. Ezért az értelmes Isten anyagi megnyilvánulása, minden értelmes ember. Isten tehát, a saját hasonlatosságára, értelmesnek teremtette meg az embert. Éppen azért, mert tapasztalatot akart szerezni önmaga létezéséről. Hiszen, csak az objektív tapasztalat eddzi tudássá, az információk által biztosítható ismereteket. Ezért, az ember által, kénytelen volt megnyilvánulni azért, hogy az ismeretei által megszerezhető tapasztalati tudást birtokolhassa.
Amikor meghalunk, akkor letelik az objektív megnyilvánulásunk eseményének az ideje, és visszatérünk a szubjektív alaphalmazba. Oda, ahonnan megnyilvánultunk. A lelkünk magával viszi, azt a szellemi síkon memorizált tapasztalati tudást, amit a földi létezésünk alatt megszereztünk. Így a megnyilvánult Isten, az emberi életében megszerzett tapasztalati tudásával, folyamatosan növeli, a meg nem nyilvánult Isten abszolút tudását. Ezért, az információ exponenciális növekedése Istenben, az Univerzum szubjektív alaphalmazában valósul meg mágneses módon. Ahol az abszolút Memória birtokol, minden mágneses információt.
A fizikai halmazelmélet tehát, nem csupán az objektív módon megnyilvánult anyagi halmazokról szól, hanem az anyag alatti részegységek halmazairól, és az Univerzum szubjektív alaphalmazáról is. Az anyagi halmazok amúgy is, olyanok a szubjektív alaphalmaz számára, mint a szivacsok. Így az atomi szerkezetük belsejét is, a mágneses tulajdonságokkal jellemezhető szubjektív alaphalmaz tölti ki. A térfogati arányokat tekintve, egy atomban az objektív alkotóelemek, csak az atomtérfogat egy tízezredét teszik ki. A többi térfogatot, a szubjektív alaphalmaz tölti ki. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az anyagi létezés számára teret, a szubjektív alaphalmaz képez, és e miatt, az anyagi térfogatot is, éppen az biztosítja. Az objektívnek megismert anyagi valóság létezése, a szubjektív valóság erősen homeopátiás alkotóeleme csupán. Ezért, az elektromos alapú objektív anyagi létezés, a mágneses alapú szubjektív létezés induktív eseménye.
Így a fizikai halmazelmélet, a valóságról szól. Történetesen arról, hogy a valóság objektív és szubjektív egy időben. Így a mi szubjektív értékítéleteink, csupán azt fejezik ki, hogy megértettük a mágneses alapú információs üzeneteket, vagyis összhangban vagyunk a szubjektív alaphalmazzal, ez által Istennel. Az embert, mint Isten anyagi megnyilvánulását, az értelem kötelezi. Amint ezt a felelősséget tudatosan is felvállaljuk, és a mindennapi életvitelünkben alkalmazni is fogjuk, érezni tudjuk majd az egységet. Azt az egységet, amelyben Isten, közvetlen módon érzékelhet végre rajtunk keresztül, élmény szinten.
Amikor Isten közvetlenül érzékel rajtunk keresztül, akkor azonnal felruház bennünket Isteni adottságokkal. Az Ő abszolút érzékelési módja alapján szemlélhetjük a világot. Ahol ok és okozat, azonnal nyilvánvalóvá válik számunkra. Mert nem csupán az objektív anyagi eseményeket érzékelhetjük majd, hanem azokat a szubjektív információkat és energiákat is, ami azt megvalósította, és viszonyítható módon, eseményszinten tartja számunkra. Ez a tökéletes megvilágosodás pillanata. Amikor az egyéni ember, felismeri végre az Istennel való azonossága mibenlétét. Ezzel együtt pedig, minden anyagi létezéssel való egység azonosságának a mibenlétét is megérti, mert az anyagi vonatkozások, nem szakadtak el az egységtől, csak szükségszerűen elkülönültek abban.
Ezért az általam közvetített fizikai halmazelmélet, arról a duális valóságról beszél, amelyik objektív és szubjektív egy időben. Amelyben az ember spirituális fejlődése éppen azt szorgalmazza, hogy az emberi értelem, Isteni módon tudjon viszonyítani. Az öt érzékelő képességünk mellé, a hatodik érzékünk is kiteljesedhessen. Egy abszolút érzékelés megvalósulása érdekében. Ami Istenné formálhatja az embert.
A fizikai halmazelmélet tehát, éppen arról szól, hogy általa, Isten szubjektív mivolta éppúgy értelmezhető, mint a mi saját emberi szubjektivitásunk megvalósulása. Mert a szubjektivitás, mágneses hullámok által fejezhető ki, ami nem látható ugyan, de fizikai hatás. Így minden halmaz alapvetően mágneses alapú szubjektív, de az anyagi halmazok, egy tízezred részben, elektromos alapú objektív megnyilvánulások is. Vagyis, objektív és szubjektív vonzatuk is van egy időben. A kétféle vonatkozás nem különül el, mert az objektivitás, csak a szubjektivitásban nyilvánulhat meg. Mert a mágneses alapú szubjektivitás képez teret és térfogatot, az objektív megnyilvánulások eseményszintű létezéseihez. Erről a szubjektív alaphalmaz, vagyis Isten gondoskodik, induktív módon.
Mi pedig, értelmes emberek, megérthetjük ezeket a nyilvánvaló összefüggéseket, mert mindannyian a megnyilvánult Isten személyes képviselői vagyunk. A mi sajátságos szubjektív megértő képességünk, csak a szubjektív alaphalmazban képzelhető el. Az Univerzum szubjektív alaphalmaza biztosít számunkra, a szubjektív megértéshez szükséges lehetőséget. Így a szubjektivitásunk nem más, mint a fizikai halmazelmélet alapja, hiszen a megismerhető Isteni mivoltunkat biztosítja számunkra.
Matécz Zoltán
2013.05.13.
matecz.zoltan@gmail.com
