Törvényeink.
A mai, relatív szereteten alapuló erkölcsi alapú törvényeink, valójában csak arra jók, hogy gazdasági szinten megosszák az emberiséget. Alapvetően, szegényekre és gazdagokra. Mert a megosztottság révén, uralkodni lehet, a negatív értéket képviselő szegény emberek felett. Szolgasorba taszítva őket. Hiszen a rabszolgaság, a szolgaság, vagy a ma elfogadottnak tekintett bérrabszolgaság, éppen azt a célt szolgálja, hogy a szolga, elismerje az urai hatalmát. Az uralkodók pedig, a pozitív értéket nyert gazdagok. Az erőszakkal vagy ügyeskedéssel megszerzett, anyagi értékeken alapuló törvényes emberi jogok pedig, éppen ezt a kialakult relatív társadalmi helyzetet stabilizálják számunkra. Most már, demokratikus módon.
Vagyis, a szegényebbek választhatják meg azt, hogy éppen melyik gazdagok uralkodhatnak felettük négy évig. Így a mai hamis-demokrácia, nem a népuralmat jelenti valójában, hanem csupán arra hivatott, hogy fenntartsa a politikai szintű népbutítás nagyon jól bevált gyakorlatát. Mert teljesen mindegy az, hogy melyik politikai párthoz tartozó gazdagabb embereket választjuk meg az ország vezetésére, mindenképpen az a cél, hogy a bérrabszolgasági viszony, továbbra is zavartalanul fennmaradjon. Mert a tökéletes kizsákmányolás, csak úgy oldható meg békés úton.
Ahhoz, hogy az értelmes embereket félre lehessen vezetni, csupán arra van szükség, hogy még ne ismerjék kellőképpen, a szabad akaratuk által irányítható sorsszerűségük lehetőségét. Azt a mentális teremtőképességet, amit az aktív hit jelent. A hit ugyanis, idealista hozzáállás nélkül szemlélve, olyan cselekedetvezérlő szellemi gondolat, amelyhez a lelki érzelmeinket adjuk. Így az érzelmeink lelki erejénél fogva, teremtőképességgel bír, hiszen a megvalósulása felé törekszik.
A legideálisabb szellemi formát, a mentális képzelet biztosítja. A szellemi gondolat határozza meg, az elképzelésünkhöz az ideális formát, mégpedig az aktuális információtartalma által. A lelki érzelmeink pedig, megtöltik azt, aktivizálható lelki erővel. A lelkünk ugyanis, a mi életenergiánk. Így a lelki érzéseink nem mások, mint a mi saját lelki erőimpulzusaink. Amelyek beépülnek, az elménkben kialakított értelmes mentális képi formáinkba.
A napilapokban megjelenő horoszkópok, előre meghatározott sorsfordulatokról szólnak. Így aki azonosul velük, máris befolyásolja a szabad akarattal meghatározható hitét. Azt a hitét, amellyel a megtapasztalható valóság megteremtésében vehet részt. Így a horoszkópok, segíthetnek ugyan eligazodni az asztrológia bonyolult világában, de ezzel párhuzamosan, eltérítenek bennünket, a szabad akaratunktól. Éppen az által, hogy előre elrendelt sorsszerűséggel kecsegtetnek, vagy éppen riogatnak bennünket. Ezért a horoszkópokra alapozottan, erősen eltérhetünk attól a valóságtól, amit mi magunk szeretnénk megélni. Mert aki állandóan figyelmet fordít a napi horoszkópokra, azzal a hitét közvetlenül befolyásolja. Így a horoszkópok előrejelzései, nem azért valósulnak meg az életünkben, mert azoknak valóságteremtő hatásunk van az életünkben, hanem azért, mert az elménket tudatosan irányítva, a teremtőképes hitünket hangoljuk át velük.
A jóslás során, szintén olyan elképzelhetőnek látszó életeseményeket vetít elénk a jós, amelyekkel azonosulva, hitet formálunk az elménkben, és az által, megteremthetjük magunknak a beígért eseményeket. E miatt azok, nem azért valósulnak meg az életünkben, mert megjósolták nekünk, hanem éppen azért, mert mi magunk, hittünk bennük. A hitünknek pedig, valóságteremtő lelki ereje van.
Murphy törvényei röviden arról szólnak, szinte kizárólag pesszimista módon, hogy ami elromolhat, annak nálunk el is kell romlania. Aki, ezekre a kellemetlen intelmekre hallgat, máris negatív beállítottságú lesz. Mert a valóságot formálni képes hitét, ez a szellemi gondolat alapozza meg. Így a hozzá rendelhető lelki érzelmeit is, éppen azokhoz rendeli az elméjében. Amennyiben ezeket, az életünket negatív módon befolyásolni képes pesszimista mondásokat, optimista formában fejezzük ki, máris a javunkat szolgálják. Hiszen a hitünket, olyan események előrevetítésével alapozzuk meg, amelyek megtapasztalhatósága örömöt okozhat számunkra.
Ugyanezt a szuggesztív célt szolgálják a gazdasági érdekeket képviselő reklámok, és a politikai érdekeket közvetítő kampányok is. Amíg az elménk figyelme reájuk irányul, addig lelki érzelmeket képesek kiváltani belőlünk, és ez a mentális módon felhalmozott életerő, fenntartja az adott dolog létezési jogosultságát. A felénk áradó információkat, kénytelenek vagyunk tudomásul venni, de ha nem foglalkozunk velük érdemben, azaz érzelmi szinten, akkor nem irányítjuk feléjük a személyes lelki erőinket, és így az érdeklődésünk hiányában, megszűnik a létjogosultságuk. Így a társadalmi közöny, teljesen feleslegessé teszi azokat a szellemi indítványozásokat, amelyek szuggesztív módon arra irányulnak, hogy lelki erőket vonjanak el tőlünk. Olyan lelki erőket, amelyeket azok után, éppen ellenünk lehet felhasználni. Mert a lélek energia, és a belőle származó életerő, szintén nem vész el.
A szuggesztió azt jelenti, hogy az ember tudatos elméje, szellemi szinten befolyásolva van. Éppen azért, hogy lelki érzelmeket váltson ki a lelkünkből, az életenergiánkból. Így a szuggesztiók által okozott lelkesedésünk, érzelmi áthangolódást képesek kialakítani bennünk. Ezért, a számunkra kellemes gondolatok, pozitív lelki érzelmek kiváltására alkalmasak, míg a kellemetlen gondolatok, negatív érzéseket indukálnak. Ilyen módon alakítjuk ki, a pozitív és negatív cselekedetvezérlő hiteinket.
Az autószuggesztió által pedig, éppen mi magunk befolyásoljuk a saját elménket, szellemi szinten. Amíg azonban, a szellemi tudásunk viszonylagos, addig szinte mindig jelentkezik egy néhány hátsó gondolat, a relatív feltételeink mentális fala mögül, amelyek az eredeti, szabad akaratunkból kialakított hitünk ellen szólnak. Ha az elménk figyelmét rájuk irányítjuk, akkor azok, ellentétes polaritású lelki érzéseket válthatnak ki belőlünk, és a hitünk teremtőképessége, egyszerűen hatástalanná válik. Mert a teremtőképes hitünkkel szemben, ellenérzéseket engedtünk útjukra. Ezeket a relatív hátsó gondolatokat nevezi a keresztény vallás, az ördög sugalmazásainak, mert az alapvető teremtési tervünk ellen irányulnak azok. Azok ellen, amelyek közvetlenül a vágyainkat fejezik ki.
Minden egyéb szuggesztió azonban, azt jelenti, hogy mások szellemi befolyása alá került az elménk. Ennél fogva, a saját akaratunk érvényre jutásának külső, sugalmazáson alapuló irányultsága van. A keresztény vallásban, ez a külső forrásból származó szellemi sugalmazás, szintén az ördög tevékenysége, mert képes arra, hogy befolyásolja a szabad akaratunk által kialakítható hitünket, és az által, mások szellem irányítása által írjuk át azokat. Így a hit által aktivizált lelki életerőink, többnyire mások érdekeit fogják szolgálni. Ezért a horoszkópok, a jóslás, a Murphy törvényei, a reklámok, vagy éppen a politikai kampányok, olyan szellemi szintű szuggesztiók, amelyek azt a célt szolgálják, hogy az elménk figyelmét azokra irányítsuk. Mert amerre az elménk figyelme irányul, az a dolog tudatosodik benne, mint szellemi információ, és ahhoz tudunk mentális erőket biztosítani a lelkünkből. A szuggesztív idegen szellemi hatások tehát, képesek arra, hogy megcsapolják a lelki energiánkat az által, hogy lelki erőimpulzusokat nyernek tőlünk.
Amíg relatívak, azaz megosztottak vagyunk szellemi szinten, addig bármilyen hatalom uralkodhat felettünk. Illetve, az uralkodási vágy, élni fog bennünk is. Hiszen létezik a szellemiségünknek olyan része, amely alárendelhető. Éppen a relatív feltételrendszer az, ami falat képez az elménk számára, és ez által, megosztottá alakítja a szellemiségünket. Amennyiben azonban, minden szellemi ismeretünket, és a hozzájuk tartozó feltételeket is, egyetlen célnak vetjük alá csupán, akkor a feltételek által állított mentális fal leomlik, és a megosztottságunk megszűnik. Kérdés az, hogy mi az a reális cél, amelynek érdemes alávetnünk magunkat? Hiszen az alávetettség, általában kiszolgáltatottságot szokott jelenteni számunkra.
Akkor vesszük kezünkbe a szellemi irányítást, és leszünk urai a saját életünknek, ha a szellemiségünk, kizárólag csak a vágyaink reális kifejezési folyamatát látják el. Tehát, nem a múltban és a jövőben kalandoznak, hanem a jelenben érezhető vágyainkkal foglalkoznak. Így alakítunk ki céltudatos cselekedetvezérlő hiteket. Így a cselekedetvezérlő hiteinket, bármikor képesek leszünk, a saját szabad akaratunk alapján kialakítani az elménkben, és azokban az esetekben, a szellemileg meghatározott mentális formáink, olyan célokat fognak szolgálni, amelyek mindig jogosan használják fel az életenergiánk erőimpulzusait, vagyis a hozzájuk rendelt lelki érzelmeinket.
A mi közmondásaink alapján, ne hamarkodjunk el semmit sem. Mielőtt cselekednénk, számoljunk el tízig, vagy egyszerűen, ha van rá lehetőség, aludjunk rá egyet. Addig ugyanis, van rá esélyünk, hogy szellemi szinten átgondoljuk a dolgot, és esetleg felülbíráljuk az ellenünk irányuló szuggesztív törekvéseket.
Jézus is azért szegett meg tudatosan, minden korabeli relatív emberi törvényt, hogy azok révén rámutasson arra, hogy a törvények csak korlátoznak bennünket. Mert nem az ember van a törvényekért. Éppen a törvényeknek kellene szolgálniuk az emberiséget. Jézus azt bizonyította be, hogy aki az Isteni abszolút szeretettörvény alapján él, lelkileg jóval több, mint aki csak az emberi törvényeket követi. Bármilyen értelmes rendelkezés legyen is az. Mert az abszolút szeretettel, legfeljebb a relatív emberi törvényeket lehet megsérteni.
Matécz Zoltán
2013.08.03.
matecz.zoltan@gmail.com
