Irányítható energia.
A mágneses hullámokat, két alapvető összetevő határozza meg. A frekvencia és a hullámhossz. A frekvencia, a periodikusan egymás után érkező aktív erőimpulzus sorozatokat közvetíti, amelyeket egyenként kvantumoknak fogadhatunk el. A hullámhossz pedig, éppen azt határozza meg, hogy ezek a kvantumokként meghatározható erőimpulzus sorozatok, milyen ütemben érkezzenek egymás után, a kölcsönhatási pontba. Ahol az egymás után érkező erőimpulzus sorozatok, folytonosnak mondható induktív energiahatásként jutnak érvényre. Kérdés az, hogy a mágneses hullám, milyen módon irányítható?
Amennyiben, az elektromos tulajdonságokkal rendelkező összetett objektív anyagi valóság számára, a szubjektívnek nevezhető mágneses valóság képez teret, a folyamatosan megtapasztalható változásaikhoz, ahogy azt én gondolom, abban az esetben, a tér határozza meg azt az alapvető időszerűséget, amely a benne periodikus módon terjedő energiahatás számára szükséges. Így a mágneses információ, amely a mágneses hullámok hullámhosszát biztosítja, egyáltalán nincsen időhöz kötve az Univerzum mágneses terében, hanem éppen ellenkezőleg, az információ határozza meg az általa irányított hatásterjedéshez szükséges periódusidőt. Mégpedig, az energia áramlásához szükséges alapvető periódusidőt. Éppen azért, hogy az információ által biztosított hullámhosszúság révén, periodikus egymás utániságot garantál, a mágneses hullámok frekvenciájaként terjedő energia számára. Így az időt gyakorlatilag, a mágneses hullámhossz és a mágneses frekvencia közötti különbség viszonya garantálja számunkra.
Ezért az emberi információk, amit a mi saját szellemi gondolataink jelentenek, nem igényelnek időt a terjedésükhöz. Mert nem kiterjedéssel bíró kvantitatív tényezők, amelyeknek a terjedése nyilvánvalóan helyváltoztatást igényel. Hanem a gondolatok, kiterjedés nélküli kvalitásokként, tökéletesen uralják az egész mágneses teret. Ami az Univerzum abszolút Memóriájaként értelmezhető. Amit az Univerzum mágneses alaphalmaza képvisel, az objektív elektromos anyagi létezések számára. Így az információk, meghatározzák a miattuk kialakuló mágneses hullámokban, az energia terjedési periódusait, mégpedig a mágneses hullámhosszúságuk révén. Ezért a szellemi gondolataink kialakításához ugyan, néha nagyon sok időre van szükségünk, hiszen mentális energiafelhasználással járnak azok, de a kialakult gondolataink már, függetlenek az időtől. Illetve az időhöz vonatkozó függőségük éppen abban nyilvánul meg, hogy mágneses információként, meghatározzák hullámkialakítás során, a hullámhosszukhoz rendelhető energia frekvenciájának a terjedési periódusidejét.
Míg az energia fénysebességgel terjed, mert a mágneses hullámokat kialakító oszthatatlan tehetetlen alaptömegek hullámaiként együtt rezegve közvetítik a hatását, addig a gondolataink, mint mágneses információk, mindenhol jelen vannak a mágneses alaphalmaz terében. Amit abszolút Elmeként tisztelhetünk. Hiszen a gondolat, mint mágneses információ, amint tudatosodik, uralja az egész elmét. Mert a gondolatoknak, éppen az a feladatuk, hogy mágneses hullámokat alakítsanak ki abban. Így a gondolataink informatív értékei, a szükségszerű mágneses hullámhosszt meghatározva, céltudatossá formálják az aktívan rezgő mágneses teret. Hogy benne a mágneses frekvenciát képviselő energiahatások, határozottan és célirányosan terjedjenek, és induktív módon befolyásolják, az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek eseményszerű létezéseit.
A gondolatokat formálni képes abszolút Szellem képviseli az örökkévalóságot, az Univerzum mágneses terében. Az állandó mágneses jelenben megvalósuló, folytonos jellegű elektromos anyagi változások lehetőségét. Mert az Univerzum folyton rezgő mágneses alaphalmazán belül, csak egyidejűség létezik, amit az állandó jelen pillanata képvisel. Számunkra azonban, ennek a jelen pillanatnak az élménye, akkor realizálódik csak, amikor éppen tudatos viszonyítást végzünk. Viszonyítás közben ugyanis, szellemi síkon megértjük a jelenben kiváltott lelki érzéseinket, és a viszonyításkor felmerülő érzéki benyomásainkat.
Úgy is fogalmazhatnám, hogy az értelmünket képviselő hullámhosszunk, rezonál a különböző szintű mágneses frekvenciák okozataira. Az elektromos anyagi változásokat előidézni képes mágneses energiák, észlelhető frekvenciaértékeit megnyilvánító, viszonyítható anyagi eseményekre. Így a megértést tanúsító szellemiségünk, felszínre hozza a mágneses hullámhossz és frekvencia közötti nyilvánvaló különbözőséget reprezentáló, alapvető rezgési időt. Így a múlt és a jövő, azt a viszonyt tükrözi számunkra, amikor a saját mágneses hullámhosszunk, figyelemmel kíséri és értelmezi, az anyagi változásokat előidéző mágneses frekvenciák hatásait. Ezeket a viszonyított részpillanatokat, lineáris sorrendben tárolja a memóriánk, és e miatt, az emlékeink és a terveink lineáris sorrendje, a már megtapasztalt múltat és az elképzelhető jövőt képezi számunkra, a jelenben.
Amikor figyelmet szentelünk, a viszonyítható anyagi létezések révén megvalósult mágneses indíttatású anyagi eltérések számára, akkor történik meg az értelmes viszonyítás. A mi relatív elménk, figyel az abszolút Elmében megnyilvánult anyagi eseményekre. Így a viszonyított adatok összessége, éppen azokra a mágneses információs értékekre utalnak, amelyek az anyagi változásokat megvalósították, a mágneses energia által. Mert az emberi relatív elme, éppen arra irányul, hogy a mágneses frekvencia és hullámhossz eltéréseiből fakadó, induktív anyagi változásokat, különbözőként képes értelmezni. Vagyis, a tudatos viszonyítás képessége révén, folyamatosan értékeljük azt az induktív munkát, amit a mágneses hullámok végeznek el, az elektromos anyagi minőségeken. Az Univerzum abszolút Elméje, ezeket a változásokat, egyidejűként éli meg. Ez a tudatos Isteni jelenlét lényege. Mi pedig, mint relatív elmével rendelkező anyagi események, a folyton változó anyagi minőségek szempontjából tekintünk a viszonyítható anyagi eseményekre. Ez az emberi szemszög, éppen ellentétes az Isteni nézőponttal.
Meditatív tudati állapotban, éppen azt az ezoterikus törekvésünket valósítjuk meg, hogy eggyé váljon a mi saját relatív elménk, az Univerzum abszolút Elméjével. Mert az Elme tudatossága az Univerzumban, egy és oszthatatlan. A szellemi gondolataink kiiktatásával ugyanis, megszabadulunk a múltba és a jövőbe irányuló, mentálisan viszonyítható eseményszerűségek érzéki befolyásaitól. Így az elménkkel, folyamatosan a lelki jelenlétben tartózkodhatunk. Abban a mágneses jelenben, amit az abszolút Elme ural, a teljes Univerzumban. Tehát, bennünk is. Így a meditáló relatív emberi elme, képes azonosulni az abszolút Elme tudati állapotával. Vagyis, ez által, az Isteni önazonosság tudati állapotába kerül, a relatív emberi elme is. Így a meditáció idejére, elveszíti az elménk a relatív tudati állapotát, és a teljesség abszolút élményét, az Istennel való univerzális egységet tapasztalhatja meg. Ez által, uralni képes az Univerzumban funkcionáló mágneses energiaviszonyokat. Vagyis, tudatosan irányítani tudjuk, az anyagi minőségeket formálni képes mágneses energiákat.
Ezért ez a mentális lehetőség, korlátlan teremtési képességeket biztosít számunkra. Mert az aktív módon meditáló ember, megnyilvánult Istenné válik. A múltba és a jövőbe irányuló gondolataink hiányában, a lelki aktivitásunk megerősödik a jelenben. Mert az elménk, sokkal több figyelmet tud fordítani a jelenünk lelki érzéseire. Így közben, a spirituális szintű teremtőképességünk határozottan fokozódik. Erről az egységről ír a Biblia is.
„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és sötétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.”
Mózes I.1-3.
Kezdetben tehát, Isten mágneses frekvenciája lebegett a vizek felett, mint Szent Lélek. Isten Szent Lelkét, a mágneses frekvencia képviseli, ami a teremtőképes aktív energiahatást valósítja meg. Míg Isten Szent Szellemiségét, a mágneses hullámhossz biztosítja, amely az információs értéket jelenti. Azt a mágneses információt, amely célirányossá alakítja a mágneses frekvenciát. Így a mágneses hullámok révén, Isten jelen van mindenhol az Univerzumban, mégpedig a mágneses hullámhossz szellemisége, és a hozzá tartozó mágneses frekvencia energiaértéke által. A mágneses hullámhossz informatív értéke határozza meg az Univerzumban azt, hogy mit, a mágneses frekvencia pedig azt, hogy hogyan teremt Isten, induktív módon elektromos anyagi valóságot. Így a mágneses hullámokban, a teremtő Isten Lelke és Szellemisége, egyaránt jelen van.
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és az Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.”
János evangéliuma 1.1-5.
Először volt az ige, vagyis az elektromos anyagi megnyilvánulások, mágneses energiáját irányítani képes mágneses információ, mint szellemi gondolat. Más szavakkal, az elektromos anyagi változásokat induktív módon meghatározni képes, mágneses információ által irányított mágneses energia. Ezért a Biblia, a mágneses hullámhossz informatív értéke alapján irányított mágneses frekvenciát már, igeként határozza meg. Ez az ige Istennél volt, oly annyira, hogy Ő maga volt az Isten. Mint céltudatosan aktivizált mágneses hullám. Így az ige az, az induktív hatás, amely mágneses hullámként, aktivizálni és befolyásolni képes, az elektromos anyagi valóságot. Vagyis, a minden összetett elektromos anyagi minőségre hatni képes Istent, továbbá a minden összetett elektromos anyagi változásról tudó Istent képviseli. Röviden, a mindentudó és mindenható Isten. Így a kétirányú induktív viszonyt, már ősidők óta ismerte az emberiség, mert általa határozta meg Isten mibenlétét. Mint az egyistenhitű vallások alapját. A tudomány pedig, még csak most kezd megbarátkozni a gondolattal, a kvantumpszichológia kialakulásával. Mert a kvantumpszichológia, már határozottan értelmes Univerzumról beszél, amelyben semmi sem történik véletlenül.
Az energia nem vész el, csak átalakul. Így mindig új, és megint újabb megjelenési formát ölt, a viszonyítást végző értelmes ember számára. Ezt állítják, a hozzáértő fizikus szakemberek.
Ezzel szemben, én éppen azt állítom, hogy az erőt, és az erőhalmazt jelentő energiát, a tehetetlen tömegekre kifejtett hatásaik nélkül, még viszonyítani sem tudnánk. Az energia, a hatásával szemben tökéletesen tehetetlen tömegek halmazait alakítja át, és azok számára biztosít mindig új, és megint újabb megjelenési formákat. Éppen az ilyen kvalitatív tulajdonságai által biztosít strukturális szerkezeteket, az objektívnek megismert összetett anyagi tömeghalmazok számára is. Így a mágneses energia, mint kvalitás, induktív módon, folyamatosan befolyásolja a hatásával szemben tehetetlen, összetett elektromos anyagi tömegek halmazait. Amelyek, mint kiterjedéssel rendelkező kvantitatív tényezők, megnyilvánítják számunkra azokat az összetett strukturális szerkezeteket, amelyeket mi, az objektív anyagi valóság részeként ismerhetünk meg, viszonyításaink közben.
Az emberi élet is, egy ilyen önszervezésre képes összetett anyagi esemény. A lelkünk nem más, mint a mi személyes életenergiánk. Ami oszthatatlan része az Univerzum energiájának. Ebből nyerünk, tudatosan irányítható életerő impulzusokat, minden egyes cselekedetünkhöz. Amelyik cselekedetünkhöz pedig, nem társul lelki erő, azt egyáltalán nem, vagy csak nagyon nagy erőfeszítések árán vagyunk képesek megtenni. Mert az aktív tudatos cselekedeteinkhez, az értelmes szellemi gondolatainknak, és az általuk kiváltott lelki érzéseinknek szinkronban, azaz közös akaraton kell lenni. Csak az ilyen módon végrehajtott cselekvés képviseli, a mi szabad akaratunkat. Ezért a hit, az elménknek éppen olyan mentális eredménye, amelyben képesek vagyunk kifejezésre juttatni a szabad akaratunkat. Vagyis, azokat az értelmes szellemi gondolatainkat, amelyekhez a lelki érzelmeink is önként csatlakoztak.
Mert a szellemi gondolataink informatív értékei, és a lelki érzéseink aktivizálható erőértékei, az elménkben képesek csak tudatosodni. Mindig a jelenben azért, hogy a szabad akaratunkat kifejezni képes hitünket képviseljék. Így mindig a jelenben aktivizált hitünk valósul meg, mert a lelki érzéseink, mint mentális erőimpulzusok, csak a jelenben aktivizálhatóak. Mivel hatóképes lelki erőket képviselnek, amelyek alkalmasak arra, hogy az objektív valóság megtapasztalható részeként megnyilvánítsák azt, amire a szellemi gondolataink irányulnak. A múltba, vagy a jövőbe irányuló szellemi gondolataink elhalnak, mert nem válthatnak ki lelki erőhatást, mivel a lelki érzéseink, kizárólag csak a jelenben aktivizálhatóak. Illetve, ha kiváltanak is valamilyen polaritású lelki érzéseket, akkor is hatástalanok azok, mert a jelentől elvonatkoztatva, a múltba vagy a jövőbe irányulnak azok, ahol egyáltalán nem képesek valóságot formálni. Így gyakorlatilag célt tévesztenek, mert a jelentől elirányulnak azok. Ezért teremtési céllal, mindig csak a jelenben kell gondolkoznunk.
E miatt, koránt sem mindegy az, hogy mi jár a fejünkben, hogy mire gondolunk. Mert ha a lelki érzéseinkkel társítjuk a felelőtlen szellemi gondolatainkat az elménkben, akkor azok valóságformáló hatása is érvényesül. Ezért, éppen a mi felelősségünk az, hogy milyen kialakult valóságban élünk. A szép és jó gondolatokhoz ugyanis, mindig pozitív érzések társulnak. Amelyek kellemes sorsszerű eseményeket formáló valóságot teremtenek számunkra. Teremtenek, mert az energia végül is, egy és oszthatatlan. Ezért az értelmes módon irányított érzelmeink Istent, a teremtőképességet képviselik bennünk is. Így az egyéni lélek és a szellem folyamatosan fennálló értelmes viszonya által, Isteni minőség él és tapasztal rajtunk keresztül.
Az emberi gondolat tehát, nem ok nélkül tudatosodik az elménkben. A saját gondolatainkat, csak a memóriánkban tárolt emlékeink alapján tudunk kialakítani. A mi relatív elméink is részei, az Isteni abszolút Elmének. E miatt, amikor gondolkozunk, akkor olyan mentális cselekedetet hajtunk végre, amely egy adó-vevő berendezéshez hasonlítható csak. A mi relatív emberi elménkkel, ráhangolódunk az Univerzum abszolút Elméjében megtalálható információk közül azokra, amelyekre éppen szükségünk van. Vagyis, az által, hogy fogékonyságot mutatunk egy információ felé, érzékennyé tesszük az elménket az elfogadására. Így a kívánt információt, mint saját gondolatot tudatosítjuk önmagunkban. Pedig, sajátságos mivolta, csak annyi van a gondolatainknak, hogy mi, a saját lelki érzéseink alapján hangolódtunk rá a szükséges mágneses információkra. Ráhangolódtunk, mert nem volt meg az elménkben. Majd megfogant a gondolat, mert fogékonnyá tettük rá az elménket.
Az emberiség igazi nagy gondolkodói, addig meditálnak egy-egy témakör elméleti kidolgozásán, amíg azt teljesnek nem érzik. Ez a céltudatos meditációjuk úgy valósul meg, hogy közben nem gondolnak semmi egyéb dologra, amelyek a múltba vagy a jövőbe irányulnak. Megszállott emberekként, csak az, az egy témakör érdekli őket, szigorúan a pillanatnyi megoldás jelenéhez ragaszkodva. Hisznek abban, hogy képesek rájönni a helyes megoldásra. Ezért, éppen a hitük alapján kapnak információkat az Univerzum mágneses alaphalmazától, mint az abszolút Elmétől. Ezek az Isteni gondolatok, azért olyan csodálatra méltóak, mert minden esetben, éppen Isten lett rájuk fogékony, az emberben élő Isteni minőségünk.
A tudomány azt állítja, hogy az információ mennyisége, exponenciális növekedést mutat. Ami azt jelenti, hogy információ nem vész el, csak újabb információk kialakulását teszik lehetővé. Így az Univerzum energiája, egyre több és több információ által van irányítva. Ezért az abszolút Elmétől lekért és elfogadott gondolatok, olyan informatív értékeket képviselnek, amelyekhez szükségszerűen valamilyen energiaérték is tartozik. Ezért az elménkben megfogant gondolatok, megteremtik a tárgyukat, amennyiben az információs értékükhöz tartozó energiaértékeket is aktivizálni tudjuk. Azt pedig, a lelki érzéseink közreműködésével oldhatjuk meg csak. Azért, mert a lelki érzéseink olyan lelki erőimpulzusaink a jelenben, amelyek képesek arra, hogy most rezonáljanak, vagyis kapcsolatba lépjenek, az Elmétől megszerzett gondolat, mágneses informatív értékéhez rendelt mágneses energiával.
A lelki érzéseinknek azonban, polaritása van. A saját életenergiánkból nyerhető lelki erőimpulzusainkat, pozitív vagy negatív értékkel ruházzák fel. Így amelyik szellemi gondolatunk örömöt okoz számunkra, pozitív lelki érzéseket ébreszt bennünk. Amelyik gondolat nem okoz örömöt, vagy még bosszant is bennünket, negatív értékű lelki érzések kiváltására alkalmas csupán. Amikor a szellemi gondolatunkhoz rendelt lelki érzéseink rezonálnak a mágneses információ energiaértékével, akkor az érzelmi polaritásuknak megfelelően aktivizálják azt. Így a negatív érzések által, éppen önmagunk ellen irányítjuk a mágneses energiát. A pozitív, örömteli érzések révén pedig, a saját érdekünkben. Ezért, az energia által megvalósított sorsszerűségek kialakulásáért, mi magunk vagyunk a felelősek.
Isten, bennünk is önmagának teremt. Az Isteni minőségünk tökéletesen képes arra, hogy használja az Univerzum energiáját. De mi sajnos, megtanultunk racionálisak lenni. Érzelmek nélkül, kizárólag ésszerűen viselkedni. Így az Univerzum mágneses hullámainak, csak az informatív értékeit képviselő hullámhosszát használjuk, mégpedig arra, hogy sajátnak vélt gondolatokat fogadjunk el belőlük. Érzelmi töltés nélkül azonban, megfosszuk őket az energiatartalmuktól. Mert nem használjuk ki azokat az energetikai lehetőségeket, amelyeket a mágneses hullámok frekvenciaértékei jelentenek. Ha mégis használjuk őket, akkor többnyire önmagunk ellen, mert negatív hitrendszer alapján élünk. Pedig, pozitív formában, éppen ugyanolyan módon lehet használni a gondolat informatív értékéhez rendelt mágneses energiát.
Nem mindegy tehát, hogy milyen információkkal terheljük az elménket. Olyan információs özönben élünk, amelyekhez csak ritkán társulhatnak pozitív lelki érzések. Ennél fogva, az olykor negatív indulatból felhasznált energiák, főképpen ellenünk fejtik ki a hatásukat. Pedig, ezt a szabályszerűséget megismerve, mentális módon polaritást válthatunk, hogy a tudatosan kialakított kellemes gondolatainkhoz, minél több pozitív érzés társuljon. Csak így várhatjuk el azt, hogy az általuk irányított mágneses energia a javunkra dolgozzon, az összetett elektromos anyagi világban.
Isten számára ez természetes. Hiszen Őt, a teljes mágneses hullám képviseli. A hullámhossz és a frekvencia egyaránt. A spiritualitásunk fejlődése éppen arra irányul, hogy számunkra is természetessé váljon az, hogy az ezoterikus spirituszunkat képviselő lelki erőinket, szükség szerint aktivizáljuk, az univerzális mágneses energiák szakszerű irányítására. Erre alkalmas a mi relatív emberi elménk. Relatív az elménk, azaz viszonylagos, mégpedig éppen az abszolút Elméhez viszonyítva. Nem szakadt el attól, csupán elkülönült. A különbözőség pedig, éppen abban rejlik, hogy a szellemi gondolataink túl nagy hullámhosszúságot képviselnek ma még. Minél rövidebb, szeretet alapú hullámhosszal rendelkező gondolatokkal terheljük az elménket, annál közelebb kerülünk mentális módon a frekvenciához tartozó energia egységéhez. Ami azt eredményezi, hogy nem a múltban és a jövőben élünk, egy túlságosan elvonatkoztatott álomszerű valóságban, hanem a jelenben, az abszolút létezés igazi valóságában.
Így az elménk tudatos használata, olyan mentális tevékenységünk, amely alkalmat biztosít arra, hogy folyamatos kapcsolatban legyünk az Univerzum mágneses alapú abszolút Elméjével, vagyis Istennel. Így gyakorlatilag, a bennünk élő Isteni minőségünk áll mentális viszonyban Istennel. Úgy is fogalmazhatnám a dolgot, hogy az Isteni minőségünkben gyönyörködő Isten, mentális visszatükröződései vagyunk, ezért teremt nekünk valóságot, a vágyaink által irányított szabad akarataink alapján. Nem befolyásol, nem korlátoz bennünket, mert a lelkünk által bennünk élő Isteni minőség tökéletes, hibázik néha, de nem szorul korrekcióra.
Csak a szellemiségünk kíván némi változást, amely alapján spirituálisabb, azaz lelkibb minőségű életet élhetünk. Olyan életet, amelyre hivatott a lelkiségünk. Amelyre Isten megteremtett bennünket. Amíg ez a gondolat vezérel bennünket az életünkben, egyre közelebb kerülhet az Isteni minőségünk Istenhez. Amelynek az lesz az eredménye, hogy a mentális tükörben megvalósuló tükörkép, Isteni önazonosságot nyerhet végre, az értelmes anyagi minőségek részéről is. Csak akkor tudunk Istenben gyönyörködni mi magunk is, ha már tökéletesen azonos minőségekké váltunk mentális síkon. Ha már nincsenek bennünk olyan negatív személyes jellemvonások, amelyek elhomályosítják, eltorzítják számunkra Istent. Addig sajnos, hamis képet érzékelünk Istenről, akinek amúgy, az induktív anyagi visszatükröződései vagyunk.
„És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”
Mózes I.1/26.
Így nem közvetlenül Isten maga valósult meg általunk, hanem csak az induktív visszatükröződése az anyagban. Ezért az ember összetett elektromos anyagi minősége, csupán hasonló, a mágneses alapú Isteni minőséggel. Annak csupán relatív, azaz viszonylagos anyagi megnyilvánulása. Így Isten abszolút minősége, a teljes emberiségben nyilvánul meg, az egyéni sokszínűséget kialakítva.
„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.”
Mózes I.2/7.
Ennél fogva, amikor szellemi síkon megteremtette Isten, az ember tervrajzát, azután az energiája, vagyis a teremtőképessége által, megformálta az emberi testet azokból az anyagi részegységekből, amelyek a Földön megtalálhatóak. Majd ebbe az élettelen testbe, a saját szellemiségével áthatott lelkét lehelte. Vagyis, saját maga mágneses minősége vette birtokba az ember elektromos anyagi testét ahhoz, hogy az élővé váljon. Így lett az ember tudatosan is élő lélekké. Ezért a szellemi tudatunk, és a lelki érzelmeink együtt, közösen formálják azt az ezoterikus élőlényt, aki spirituális szinten addig fejlődhet szellemi emberből, amíg lelki emberré nem válik. Olyan emberré, aki mindig a lelke pozitív érzései alapján képes élni, és a szellemiségét csak arra használja, hogy tudatosan alkalmazkodjon a jelen viszonyait meghatározó valóságához, amelyben tudatosan kerüli, a negatív érzéseket kiváltani képes gondolatokat.
Így a szeretet, teljesen áthatja az életünket. Mert az egymás iránt tanúsított szeretetünkben is Isten szereti önmagát. Az abszolút szeretet által, az Isteni egoizmus valósul meg. Amikor Isten, bennünk és általunk is, önmagának teremt, és ebben örömét leli. Mert számára nem az a lényeg, hogy mit teremt, hanem elsősorban az, hogy egyáltalán teremthet. Amíg ugyanis, a szellemi gondolatainkat a lelki érzelmeinkhez tudjuk csatolni, addig teremtési impulzusokat biztosítunk Isten számára. Addig fontosak vagyunk neki. Aki nem képes teremtési impulzusokat formálni az elméjében, szép lassan, feleslegessé válik a teremtő számára. Ez a mi békés elmúlásunk lényege.
Az értelmes ember azonban, még a halálos ágyán is képes teremteni. Mert az értelmes szellemi gondolataihoz, pozitív lelki érzéseket képes rendelni, ami ilyen módon, az ő szabad akaratát fejezi ki Isten számára. Így, amíg az Isteni minőség éltet bennünket, addig mindig képesek vagyunk formálni, átalakítani a valóságot, éppen Isten közreműködésével. Mert Isten, a Bibliában lejegyzett Genezis teremtő folyamata óta, a mi hitünk teremtője. Mert a teremtő abszolút, ezért teremtő ma is. Így a rendelkezésére álló mágneses energiákat, a mi hitünk szolgálatába állítja azért, hogy olyan valóságot éljünk meg, amilyenre a hitünk szerint vágyunk. De a negatív hitrendszert, amelyben ma élünk, tudatosan is kerülnünk kell, mert sajnos, az is a mi vágyainkat fejezi ki. Ez a tény tesz bennünket felelőssé egymással szemben, Isten előtt.
A szellemi gondolat tehát, lelki érzések nélkül, teljesen hatástalan. Így nem beszélhetünk pozitív gondolkodásról. Mert a gondolatok nem képviselnek erőhatásokat, így polaritásuk sem lehet. Aktivizálható erőhatásokat, csak a lelki érzéseink és érzelmeink biztosíthatnak. Így a mai értelemben vett pozitív gondolkodás fogalma, csupán arra utal, hogy a szeretettel teljes gondolataink, mindig pozitív lelki érzéseket váltanak ki. Mert a gondolataink önmagukban, csak informatív értékeket képviselnek. Az általuk kiváltott lelki érzéseink azok, amelyek irányítani és szabályozni képesek, az anyagi minőségek teremtésére, formálására, átalakítására képes mágneses energiákat.
Matécz Zoltán
2013.10.22.
matecz.zoltan@gmail.com
