Kozmológia, a „meg”vezető tudomány.
Az újkor relatív fizikája, teljesen elrugaszkodott, az ókorban kialakult és Newton koráig terjedő klasszikus fizika alapeszméitől. Az energia fogalmának bevezetésével, abszolút új és merész gondolkodásmódjával, olyan elegáns és korszerű elméletekkel rukkolt elő, amelyek igazolni látszottak minden olyan állítást, amelyeket a klasszikus fizika, már nem volt képes kezelni. Így alakult ki a kozmológia tudománya, amely a világegyetem keletkezésével, működésével, alakulásával, és a lehetséges pusztulásával foglalkozik. Szinte minden évben előrukkolnak olyan részelméletekkel, amelyek a relativitás és a kvantumelméletekből eredeztethetőek, azok eszmei vonalát követik, így azok alaptéziseire vezethetőek vissza.
Csakhogy, a relativitáselméletek és a kvantumelmélet, egymással is összeegyeztethetetlen alapelméletek. Így a belőlük származó kozmológia, ugyanazokat az alapvető ellentmondásokat hordozza. Ezért a kozmológia részelméletei, olykor egymásnak teljesen ellentmondó elméletek. Lassan ott tartunk, hogy ahány elméleti fizikus van, annyiféle szabadgondolkodású elmélet született, az Univerzum működésére. Annak ellenére, hogy egymásnak ellenelméletei, mind egy szálig, a fizikai kutatások témaköreit gyarapítják. Mintha csupán arra lennének alkalmasak, hogy eszmei munkát biztosítsanak azoknak az elméleti fizikusoknak, akik még nem rukkoltak elő, valamilyen sajátságos kozmológiai elmélettel.
Pedig, az én véleményem szerint, ahol ilyen merőben eltérő az alapvető gondolkodásmód, ott ideje visszatérni az alapokhoz. Értem ez alatt azt, hogy egészen az alapfogalmakhoz. Mert sajnos az energia, a tér, az idő, és így a téridő fogalma, valamint az információ fogalmi jelentése is, csupán általános értelemben vannak használva, még a tudományban is. Konkrét meghatározások hiányában. Mert mindenki sajátságosan értelmezi őket. Ez a XXI. század tudományára nézve, borzasztóan elszomorító. Ezért nem is olyan nagy csoda az, hogy még az elméleti szakemberek is elbeszélnek egymás mellett, és nem értik meg egymást. Így ez a tudományosan generált bábeli zűrzavar jellemzi ma, a kozmológiai világképünket.
Ehhez társul még az a beváltnak látszó gyakorlat, ami szerint, a klasszikus és a relatív fizika ellentétes alapállításai, teljesen összemosódnak a végelméletekben. Mert a fizika végül is, a klasszikus fizika alaptézisein nyugszik. Így a kozmológia elmélete, a klasszikus fizika gravitációs vonzó hatását teljesen mellőző téridő görbületeken alapszik, és az szerint is értelmezi az égitestek periodikus mozgásait. Viszont a kardinális eseményszerűségeit, mint például, a nagy-bumm, vagy a fekete lyukak elméletét, mégis éppen a gigantikus vonzóerővel értelmezi. A gravitációnak azzal a tömegvonzási magyarázatával, amit még a klasszikus fizika tanít. Amitől elrugaszkodott a modernnek mondható relativitáselmélet. Így a kozmológia, mint vezető tudomány, gyakorlatilag megvezeti azokat a képviselőit és érdeklődőit, akiket a folyamatosan megjelenő írásaikban és kisfilmjeikben tájékoztatnak, az éppen elért rész „eredménytelenségeikről”.
Az én általam magyarázott kozmológia, egy olyan Univerzumot mutat be, amelyik örök, egyszerű, és mégis működőképes. Igaz, én is néhány alapvető változtatást eszközöltem, a jobb megérthetőség miatt. Így például, nem beszélek olyan gravitációs hatásról, amelyik tömegvonzást jelent. Mert a tömeg, a testek tehetetlenségét kifejezni képes tulajdonság csupán, így képtelen a vonzódás többlettulajdonságát hordozni. Továbbá, az elektromágnesesnek ismert jelenséget, elvileg szétbontottam, az elektromos és mágneses összetevőire. Ezért, az atomokon belül, és ahol nincsen elektromos anyagi halmaz, ott a mágneses alaphalmaz tölti ki a teret. Így az összetett elektromos anyagi halmazok, az oszthatatlan alaptömegek mágneses alaphalmazából nyilvánultak meg, azokban léteznek, mint szivacsosnak minősülő atomi szerkezetek, és abba hullanak szét, ha már nem biztosítja induktív mágneses hatás a létezésüket. Így az én elméletemben, az alapfogalmak is, konkrét módon értelmezettek.
Tér: Az oszthatatlan alaptömegek teljes halmaza, olyan egységes primer alapközeget alkot, amelyben az összetett szekunder anyagi események megnyilvánulhatnak. Az összetett elektromos anyagi megnyilvánulások számára, ez a mágneses tulajdonságú alaphalmaz biztosít létezési, azaz állapotváltozási teret. Így a mágneses alaphalmaz, éppúgy körülöleli az anyagi testek részhalmazait, mint ahogyan kitölti azok atomi szerkezeteit. A mágneses alaphatás, induktív módon befolyásolja, az elektromos anyagi jelenségek folytonosságát. Az alapközeget alkotó oszthatatlan alaptömegek, mátrixszerűen vannak elhelyezkedve, és állandóan rezegnek, mert sem fix alátámasztásuk, sem pedig, stabil felfüggesztésük nem létezik. Teljesen egyenrangú alaptömegek, így egymást félretolni vagy félrelökni önerőből képtelenek. Így a természetes mozgáskényszerüket, az állandó rezgésben valósítják meg.
Univerzum: Ha most, képzeletben szétszedünk minden anyagi megnyilvánulást, elméletileg az oszthatatlan alaptömegek szintjéig juthatunk. Az oszthatatlan alaptömegek által felépült alapközegnek, nem lehet elektromos tulajdonsága, mert az elektronok már összetett részecskék. Így egy egységes mátrixszerű primer, mágneses alaphalmazként, állandóan rezegnek az oszthatatlan alaptömegek. Mert sem fix alátámasztásuk, sem pedig, stabil felfüggesztésük nincsen. Ebben az állandóan rezgő alaphalmazban, bármikor képes egy információ, mágneses hullámot kialakítani, amelyben energiát közvetíthet. Ez az energiahatás képes kialakítani, az oszthatatlan alaptömegekből az osztható típusú összetett, szekunder elektromos anyagi részhalmazokat. Így az Univerzum, alapvetően kétféle alaptulajdonsággal jellemezhető. Mágneses szempontból tekintve véges, azaz zárt rendszer, mert minden, ami létezik, megtalálható benne. Ha másképpen nem, hát az oszthatatlan alaptömegek szintjén. Így a zártsága, a teljes alaphalmaz közegének a mozgásképtelenségét jelenti, Így a szubjektív alaphalmaz, csak rezegni képes. Elektromos anyagi szempontból szemlélve azonban, végtelen az Univerzum, mert végtelen sok mágneses lehetőséget biztosít, a számára szekundernek minősülő, elektromos anyagi változások eseményszintű megvalósulásaihoz. Elektromos szempontból nézve tehát, egyértelműen nyitottnak minősül az Univerzum holott, minden összetett elektromos anyagi halmaz, amelyik az oszthatatlan alaptömegekből szerveződött egybe, véges. Az Univerzum elektromos nyitottsága, végtelen sok mozgásállapot változási lehetőséget biztosít, a mágneses szempontból zárt Univerzumban, a végesnek minősülő elektromos anyagi halmazok számára.
Induktivitás: Az elektromos erőterek, ugyanabban a mágneses alaphalmazban alakulnak ki, amelyikben a mágneses erőterek is kifejtik a hatásukat, az anyagi elektronokra. Így akaratlanul is egymás ellenhatásai. Mivel a mágneses erőterek lineárisak, azaz egyenes vonalvezetés alapján épülnek fel, míg az elektromos erőterek centrálisak, mert a folyton forgó és keringő típusú körmozgásokat végző elektronjaikat követik. Így a közösen használt alaphalmazban megnyilvánult kétféle erőtér, ellentétes mozgási érdekeket képviselve, mindenképpen egymás ellenhatásait fejtik ki. Így az induktivitás, a folyton fennálló mágneses és elektromos kölcsönhatást fejezi ki.
Energia: A mágneses hullámok egyik összetevője, a frekvenciája képviseli az energiát. Amely így, diszkrét adagokban, lineárisan terjedő erőimpulzus sorozatokban jelenik meg a kölcsönhatási pontokban. A tudomány ma még, kvantumokként próbálja értelmezni ezeket, a diszkrét erőimpulzus sorozatokat. Amelyek 300 000 km/s sebességgel terjednek, az Univerzum mágneses terében.
Információ: A mágneses hullámok másik összetevője, amelyik a hullámhossz által, egyértelműen meghatározza azt, hogy az energiát képviselő erőimpulzus sorozatok, milyen ütemben érkezzenek, az anyagi elektronok által képviselt kölcsönhatási pontokba. Vagyis, ez által, éppen azt határozzák meg, hogy a mágneses energia, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az összetett elektromos anyagi halmazok elektronjain. A mágneses információ, uralja az egész mágneses alaphalmazt. Mert a mágneses alaphalmaz, abszolút Elmeként értelmezhető, amelyik képes kialakítani, tárolni és kezelni az információkat, intelligens módon. Ezért nincsen szüksége arra, hogy terjedjen a mágneses alaphalmazban, mint az energia.
Idő: A mágneses hullámok hullámhosszát képviselő információ, tudatosan irányítja a frekvencia által megnyilvánulni kívánó energiát, az anyagi elektronok felé, hogy ott induktív munkát végezzenek. Az információ, uralja az egész mágneses alaphalmazt. Ezzel szemben, az energiának, időre van szüksége ahhoz, hogy a mágneses hullámban, mint irányított impulzussorozat terjedjen. Így az idő, nem más, mint az információ és az energia induktív hatásának a kialakulása között fennálló különbözőség. Ezért a mágneses hullám energiája, az elektronokon végzett induktív munkavégzése által, az időnek rendeli alá az érintett anyagi halmazokat. E miatt, a mágneses információ által meghatározott, specifikus rezgési szinttel ruházza fel, a különböző minőségű elektromos anyagi halmazokat. Ezért, számunkra az idő, az anyagi halmazok között fennálló rezgési különbözőségekben nyilvánul meg. Így mi, mint a viszonyítást végző, értelemmel bíró emberek, olyan adatok birtokába jutunk, amelyek a mágneses információs üzeneteket, elektromos formában kódolják. Így alkot összetett elektromos anyagi formát, az energia induktív munkája révén, a mágneses in-formáció. Így az Univerzum maga, mágneses szempontból tekintve végtelennek minősül, mint tér és idő, az örökkévalóságot biztosítja. Míg elektromos szempontból szemlélve, véges a térben, és az időben is. Mert az elektromos anyagi események periodikusak, így kezdő és végpontok jellemzik számunkra. Amely pontok, azonos jelen időre mutatnak, az anyagi szintű elektromos körfolyamatokban.
Mágneses hullám: A mágneses alaphalmaz résztömegei, egy oszthatatlan alaptömegekből felépült mátrixrendszer teljes közegét alkotva, állandóan rezegnek. Így az információ által szervezett együttrezgésük, azonnal mágneses hullám kialakulását teszi lehetővé. Ezért az információ, állandóan jelen van a teljes mágneses alaphalmazban, míg az energiának, terjedési időre van szüksége. Ez a kettősség valósul meg, a mágneses hullámban. Így longitudinális jelleggel vagyis, az egyenes vonalvezetést követve, a mágneses információ irányítja a mágneses energiát. Mégpedig, intelligens módon.
Mágneses haladóhullám: Mágneses haladóhullámnak minősül az a mágneses hullám, amelyben az energia hatása, az információ révén, irányítottan terjed. Vagyis, nem maga a hullám halad hanem, csupán az energia terjed szervezetten a mágneses hullámban. Mégpedig azért, hogy induktív munkát tudjon végezni, az anyagi halmazok elektronmozgásaiban.
Mágneses állóhullámok: Valójában minden hullám áll. A hullámokban, mindig a hatás terjed, ami a mágneses hullámban, az információ által irányított energiát jelenti. Így mágneses állóhullámnak, azt nevezhetjük mégis, amelyik hullám már elvégezte az anyagi minőség induktív teremtői feladatát, majd az anyagi minőség strukturális szerkezetén belül, állandósult azért, hogy az anyagi szerkezet stabilan létező esemény lehessen. Mert a kialakult állóhullámokban, az információ és az energia stabilizálódik, fix térfogatú létezési állapotban tartva ez által, az elektromos anyagi halmazt. Így a mágneses állóhullámok végpontjai, az anyagi minőség térfogatán belül, biztosítják az értelmes stabil viszonyíthatóságot.
Intelligencia: Az, az értelmes mentális képesség, amelyik a mágneses információt kódolja, és arra bírja, hogy a mágneses energiát, induktív munkavégzésre késztesse. Mégpedig olyan módon, hogy mágneses hullámokat alakítson ki, a szubjektív alaphalmaz mágneses terében. Így a szubjektív alaphalmaz, mint az Univerzum abszolút Elméje, intelligens tudatossággal bír. Mert képes azokkal a gondolatokkal, amelyeket mi mágneses információknak hívunk, céltudatosan irányítani a mágneses energiát. Mégpedig olyan módon, hogy az információk olyan induktív genetikai kódokat képviselnek, amelyek képesek meghatározott anyagi szerkezetek kialakítását elvégeztetni, az energia induktív hatásának a közvetítésével. Így az Univerzum, ma már, intelligensnek mondható a kvantumpszichológia tudománya szerint is. Amely mereven tagadja azt a relatív állítást, hogy az elektromos anyagi létezés, véletlenek sorozatos egybeesésének a következménye. Ezt az Univerzális intelligenciát nevezi az idealista filozófia, Istennek.
Isten: Az információ által irányított energia, nem vész el, csak a mágneses hatásával szemben tökéletesen tehetetlen tömegértékek aktivizálása által, mindig új, és megint újabb megjelenési formákat ölt, az elektromos anyagi világban. Így valósítja meg Isten, intelligens módon, az információs értékekkel tudatosan szervezett energia által, az anyagi világunkban megtapasztalható eseményszerűségek folytonosságát. Amelyben gyakorlatilag, saját maga öltött anyagi testet. Így az ember képviseli itt a Földön, azt az Isteni intelligenciát, amelyik képes arra, hogy a viszonyítás lehetőségei által, megértse a mágneses információkban kódolt teremtői üzeneteket. Mégpedig a viszonyított adatok szakszerű elemzése által. Amit a tudomány próbál képviselni, az emberi kultúrában. Csakhogy, az Istenhit is, az emberi kultúra része. Mégpedig azért, mert a lélek által, minden értelmes emberben, Isteni minőség él. Hiszen az energia, az Univerzumban egy és oszthatatlan. Így az emberi intelligenciát, az a mentális viszony képviseli, ahogy a lelki érzéseinket és a szellemi gondolatainkat szinkronba tudjuk hozni. Erre utalnak, a spirituális fejlődésünket értelmezni próbáló ezoterikus tanítások. Így az ember számára, Istenné válni nem dicsőség, hanem szükségszerű spirituális lehetőség. Ez az intelligenciánk, mentális evolúciós folyamata. Éppen azért, hogy az abszolút Intelligencia, tökéletesen kifejeződhessen, a relatív emberi intelligencia által is. Mert az Isteni egység, mindig is fennállt, már csak nekünk kell spirituális módon felfejlődnünk, ehhez a magasztos feladathoz. Szellemileg vezérelt elméjű emberből, lelkileg vezérelt elméjű emberekké kell válnunk. Hogy egységben élhessünk végre, az intelligens Univerzummal.
Aki megértette, az itt leírt alapfogalmak logikai mibenlétét, máris tisztábban láthatja az Univerzum működését. Tovább fejtegetnem felesleges most, mert az eddig megjelent írásaim, éppen ezekről a dolgokról szólnak. Egy új valóságkép kialakítása érdekében, megpróbálom lehámozni a tudományos és a vallásos hitről, a hibákat és az ellentmondásokat, hogy egy közösített elméletet alkotva, az ember önmagára találjon végre, a realizált Istentudatban. Bár ez, csak egy szerény javaslat tőlem.
„A tudomány, vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.”
Albert Einstein
Én ezt a csodálatos gondolatot, nem a valláshoz kötném, hanem csupán a hithez. Így az én verziómban, ez úgy hangzik, hogy „A tudomány, hit nélkül sánta, a hit pedig, tudomány nélkül vak.” Ezt az állításomat arra alapozom, hogy az én véleményem szerint, a tudomány nem más, mint a tudós szakemberek kollektív hite. Ezért nincs is szükség másra, mint a hiteinket, egy közös elméletben egyeztetni, és máris közelebb kerülhetünk, az Isteni valóságunkhoz.
Matécz Zoltán
2013.12.01.
matecz.zoltan@gmail.com
