Soros „honatyáink”, ismét „felelős” döntést hoztak az országunk érdekében. Munkájuk eredményeképpen, harminc évre újra eladósodik a mi kis hazánk. Amihez persze, nekünk semmi közünk sincsen. A döntés, az övék, míg a nagyarányú tartozás, közös.
Valamikor, 1969-1987 között, megépült Pakson a négyblokkos atomerőmű. Akkor az, a legtisztább, a legkifizetődőbb, és a legegészségesebb energiatermelési módnak mutatkozott. 1997-ben elkezdték az erőmű rekonstrukcióját, ami földrengésekkel szemben is biztonságossá tette az objektumot. Vagyis, eredetileg hiányos volt. Így 1999-ben, befejeződött az első blokk rekonstrukciója. A többi három pedig, azóta is folytatódik. Az Orosz mintájú reaktor, sok éven át, hozta is, a reális elvárásokat. Csakhogy, közben elöregedett egy kissé. Így két új blokkal lehet praktikusan kiváltani. Ez azt jelenti, hogy amikor a két új blokk tíz év múlva elkészül és beindul, akkor a régieket végleg leállítják. Addig nem is kell fizetnünk, a 3000 milliárdos befektetésért, csupán a 750 milliárd forintos önrészt kell biztosítanunk. Mivel pedig, nekünk épül, ezért a fizetési kötelezettség is bennünket terhel majd. Éppen olyan módon, ahogyan az autópályáinkat is nekünk építették, a mi pénzünkből, és a mi pénzünkért. Így most, mi fizethetünk értük, ha használni akarjuk.
Fischer Sándor, a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke kijelentette, hogy az új beruházás, körülbelül hétezer új munkahelyet teremt hazánkban. Mégpedig, olyan módon, hogy a négyezer-ötszáz építőipari kivitelezést végző alkalmazott mellett, további kétezer-ötszáz főnyi személyzet fogja ellátni, a szükséges szolgáltatói szektort. Mégpedig tíz éven át. Ez a tízmilliárd eurós beruházás, Tolna megyének nagyon jól jön. Viszont, a Roszatom képviselője, csupán negyven százalékos Magyar részvétel lehetőségét emlegette az építkezés idejére. Ráadásul, a negyven százalékos Magyar részvételt is, olyan gyakorlott cégek fogják biztosítani, akik jelenleg is valamilyen beruházásokon dolgoznak. Akkor az ugye, mégsem jelent hétezer új munkahelyet?
Orbán Viktor Miniszterelnök, és Németh Lászlóné, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vezetője, 2014.01.14.-én, aláírta az Orosz féllel kötött megállapodást. Aláírásukkal állítólag, a mi nemzeti érdekeinket képviselték, és valószínű az, hogy a mi „megbízásunkból” tették. „Köszönjük.” Majd 2014.02.06.-án, a parlamenti képviselőink is megszavazták végre, az Orosz hitelből finanszírozott, kétfős elhatározást. Orbán Viktor, Lázár János, Navracsics Tibor, Varga Mihály, Semjén Zsolt, Gyurcsány Ferenc, és Mesterházi Attila, még csak nem is vettek részt, a hazánkat érintő kardinális szavazáson. Érthető módon, sokkal fontosabb dolguk akadt.
Számomra nagyon úgy tűnik, hogy a demokráciának álcázott diktatúra, megint megismételte önmagát. Éppen olyan módon, ahogyan azt, a Ferihegyi repülőtér erősen elhasználódott, elrongyosodott nevének áthangolásával, a repüléshez semmilyen módon nem kapcsolható, Liszt Ferenc személyére írták. Abban az időben is úgy történt, hogy a délután tartott képviselői szavazás eredményeképpen, már délelőtt elkezdték a reptér irányát meghatározó közúti jelzőtáblák átalakítását. Mintha előre tudták volna, a parlamenti szavazás várható eredményét. Mi pedig, még meg sem köszöntük tisztességesen. Hanem éppen ellenkezőleg, továbbra is csökönyösen Ferihegyinek nevezzük a repülőterünket. Legfeljebb, Liszt Feri-hegyinek. Hát, ilyen a társadalmi megszokás.
Most pedig, a januárban megkötött egyezményhez kellett, februárban szavazniuk a honatyáinknak ahhoz, hogy a harminc éves Orosz adósságunk biztosított legyen. Hát, inkább lennénk árvagyerekek, mint ilyen felelős „honatyák” hálátlan „kölykei”.
Elvileg, a demokrácia arról szól, hogy a politikai vezető beosztásokra jelentkező állampolgárainkat, mi magunk szavazzuk meg, a felelős képviselői szolgálatra. Amint képviselőkké váltak, szinte azonnal honatyák lettek, vagyis olyan állampolgárai az országunknak, akik két kézzel szórják az észt felénk. Ahelyett, hogy a mi érdekeinket szolgálnák, amire jelentkeztek. Mert ebben, a most meghozott Paksi döntésükben, nem sok szavunk volt eddig, ugye? Még az érdekeltségünk is megkérdőjelezhető.
A hatvanas évekkel ellentétben, ma már, igenis van reálisnak látszó alternatíva, az energiaellátásunkra nézve. Csak körül kellene egy kicsit nézni. Például, az interneten. Ott ugyanis, már évek óta várakozik egy ember, Gróf Spanyol Zoltán, aki az éghető víz által megvalósított szabadalmával, csak arra vár, hogy szülőhazájában hozzon gyümölcsöt a találmánya. Elektronikus módon, átalakítja a tiszta vizet vízplazmává, amely azután már, tökéletes módon ég el. Az égésterméke pedig, szintén tiszta víz. Ez az égési lehetőség, képes kiváltani az összes benzines és diesel robbanómotort az autóinkban, az összes lánghegesztő berendezést az iparban, valamint minden fűtő és főző készüléket. Továbbá, minden olyan berendezés kiváltható általa, amely hőt igényel.
A feltaláló szabadalma csupán arra vár, hogy megfelelő tudományos és technikai apparátus álljon a rendelkezésére, hogy a kívánt átalakító berendezések megtervezése és sorozatgyártása elkezdődhessen. Amennyiben ez esetleg megtörténik, a felhasználók szükségszerű kiszolgálása által, éppen hazánk lenne az, aki olyan mértékű haszonnal gyarapodik, aránylag rövid időn belül, amely messze túlszárnyalhatja, az atomreaktor által aláírt eladósodásunk anyagi mértékét. Éppen az által, hogy a hazai piac kielégítésével párhuzamosan, a külföldi piacra is marad elegendő kapacitásunk. Hiszen a nagyarányú vállalkozás, rengeteg új munkahelyet képes teremteni hazánkban, hosszú évtizedekre nézve. Főképpen, ha hozzávesszük még, a szükségszerű szervízhálózat kialakítását és fenntartását is.
Továbbá, éppen az interneten terjednek a hírek, a mágnes-motorokról is. Ezek olyan mechanikai szerkezetek, amelyek az állandómágnesek természetes módon jelen lévő vonzó és taszító erőit alkalmazzák ahhoz, hogy mechanikai forgómozgást produkáljanak. Így természetes módon, kikerülik a termodinamika fizikai alapelveit, amelyek a forgómozgáshoz szükséges erőhatások előállításáról szólnak. Hiszen olyan erőhatást alkalmaznak, amelyet nem szükséges külön előállítanunk, mivel mindenhol jelen van. Ezzel a mágneses módon kialakított motorikus forgómozgással, elektromos áram termelhető, teljesen ingyenes módon, ha generátort hajt meg a mágnesmotor. De a forgómozgás, közvetlenül is felhasználható, például járművek meghajtására. Erre már van jó néhány példa az interneten. Így néhány évtizeden belül, mindennapi gyakorlattá válhat hazánkban is. Ha a „honatyáink”, valóban az „atyai” tevékenységeiket folytatják, a mi közös gazdaságpolitikai érdekünkben.
Az 1986.ápr.26.-án, az Oroszországi Csernobilban, 3000km2 területet érintő tiltott zóna alakult ki. 2011.márc.11.-én, a Japán Fukusima után pedig, szinte minden reálisan funkcionáló állam képviselőiben realizálódott az a tudat, hogy minden atomreaktor, egy időzített atombomba. Csak idő kérdése az, hogy mikor aktivizálódik. Hiszen a szabályozott fúzió, nem mindig rajtunk múlik. A természet erői, olykor kivehetik kezünkből a szakszerű irányítást. Akkor azonban, a veszteség közös. Így a Japán cunami által okozott atomkatasztrófák, Földünk nukleáris korszakának a végét jelentették. Japán elsőként, teljesen leszereli minden atomreaktorát. Csak hazánk felelős politikai vezetői nem vették még észre a változást.
Ez is azt bizonyítja számomra, hogy Isten nem ver bottal. Arra való az emberi ostobaság, és a személyes gazdasági érdek. Mert könnyen meglehet, hogy a Paksra elképzelt tíz éves nukleáris terv mögött, személyessé vált „gazdaságpolitikai” érdekek húzódnak meg. Hiszen a felelős képviselőink, majdnem mindannyian, valamilyen jól menő személyes vállalkozásban is érdekeltek. Így a saját „pecsenyéjükhöz”, közösen kell biztosítanunk a „tüzet” és a „sütnivalót”. Vagyis, valamilyen szinten, mi egyszerű adófizető állampolgárok is, meg vagyunk hívva, a nagyarányú vállalkozásba.
Ma már, nem arról kellene értelmesen beszélgetnünk, hogy milyen mértékben bővítsük Paks reménységét, hanem éppen arról, hogy milyen módon lehet végleg leállítani és megszüntetni azt. Mégpedig addig, amíg a szabályozható irányítás, még a kezünkben van. Amíg a természet erői, ki nem ragadják azt a kezünkből. Mert amikor az megtörténik, akkor a Paksi atomerőműnek, mint időzített atombombának, az időzítése lejár. Ezen még az a tény sem változtat, hogy az atomhulladék elszállítását, az Orosz fél továbbra is hajlandó megoldani.
Matécz Zoltán
2014.02.19.
matecz.zoltan@gmail.com
