Istenkáromlás.
Nagyon sokan, nem fogadják el Isten elvi létezését. Ők az ateisták. Így amikor Istent szidják, értelmetlen dolgot cselekednek, mert olyan „személyre” irányítják a haragjukat, aki szerintük egyáltalán nincs is. Egészen más az Istentagadók helyzete. Ők tudják, vagy legalább érzik, hogy valahol van Isten, de tudatosan keresnek olyan indokokat, érveket, amelyek alapján, reájuk nem vonatkoztathatóak az Isteni törvények. Ha ugyanis, szerintük sem lenne Isten, akkor értelmetlen lenne tagadni is. Mivel, ami nincsen, azt értelemszerűen, tagadni sem szükséges. Mert teljesen felesleges. Tagadni csak azt lehet, ami van, vagy megtörtént, csak nem akarunk érte felelősséget vállalni. Így az Istentagadó, csupán segíteni próbál az ateistának, a maga „szerény” módján. Ezért szidják is Istent, amikor csak tehetik. Hiszen az Istenkáromlásukkal, az Istenhez fűződő mentális viszonyukat próbálják tudatosítani, más emberekben.
Vannak azonban olyan emberek is, akik nem szidják, és nem is áldják Istent. Mert labilisak még Istent illetően. Én magam is, egy ilyen ember voltam sokáig. Majd hívő lettem, és ma már, minden áldásom, kizárólag Istennek szól. Az Univerzum teremtő Istenének, aki az emberben nyilvánult meg anyagi szinten. Átkozni, káromolni, vagy szidalmazni pedig, nem vagyok hajlandó. Mert, az én kialakult életfelfogásom szerint, minden emberben Isteni minőség él. Mégpedig a lélek által.
A Biblia tanúsága alapján, a teremtés időszakában, Isten megteremtette a világot, és benne az összes lehetséges életformát. Az ég és a Föld után, a világosságot teremtette meg. Majd azt követően, a vizeket. Elválasztotta a légtér magas páratartalmát, a Föld felszínén és az alatt lévő vizektől. Ezek után, a növényzetet teremtette meg, azok fajai és nemei szerint. A növényzet azonnal élt és fejlődött. És látta, hogy jól működik a dolog. Utána a vízi állatok következtek, amelyeket a madarak követtek. Az ő fajaik és nemeik szerint. Amelyek azonnal éltek és nyüzsögtek az élettereikben. És látta Isten, hogy megint jól működik a dolog. Majd a szárazföldi állatok következtek, amelyek szintén azonnal éltek. És újra látta Isten, hogy ismét nagyon jól működik a dolog, mert azok, máris elkezdtek élni és szaporodni, a saját nemük és fajuk alapján.
Majd végül, Azt mondta az Isten az angyalainak, „Teremtsünk embert a képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” „És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.”
Isten az embert, férfiúvá és asszonnyá teremtette. Vagyis, a kétféle nemet az emberi fajban, először egy testben formálta meg. Majd ez a test, ott feküdt a földön, teljesen élettelenül. Nem élt és nem is szaporodott azonnal, ahogyan a többi teremtett életforma. Gyakorlatilag, teljesen életképtelen volt. Isten maga lehelte az emberi testbe, az életnek a leheletét vagyis, az intelligens módon létező lelket. Következésképpen, Isten maga vette birtokba, a teremtett emberi testet. Így a lélek által, Isteni minőség éltet bennünket, azóta is. Kivétel nélkül.
Amikor tehát, Istenkáromlást hallok, akkor tudom jól, hogy az Istent szidalmazó személy, gyakorlatilag önmaga Isteni mivoltát átkozza. Mert nincsen tisztában azzal az alapvető ténnyel, hogy a lélek által, Isteni minőség éltet bennünket. Így őt, magát is. Ezért az Istenkáromló, a legtöbb esetben, éppen önmagával viaskodik. Szellemi szintű átkokat szór, önmaga lelki mivoltára. Ezért az Istenkáromló ember, többnyire olyan feszült, ideges, dühös egyén, akinek a lelki érzelmei negatívak. Vagyis, a szellemi szintű tehetetlen dühében, éppen önmaga ellen használja, az élete energiájából aktivizálható életerőit.
Az energiának ugyanis, nincsen önálló polaritása. Valahogy úgy érdemes elképzelni, mint amikor a konnektorba dugunk egy fúrógépet. Az pedig, az elektromos energiából, forgómozgássá alakított mechanikus erőt alakít ki induktív módon, amellyel fúrni lehet. Akár jobbra, akár balra kapcsolható a forgási irány. A mi szellemi döntésünk alapján. Ehhez hasonlóan, bennünk van a lélek, ami az életenergiánk, és mi szellemi szinten, magunk dönthetünk a felől, hogy ebből az életenergiából, a saját érdekünkben, vagy önmagunk ellen aktivizálunk hasznosítható életerőt. A kellemes szellemi gondolatokhoz ugyanis, pozitív lelki erőket képviselő lelki érzelmek ébrednek az életenergiánkból, és hasznosak lesznek azok számunkra. Míg a kellemetlen szellemi gondolataink, csak negatív érzelmű életerőket képesek kiváltani a lelkünkből. Amelyek ennél fogva, éppen ellenünk fejtik ki a hatásukat. Következésképpen, ártanak nekünk.
Ez minden emberi szenvedésünk oka. Gyakorlatilag az a tény, hogy az életenergiánkból származtatható életerőinket, a hibás szellemi szintű gondolkodásmódunknak köszönhetően, nagyon gyakran önmagunk és a szeretteink ellen használjuk. Mert csak okoskodunk a helyett, hogy valóban okosak lennénk. Mert az okos ember, éppen fordítva használja az elméjét. Csak kellemes szellemi gondolatokkal foglalkozik az elméjében tudatosan, hogy azokhoz pozitív lelki érzések társulhassanak. Vagy a pozitív lelki érzéseihez csatolja az elméjében, a kellemes szellemi gondolatait. Ilyen módon, a lelki érzések által biztosított életerőinket, olyan motivációkat képviselnek bennünk, amelyeket mindig, önmagunk és a szeretteink érdekében tudunk hasznosítani.
A ma élő átlagemberek kilencvenkilenc százaléka, éppen fordítva használja az elméjét. Az éppen felmerülő szellemi gondolataihoz rendeli az elméjében, az általuk kiváltott lelki érzéseket. Így a kellemetlen szellemi gondolatok, éppúgy életerőkhöz jutnak, a kialakuló lelki érzéseink által, mint a kellemes gondolataink. Éppúgy a lelkünkből, vagyis az életenergiából merítenek erőt, a káros szellemi gondolataink is. Vagyis, a lelki érzéseink által biztosított életerőinket, öntudatlan módon polarizáljuk. Mert mire észrevesszük a mentális irányváltást, már régen dühösek vagyunk. Hiszen csak akkor tudatosodik bennünk a mentális hibánk, amikor már megnyugodtunk kissé. Addigra azonban, többnyire már meg is történt az, amit egyáltalán nem akartunk megcselekedni. Mert az elménket, nem a jól megtervezett szeretetteljes események érdekében használtuk, hanem a hibás szellemi gondolkodásmódunk révén kialakult, pillanatnyi indulatainkat hagytuk érvényesülni. A dolog olyan gyorsan történik, hogy mire a tudatára ébredünk, már késő, mert megtörtént a baj.
Ebben a mentális tehetetlenségünkben valósul meg, az Istenkáromlás ténye is. Mivel nem a lelki intelligenciánk akaratát követjük a szellemi gondolatainkkal, hanem éppen fordítva, az össze-vissza kalandozó szellemi gondolataink aktivizálják a lelki érzéseinket. Akkor azok a szellemi gondolatok, a mi akaratunk ellenére is, azonnal polarizálni képesek az érzéseinket. Olyan módon pedig, nagyon sok esetben, éppen önmagunk és a szeretteink ellen használjuk, az életenergiánkból származó életerőinket. Az indulatos érzelmi kitöréseink miatt. Így éppen azt szidja az Istenkáromló, akit gyakorlatilag önmaga ellen fordított, a saját maga által hibásan irányított mentális életeseményében. Vagyis, a saját lelki minőségét. Mert az életenergiából származó negatív életerő, mindig káros az emberi szervezetre nézve, mivel negatív indulatok irányítják. E miatt, feszült lesz tőle az egész test. Olyan módon pedig, a biológiai működésünk, erősen korlátozottá válik.
A tízparancsolat nyíltan kimondja azt, hogy „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.” Mert a szíved, Isten lakóhelye benned. Hiszen a lélek, a vérben van, amit a szíved hajt, hogy éltesse a testedet. Továbbá, életerőt biztosít számodra mindaddig, amíg a szíved képes hajtani a véredet. Ha pedig, csökken a vérellátás egy testrészedben, akkor az, azonnal zsibbadni kezd. Mert kissé elhal. Majd újra életre kel, amikor masszírozás után, helyreáll a vérkeringés. Amennyiben pedig, a vérkeringés nem állítható helyre időben, abban az esetben, teljesen elhal az adott testrész. Ezért a vér, mint a lélek közvetítő közege, Isten tulajdona. Így a vér emberi fogyasztása, a Biblia szerint, tilos.
Az életenergiánkból származó életerő impulzusaink, vagyis a lelki érzéseink, szellemi szinten irányíthatóak. Ezért, csak kellemes szellemi gondolatokat érdemes az elménkben tudatosítani, a pozitív lelki érzéseink által. A kellemetlen gondolataink ugyanis, szintén akkor tudatosodnak az elménkben, amikor már negatív lelki érzéseket váltottak ki belőlünk. Mert a tudatosodás éppen azt jelenti, hogy a szellemi gondolat, lelki érzelemmel társult. Vagyis, az aktuális lelki erőhatásunkat, szellemi gondolat irányítja.
Amikor tehát, Istent szidalmazza valaki, akkor gyakorlatilag, szellemi szinten megfogalmazott átkokat szór, a saját lelke által benne élő Isteni minőségére. Ez a tény, automatikus módon polarizálja a lelki érzéseit, és így azok, kizárólag negatív hatást fejtenek ki. Ezt igazolják, az indulatossá vált lelki érzelmek. Mint negatív életerő impulzusok. Vagyis, a negatív indulatokat képviselő lelki életerőhatások, az Istenkáromló személy saját életenergiája ellen irányulnak.
Matécz Zoltán
2014.03.16.
matecz.zoltan@gmail.com
