Mentális egészség.
A mentális egészség, a tiszta és következetes elmehasználata való képességet jelenti. Amely által, a biológiai szervezet tökéletesen feszültségmentes, összehangolt, és egészséges működése garantált. Ebből azonnal adódik az is, hogy a betegségeink egytől-egyig, pszichoszomatikus eredetűek, vagyis a hibás szellemi gondolataink miatt kialakult, lelki torzulásaink eredményei. Ezek a lelki torzulásaink, olyan tartós lelki érzéseket jelentenek, amelyek negatív életerőket képviselve, feszült állapotban tartják az egész anyagi testünket. Így a belső feszültségeink, valamilyen szervünkre, szervrendszerünkre, illetve testrészünkre fejtenek ki ártó hatást az által, hogy az ideális testműködést károsan befolyásolják. Ezért a testi egészség, csak a mentális egészség egyenes következménye lehet.
A betegségeink, mindig jelzés értékkel bírnak, és éppen arra utalnak, hogy milyen távol állunk még, a spirituális módon fejlett lelki ember, ideális mentális szintjétől. Mert nagyon szellemi szintű emberek vagyunk még. Az életerő ugyanis, amely képes befolyásolni a testi működésünket, az életenergiánkból származik, vagyis a lelkünkből. Csakhogy, éppúgy nyerhetünk pozitív életerőt képviselő érzéseket az életenergiánkból, mint negatív életerőt biztosító érzéseket. Ezek ellentétes polaritású lelki érzések, amelyek életerőt biztosítanak a mindennapi tevékenységeinkhez. A pozitív életerő, mindig a saját érdekünkben munkálkodik, és feszültségmentes állapotban tartja a testünket. Ezzel szemben, a negatív életerőink, éppen ellenünk dolgoznak, így nyugtalan, zaklatott, feszült, görcsös állapotokat idéznek elő, az anyagi szintű testünkben.
Amennyiben pedig, ezek a feszültségek tartósan fennmaradnak a szervezetünkben, komoly betegségek alakulnak ki általuk. Minden negatív lelki érzés, amely képes valamilyen szinten állandósulni bennünk, más és más betegség kialakulásáért felelős. De ne feledjük el, hogy ezeket a negatív érzéseket, a hibás szellemi gondolataink alakítják ki, az ő lelki erőhatást polarizáló képességükkel. Így a mentális módon labilis szellemi ember, akaratlanul is, „kaput” nyit a betegségek és az egyéb személyes problémák előtt.
Az életerő impulzusainkat, amelyeket a lelki érzéseink képviselnek, mindig a szellemi gondolataink polarizálják. A kellemes szellemi gondolatainkhoz, pozitív lelki érzések társulnak az elménkben. Míg a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, negatív lelki érzések csatlakozhatnak csupán. Nem létezik tehát, pozitív gondolkodás. Mert a szellemi gondolataink, csak információt képesek hordozni. Így nincsen polaritásuk. Ezzel szemben, a lelki érzéseink, amelyek a mi életerő impulzusaink, a szellemi gondolataink milyensége alapján polarizálódnak.
Ahhoz, hogy az elménkben megfelelően tudatosodjon egy gondolat, lelki érzésekre van szüksége. A lelki érzéseink pedig, éppen a tudatosodás érdekében, szellemi gondolatok kiváltására képesek. Mert csak az elménkben tudatosodott mentális tényezők kerülhetnek a memóriánkba, mint sajátságos emlékek. Abba a memóriánkba, ahol a szellemiségünk, az információs adatbázisunk „raktárkezelője”. Ez a „raktárosunk”, abszolút információs adatbázisra törekszik. Ezért, állandóan fürkészi a teljes raktárkészletét, és logikai hibákat, valamint hiányosságokat keres. Amint talál egyet, máris felküldi az elmébe, tudatosodás céljából. Amennyiben érzéseket társítunk hozzá, máris tudatosodott az számunkra, és így, mint elfogadott új emlék kerülhet vissza a memóriánk adatbázisába. Amennyiben azonban, nem fordít rá figyelmet az elménk, és nem társít hozzá lelki érzéseket, feledésbe merül. Egyszerűen elvész számunkra. Kitörlődik a memóriánkból.
Szerintem, ez a szellemiségünk természetes módon megszokott működése. Vagyis, a szellemiségünk, egyfolytában ellenőrzi a múltunk és a jövőnk emlékeit. Ezért, nagyon ritkán tartózkodik a jelenben. Abban a jelenben, amelyben a lelki érzéseink, mint életerő impulzusok, sikeresen aktivizálhatóak. Az erőhatások, így az életerőt képviselő lelki érzéseinket is beleértve, nem vetíthetők ki a jelenből. Sem a már megtörtént múltba, sem pedig, az elképzelhető jövőbe. Mert csak kizárólag, a jelenben aktivizálhatóak. Ahhoz pedig, hogy a szellemi gondolatainkkal társulni tudjanak a lelki érzéseink, egyidejűségre van szükségük. Vagyis, éppen a szellemi gondolatainkat kell, a jelenre koncentrálni. Mindig arra az aktuális jelen pillanatra, amelyben a lelki érzéseink aktívak lehetnek.
A memóriánk adatbázisa relatív, azaz viszonylagos. Tele van olyan adatokkal, amelyek hibásak, tévedéseken alapulnak, vagy hiányosak. Így a szellemi gondolataink, amelyek belőlük merülnek fel, ezekből a hibákból és hiányosságokból származó relatív okoskodások csupán. Nagyon ritkán tartalmaznak abszolút igazságot. Ráadásul, többnyire elvonatkoztatják az elménk figyelmét, a jelen pillanatától. Hiszen olyan igazságok kutatásával foglalkoznak, amelyek a múltra, vagy a jövőre utalnak. A megtapasztalható aktív élet azonban, mindig a jelenben zajlik. A lelki érzések aktivitásának az idejében. A múlt csak volt, a jövő csupán lesz, de a jelen ezzel szemben, az mindig most van.
Ezért a mentális egészség előfeltétele éppen az, hogy a szellemi gondolataink, a jelenre vonatkozzanak, mert különben elvonatkoztatják az elménk figyelmét a lelki jelenlét pillanatától. Hiszen a szellemi gondolataink, csak a jelenben képesek a lelki érzéseinkkel társulni ahhoz, hogy tudatosodjanak ott. Csak akkor várható el az, hogy a lelki erőhatásaink, értékelhető mentális munkát fognak végezni az életünkben. A múltba vagy a jövőbe vetített lelki erőhatásaink, rendre elvesznek számunkra, mert gyakorlatilag célt tévesztenek. Hiszen a lelki erőhatásaink céljai, csak a jelenben határozhatók meg. Ez a mentális egészségünk alapja. Történetesen az, hogy a lelki érzéseink, és a szellemi gondolataink, a jelenre korlátozva tudatosodjanak az elménkben ahhoz, hogy együtt aktivizálódhassanak.
Ennek előfeltétele az, hogy szellemi szinten gondolkodni, mindig a jelenben kell. Tudatosan kerülve a kellemetlen szellemi gondolatokat. Mert azok, ellenünk polarizálják az életerő impulzusainkat. Ezt nevezik, emocionális egészségnek. Amikor az ember, tudatosan felismeri a számára hasznos lelki érzéseket, és csak azokat hagyja hasznosulni az életében. Vagyis, csak a pozitív lelki érzésekkel foglalkozik az elméjével. Ennek érdekében, tudatosan kerülni kell a kellemetlen szellemi gondolatokat. Mert azok, automatikusan polarizálják a lelki érzéseinket, a határozott akaratunk ellenére is. Ebből a mentális háttérből alakul ki, a biológiai szintű, és a szociális szintű egészség is.
Ahogy a biológiai egészséget, a szervezetünkben kialakuló feszültségek képesek lerontani, úgy a szociális egészségünket is, a feszült idegi állapotaink torzítják el. Az ideges ember, nem képes másokkal szemben nyugodt, kiegyensúlyozott döntéseket hozni. Ezért a társadalmi kapcsolatai leromlanak. Úgy a családon belül, mint a társadalom más egyéb szintjén. Így a mentális egészség, és a belőle származtatható biológiai és szociális egészség alapja is, az elménk helyes használatában rejlik.
Ahhoz azonban, hogy az elménket valóban helyesen használjuk, spirituális fejlődésre van szükségünk. Ez azt jelenti, hogy a hasznos spiritusznak, vagyis a lelkünk pozitív érzéseinek, tudatosan sokkal nagyobb teret biztosítunk az elménkben. Ez által, a szellemi gondolatainkat tudatosan lecsendesítjük. Így, egyfajta meditatív állapotba kerül az elménk. Amelyben, az időben folyton kalandozó szellemi gondolatok hiányában, sokkal többet tud, a lelki érzéseinkre fókuszálni az elménk. Mégpedig tudatosan, a pozitív lelki érzéseinkre.
A spirituális fejlődésünket követő lelki vezérlésünk révén, az elménk segítségével, a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk él tudatos életet. Ez az, az elemi életfeladat, amiért ide születtünk az anyagi valóságba. Így a spirituális fejlődésünket, nem valamiféle okkult hókuszpókusznak kell elképzelnünk, amely olyan misztikus, hogy senki sem értheti meg a lényegét, hanem csupán arról van szó, hogy az elménk szellemi szintű irányítása helyett, a pozitív lelki irányítást szorgalmazzuk tudatosan. Tulajdonképpen, a spirituális fejlődés azt jelenti röviden, hogy az elménkben tudatosan, előnyben részesítjük a pozitív lelki érzéseinket, az időben folyton kalandozó szellemi gondolatainkkal szemben. Ami ennél fogva, a tudatos teremtés kézzel fogható bizonyítéka. Az pedig, már a teremtő Istennel való teljes önazonosságunkat jelenti.
Amikor pozitív lelki érzést érzünk felszabadulni a lelkünkből, akkor ahhoz, olyan szellemi gondolatokat érdemes csatolni az elménkben, amelyek valamilyen hasznos változásra utalnak az életünkben. Ezt jelenti a tudatos teremtés. Amikor egy pozitív érzést, olyan módon tudatosítunk az elménkben, amelynek valamilyen hasznos szellemi célját határozzuk meg a képzeletünkben. Ilyenkor, nem a felmerülő szellemi gondolat provokál ki valamilyen polaritású lelki érzéseket, hanem éppen fordítva, a pozitív lelki érzésekhez csatolunk, hasznos szellemi gondolatokat. Ilyenkor az elménk úgy működik, mint egy lőfegyver. Amelyben a lelki érzéseink képviselik a mentális lövedékeket, és a szellemi gondolataink határozzák meg, a számunkra hasznos célokat.
Az agyunk pedig, mint anyagi szintű elektromos rezonátor, mindig a tudatosságunk alapján rezeg. Így az elménk tudatossága alapján rezgő agyunk, ebből az elektromos rezgésből, mágneses agyi hullámokat formál. Vagyis, az agyunk, modulálja az elektromos rezgési információinkat. Mágneses információkat alakít ki belőlük. A kialakuló agyi szintű mágneses hullámokban ugyanis, a hullámhossz képviseli az információt, míg a frekvencia, az életerőből nyert aktuális energiát. Majd ezeket a mágneses hullámokat, kivetíti az agyunk az Univerzum mágneses terébe. Oda, ahol az elektromos anyagi létezések zajlanak, induktív módon. Így a mi saját anyagi létezésünk is. Az agyi úton kialakult mágneses hullámaink pedig, megkeresik a saját hullámhosszukhoz tartozó, de nagyobb frekvenciával bíró mágneses hullámokat, és azokat, a kívánt anyagi változások végrehajtására késztetik.
Amikor Isten megteremtette az összetett szerkezetű objektív elektromos anyagi valóságot, akkor azokat, az oszthatatlan alaptömegek által biztosított mágneses alaphalmazából alakította ki, induktív módon. Éppen ezt tesszük ma mi is, amikor a tudatos teremtés által, megváltoztatjuk az anyagi létezések eseményszerű folyamatát. Ehhez azért van jogunk és lehetőségünk, mert a lélek által, Isteni minőség éltet bennünket. Ez az intelligenciánk alapja.
A mentális egészség, az elménkben alakul ki, és úgy működik, mint egy mérleg. Minél több pozitív lelki érzéssel töltjük fel az elménket, annál kevesebb, időben kalandozó felesleges szellemi gondolat fogja terhelni azt. Mert a pozitív lelki érzéseink, mindig a szeretetet képviselik bennünk, míg a folyton-folyvást csapongó szellemi gondolataink, a negatív lelki érzéseket kialakítva, éppen a szeretetünk ellen fejtenek ki negatív lelki erőhatásokat. Az Isteni minőségünk által belénk ültetett szeretet pozitív érzéseinek engedelmeskedve, mentális egészség alakítható ki.
A lelki jelenlétben tartott meditatív állapotú emberi elme, szinte egyáltalán nem öregíti meg az emberi testet. Ezt a ma is tapasztalható, és gyorsnak mondható öregedési folyamatot, a kialakult szellemi gondolkodásmódunk váltja ki, amely elvonatkoztatja az elménket a lelki jelenlét csodálatos meditatív élményétől. Így a szellemi szinten meghatározható múlt és jövő, éppen a róluk szóló gondolataink miatt, hamar megöregíti a testünket is. Az időben való szellemi kalandozásunk, mentális módon a testünkre terheli az időt is, ami a gyors korosodásunkat váltja ki. Mint a mentális egészség hiányának, kézzel fogható bizonyítékát.
Az elménk szellemi szintű irányításával, amely képes arra, hogy elvonatkoztasson bennünket a lelki jelenlétünktől, és a belőle nyerhető pozitív lelki érzéseinktől, lehetetlen kialakítani a mentális egészséget. Így a belőle származtatható testi és szociális egészség is, csorbát szenved. Ma még, ennek a mentális hibának az áldozatai vagyunk. Viszont, a jól megértett mentális egészség kialakításával, bármilyen testi rendellenesség vagy betegség korrigálható. Sőt, mi több, más élőlények egészségügyi problémáit is, képes a spirituális módon fejlett lelki ember rendbe hozni.
A WHO, vagyis az Egészségügyi Világszervezet, az 1948-ban történt megalakulása során, az egészség fogalmát, a következőképpen határozta meg. „Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség vagy a fogyatékosság hiánya.” Az egészségre vonatkozó WHO kritériumok tehát, csak a mentális egészség helyreállításával valósíthatók meg. Ma már, nem elegendő csupán az, hogy egészséges életmódra neveljük a gyermekeinket, és az egészségmegőrzéssel foglalkozunk, hanem tudatosan ki kell alakítanunk magunkban a mentális egészséget. Amely képes arra, hogy minden egészségre vonatkozó feltételnek eleget tegyen.
Matécz Zoltán
2014.03.18.
matecz.zoltan@gmail.com
