Hálás vagyok, mert …
Már megszoktuk azt, hogy az értelmes szellemi gondolataink hatására, lelki érzések tudatosodnak az elménkben. Amely érzések, igazolni kívánják a szellemi gondolataink helyes vagy helytelen mivoltát. Ezért, bármilyenek legyenek is a megtapasztalható életkörülményeink a jelenünk adott pillanatában, az tényleg csak pillanatnyi állapot az életünkben. Ne azokhoz kötődjünk tehát, mentális síkon, amelyek nem tetszenek nekünk, mert azok csupán, a múltbeli hibás elképzeléseink által jöttek létre az életünkben.
Ha pedig, továbbra is a kellemetlen életkörülményeinkhez kötődünk, a mentális szellemi gondolataink szintjén, akkor éppen arra ítéljük önmagunkat, hogy a jelenben kialakítható jövőképünk is, éppen olyen hibás legyen. Mert az elménkben, csak kellemetlen lelki érzéseket képesek azok kiváltani. A jelenben kiváltott lelki érzéseink határozzák meg ugyanis, a jövőnk megtapasztalható eseményszerűségeit. Aki tehát, képes megfordítani az elméjében a mentális folyamatot, és eléri azt a spirituális szintet, hogy a szellemi gondolatait, kizárólag a pozitív lelki érzései irányítsák, akkor az által, könnyebben viseli el, a lelki érzésekkel párosuló szellemi gondolatok révén kiváltott új, megtapasztalható életeseményeket.
Ha ugyanis, az elképzelés és a megtapasztalás két érzése szinkronban van egymással, akkor hálásak lehetünk, mert a pozitív érzésekre gondolva új, és szintén boldog érzésekkel dús jövőt teremtünk magunknak itt és most, a jelenben. A boldogságunk, a boldogulásunk és a sikerünk záloga. Ezért, követni kell a boldogság diktálta lelki érzéseinket, a tudatos szellemi gondolatainkkal is. Mert a helyesen irányított mentális folyamat, továbbra is boldogságban tart bennünket, pozitív lelki érzéseket indukálva, és így újra, tovább teremti a megtapasztalható boldogságunkat. Gyakorlatilag, jó kertész módjára, a kellemes szellemi gondolataink révén, a pozitív lelki érzéseinket „vetjük” el, és azok által, a boldog jövőnket „aratjuk” le. A vetésre alkalmas jó „mag”, mint szellemi gondolat, arról ismerhető fel, hogy mindig pozitív érzések kiváltására alkalmas.
A hála, az elfogadás képességének állapota. A hála, elismerés azokért a személyekért, eseményekért, és dolgokért, amelyek ez idáig megvalósultak már az életünkben. A hála gondolata fenntartja bennünk az örömteli lelki érzéseket, és folyamatosan boldog tudati állapotban tart bennünket a jelenben. Amelyekhez, csak kellemes szellemi gondolatok társulhatnak. Ez azért fontos, mert a mostani boldogság érzése teremti meg számunkra, a boldogságot folyamatosan fenntartani képes, jövőbéli valóságunkat. Minél több dologra gondolunk hálával, annál kellemesebb lelki érzések hatalmasodnak el az elménkben, és ez a folyamat, annál hálásabbnak értékelhető jövőt teremt számunkra. Ráadásul, addig nem azokra a kellemetlen dolgokra fordít figyelmet az elménk, amiért éppen nem lehetünk hálásak. Amelyek miatt, bosszankodhatnánk is.
Írjunk le tehát egy papírra, minél több olyan dolgot, amiért hálásak lehetünk már, mert megvalósultak az életünkben. Aki ennyi dolog miatt lehet hálás, miért foglalkozna azzal, ami hálátlanságra, bosszúságra, és idegeskedésre adhat okot az életében. Azok ugyanis, elég „szemét” dolgok az életünkben, és az elménk, nem „szeméttároló”. Csak szép és jó dolgok tárolására érdemes használni. Mert a benne tárolt szellemi gondolatainknak, az általuk kiváltott lelki érzéseink miatt, teremtő erejük van. Olyan életerejük, amelyek a megtapasztalható valóságunk kialakulását eredményezik. Én például, ...
- Hálás vagyok, mert élek, és a lelkem által, Istent képviselhetem ezen a világon.
- Hálás vagyok, mert fiatal, egészséges, és hosszú életű lehetek.
- Hálás vagyok, mert „sikeres”, „gazdag”, és szerencsés ember vagyok.
- Hálás vagyok, mert az elmém tiszta, és folyton tanulhatok.
- Hálás vagyok, mert írhatom a tanulmányomat, és az megjelenhet az Interneten.
- Hálás vagyok, mert az írásaim, örömöt okoznak az olvasóimnak.
- Hálás vagyok, mert napról-napra egyre népszerűbbek az írásaim.
- Hálás vagyok, mert megértő és szerető feleségem van.
- Hálás vagyok, mert négy aranyos és kedves leányom van.
- Hálás vagyok, mert tíz csodálatos unokám van.
- Hálás vagyok, mert békés otthonban élhetek.
- Hálás vagyok, mert tökéletes és csodálatos autóm van.
- Hálás vagyok, mert sokat autókázhatunk a mamácskámmal.
- Hálás vagyok, mert ami szükséges az életemhez az otthonomban, mindenem megvan.
- Hálás vagyok, mert szuper laptopom van, amin kedvemre dolgozhatok.
- Hálás vagyok, mert aranyos és kedves rokonaim vannak.
- Hálás vagyok, mert szerető barátaink vannak.
- Hálás vagyok, mert tisztességes munkám van.
- Hálás vagyok, mert megbecsülnek, és jól megfizetnek a munkámért.
- Hálás vagyok, mert tisztességes gépvezetőm és kollégáim vannak.
- Hálás vagyok, mert becsületes és emberbarát főnökeim vannak.
- Hálás vagyok, mert biztonságos és jó utakon járhatok a munkahelyemre.
- Hálás vagyok, mert nagyon jó boltokba járhatok vásárolni a mamácskámmal.
- Hálás vagyok, mert dinamikusan fejlődő városban élek.
- Hálás vagyok, mert szuper jó zenéket hallgathatok.
- Hálás vagyok, mert sok-sok TV csatorna közül válogathatok.
- Hálás vagyok, mert internet van az otthonunkban, ami sok jó lehetőséget kínál számomra.
- Hálás vagyok, mert süt a nap, és jó idő van.
- Hálás vagyok, mert esik az eső, és azután, tisztább lesz a levegő.
- Hálás vagyok, mert csodás évszakok váltják egymást.
- Hálás vagyok, mert bármit elképzelhetek valóságosnak.
- Hálás vagyok, mert az elképzeléseimhez, lelki életerőt adhatok.
- Hálás vagyok, mert lehetőségem van arra, hogy kifejezzem a hálámat, a lelkem által bennem élő teremtő Istennek.
- Stb.
Csak a hálával telt szívű ember tartósan boldog. A hála ugyanis, éppen a boldog lelki állapot ideális kifejeződése. Valójában, mindig csak a jelen létezik. A múlt, az csak volt, míg a jövő, az csak lesz. A jelen pillanatában gondoljunk mindig azokra a dolgokra, amelyekért hálásak lehetünk, mert a hála érzése realizálja és kiváltja a boldogság érzését, és sokkal jobban járunk, ha ez a mostani, hálatelt lelki érzés teremti meg a jövőnk valóságát. Mert mindig a jelenben fakadó lelki érzéseink szerint alakul, a később megtapasztalható jövőnk. Meg kell tanulnunk boldogságban élni, és erre tökéletesen megfelelnek, a hála szellemi gondolatai által kiváltható, örömteli lelki érzéseink. Itt, a jelenben kell boldognak lennünk ahhoz, hogy a jövőnk olyan mentális alapra épüljön, ami boldogságot eredményezhet számunkra.
Soha se szidjunk senkit és semmit, a jelenleg megtapasztalható helyzetünk miatt. Csupán önmagunkba fordulva arra gondoljunk, hogy mit rontottunk el, hogy ez a kellemetlen esemény megtörténhetett. Mert minden ember a saját sorsának a „kovácsa”. Ha rossz „magot” vetünk, kellemetlen lesz az „aratás” is. Ezért, hálásak lehetünk azért is, ha rádöbbenünk arra, hogy milyen hibás gondolatunk által vetettünk el rossz „magokat”. Azaz, szeretet nélküli lelki érzéseket. Majd cseréljük le a hibás szellemi gondolatokat jó „magokra”, azaz szeretetteljes gondolatokra, és „vessük” el őket most az elménkben. Most, a jelen pillanatában, hogy olyan életeseményekké váljanak számunkra, amelyekért szintén hálásak lehetünk.
A hálánk tehát, a lelkünk által bennünk élő teremtőképes, Isteni mivoltunknak szól. A hála érzésével inspiráljuk Őt arra, hogy továbbra is teremtsen nekünk, jó dolgokat az életünkben. A hálátlanságunkkal pedig, olyan önkritikát hajtunk végre, amely a hibás szellemi gondolatainkkal foglalkozik. Azokon keresztül pedig, éppen a teremtésre képes Isteni mivoltunkat vádolja ártatlanul. Hiszen Ő csak a szellemi gondolataink alapján képes teremteni nekünk megtapasztalható valóságot. Azokkal a torz szellemi gondolatainkkal, amelyek nem a szeretetről szólnak, csak kellemetlen valóság alakulhat ki. Hiszen szeretettel, nagyon nehéz olyan szellemi gondolatokkal foglalkozni az elménkben, amelyek árthatnak másoknak, és ez által, kellemetlen valóságot teremtenek számunkra is.
A hálás szívű ember, mindig képes, a szeretettel teljes áldozatvállalásra. A mi mentális áldozatunk, főképpen arról szól, hogy a szeretet oltárán, azaz a szívünkben, minden olyan negatív lelki érzést feláldozunk, amelyek nem a szeretetünket szolgálják. De azt, csak olyan módon tudjuk megtenni, ha a szellemi gondolataink által, nem foglalkozunk a kellemetlen életeseményeinkkel. Amelyek képesek kiváltani belőlünk a negatív lelki érzéseket. Ha az elménk figyelmének a fókuszpontjába, mindig kellemes szellemi gondolatokat helyezünk. Amelyek pozitív irányba képesek polarizálni, a lelki érzéseinket. Ez által, az életenergiánkból származtatható lelki aktivitásunkat, pozitív értelemben képesek használni.
A lelkünk által bennünk élő Isteni mivoltunk tehát, csak akkor képes a szeretetünket képviselni az életünkben, ha az értelmes szellemi gondolataink is, azokra specializálódott már. Ezt a célt szolgálja, a spiritualitásunk fejlődése. A spirituális fejlődés ugyanis, azt jelenti az én értelmezésemben, hogy a szellemi gondolataink tudatos szabályozása által, egyre nagyobb teret biztosítunk arra nézve, hogy a lelkünk aktivizálható életérzései, a szeretet jegyében legyenek hasznosítva az életünkben. Vagyis röviden, olyan kellemes szellemi gondolatokkal foglalkozzunk tudatosan, amelyek csak, pozitív lelki érzések kiváltására alkalmasak.
A spirituális fejlődésünk legfelsőbb foka pedig, éppen az a mentális szint, amikor már, a pozitív lelki érzéseink váltanak ki kellemes szellemi gondolatokat annak érdekében, hogy tudatos teremtés jöjjön létre az életünkben. Ezen a mentális szinten már, az Isteni minőségünk él rajtunk keresztül, közvetlen módon. Mert a szellemi gondolataink által, már tudatosan az Ő akaratát szolgáljuk. Úgy is mondhatjuk, hogy a spirituális értelem mentális folyamatában, az Isteni minőség létezésében, ott él a tudatos ember. Mert az elménkben, az Isteni minőségünk lesz az Úr, és a tudatos embert jelképező szellemi minőségünk, a haszonélvező „szolga”.
A tudatos teremtés, Isten nélkül nem jöhet létre. Ezért az Isteni minőségünk aktivizálása által, olyan spirituális képességek birtokába kerülhetünk, amelyek teremtőképességgel ruháznak fel bennünket. A lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk spirituális aktivizálása során, Isten él rajtunk keresztül. Így az ember, tudatos teremtővé válik, itt a Földi életében. Az ember, csak így képes megvalósítani azt az életprogramot, ami miatt ide született, a Földi életközösségbe. Mert nem létezik más életprogramunk, mint az, hogy Isten, tudatosan éljen rajtunk keresztül.
Ezért a felismerésért, hálásak lehetünk. Így a hála, olyan mentális visszacsatolásunk, amely az emberi elmében, a szellemi ember értelmét kapcsolja össze, a lelki ember értelmén keresztül, önmaga Isteni mivoltával. Vagyis, a hála tudatos választásával a szellemi ember, lelki emberré fejlődhet, mert az elméjében, mindig a szeretettel foglalkozik. Azzal az alapvetően pozitív lelki érzéssel, amelyet már nem szükséges szellemi szinten polarizálni ahhoz, hogy a szeretetet szolgálja. Azaz, a lelkünk által bennünk élő Isteni mivoltunkat.
Az Univerzumban élő Isten, folyamatos viszonyban kíván élni velünk. Ez az emberi életprogram alapja. Ezért lehelte belénk, az élet leheletén keresztül, önmagát. Ezért a hála, valójában azt a tudatos felismerést jelenti, hogy Isten és az Isteni mivoltunk, valójában egy és ugyanaz a minőség. Csupán mentális különbözőség van közöttünk. Mert szellemi síkon, ellentétesek az érdekviszonyaink. De a spirituális fejlődésünk által, azonos nevezőre hozható ez a mentális szintű érdekviszony. Mert fejlődni, csak nekünk, embereknek kell. Hiszen a mi szellemiségünk a relatív. Gyakorlatilag, fel kell nőnünk végre, az Isteni szintű teremtő feladathoz. Éppen azért, hogy végre, szellemi szinten generált hála nélkül is tudjunk örülni, a tudatos teremtés élményének.
Ráadásul, a hálás szívű ember, szívesebben segít másokon is. Mert a felőlük irányuló hála által, a szeretetet szolgálja. Vagyis, a teremtő Isten életét éli.
Matécz Zoltán
2014.04.06.
matecz.zoltan@gmail.com
