Végtelen és véges.
Számunkra a végtelen, kezelhetetlen. Mivel nincsen olyan tökéletes matematikai összefüggés, amely a végtelennek kezelhető, azaz jól behatárolható reális értéket tudna biztosítani. Annak ellenére, hogy a végtelen fogalma, nem jelent határtalanságot is egyben. Hiszen a kör, vagy a nyolcas kétdimenziós geometriai alakzata, vagy bármelyik önmagába visszatérő vonalvezetés, a végtelenített vonal eseményének a megvalósulása. Amelyek, behatárolnak egy adott területet. De ez a végtelenítettség, csak utalni képes a valós végtelenre, nem azonos azzal. Hiszen a valós végtelen számunkra, legalább háromdimenziós.
Számunkra a végtelenség fogalma azt jelenti, hogy a lehetséges határai érzékelhetetlenek, beláthatatlanok, azaz viszonyíthatatlanok. Viszont, logikus módon, ha mindent magában foglal abszolút módon, ami a kvantitatív kiterjedések létezését képviselheti az Univerzumban, akkor a számukra végtelennek is, végesnek kell lennie. A tömeg és energia megmaradási törvényei, valamint az univerzális állandók azt sugallják számomra, hogy az Univerzum is egy zárt rendszer. Akkor azonban, hogyan lehet mégis végtelen?
Ahogy a tömeg, kiterjedést jelent, úgy a tömegek által alkotott közeg, egyfajta „befelé terjedésként” értelmezhető. Ezért az anyagi halmazokat, amelyek már tömeg és közeg állapotokkal is rendelkeznek, éppúgy jellemzi egy időben a tömeges kiterjedés lehetősége is, mint a közeges befelé terjedésé. Így a halmazok általában, objektív tömegekként az objektív, azaz külső tehetetlenséget valósítják meg, az ő sugárzásként értelmezhető jelenségeik által. Míg a halmazok, mint belső résztömegek által felépült közegek, a hullámjelenségeik révén a belső, azaz szubjektív tehetetlenség megnyilvánulásai.
A halmaz objektív tehetetlenséget mutató tömegei, F-erőként közvetítik, közvetlen formában a kvalitatív hatásokat, míg ugyanaz a halmaz szubjektív tehetetlenségét produkáló közege, szubjektív E-energiaként, közvetett formában. A közvetlen objektív felületi erőhatások, a nyugalom ellen fejtik ki a kvalitatív hatásukat. Mert tömeges szintű mozgásérdekeik, egyedi rezgéseknek minősülnek. Míg a szubjektív energiahatások, éppen a nyugalom elérése érdekében munkálkodnak. Hiszen, a közeges szintű szervezett együtt-rezgés által, közölhető szubjektív mozgásérdekeket képviselnek.
Egy halmaz, önálló tömegként, mindig kifelé hat, és ezért objektív felületi jelleget mutat. Míg ugyanaz a halmaz, közegként befelé hatva, szubjektív jelleget ölt. Erre utal, minden anyagi halmaz, eleve kétféle tehetetlen tulajdonságot egy időben produkálni képes jellege. Az Univerzum mágneses alapú szubjektív alaphalmaza azonban, mint primer halmaz, ezt a kétféle tehetetlenséget kifejezni képes tulajdonságát, csak külön-külön értelmezve képes mutatni számunkra. Egy oszthatatlan alaptömeg ugyanis, önálló közegállapottal nem rendelkezhet. Az Univerzum oszthatatlan résztömegei, állandóan rezegve, folyton befelé hatnak, a halmaz belsejébe. Nyugalmi állapotuk nincsen, mert sem felfüggesztésük, sem pedig, alátámasztásuk nem létezik. Az oszthatatlan alaptömegek által felépült szubjektív alapközeg pedig, önálló tömegtulajdonságot produkálni képtelen, mert ami létezhet, azt ő mind tartalmazza. Így nincsen miben mozoghatna, önálló tömegértékű egységként. Ezért a tehetetlen hatása, csak közeges jellegű lehet, és kizárólag a halmaz belseje felé irányuló. Vagyis, az Univerzum szemszögéből tekintve, mindig szubjektív.
Így, mivel az alapvető tömeges mozgásformák egyedi rezgései, és a közeges mozgásformák hullámai is, éppen a mágneses alapú szubjektív alaphalmaz belseje felé hatnak, ezért ellentétes irányú mozgásérdekeken alapuló kvalitatív hatásokat ütköztetnek, az Univerzumon belül. Ezért a rezgő tömegek által közölhető kvalitásokat, F-erőként ismertük meg, míg az együttrezgő közegek által közölhető kvalitásokat, E-energiaként tisztelhetjük. Ennél fogva, az Univerzum mágneses alaphalmazán belül, az objektív F-erők kvalitásai, a nyugalom elérése ellen irányulnak, ahogyan azt Newton megállapította, míg a szubjektív E-energia kvalitásai, éppen a nyugalom elérése érdekében munkálkodnak.
Az elektromossággal nagyon jól jellemezhető, szekunder halmazú objektív anyagi valóságot, mágneses módon lehet a legideálisabban befolyásolni. Mert az elektromosság és a mágnesesség, egymás tökéletes ellenhatásai az Univerzumban. Ezért, a végesként megismerhető objektív anyagi valóság számára, az őt induktív módon befolyásolni képes mágneses alaphalmaz képezi, a végtelen teret. Ez a végtelen biztosít az objektív halmazok számára, elegendő információt és energiát, az anyagi események állandónak mondható változásai számára.
Térfogatánál fogva, minden anyagi test, egy önálló vonatkoztatási rendszer. Vagyis, egy végesnek mondható önálló világ. Így az anyagi szintű világmindenséget meghatározni, nem is olyan egyszerű. Általános köznyelvi mércével kifejezve, és konkrét tudományos szinten fennálló dilemma szerint is, egyelőre nyitott kérdés az, hogy az Univerzum véges-e, vagy végtelen. Most végre, megadható a logikus válasz. Általános értelemben véve, mint primer szubjektív mágneses alaphalmaz végtelen. Viszont, a benne megnyilvánult objektív elektromos anyagi testek, mind egy szálig szekunder részhalmazok, és ezért végesek. Akármilyen kicsi vagy nagy kiterjedésűek is azok. Mert az Univerzumot, alapvetően kettősség jellemzi. Így mágneses vonatkozásában tekintve végtelen, míg elektromos szinten, minden esetben véges.
A mágneses alapú végtelen tér, végtelenül sok lehetőséget biztosít, a végesnek minősülő elektromos anyagi megnyilvánulások számára. Mert a végtelen, csak olyan módon képes megnyilvánulni, ha önmaga saját strukturális minőségét megváltoztatja, és végesként jut kifejeződésre.
Az elektromos tulajdonságokkal jellemezhető anyagi megnyilvánulások számára mozgási teret, az oszthatatlan alaptömegek teljes mágneses alapközege biztosít. Ez egy olyan mágneses alaphalmaz az Univerzumban, amelyben számunkra, a végtelenség valósul meg. Ezért az Univerzum primer, mágneses alapú végtelen terében, minden megnyilvánult elektromos szekunder anyagi részhalmaz, végesnek minősül. Így a végtelent, a nem anyagi létezés képezi számunkra, amely minden esetben, mágneses tulajdonságokkal jellemezhető. A véges pedig, mindig valamilyen anyagi megnyilvánulás a mágneses alapú létezésben, amely elektromos tulajdonságokkal fejezhető ki. Közöttük pedig, az indukció jelensége funkcionál, amely kétirányú hatás-átalakítást hajt végre. Mert az elektromos tér és a mágneses tér is, ugyanabban a mágneses alaphalmazban képes csak kialakulni. Ezért ellenhatásokként érvényesülnek.
A véges, a primer végtelenben nyilvánult meg, annak már jól viszonyítható szekunder részhalmazaként. Így a primernek számító végtelen, nem ér véget az anyagi halmazok határfelületénél hanem, mint a szivacsot a víz, tökéletesen kitölti annak atomi szerkezeteit is. Ilyen módon válik viszonyíthatóvá a végtelenben a véges. A véges anyagi megnyilvánulások, gyakorlati módon megvalósult térfogata által. Ezért a térfogat, valójában azt jelenti, hogy még a tömörként értelmezhető legkeményebb anyagi halmazok belső atomos szerkezetei is, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegeivel vannak telítve. Így a mágneses tértől elrugaszkodni, képtelenek az elektromos anyagi minőségek.
Az égitestek, és egyéb anyagi testek számára, a külső tér lehetőséget biztosít, a sugárzás jellegű centrális mozgásformák megvalósítására. Amikor az anyagi test, objektív tömegértékkel jellemezhető, és a megszerzett kölcsönhatásra képes F-erejét, mint kvalitatív hatást, saját maga közvetíti tehetetlen módon, közvetlen felületi kölcsönhatás által. Miközben egy impulzus által megszerzett lendület sebességével halad, a mágneses alaphalmaz által biztosított térben. Amit a régi tudományos világban, egyszerűen éternek neveztek.
Az elektromos tulajdonságú anyagi testek térfogatának a belső tere pedig, éppen az induktív hatásokat közvetítve, fenntartja az ellentétes alaptulajdonságú halmazok között folyamatosan fennálló szubjektív, E-energia alapú hullámviszonyok létjogosultságát. Így az induktivitás térfogati jelleggel, szubjektív kölcsönhatási feltételeket biztosít az elektromos anyagi halmazok, és a mágneses alaphalmaz között. Megvalósítva ez által, a kétféle halmaztípus között fennálló, állandó jellegű szubjektív, térfogati viszonyokat. Amelyek a halmaz résztömegeinek az együttes, azaz közeges szintű ellenálló képességét jelenti.
A mágneses végtelenségbe burkolózó elektromos anyagi végességet, Maxwell egy önálló egységként, „elektromágneses” jelenségként határozta meg. Így az ő megállapítása lett, a tudományosan elfogadott modern alaptézis. Mentségére legyen mondva, hogy az anyagi megnyilvánulásokban, és azok között is, a mágneses és az elektromos alapjelenségek, mindig együtt mutatkoznak meg. Csupán az induktivitás jelensége utal arra, hogy a két ellentétes rezgésérdekeket képviselő tényező, külön-külön is értelmezhető. Ahogyan azt, Maxwell előtt tették, a klasszikus fizika képviselői.
Mert az induktivitás jelensége, számomra egyértelműen arra utal, hogy két olyan ellentétes mozgásérdekű rezgésfajtáról van szó, amelyek az anyagi halmazokban, állandóan befolyásolják egymás hatását. Mégpedig olyan módon, hogy éppen egymás ellen dolgoznak. Mert az indukció révén, a mágneses alapú Univerzum, továbbra is tökéletes lineáris egyensúlyra törekszik, a centrális anyagi nyüzsgéssel ellentétben. Mivel az elektromos anyagi szintű szekunder részhalmazok, ennek az univerzálisnak nevezhető mágneses törekvésnek, folyamatosan ellenállnak, ezért az elektromos anyagi világot, csak relatív egyensúly jellemezheti. Mégpedig a kialakult kozmikus harmónia révén. Azért pedig, hogy ezek az alapvető induktív viszonyok, továbbra is jól értelmezhetőek maradjanak számunkra, a mágneses és az elektromos tulajdonságokat, újra külön hatásokként érdemes értelmeznünk.
Mivel a viszonyítható véges anyagi tényezők, számunkra a viszonyíthatatlan mágneses alapú végtelenben nyilvánultak meg, ezért az anyagi minőségek, annak mindig alárendeltjei maradnak. Mert az objektív formát nyert létezésüknek az elektromos előfeltételeit, éppen a végtelen mágneses alaphalmaz szabja meg. Mint az Univerzum állandó törvényeit, amelyeket a természet törvényeinek ismertünk meg. Így a végtelenül sokfajta anyagi minőségek, az ő végtelen sokféle megnyilvánulásuk révén, éppen a végtelent próbálják számunkra, intelligens módon kifejezésre juttatni. Mert a végtelen mágneses információi, induktív módon alakulnak át, az elektromos viszonyokat tükrözni képes, elektromos tulajdonságú anyagi adatokká, az objektív megnyilvánulások létezésével. A mi, anyaginak minősülő életünk is, a mágneses alapú végtelenben történik, mint elektromos esemény. Annak elválaszthatatlan részeként.
Az Univerzum tehát, nem csupán az, az észlelhető objektív anyagi létezés, amit az égitestek folyamatos felfedezése alkalmával észlelünk, hanem éppen az a mágneses tér is, ami ma még, beláthatatlan számunkra. A csillagászati távcsöveink, csak a múlt objektív észlelését teszik számunkra lehetővé. Hiszen a legközelebbi központi csillagunknak, a Napnak a változásait is, csak nyolc perc elteltével észlelhetjük. Az összes többi csillag pedig, fényévekre van tőlünk. Így a jelenre vonatkozólag, semmit sem állíthat a csillagászat, az égboltot szemlélve. Hiszen amit a viszonyítás jelen pillanatában észlelhet, több év, évtized, évszázad, évezred, vagy akár több millió éve történt kozmikus esemény csupán. De semmiképpen sem vonatkoztatható, a viszonyítás jelen pillanatának az egyidejűségére.
Az anyagi megnyilvánulások végtelen kvalitatív lehetőségeit, a mágneses információk végtelen sokasága teszi lehetővé. Ezek a mágneses információk, az én véleményem szerint, a mágneses hullámok hullámhosszúságával azonosíthatóak be. A mágneses frekvencia, az E-energiát képviseli a mágneses hullámokban. Így a mágneses alaphalmaz, mivel információk kialakítására, tárolására, és közvetítésére is képes, ezért az Univerzum abszolút Elméjeként fogható fel. Amelynek a végtelen intelligenciája, az Ő teremtőképes szabad akaratában nyilvánul meg. Ami alapján, tudatosan megvalósította önmaga szubjektív alaphalmazából, és így önmagában, az önmaga abszolút létezését továbbra is visszatükröző, objektív anyagi valóságot.
Tudatosnak értelmezhető szabad akaratot, az a tény biztosít az Univerzum számára, hogy a mágneses hullámhosszként értelmezhető passzív szellemi gondolatai, a lelkinek minősülő aktív energia terjedési feltételeit határozzák meg, a mágneses frekvencia révén. Vagyis, a teremtés által aktivizált tudatos jelenlétét. Az energia által megvalósult cselekvőképessége teszi őt tudatossá az Univerzumban. Így ezt az abszolút intelligenciát tükrözi vissza, minden objektív módon megnyilvánult, elektromos tulajdonságú anyagi teremtménye. Még az ember is. Ezért beszél ma a tudomány, intelligens Univerzumról.
Az értelmes embert azonban, alapvetően kétféle intelligencia jellemzi. Az a kozmikus intelligencia, amely összetartja és működteti az elektromos szerkezetű anyagi minőségét, és az, amelyik lehetőséget biztosít arra, hogy a relatív módon értelmezhető sajátságos intelligenciájának köszönhetően, kinyilváníthassa az önálló szabad akaratát. Azokat a szellemi gondolatait, amelyekhez az elméjében, lelki érzéseket képesek csatolni, a lehetséges módon elvárható megvalósulás érdekében. Ezek a mi egyéni hiteink.
Sajnos, ezek a hiteink egyelőre még, önös érdekeket képviselve, egoista lényt formálnak belőlünk. Akik a birtoklási vággyal telve, szembehelyezkednek az Univerzumot jellemző közösségi érdekekkel. Így a kifordult saját intelligenciánk, mint a mi sajátságos szellemi gondolataink, a spirituális szintű lelki adottságainkat, nagyon sok esetben, éppen önmagunk ellen használja. Mert mentális módon, elrugaszkodtunk az Univerzum teljességét szolgáló kozmikus alapérdekeitől. Éppen az Univerzumon belül.
Így a spirituális fejlődésünk természetes igénye arra szorítkozik, hogy olyan módon tanuljuk meg alkalmazni a lelki, azaz spirituális szintű képességeinket, hogy azok, ne ellenünk fejtsenek ki ártó hatásokat. Mint negatív érzések. Mert minél közelebb kerül a szellemi szintű intelligenciánk, az Univerzum természetes intelligenciájához, annál erősebbé válik bennünk, a világmindenséggel való egységtudatunk is. Az Univerzummal való önazonosságunk tudatában pedig, a teremtésre képes közérdek játssza az elménkben a fő szerepet. Mint a teljesség természetes érdekképviselete.
Az Univerzum abszolút Elméje, abszolút módon egoista. Ez nem a relatív egoista birtoklási vágyban, hanem éppen ellenkezőleg, a teremtési vágyban nyilvánul meg. Így mindent önmaga számára teremt, és ezért, jogot is formál minden teremtményére. Számára nincsen kivétel, mivel birtokolnia nem szükséges semmit sem. Hiszen minden, ami létezik, az Ő abszolút létezését valósítja meg. Így az ő abszolút egoizmusa, számunkra a kozmikus szintet képviselő közérdekben nyilvánul meg.
Amikor a relatív emberi elme, tökéletesen képes azonosulni az Univerzum abszolút Elméjével, akkortól az ember, mint objektív teremtett lény, már kezelni tudja a végtelent. Illetve a végtelen öntudatos részeként, uralni képes az anyagi minőségeket. Ezért nem szükséges továbbra is birtokolnia azokat. Ez a kozmikus képessége, teljesen megreformálja az elméjében, az egoista alapállását. Mert minden érdeket, a teremtésre képes abszolút Elme szemszögéből tekint, és valósít meg, a felmerült igények szerint. Mert az Univerzummal való tökéletes egységtudata, erre készteti. Így az egoizmusát kifejezni képes birtoklási vágya, teremtési vággyá alakul. Hogy az egység érdekeit figyelembe véve, a közérdekeket szolgálhassa, végtelen módon.
Ahogy a végesnek nevezhető kétdimenziós vonalvezetést, a kör vagy az önmagába visszatérő nyolcas alakzat végtelenítetté formálja, úgy a háromdimenziós mágneses teret is, amelyik alapvetően lineáris jellegű számunkra, egy térbeli alakzat, végtelenítetté alakítja számunkra. Ez a végtelenített térbeli alakzat, nem más, mint a tórusz. A tórusz formáját, alakzatát, a mágneses információk által meghatározott mágneses hullámhosszok stabilizálják. Amely alakzat, lehetőséget biztosít arra, hogy benne a mágneses frekvenciák által közölt energiák, folyamatosan haladjanak. Így a mágneses hullámhossz informatív jellege, nincsen alávetve a változásokat jelentő időnek, míg a frekvencia energiahatása folyamatosan. Ez azt jelenti, hogy az információ, folyamatosan uralja a teljes abszolút Elmét, mint az Univerzum szubjektív alaphalmazát, míg az általa tudatosan irányított energiánknak, a terjedés idejére van szükségük.
Így a mágneses energia terjedési képessége, olyan mágneses alapú szubjektív alaprezgést valósít meg az Univerzumban, amely az elektromos anyagi halmazokra konvertálva, az idő mibenlétét hozza számunkra felszínre. Éppen az által, hogy minden elektromos anyagi minőséget, egészen más objektív rezgési értékkel ruház fel. Így a mi társadalmi szintű időalapunkat, a Földről viszonyítható, alapvető égi mozgásformáinkhoz igazítottuk. Ez azonban, csak azt jelenti, hogy minden égitestnek más, és megint más sajátságos időalapja létezik. Éppen az ő viszonyítható saját-rezgésértékeik alapján.
Az általunk haladóként értelmezett mágneses hullámok is, állóhullámokként jutnak érvényre a tóruszban. Amelyekben az energia állandósága valósul meg. Éppen ugyanolyan formában, mint ahogyan az anyagi struktúrák stabil jellegeit is, a mágneses állóhullámok fixálják számunkra. A tórusz tehát, egy olyan háromdimenziós térbeli alakzat, amelyikben a tér kvantitatív kiterjedésű véges mivolta, végtelenített állapotban van. Mert az energia, végtelen módon képes benne terjedni. Így a minden létezést abszolút módon magában foglaló véges Univerzum, végtelen mágneses térként jut számunkra érvényre. A véges mivoltát, a benne tapasztalható energia állandósága bizonyítja. Az a tény, hogy zárt rendszerben, az energia állandó. A tórusz által végtelenített mivoltát pedig, az a tény igazolja, hogy ez a mágneses energia, állandóan terjedni képes benne. Fenntartva ez által induktív módon, az elektromos anyagi változások eseményszerűségeinek az állandóságát. Ezért a tórusz térbeli alakzatának köszönhetően, az Univerzum mágneses tere számunkra, éppúgy véges, mint ahogyan végtelenített. Hiszen a tórusz térbeli „vonalvezetése”, önmagába záródó jelleget biztosít, az energia áramlása számára.
Matécz Zoltán
2014.06.08.
matecz.zoltan@gmail.com
