Biológiai állóhullámaink.
Az elektromos anyagi megnyilvánulásokat, a mágneses állóhullámok tartják, viszonyítható módon stabil állapotban. Mégpedig az induktivitás által. Mivel az emberi élet is, ilyen összetett anyagi megnyilvánulás, ezért bennünket is olyan mágneses állóhullámok tartanak egy elektromos szervezeti egységben, amelyek induktív hatásokként, folytonos módon fenntartják az életünk lehetőségét. Ezeket a személyessé vált mágneses alapú biológiai állóhullámainkat, léleknek nevezhetjük.
Így a lelkünk, az Univerzum teljes forrásenergiájának a része, amely bennünk elkülönülve, és mágneses állóhullámként állandó jelleget öltve, lehetőséget biztosít számunkra arra, hogy a szükségeink szerint, életerőt merítsünk belőle. Ez az életerő azonban, már induktív változáson megy át, mert elektromos tulajdonságokkal bír. Így az elektromos anyagi világban fejti ki a hatását. E miatt, a mágneses állóhullámaink által biztosított lelkünkből, elektromos tulajdonságokkal jellemezhető életerőt nyerhetünk bármikor, amely motiválni képes bennünket a cselekvéseinkre.
Az Univerzum mágneses hullámai, alapvetően kétfélék lehetnek. Anyagi minőségeken kívül, mágneses haladó jellegűek, míg az elektromos anyagi szerkezeteket biztosítva, mágneses állóhullámok. Ezt állítja ma a tudomány. Valójában nem a hullámok haladnak vagy állnak, csupán az energia terjedését fejezik ki ezek az állapotjelzők. Így a haladó hullámban, az energia folyamatosan terjed, egy lehetséges kölcsönhatási pont felé. Míg a mágneses állóhullámokon belül, az energia állandónak mondható. Vagyis, nem halad ki az anyagi test térfogatát biztosító halmazközegéből. Mert éppen az anyagi szinten megvalósult, lehetséges kölcsönhatási pontban van. A mágneses haladóhullámok biztosítják azt, hogy az anyagi minőségek, állandó jelleget tudjanak ölteni számunkra.
Tulajdonképpen, ahogy azt „Véges és végtelen” című írásomban kifejtettem, valójában nincsen mágneses állóhullám az Univerzumban. Mert az Univerzum, zárt rendszernek minősül, hiszen minden megvan benne, ami csak létezhet. Ezért kvantitatív kiterjedésként végesnek minősül. A mágneses alaphalmaza azonban, olyan oszthatatlan alaptömegekből álló alapközeg, amely egy mátrix rendszert alkotva, állandóan csak rezeg. Így szervezett módon együttrezegve, mágneses hullámokat alakít ki. Ezekben a mágneses hullámokban, a hullámhossz stabilitást biztosít, és így azokat az információkat testesíti meg, amelyek a frekvenciaként értelmezhető energiaáramlásokat szervezi tudatosan. Így a szubjektív alaphalmaz. Az Univerzum abszolút Elméjét valósítja meg, amelyben az energiaáramlások, egy tórusz szerkezetet formálnak meg.
Ez a tórusz, egy háromdimenziós módon végtelenített tér, amelyben az energiaáramlások, folyamatosak tudnak maradni. Éppen olyan formában, mint ahogyan a kétdimenziós síkban, a kör, vagy a nyolcas alakzat, a vonalvezetés eseményének a végtelenítettséget képes szimbolizálni. Ezért az Univerzumban, nem létezik nyílt rendszerű mágneses haladóhullám. Amit ma a tudomány haladó jellegű mágneses hullámnak tart, az is zárt mágneses állóhullám, amelynek a zárt jellegét, nem képes még belátni. Mivel a mágneses állóhullámokban az energia állandó, ezért az Univerzum végtelenített tóruszában áramló energia is állandó. Ez a tény biztosítja azt, hogy az energia nem vész el, csak átalakul.
Ezért, a mi lelkünk az a belső energiaforrás számunkra, amelyikből szükség szerint, annyi életerőt meríthetünk az aktuális életeseményeinkhez, amennyit csak akarunk. Hiszen az Univerzum mágneses haladóhullámai, akkor is biztosítják az állandó mértékű energiaértékét, ha mi magunk, aktivizálható életerőt merítünk belőle. Vagyis, olyan lelki érzéseket, amelyek motiválnak bennünket a cselekvéseinkre. Így a lelki érzéseink, a mi életenergiánkból származó, céltudatos életerő impulzusaink. Amelyek mentális munkavégző képességként, vagy közvetlenül bennünket motiválnak cselekvésre, vagy pedig, látszólag nélkülünk végzik el, a képzeletünk által meghatározott anyagi változások megvalósítását, közvetett módon. Azokat a vágyainkat, amelyek a hitünkként tudnak kifejezésre jutni általunk.
Hasonlóan működik a dolog, mint a konnektorba dugott fúrógép esetében. Ahol a fúráshoz használt forgatóerőt, a hálózati áram villamos energiájából nyerjük. Így nem közvetlenül az áramot hasznosítjuk, mint energiafajtát, hanem az általa kialakított mechanikus forgatóerőt. Éppen ugyanilyen formában, az Univerzum mágneses energiahálózatára vagyunk „csatlakoztatva” amíg élünk, amely stabil mágneses állóhullámok révén életenergiát, vagyis lelki minőséget biztosít számunkra, a biológiai szintű anyagi létezésünkhöz. Ilyen formában biztosítja számunkra a világmindenség, a kimeríthetetlen mennyiségű életenergiát bármihez. Ez a lelki kapcsolat számunkra a „konnektor”, amelynek a mágneses energiájából, annyi bioelektromos életerő impulzust nyerhetünk, amennyit csak akarunk. Nincsenek korlátok.
Csakhogy, a szellemi gondolataink képesek arra, hogy polarizálják az így kialakult lelki érzéseinket. Így a kellemetlen szellemi gondolataink, negatív irányba polarizálják azokat, és ezért, éppen ellenünk végeznek azok mentális munkát. Az által, hogy feszült, ideges, mérges, és dühös testi állapotokat biztosítanak számunkra. Tartós esetben pedig, pszichoszomatikus, azaz lelki eredetű betegségeket okoznak. Ilyen az emberi betegségek kilencven százaléka.
Ezért, csak olyan kellemes szellemi gondolatokkal érdemes az elménkkel foglalkoznunk, amelyekhez pozitív örömérzések csatlakozhatnak. Mert a biológiai állóhullámainkat képviselő lelkünkből meríthető életerő impulzusainkat, amit a lelki érzéseink jelentenek, a szellemi gondolataink informatív értékei, pozitív módon polarizálják. Vagyis, pozitív értéket biztosítanak számukra. Így a kellemes szellemi gondolatainkhoz, pozitív lelki érzések társulnak az elménkben. Amelyek, mindig a mi érdekünkben végeznek mentális munkát.
E miatt, értelmes módon kialakított intelligens élet, csak a pozitív lelki érzések aktivizálása segítségével valósítható meg. A negatív lelki érzések tudatos kerülésével. De hogyan lehet ezt a gyakorlatban megvalósítani? Hát olyan módon, hogy az életünkben megtapasztalt eseményekhez tudatosan, csak pozitív lelki érzéseket biztosítunk. Persze, ezt nehéz megtenni akkor, amikor egy számunkra kellemetlen életesemény, megoldhatatlannak látszó probléma elé állít bennünket. De hát, ezek az életünk igazi, valódi kihívásai. Éppen erre születtünk. Hogy kialakítsuk magunkban a tökéletes problémamegoldó képességet. A tudatos teremtés képességét, amely megszabadíthat bennünket, az anyagi minőségekkel szemben megélt kiszolgáltatottságaink félelmeitől.
Amikor a problémák tudatosodnak az elménkben, akaratlanul is indulatosak leszünk. Ekkor van szükségünk a tökéletes önuralomra. Mert a jelentkező probléma, mindig megoldásra vár. Így ameddig várakozni hagyjuk az elménkben, és a lehetséges okokat, valamint a felelősöket keressük, addig mindig csak felnagyítjuk, erősítjük a reánk nehezedő negatív lelki hatását. Mintha egy ingoványos talajon elkezdenénk ugrálni. Minél jobban ugrálunk, annál mélyebbre süllyedünk benne. Abban a pillanatban, amikor a reális megoldás kezdi el foglalkoztatni a tudatos elménket, olyan szellemi gondolatok merülnek fel bennünk, amelyek a problémamentes állapot lehetőségét vetítik elénk. Mintha az ingoványos talajon állva, fix kapaszkodót találnánk. Ennek a problémától mentes tudati állapotnak, a lélekre olyan hatása van, hogy pozitív érzések kiváltására alkalmas. Hiszen a megoldás tervezett sikerélményét, már előre biztosítja számunkra.
Így a probléma ismeretében, a lehetséges megoldásokra koncentrálva az elménk figyelmét, pozitív lelki érzések aktivizálását tesszük lehetővé akkor is, ha maga a kérdéses probléma, negatív érzéseket váltott is ki belőlünk akkor, amikor tudatosodott az elménkben. Így negatív érzések nélkül élhetünk, vagy csak igen rövid időre hagyjuk a negatív érzéseinket munkálkodni az elménkben. Amikor éppen tudatosodik az elménkben valamilyen probléma. Minél előbb használjuk az elménket arra, hogy a lehetséges megoldásokra koncentrálva a figyelmét, kellemes szellemi gondolatokat fogadjunk csak be a szellemiségünktől. Éppen azért, hogy a közben felmerülő lelki érzéseink, pozitív értéket nyerjenek általuk. Ilyen formán, megoldás-centrikus módon élhetünk. Amely nélkülözi a negatív lelki érzéseket. Ez az úgynevezett „pozitív gondolkodás” alapja bennünk.
Sohase szolgáljunk az elménkkel, negatív lelki érzéseket. Ezt úgy tudjuk kiküszöbölni, a lehető legegyszerűbben, hogy tudatosan, csak a kellemes szellemi gondolatainknak biztosítunk helyet az elménkben. Mindig a szeretetünk megértő, megbecsülő, és megbocsátó képességét használjuk, hogy türelmesek maradhassunk. Mert a türelem, nem csak „rózsát terem”, ahogyan azt a magyar mondás állítja, hanem az a szeretet legideálisabb fokmérője is. Hiszen, amivel szemben, türelmet tudunk tanúsítani, azt szeretjük. Amivel szemben türelmetlenek vagyunk, azt pedig, nem szeretjük eléggé. Mert vagy nem értjük meg elég jól, vagy nem becsüljük meg kellőképpen, vagy pedig, nem tudunk neki megbocsátani éppen.
A szeretet ellen munkálkodó negatív lelki érzéseink, éppen attól olyan veszélyesek számunkra, mert szembehelyezkednek a bennünk természetes módon kialakuló energiaáramlásunk alapirányával. Ezért feszült, ingerült, ideges, mérges tudati állapotokat kölcsönöz számunkra. Ezek a negatív testi és lelki hatások, a létezésükkel éppen azt jelzik vissza számunkra, hogy az életenergiánkból nyert életerőinket, önmagunk ellen fordítottuk. Így a mágneses életenergiánk ellen irányuló elektromos életerőink negatív érzései, folyamatosan csökkentik az Univerzumnak azt a természetes mágneses alaphatását, amely által, normális szinten képes tartani, a kozmikus mágneses állóhullámaival, a mi sajátságos mágneses állóhullámainkat. Vagyis, a lelkünket.
Így a lelkünk, folyamatosan veszít az állandónak értelmezhető értékéből mindaddig, ameddig a negatív lelki érzéseink által, éppen ellene fejtünk ki, a szabad akaratunkon múló káros lelki erőhatásokat. Mintha kihúznánk magunkat, a mágneses alapú kozmikus „konnektorból”. Mert a bennünket kondiciálni képes kozmikus mágneses állóhullámok ellen használjuk az életerőinket. Közömbösítjük a mágneses állóhullámaink utánpótlását. Utánpótlás nélkül pedig, nagyon hamar felemésztjük azt az életenergiánkat, amelyik a mágneses állóhullámainkként, a lelki minőségünket biztosítja. Ez a lelki kimerültség érzését adja számunkra. Azt a kellemetlen érzést, amikor tudja az ember szellemi szinten, hogy meg kellene valamit tennie, de egyáltalán nincsen hozzá elegendő lelki ereje.
Teljesen mindegy tehát, hogy milyen agresszív félelmen alapuló negatív érzelmeket táplálunk az elménkbe. Méltatlankodást, indulatot, zaklatottságot, felháborodást, haragot, dühöt, vagy a félelem egyéb megszokott formáját. Nyugtalanságot, szorongást, idegességet, ijedtséget, aggódást, pánikot, riadalmat, rémületet, vagy éppen rettegést. Mindenképpen nyugtalanok leszünk tőlük. Mert kiszolgáltatott, szellemi szinten tehetetlen embert jellemző lelki tulajdonságok ezek. Szemben a tökéletes magabiztosság érzéseivel. Ami a tudatos teremés képességét biztosíthatja számunkra.
A tudatos teremtésre képes értelmes ember, szintén megijedhet néha, amikor tudatosodik az elméjében egy nyilvánvalóvá vált probléma, de mielőbb a logikus megoldásra törekedve, elhagyja a tehetetlen, kiszolgáltatottságát jellemző szellemi gondolatait, hogy a lehetséges életerőit, pozitív módon tudja hasznosítani. Így a tudatos teremtés képessége stabil, életerős egyéniséget formál az értelmes emberből, aki mindig ura marad, a folyton alakuló élethelyzeteknek. Mert nem kiszolgáltatottja az anyagi minőségeknek, hanem ura azoknak. Amikor már, a teremtésre képes Isteni minőségünk az Úr az elménkben, akkor uraljuk az anyagi minőségek által diktált feltételeket is. Mert az elménkbe, a biológiai állóhullámainkból vagyis, a lelkünkből, csak pozitív teremtőképes életérzések kerülnek ki. Csak pozitív érzések kapcsolódhatnak az elménkben, a megoldásra szorítkozó kellemes szellemi gondolatainkhoz.
Így amikor az elménkben formált tudatos hitünk megvalósul, akkor azt, olyan lelki érzések munkájának értékelhetjük, amelyek pozitív módon, a mi érdekünkben használták az életenergiánk, hitünkbe épült pozitív életerő impulzusait. Mert, csak a mi saját szellemi gondolatainkon múlik az, hogy a biológiai állóhullámainkból származó életerőinket, milyen polaritással használjuk. Így a pozitív lelki érzéseink, éltetnek bennünket. Erősítik a mágneses alapú biológiai állóhullámaink természetes kapcsolatát, a kozmikus mágneses állóhullámokkal.
Matécz Zoltán
2014.06.11.
matecz.zoltan@gmail.com
