Spirituális lehetőségeink.
Az életünk során, állandóan problémákba ütközünk. Ezek megoldásai, többnyire reánk hárulnak. Így a megoldásokra szorítkozó igényeink valójában, lehetőségeket biztosítanak számunkra arra, hogy a tudatos teremtés által, spirituális szintű lelki életet éljünk. Ezért a felmerülő problémák, a spirituális ember legjobb társai, hiszen teremtésre képes lelki életre ösztönöznek bennünket.
A tudatos teremtés, a lelki vággyal kezdődik. Azzal a nemes érzéssel, hogy valaminek a megvalósulását akarjuk megtapasztalni, kívánjuk elérni, szeretnénk megvalósítani. A lelki vágyunk tárgyát azonban, a szellemi gondolataink segítségével tudjuk ideális módon kifejezésre juttatni. Mégpedig, a valós elképzeléseink révén. Majd ebbe a mentális képi formánkba épülnek bele, a közben felszabaduló lelki érzéseink. Így megtöltik azt tartalommal. Olyan lelki indíttatású tartalmakkal, amelyek a mi életerő impulzusainkként képesek arra, hogy megvalósítsák nekünk a vágyainkban kívánt formációkat.
Az információ, szellemi szinten képviseli azt az univerzális intelligenciát, amely a lehetséges képzeletbeli formációkat, alakzatokat, képződményeket, anyagi szintű változásokat, képes értelmes módon meghatározni. Így a mágneses hullámok hullámhosszaként, a mágneses frekvencia által közvetített energiát arra készteti, hogy az elektromos anyagi valóságban, induktív módon megnyilvánítsa számunkra, az intelligencia vágyainak a reális elképzeléseit. Ez az intelligencia bennünk, a lélek. A lélek, a mi sajátságos életenergiánk. Viszont, az Univerzumban az energia, egy és oszthatatlan. Ezért a mi lelkünk, ennek az energiának az elválaszthatatlan része. Így az Univerzum intelligens energiája, bennünk is intelligens módon képviseli azt a szabad akaratot, amely az anyagi minőségekre hatni képes, és ilyen módon, a szükséges változások előidézését, meg tudja valósítani az anyagi világunk valóságában.
Sokáig én magam sem értettem azt, hogy a Biblia elején, miért szerepel kétszer egymás után a teremtés eseménye. Az Univerzum intelligenciája, szellemi szinten kigondolta, vagyis valóságosnak képzelte azt, amit teremteni vágyott. Majd amikor képzeletben már tökéletesnek látta, hogy az jó, amit reálisnak kigondolt, csak akkor mondta rá azt, hogy „Legyen”, azaz „Ámen”. Ilyen módon teremtette meg a világosságot, az eget, a vizeket, a növényeket, a Napot és a csillagokat, és az állatokat. Ez így ment, egészen az ember teremtéséig.
Az ember azonban, ott feküdt a teremtése után, teljesen életképtelenül. Így Isten, maga vette birtokba az emberi testet. Lehelt Isten az ő orrába, életnek leheletét. Így lett az ember, élő lélekké. Ez volt Isten inkarnációja, azaz testet öltése. Azóta pedig, a természetes népszaporulatnak köszönhetően, Isten reinkarnálódik általunk. Újra, és újra megtestesül bennünk. Ennél fogva, a lélek által, Isteni minőség éltet bennünket azóta is. Vagyis, nem nekünk van lelkünk, hanem a lelkünknek van testi és szellemi minősége. Anyagi teste, hogy alkalmazkodni tudjon az objektív anyagi valóság folyton változó eseményeihez. Szubjektív szellemisége pedig, hogy értelmes módon, kifejezésre tudja juttatni a vágyait. Azokat a lelki vágyakat, amelyek szabad akaratként, teremtésre szorulnak.
Ez a spirituális állítás akkor nyer értelmet számunkra, ha tudomásul vesszük végre azt, hogy a teremtőképes Isten éltet bennünket. Így a teremtőképességünket, éppen olyan módon gyakorolhatjuk ma is, ahogyan azt a Biblia lejegyezte számunkra, a Genezis eseményeinek tárgyalásakor.
Amikor valamilyen problémánk reális megoldására vágyunk a lelkünkben, akkor a szellemi gondolataink informatív értékei alapján, valósághű elképzelést formálunk az elménkben. Majd amikor az elménkben, már tisztán látjuk a tökéletes megoldást, ami a lelki vágyunkat teljesíteni képes, akkor örömérzések szabadulnak fel a lelkünkből. Akkor azt mondhatjuk, az elménkben tudatos Isteni intelligenciaként, hogy „Legyen”. A múltunk tapasztalataiból nyert szellemi gondolataink informatív értékeit, ilyenkor arra használjuk, hogy a lelki vágyainkat szolgálják. Éppen az által, hogy valós elképzeléseket formálnak az elménkben. Így megoldás-centrikus módon, nem a problémákra fordítjuk az elménk figyelmét, hanem azok lehetséges megoldásaira. Mert azokhoz már, minden esetben, csak örömteli pozitív érzések csatlakozhatnak.
Így a szellemi gondolatainkat, a lelkünk szolgálatába tudjuk állítani. Éppen azért, hogy értelmes módon határozzák meg azokat a nemes célokat, amelyekre a pozitív lelki érzéseink, mint mentális erőhatásaink irányuljanak. Mert a teremtés gyakorlati megvalósítását, a lelki érzéseink hajtják végre, mint a mi mentális erőimpulzusaink. Így a jelenben formált reális elképzeléseink alapozzák meg az elvárható jövőnket, ha elég örömérzést invesztálunk a képzeletünk mentális formáiba.
Így a problémák tudomásulvétele után, azok tökéletes ismeretében, gyakorlatilag megoldás-centrikus módon élhet szellemi szinten irányított lelki életet bárki. Ami a pozitívnak nevezett „gondolkodásmód” gyakorlati megvalósulása. Így bennünk a spiritusz, azaz a lélek akarata valósulhat meg, tudatos szellemi szintű irányítással. Isten tehát, mint az Univerzum teremtő intelligenciája, általunk csak olyan módon teremt, hogy minden esetben figyelembe veszi a mi szellemi szinten kifejezett szabad akaratunkat. Más szavakkal kifejezve, mi magunk irányítjuk a teremtés Isteni folyamatát, a szabadon formált szellemi gondolataink által. Mert a jelenben aktív lelkünk életerő impulzusait, a szellemi gondolataink által meghatározott céljaink felé irányítjuk. Éppen azért, hogy azok valóságformáló hatásait megtapasztalhassuk.
Ezek a tudatos teremtésre képes spirituális lehetőségeink, állandóan jelen vannak az életünkben. Mert az Isteni mivoltunk, fáradhatatlan. A mi személyes felelősségünk az, hogy csak jó dolgok megvalósítására használjuk. Mert azt tudnunk kell, hogy amíg a problémákkal foglalkozunk az elménkben, addig olyan kellemetlen szellemi gondolatokat engedünk oda be, amelyekhez csak negatív lelki érzések csatlakozhatnak. Így sajnos, a negatív teremtésre is lehetőségünk van. De a megoldás-centrikus gondolkodásmóddal, csak olyan szellemi gondolatokkal terhelhetjük az elménket, amelyekhez pozitív lelki érzések társulhatnak. Mert az univerzális energia, olyan spirituális erőforrás számunkra, amelyből a szellemi gondolataink szerint meríthetünk magunknak teremtőerőt.
A lelkünk egy mentális „korsó”. Amely életerőt képes meríteni az Univerzum teljes energiájából. A mi szellemi gondolataink határozzák meg azt, hogy mire használjuk ezeket, az életerő impulzusainkat. Így ez a mi felelősségünk. A problémák okaira korlátozódó kellemetlen szellemi gondolataink negatív irányba polarizálják azokat, és így, éppen önmagunk ellen fejtik ki a mentális hatásukat. Rövidtávon feszültté, nyugtalanná, ingerültté, bosszússá, idegessé, mérgessé, és dühössé alakítva a testi állapotainkat. Hosszútávon pedig, pszichoszomatikus betegségek előidézését tesszük általuk lehetővé. Ezzel szemben, a megoldásokra irányuló szellemi gondolataink, pozitív irányba polarizálják a lelki érzéseinket. Amelyek ennél fogva, éppen értünk fognak munkálkodni. Örömöt okozva az életünkben.
Ezek olyan spirituális lehetőségek az létezésünkben, amelyeket az életünk miden egyes tudatos pillanatában hasznosítani tudunk. Ezért a reális képzelet, amely minden legapróbb részletre is képes kiterjedni, elemi dolog az életünkben. Mert a lehetséges problémáink olyan megoldásaira irányulnak, amelyek megvalósulásainak, már örülnénk. Így kizárólag pozitív lelki érzések aktivizálását teszik lehetővé, amelyek mindig a javunkat szolgálják. Ezért a gyermeki képzelet tiszta képességét, nem kioltani kell az emberré nevelés során, hanem a szeretetre korlátozva szorgalmazni.
A reális képzelet, minden „nagy” ember sajátossága volt eddig is. Ez vitte előre a tudományt, a művészetet, és minden olyan dolgot, ami az emberi életet szebbé tette. Mi magunk is bármikor lehetünk ilyen „nagy” emberek. Ha a lelki erőinket, már a szellemi módon meghatározott reális képzeletünkkel tudjuk irányítani tudatosan, a teremtés érdekében. Mert az ilyen „nagy” emberek, Isteni erővel rendelkeznek. De ezzel az erővel mindannyian rendelkezünk, csak nem tudtuk ez idáig megfelelő módon haszni. Eljött az ideje annak, hogy bárki előhívja önmagából, a szeretettel teremteni képes, intelligens Isteni mivoltát.
Mert a lélek által, Istenek vagyunk mindannyian. Teremtésre képes egyedei az intelligens Univerzumnak. Így spirituális lehetőségeink vannak arra, hogy a lelki erőhatásainkat, a szellemi gondolataink informatív értékei alapján, a tudatos teremtés szolgálatába állítsuk. A szabad akartunk szerint. Az ilyen ember, már tudatosan keresi a társadalmi problémákat, hogy azokat felismerve, szebbé és jobbá képzelhesse a világunkat. Most, a vízöntő korában, eljött végre az ideje annak, hogy az értelmes ember, bátran felvállalja, az önnön Isteni mivoltát. Ezekhez, az alapvető spirituális változásokhoz, minden kedves olvasómnak, sok sikert kívánok.
Matécz Zoltán
2014.06.29.
matecz.zoltan@gmail.com
