Dohányzási korlátozása.
A kiskorú gyermekek, és a nemdohányzó lakosság érdekében, az éppen hatályos törvényhozó testületünk, felelős döntést hozott, a dohányzás korlátozását illetően. Szigorú tekintettel, a Magyar népegészségügy kedvezőtlen mutatóira. Mivel a dohányfüst minden esetben mérgező hatású, ezért annak nincsen biztonságos módon meghatározott határértéke. Így a nemdohányzók passzív dohányzása ellen, erősen korlátozták a dohányosok dohányzási lehetőségeit.
Én már, körülbelül húsz év aktív dohányzás után, immár huszonöt éve nem dohányzok. Erre az elhatározásra azonban, magamtól jöttem. Semmiféle kényszer nem játszott szerepet a döntésemben. Így tökéletesen megértem a dohányosok felszaporodott problémáit. Hiszen, egyre szűkül az a nyílt terület is számukra, amelyet „türelmi zónaként” értelmezve, aktívan használhatnak, a káros szenvedélyük nyugodt gyakorlására.
Így a dohányzásra kijelölt helyek kivételével, tilos dohányozni a közforgalmú intézmények nyilvánosság számára nyitva hagyott helyiségeiben, közösségi közlekedési eszközökön, munkahelyeken, közterületnek minősülő gyalogos forgalmú aluljárókban, és egyéb zárt légterű gyalogos forgalomra szánt összekötő területeken, játszótereken, és azoktól legalább öt méteres távolságon belül. A közforgalmú közlekedést megvalósító létesítmények zárt területein, azok várakozóhelyein, illetve nyílt légterű megállók öt méteres körzetében. Valamint, a hatályos törvény, még nagyon sokféle módon magyarázza, a dohányzás korlátozását jelentő rendelkezéseinek az értelmezését. Így a dohányosoknak, sokkal egyszerűbb, ha saját maguk is tisztába kerülnek, a káros szokásaikat illető törvényi rendelkezésekkel.
Ezért ma már, újabb dohányzással összefüggő kellemetlen jelenségek tapasztalhatóak az életterünkben. A közterületeken ugyanis, nagyon sok helyen leszerelték a csikktartó edényeket mondván, hogy öt méteres körzetben, úgyis tilos a dohányzás. Ezért az öt méteren túli területeken, csikkhegyek növögetnek, amelyeket szinte csak a természet „takarít”. Mert a közlekedési vállalat dogozói, csak a várakozóhelyek takarítását végzik el. Az öt méternél távolabbi körzet már, az állam hatásköre, hiszen egészen más jogi szintű közterületnek minősül. Így az esővel és a széllel, csak a természet végzi el a takarításukat. Ez tapasztalható a közlekedési eszközeink megállóinak a környékén.
Továbbá, a kórházak és egyéb középületek kerítésein kívül, egyre szaporodnak az elhasznált konzervdobozok, amelyek arra szolgálnak, hogy a jobb érzésű dohányosok csikkjeit tárolják. Mint társadalmi szinten elfogadott kényszerű hamutartók azok. Éppen azért, hogy a dohányosok által termelt csikkek, ne hegyekben álljanak a munkahelyeik körül. Mint a közlekedési eszközök megállóitól számított öt méteres körzetben. Továbbá, szomorúan látom azt, hogy a dohányosok, mint a kivert kutyák szélben, esőben, vagy hóban is, a nyílt utcára vannak kényszerítve. Pedig, a rossznak minősített szokásuk ellenére, ők is a mi szeretteink. Ezért a törvényi szintű korlátozás mellett azért, meg kellene nekik adni, a kulturált és biztonságos dohányzás lehetőségét.
A nemdohányzók és a kiskorú gyermekek egészségének védelmében, ma már, nemzeti dohányboltokban lehet csak cigarettát venni, ellenőrzött körülmények között. A dohányboltok engedélyeinek kiadása közben azonban, a felsőbb tízezer rokonsága jutott működtetési lehetőségekhez. Így a hivatalossá tett dohányforgalmazás terén, állami szinten kialakított „dohánymaffia” jelent meg. Mint a biztos módon elvárható „jó üzlet” birtokosai. Így az állami szinten termelt és forgalmazott, és jövedéki adókkal terhelt dohányfélék, magas alapárakon vannak tartva. Továbbá, ezzel párhuzamosan, mivel korlátozott lett a dohánytermékekhez való természetes hozzáférés lehetősége is, megerősödött a cigarettacsempészés igénye. Hiszen a „jó” minőségű, olcsóbb külföldi csempészcigarettákra, igen nagy lett a hazai kereslet. Érthető módon.
Kíváncsi lennék azonban arra, hogy a felelős döntést hozó képviselő-testületünk és kormányunk tagjai, akik még aktív dohányosok, hol végzik el a szenvedélyük gyakorlását a parlamentben. Mert az is középületnek minősül, amelyen belül, nem alakítható ki, dohányzásra kijelölt hely. Hiszen munkahelynek is minősül egyben. Viszont, az ország házának épületén kívül, sehol sem látni elhasznált konzervdobozokat. Sem olyan embercsoportokat, akik dohányozni jöttek volna ki az épületből. Ha esik, ha fúj. Még öt méteres türelmi körzetben sem. Vagy a felelős képviselőtestületünk, és a hozzájuk tartozó honatyáink, csak ellenünk hoznak negatív döntéseket. Ők maguk pedig, szándékosan nem tartják be azokat? Mert az, nagyon rossz példa lenne, még tőlük is.
A törvény hatályos mivolta, kiterjed az éttermekre, a presszókra, és még a kocsmákra is. Az első kettővel, tökéletesen egyetértek. A kocsma tilalmát azonban, már nagyon erősnek tartom. A dohányfüstös kocsmák hangulata, mindig is lenyűgözte az oda vágyakozókat. A nemdohányzók pedig, ne menjenek oda. Nem is beszélve a kiskorú gyermekekről.
A kiskorú gyermekek pedig, akiknek a védelmében hozták a törvényerejű rendeleteket, most is aktívan dohányoznak. Tömegközlekedési lehetőségekkel utazgatva, folyamatosan látom őket, amint a megállókban szívják a cigarettáikat. Ezért, határozottan állítom, hogy a törvény, nem hozta meg a várt eredményeket maradéktalanul. Hacsak nem, a „dohánymaffia” jogerőre emelése volt a célja. Mert a dohányzás ellen munkálkodó előfeltételeket, nem törvényi úton kell szabályozni, hanem nevelési módon. Mivel a helyesen nevelt fiatalok, tudatosan nem fognak dohányozni. A helytelen módon nevelt gyermekek pedig, ezek után is meg fogják találni a dohányzási lehetőség módját. Akármilyen törvény korlátozza is azt.
Matécz Zoltán
2014.07.10.
matecz.zoltan@gmail.com
