Csalóka látszat.
Minden tudományos állítás, megfigyeléseken alapszik. Ennél fogva, bármilyen precíziós kiterjesztéseket nyerjenek is a tudományos mérési lehetőségek, akkor is csupán, megfigyelések azok. Amelyeket, megfelelő módon kell értelmezni.
Csakhogy, a megfigyeléseken alapuló látszat, néha csal. Mert nem a teljes valóságot látjuk. Hanem csupán, a szubjektív valóságnak, az objektív valóságra kifejtett hatását. Vagyis, azok az elektromos anyagi események, amelyeket észlelhetünk, eleve olyan objektív okozatok csupán, amelyek a mágneses alapú szubjektív valóság induktív hatásai alatt állnak. Ennél fogva, a valóság szubjektív részét, mi nem is láthatjuk. Csupán az észlelést követően, elvont módon következtethetünk annak létezésére. De sok esetben, éppen az értelmes logika csorbul, miközben az elvont következtetéseket levonják a tudós szakemberek. Ilyenkor pedig, éppen az értelem van elvonatkoztatva, a kialakult tudományos meghatározásokból.
Ezt az értelmesnek látszó elvont következtetést nevezem én, a tudós szakemberek kollektív hitének. Amit ma már, tudományként tisztelünk. Mint minden hit, ez is állandóan reformálódik. Az új, és megint újabb ismeretek függvényében. Így a tudomány is a teljes, az abszolút igazság felé törekszik. Nincs is ezzel semmi baj. Amíg ezt a tudósok is így értelmezik. Csakhogy ők, képesek egy-egy eltorzult részelméletet, abszolút igazságként kezelni. Márpedig, ha egy valósnak látszó relatív részigazságot abszolútként kezelünk, dogmatizáljuk azt. Ami azonos logikai érték, a fejlődésképtelenséggel. Az abszolútnak vélt igazságon ugyanis, már nem szükséges változtatni. Mert korrekcióra, csak a relatív igazságok szorulnak.
Az objektív valóságot, az elektromos tulajdonságú összetett testek és egyéb anyagi halmazok alkotják számunkra. A szubjektív valóság pedig, az a mágneses alaphalmaz, melyben a mágneses hullámok által, az információ és az energia közlődik, induktív módon, az elektromos tulajdonságú anyagi valóság felé. Így a mágneses alaphalmaz, mozgási teret képez, az elektromos anyagi halmazok számára. Ennél fogva, amikor térről beszélek, akkor mindig a mágneses alaphalmazt értem alatta. Amely kívül és belül is, tökéletesen körülöleli és kitölti, az anyagi halmazok között lévő teret, és azok belső struktúráinak a térfogatait.
A mágneses alapú szubjektív alaphalmaz, az Univerzum oszthatatlan alaptömegeinek a teljes közege. Így abban alakulnak ki, tárolódnak, és terjednek az anyagi halmazok felé a mágneses hullámok. Ezért a mágneses alaphalmaz, az Univerzum abszolút Elméjeként fogható fel. E miatt beszél a tudomány ma már, intelligens Univerzumról. Szerintem, a mágneses hullámok hullámhosszai, az információt képviselik, míg a frekvenciáik, a közlendő energiahatásokat. Így mágneses információként, mindig a mágneses hullámhossz határozza meg azt, hogy a mágneses frekvencia által közvetíthető energia, milyen mértékű szubjektív munkát végezzen, az elektromos tulajdonságú anyagi halmazokon. Ezt a mágneses alaprezgést vetíti át a szubjektív alaphalmaz, az elektromos tulajdonságú anyagi halmazokra.
Ezért, az én véleményem szerint, a tér, az információ, az erő és az energia, valamint az idő, a szubjektív valóság alkotóelemei és tulajdonságai. Amelyek segítségével, mint domináns primer mágneses alaphalmaz, induktív módon befolyásolja az összetett szerkezetű szekunder anyagi megnyilvánulások eseményszintű változásait. Azokat az objektív anyagi létezéseket, amelyeknek a valóságáról, megfigyeléseket végezhetünk.
Így az energia szubjektív munkája, induktív módon jön létre. Mert, mindkét típusú halmaz, ugyanazt a mágneses alaphalmazt használja arra, hogy benne erőtereket alakítson ki. Így a mágneses erőterek és az elektromos erőterek, egymás ellen hatva, folyamatos induktív viszonyban állnak egymással. Egymás ellen fejtik ki a hatásukat. Mert az elektromos erőterek, centrális módon alakulnak ki, éppen az elektronjaikat követve, míg a mágneses erőterek lineárisak, azaz egyenes vonalvezetésűek. Így az alapvető mozgásérdekeik, éppen ellentétesek. Ezért az induktivitás, azt a rugalmas viszonyt képviseli, amit a kétféle erőtér folyamatos egymásra hatása jelent, ugyanazon az alaphalmazon belül.
A mágneses energiák, amelyek hatást gyakorolnak az anyagi elektronok mozgásállapotaira, megváltoztatják ez által, az anyagi szintű atommagok körül, az elektronok keringési sebességeit. Így megváltoznak azokkal együtt, az ő sajátságos elektromos tereik sebességei is. Ez a változás, a szubjektív alaphalmazban történik, és induktív módon fennálló visszacsatolásként, azonnal visszahat a mágneses alapközegre. Így a mágneses alaphalmaz, nem csupán induktív okozója az elektromos anyagi változásoknak, hanem éppen az induktivitásnak köszönhetően, azonnali érzékelője is azoknak. Ezért a mágneses alaphalmaz, az induktív viszonynak köszönhetően, a minden anyagi változásról tudó, és a minden anyagi változásra hatni képes univerzális alapközeg. Amit Istenként tisztel az idealista filozófia. A mai tudomány pedig, Intelligens Univerzumként emleget.
Amikor tehát, egy anyagi létezést vagy változást vizsgál az ember, nem láthatja közben azokat az alapvető mágneses okokat, amelyek azt létrehozzák. Ezért a látottakról, csak olyan következtetés vonható le, amely megpróbál rugalmasan illeszkedni, a már elfogadottnak tekinthető tudományos igazságokhoz. Ebből kifolyólag, nagyon sok tudományos megfigyelés nem arra szorítkozik, ami az éppen megfigyelt valóság, hanem csupán arra, amit a tudósok éppen igazolni szeretnének. Ezért sok esetben, így jutnak olyan megfigyelés kétes eredményességére, amelyről később kiderül, hogy téves volt. Ha egyáltalán kiderül.
Nézzünk erre, egy ma is élő alapvető példát, a tudományos állításokból. Itt van például, a gravitáció. Egyetemes tömegvonzást jelent. Itt az egyetemes jelző arra utal, hogy a teljes Univerzumban leárnyékolhatatlan alaphatásról van szó. Vagyis, abszolút értéket fejez ki az egyetemes jelző. A relativitás elméletének, a még mindig hatályos, „minden relatív” állításával párhuzamosan. A gravitáció, melynek az alapja, a tömeg. A tömegről pedig, azt állítja a fizika, hogy a testek tehetetlenségének a mértéke. Vagyis, egy olyan sajátságos tulajdonsága a testeknek, amely azt fejezi ki, hogy a testek, tehetetlen módon viselkednek, az őket érő energia vagy erőhatásokkal szemben. Ennek a tehetetlenségüknek köszönhetően képesek, a kapott hatásokat tovább közvetíteni. Ezt még Newton határozta meg, és az állítása, az óta sem változott.
A tömegvonzás esetében azonban, ezt a tehetetlenséget kifejezni képes anyagi testtulajdonságot ruházták fel, olyan vonzó erőhatással, amely abszolút értékű, vagyis egyetemes lett a világmindenségben. Miközben a testek tehetetlen mivoltát kifejezni képes tömeg fogalmát kibővítették, a tehetetlen-tömeg és a súlyos-tömeg fogalmaival. Nézzük, hogy ezek a fogalmak, mit is jelent tulajdonképpen?
Tömeg = A testek tehetetlenségének a mértékét kifejezni képes tulajdonság.
Tehetetlen-tömeg = A testek tehetetlen tulajdonságának a tehetetlensége, passzivitása.
Súlyos-tömeg = A testek tehetetlen tulajdonságának a súlyereje, aktivitása.
Így a tehetetlen-tömeg kifejezés, a testek tehetetlenségének a tehetetlenségét fejezi ki, vagyis, a testek passzív tulajdonságának a passzivitását. Ezért abszurd fogalom. Míg a súlyos-tömeg kifejezés, a testek tehetetlenségének az aktív mivoltára utal. Ezért szintén abszurd fogalmat takar.
Eleve arról van szó, hogy a tulajdonságok, mint például, a tehetetlenség kifejeződése a fizikában, mindig csak önmagukban képviselhetik egy adott test, valamilyen sajátságos adottságát. Így a tömeg fogalmához sem rendelhető büntetlenül, egyéb tulajdonságokat kifejezésre juttatni képes jelző. Sem a súlyos, sem pedig, a tehetetlen jelző. Mert mindkettő, az anyagi testre vonatkoztatható csupán, és nem a tehetetlen mivoltát kifejezni képes tulajdonságára vagyis, a tömegére. Ha ezt mégis megtesszük, maga a tömeg bambán elviseli azt is, mert az akaratunkkal szemben is a test tehetetlenségét fejezi ki. De a hibás cselekményünk, káoszt eredményez a tudományos kultúránkban.
A gravitáció, mint egyetemes tömegvonzás, nem illeszthető bele a fizikai elméletekbe. Egyszerűen azért, mert nem létezik. Viszont, rengeteg nagyon jól finanszírozott kutatás alapja. Így már érdemes fenntartani a látszatát. Ráadásul, lássuk be, nagyon jól hangzik. „Tömegvonzás.” Attól azonban, még egyáltalán nem igaz.
Ma már, eleve kétféle gravitáció létezik. A Newton által meghatározott, vonzódáson alapuló gravitáció, és az Einstein által sugallt, vonzódás nélküli, úgynevezett geometriai gravitáció. Amely a térgörbületen alapszik. Mint a modernkor gravitációs megoldása. A dolog érdekessége azonban, valójában az számomra, hogy amikor a geometriai alapokon nyugvó modernkori gravitációs elmélet alapján, eljutnak valamilyen végeredményre a tudósaink, addigra már olyan erős gravitációs vonzó hatásokról beszélnek, mint amit még Newton határozott meg. Így a fekete lyukak, a sötét anyag, a húrelmélet, vagy bármely más mai részelmélet, amely a vonzódás nélküli térgörbületből indult ki, nagyon erős tömegvonzáshoz jut, a végeredményét illetően. Mókás.
Ilyenkor nem értem azt, hogy csupán minket akarnak ez által megvezetni a tudósaink, vagy tényleg így el vannak tévedve? Mert a csalóka látszatot követve, nagyon helytelen következtetéseket vontak le és azokból, helytelen részelméleteket alkotnak egymás után, még ma is.
Miközben éppen ők tanítják azt is, hogy az anyagi létezés minden megnyilvánulása, rezgés csupán. Így az égitestek anyagi megnyilvánulásai is, csak rezgések. Mégpedig, kozmikus rezgések. Mágneses okokra visszavezethető elektromos rezgések, amelyek lényege éppen az, hogy a rezgő rendszer egyensúlyi helyzete, számottevően nem változik. Így az együttrezgő égitestek, mindig ugyanott látszanak számunkra. Ebből kifolyólag, nem szükséges a gravitációt, a testtömegek látszólagos vonzódásának a számlájára írni, hanem inkább, a kozmikus rezgéssel érdemes értelmezni. Az én véleményem szerint.
Jó néhány tudományos állítás van még az írásaim között, amelyek a gravitáció elméletéhez hasonlóan, olyan látszatok alapján lettek meghatározva, amelyek csalóka módon, tévesen lettek logikai síkon elvonatkoztatva. Így elirányították az emberiség természetes törekvését, amely az abszolút igazság megismerését célozta meg. Márpedig, amíg mereven ragaszkodunk a dogmatikussá vált részigazságokhoz, addig csak egyéb emberi érdekeket képviselünk azok által. Amelyek többnyire, tudományosnak álcázott gazdasági érdekek csupán. Ugyanazok, amelyek a társadalom egyéb konfliktusai mögött is, sunyi módon húzódnak meg.
Matécz Zoltán
2014.08.09.
matecz.zoltan@gmail.com
