Mintha.
Az értelmes ember, akkor lesz Úr az elméjében, ha a szellemi gondolatait, kizárólag saját maga válogathatja meg. Ha a szabadon választott szellemi gondolatait illetően, nem befolyásolják egyéb mentális körülmények. Olyan saját hátsó gondolatok, amelyek a relatív feltételrendszerünk kísértéseiként, meghiúsíthatnák a szabad gondolkodásunk menetét. Vagy más emberek utasításai, elvárásai, és sugalmazásai, amelyek szintén arra szorítkoznak, hogy a szabad gondolkodásunk mentális eredménye meghiúsuljon.
Több tányér étel közül, mindig azt választhatjuk, amelyik a legjobban ízlik nekünk. Amelyiket jó érzésekkel tudunk elfogyasztani. Éppen ugyanúgy, a többféle szellemi gondolat közül is, csak olyan gondolatot érdemes választanunk, amelyikhez kizárólag kellemes lelki érzések csatlakozhatnak. Mert, csak az ilyen kellemes szellemi gondolatok tesznek jót, a testi szintű szervezetünk ideális működésének. Értelmes ember, nem is enged az elméjébe, olyan kellemetlen szellemi gondolatokat, amelyekhez negatív lelki érzések társulhatnak. Hiszen az olyan lenne, mintha a sokféle étel közül, éppen azt a tányért választanánk, amelyikben nem a számunkra legfinomabb ennivaló lenne. Hanem éppen olyan, amit egyáltalán nem is szeretünk.
Az életünk folyamán, folyton érkeznek hozzánk olyan információk és életesemények is, amelyek problémát okoznak számunkra. Kikerülni nem tudjuk őket, hiszen megtörténnek azok, ezért ezeket, tudomásul kell vennünk. Különösebb érzelmi megnyilvánulások nélkül. Mert többnyire, csak számunkra kellemetlen, negatív érzések kiváltására lennének alkalmasak.
Ezért az éppen jelentkező probléma helyett, mindig arra az ideális megoldásra kell koncentrálnunk az elménkkel, amelyik már örömöt okozna számunkra, az adott szituációban. Tökéletesen el kell képzelnünk a megoldást valóságosnak. Mert ahhoz a mentális képhez már, csak pozitív lelki érzések társulhatnak az elménkben. Így a lelki erőimpulzusainkat, olyan mentális munkavégzésre ösztönözzük, amit szabad akaratunkból határozunk meg számunkra. A lelki erőimpulzusainkat képviselő érzéseink pedig, elvégzik a szellemi gondolataink által irányított célszerű életfeladatot számunkra. Megoldva ez által a problémáinkat. De csak akkor, ha nem probléma-centrikus módon, hanem éppen fordítva, megoldás-centrikus jelleggel használjuk, a szellemiségünk gondolatainak az informatív értékeit.
Az életünkben jelentkező problémák tehát, nem ellenségeink. Hanem nagyon is jó lehetőségek, a tudatos teremtésre. Mert ha nem történik velünk olyan életesemény, amely problémák elé állít bennünket, akkor a tudatos teremtésre, eleve nem is jelentkezik igényünk. A problémás életeseményeink azonban, szinte mindig megoldásra várnak. Ezekbe a problémamegoldásokba azonban, nem muszáj fizikai szinten belefeszülnünk. Mert a reális módon formált elképzeléseink, alkalmat biztosítanak számunkra arra, hogy a tudatos teremtés képességével élve, megteremtsük magunknak azt a valóságot, ami a probléma jelentkezése alkalmával, mint friss lelki vágy felmerült.
Amikor a lelki vágyaink alapján, a szellemi gondolatainkkal reális elképzeléseket alakítunk ki az elménkben, mégpedig a felmerült probléma tökéletes megoldását illetően, majd a mentális képi formánk valós jellegét látva, már előre örömérzések szabadulnak fel a lelkünkből, akkor a szellemi gondolatainkat, a lelkünk szolgálatába állítjuk. Úgy is fogalmazhatnám, hogy az örömteli lelki érzéseinket, mint mentális erőhatásainkat, a vágyunkat kifejezni képes szellemi szinten meghatározható célra irányítjuk. Vagyis, a vágyunk megvalósulását úgy érhetjük el, hogy a pozitív lelki erőimpulzusainkat, a vágyunk által kívánt célra irányítjuk tudatosan. Majd onnan kezdve, úgy gondolunk a lehetséges megoldásra, mintha az, máris teljesült volna.
Az a gondolat, hogy mintha már meg is történt volna, arra alkalmas, hogy a vágyott célhoz csatolt örömérzéseket, folytonos formában fenntartsuk. Ameddig ugyanis, örülni tud az ember egy problémamegoldás elvi lehetőségének, addig biztosan nem mond le róla. Addig nem formál az elméjében olyan szellemi szinten irányított elképzeléseket az elméjében, amelyek kellemetlen ellentétes gondolatokat használva, negatív érzéseket vehetnek igénybe. Mert a kétféle lelki érzés, ugyanarra az adott célra irányítva, biztosan hatástalanítja egymást. Vagyis, a kívánt cél, az ellenérzéseink viharában, nem valósulhat meg. Ilyen formában az ember, eleve célt téveszt.
Ezért, az elképzelt célra már úgy kell gondolni, mintha már megtapasztalható valóság lenne számunkra. Mert minden kishitű gondolatunk, ellenünk fordulhat. Bíznunk kell önmagunk teremtői képességében. Mintha Istenek lennénk. Mert gyakorlatilag, azok is vagyunk. Hiszen az intelligens lélek által, Isteni minőség éltet bennünket. Ugyanaz az Isteni minőség, amely az Univerzum mágneses alaphalmazaként, induktív módon befolyásolja az elektromos anyagi események történéseit. Mert az Univerzumban, az energia egy és oszthatatlan. Ezért bennünk, az életenergiánkat képviselő lelkünk, a mi Isteni minőségünk. Amely csupán elkülönült az Univerzum teljes energiájától. Speciális feladatot lát el bennünk, amíg élünk, de továbbra is annak elválaszthatatlan része maradt. Ezért spirituális lény minden tudatos ember. Valamint, éppen ezért vagyunk az Univerzum intelligenciájával, folyamatos mentális viszonyban. Amit az elektromos szerkezetű anyagi agyunk, mágneses hullámai által tartunk fenn.
A kellemes szellemi gondolataink, olyan hasznos információkat közvetítenek számunkra, amelyek olyan rövid hullámhosszúságot képviselnek az életünkben, amelyekhez magas frekvenciájú lelki érzések csatlakozhatnak csak. A kellemetlen szellemi gondolataink viszont, olyan ártalmas információkat közvetítenek számunkra, amelyek olyan tág hullámhosszúságot képviselnek az életünkben, amelyekhez alacsony frekvenciájú lelki érzések társulhatnak csupán. Ezért az értelmes élet, a magasabb frekvenciákat képviselő szeretetrezgéseken alapszik. Mert azokon a magas rezgési szinteken a lelkünk, örömérzéseket képes biztosítani számunkra. Ami a boldogságunk alapja.
Az időt, gyakorlatilag akkor éljük meg, ha távol élünk a kozmikus rezgés, magasnak minősülő szeretet-frekvenciájától. Ha az Isteni minőségünket nélkülözve élünk. Ha nem lelki életet élünk. Hanem a szellemi szinten irányított elménkkel, lehetőséget biztosítunk arra, hogy olyan gondolatok uralják az elménket, amelyek alacsonyabb frekvenciájú érzéseket tudnak csak kiváltani a lelkünkből. Ezek az alacsony rezgésű, szeretet nélküli frekvenciák, szigorúan az idő hatálya alá rendelnek bennünket. Ezt úgy is fogalmazhatnám egyszerűen, hogy a lelki szinten vezérelt elméjű ember, alig öregszik. Míg a szellemi szinten vezérelt elméjű ember, mást se tesz. Hiszen az idő érzete, a kozmikus frekvenciától való rezgéskülönbséget jelenti számunkra. Minél nagyobb ez a szellemi szintű rezgésszám béli különbözőségünk, annál keményebbnek érezzük magunkon, az idő „vas fogát”. Gyakorlatilag, annál gyorsabban öregszünk.
Ezt a rezgési különbözőséget, közvetlenül is érzi az ember. Amikor ugyanis, várakoznunk, türelmetlenkednünk, szenvednünk kell, akkor mindig terhel bennünket az idő. Hiszen olyan soknak tűnik. Mert hiányzik a megélt pillanatainkból, az aktív lelki jelenlétünk. Márpedig, amíg az idő soknak tűnik számunkra, addig öregszik igazán az ember. Addig, a problémák megoldatlanságában szenvedünk, szellemi szinten. Amikor az idő érzetének terhével élünk, az csupán vegetáció számunkra. Relatív élet. Élet a halál felé. Amit öregedésnek nevezhetünk.
Ezzel ellentétben, amikor jól érezzük magunkat, mert türelmesen azt tehetjük, amit szeretünk, és ebben nem akadályoz meg bennünket senki sem, akkor lelki szinten aktívan jelen vagyunk, az életeseményeink részpillanataiban. Olyankor az idő elrepül. Mert lelki aktivitással élünk az életünkben. Gyakorlatilag nem terhel bennünket az idő. Hiszen valójában, csak addig élünk igazán. Így a pozitív lelki életet élő ember, alig öregszik.
A hosszú vagy örök élet, csak a tökéletes szeretet kozmikus rezgésszintjén valósítható meg. Amikor az ember Isteni minősége, szeretetben képes azonosulni, önmaga kozmikus mivoltával. Ami azt jelenti, hogy az értelmes ember életében, már Isten él közvetlen módon. Ezért már most úgy kell élnünk, mintha Istenek lennénk. Mert az Isten által irányított élet, minőségi szintet képvisel. A kizárólag szellemi módon irányított élet pedig, csupán a mennyiségre utazik. Akármilyen rossz legyen is az.
Úgy kell élnünk, mintha az élethelyzeteinkből adódó problémáink lehetséges megoldásai, már teljesültek volna. Mert a lelki érzéseink szolgálatába állítjuk tudatosan is, a szellemi gondolatainkat. Mindig a szeretet jegyében. Bárkinek, bármilyen jellegű problémájáról legyen is szó. Hiszen az Univerzum intelligenciájában egység van, és a mi személyes intelligenciánk, ennek elválaszthatatlan egységnek a része. Ezért nem elidegenedni kell a kozmikus egységünktől, hanem meg kell tanulnunk együtt élni benne. Tudatosan, az abszolút szeretet szolgálatába állva.
Mintha, mi magunk lennénk a teremtő Istenség. Kizárólag megoldás-centrikus módon használva, a lelki érzéseinket irányítani képes szellemi gondolatainkat. Hogy az ember természetes spirituális képessége, értelmet nyerjen, a mi saját személyes életünkben is.
Matécz Zoltán
2014.08.24.
matecz.zoltan@gmail.com
