Józan ész.
Az Isteni eredetű lelki minőséged által, bármikor támogathatod az én hiteim megvalósulásait. De az azzal teljesen ellentétes értelmű szellemiségeddel, sugalmazásokat is irányíthatsz felém. Mégpedig olyan kísértő módon, hogy azokkal, a terveim megvalósulásai ellen szólj. Azt minden esetben Te döntöd el, hogy az elmédben kialakuló józan eszedre hagyatkozva, a teremtő Isten vagy a teremtésellenes Sátán üzenetét közvetíted-e felém.
Éppen ugyanilyen módon hoz döntést mindenki az elméjében, a saját vágyai felől. Amelyek megvalósulásait szeretné megtapasztalni. A hátsó szellemi gondolatok sugalmazásai révén ugyanis, olyan ellenérveket állítunk a lelki vágyaink megvalósulásai ellen, hogy azok által, eleve meghiúsítjuk a megvalósulásukhoz szükséges valós cselekedeteinket. Amelyekkel a vágyaink megtapasztalhatósága érdekében tevékenykedhetnénk. Mert a szellemi szinten irányított kishitűségünk ezt diktálja. Ebben a kishitűségünkben rejlik a Sátáni mivoltunk. Hiszen Sátán, a lelki indíttatású tudatos teremtés szellemi ellenfele bennünk. Történetesen az, hogy megvalósíthatnánk a lelki vágyaink által kívánt eseményszerűségeket, de a relatív szellemi feltételrendszerünket képező hátsó gondolataink, ezt rendre meghiúsítják. A jogosnak látszó ellenérveikkel.
Amíg az életünkben jelentkező problémáinkat a szellemi látásmódunkkal szemléljük, addig a relatív korlátaink, nem minden esetben kínálnak reális megoldásokat. Amint azonban, a feltételek nélküli tiszta lelkünkkel szemléljük, a realizálható megoldások elvi ehetőségeit, az elménkben máris lebomlanak a szellemi korlátaink, és a pozitív lelki érzéseinkkel, rendre meg is teremthetjük a vágyainkat. Ha az ilyen módon elképzelt valóságunkról alkotott hiteinket, nem tántorítjuk meg, a hátsó gondolataink szellemi szintű sugalmazásainak a kísértéseivel.
Minél jobban megtapasztaljuk végre önmagunkban, az Isteni minőségünk lelki indíttatású teremtő erejét, annál jobban összezsugorodnak számunkra, az élethelyzeteinkből származó problémáink negatív hatásai. Mert a megtapasztalt problémáinkat már, csak arra használjuk, hogy a megoldás-centrikus szellemi gondolkodásmódunkkal, a tudatos teremtés képességeit gyakoroljuk, a vágyaink mielőbbi megvalósulásai érdekében.
Mert a megoldás-centrikus gondolkodásmódunkkal, egyszerűen a lelki vágyunkat fejezzük ki, mindenféle szellemi feltételrendszer, különösebb figyelembe vétele nélkül. Mivel a szellemi gondolatainkat, nem arra használjuk éppen, hogy a feltételek között keresse az esetleges lehetséges megoldásokat, hanem arra, hogy a vágyunkban rejlő megoldást fejezzék ki, feltételek nélkül.
Minden ilyen módon megvalósult vágyunk, az Isteni minőségünket dicsőíti bennünk, és a teremtőképességünkbe vetett hitünket fokozza. Ezért, a vágyott megoldásokat kell az elménkben felmagasztalni, a felismert problémáink helyett. Számunkra a reális megoldások jelentik Isten élményét. Mert a feltétlen lelki boldogságunk, nem köthető relatív szintű szellemi feltételekhez.
Jézus például, úgy gyógyította meg a beteg embereket, hogy a reális képzeletében, tökéletesen egészségesnek látta őket. Ilyen módon, megteremtette számukra az ő egészséges testi állapotukat. Mivel relatív szellemi feltételek nélkül hittek, Jézus Isteni eredetű teremtői képességeiben, ezért a gyógyulásuk azonnal megvalósult.
A Biblia azt állítja, hogy az ige Istennél volt, és az Isten, maga volt az ige. Az ige azonban, cselekvést, történést, és létezést jelentő szó. Így a vágyaink reális megoldásai, mindig a cselekvéseinkről, történéseinkről, és létezéseinkről szólnak vagyis, az igei szinten értelmezhető Isteni eredetű eseményszerűségekről. Az értelmesnek mondható állandóan megtapasztalható változásokról és eseményszerűségekről, az abszolút létezésben.
Isten, a teremtő képzeletünk által megtapasztalható valóságunk, pozitív élménye számunkra. E miatt, aki Istent kívánja dicsőíteni, annak mindig megoldás-centrikus módon kell a szellemi gondolatait használnia. Hiszen olyan módon, minden egyes helyesnek látszó megoldás, a lelkünk vágyát kifejezve valósulhat meg.
Az első, anyagi szintű események megvalósulás előtt, csupán az Isteni szintű teremtés lehetősége létezett. Ezt állítja a Biblia. Így az elektromos tulajdonságú anyagi létezések előtt, csak a mágneses hullámok hullámhosszai által képviselt kozmikus információk, és a hozzájuk tartozó mágneses frekvencia révén terjedő energia létezett. A mágneses hullámok kozmikus információi képviselték a Szent Szellemet, míg a frekvenciáik révén szállított kozmikus energiák, az aktivizálható Szent Lelket. Így a mágneses hullámokban, ez a kettősség valósult meg, mint Isten, amely induktív módon képes az elektromos anyagi események kialakítására és folyamatos fenntartására.
Ahhoz azonban, hogy Isten országa, azaz a tartós boldogság tudatos élménye valósággá váljon az anyagi világban, meg kellett teremteni, az örömélményeket szerezni és értékelni képes értelmes embert is. Mint Isten, anyagi szinten megnyilvánult mentális „mását”. Vagyis, az ember, éppúgy értelmes, mint a kozmikus intelligenciát biztosítani képes teremtője.
Amikortól elkezdünk élni végre, a tudatos teremtés Isteni eredetű képességével, akkortól valósul meg Isten terve. Amelynek érdekében, az értelmes embert megteremtette ide, az elektromos anyagi világba. A spirituális evolúciónk lényege pedig, éppen az, hogy a kellemes szellemi gondolataink segítségével, tanuljuk meg értelmes módon irányítani, a pozitív lelki érzéseinket. Erről szól a tudatos teremtés. Aki ezt megtanulta, felkészült az életre. Mindenki más felkészületlen. Eddig vagyunk, vagy hétmilliárdan olyanok, akik még felkészületlenek.
Ma még, a spirituális életünk siralmas. Mert, vagy szemérmes módon kerüljük a lelki érzéseinket, vagy pedig, csupán negatív érzéseknek adunk lehetőséget az elménkben. A pozitív lelki érzéseink, csak ritkán, a meghitt ünnepeink idejének alkalmaival aktivizálódhatnak az életünkben. Akkor is csupán, rövid percekre. Pedig mindig, csak a pozitív érzéseink biztosítanak számunkra értéket az életünkben. Hiszen, azokra bármikor szívesen emlékszünk vissza. Éppen azért, hogy újra érezhessük, felidézhessük az elménkben azokat a lelki érzéseket, amelyekkel az elménk elraktározta a memóriánkba, a már megtapasztalt információkat.
Számukra, a józanész azt diktálja mindig, amit a spirituális fejlettségi szintünk határoz meg éppen. Attól eltérni nem tudunk. Nincs is nagyon értelme. Mert, csak önmagunk szellemi mivoltát csaphatnánk be. A lelki mivoltunkat, nem tudjuk félrevezetni. Ezért, egyfajta spirituális evolúciós folyamat zajlik minden emberben. Amelynek az a lényege, hogy egyre jobban megtanuljuk azt, hogy a pozitív lelki érzéseink alapján éljünk. Mégpedig olyan módon, hogy a szellemi gondolatainkkal, a vágyainkat fejezzük ki, hogy azok, a megvalósulásuk felé törekedhessenek. Mint kifejezésre juttatott hiteink.
Amikor a szellemi gondolataink feltételrendszere alapján próbálunk megoldani egy adott problémát, akkor oly annyira belebonyolódunk a lehetséges megoldásokba, hogy ez a szellemi bonyodalom, sokszor elhomályosítja számunkra a megoldást is. Lehetetlenként értelmezi azt. Így a teremtés fázisa, eleve elmarad. Vagyis, a vágyott megvalósulás meghiúsul. Ezzel a hibás szellemi indíttatású mentális módszerrel, csak keresztre feszítjük, a bennünk kialakult vágyainkat. Amelyek megoldásai, boldoggá tehetnének. Vagyis, megválthatnának bennünket a felmerült problémáinktól. Így a mi valós megváltónk, a teremtőképes Isteni mivoltunkba vetett rendíthetetlen hitünk.
Aki ezt megérti szellemi szinten, annak számára, megvalósul Jézus második eljövetele. Mert Jézus nem más bennünk, mint az Isteni teremtőképességünkbe vettet rendíthetetlen hitünk szimbóluma. Hiszen a megoldás-centrikus gondolkodásmód tudatos kialakításával, éppen a bennünket terhelni képes problémáink, mentális terheléseinek hatásaitól váltja meg az értelmes embert. Szellemi módon gondolkozva pedig, legtöbbször meghiúsul a teremtés aktusa. Olyankor, a bennünket megváltó lehetőséget feszítjük keresztre önmagunkban. Jézus szimbólumát. Mert a szellemi gondolatainknak köszönhetően olyan racionálisak vagyunk, amely által megerősödik a kishitűségünk. Így a tudatos teremtésünk, nem jöhet létre. Vagyis, a lelki vágyunk, megoldatlan marad.
Aki a megoldás-centrikus gondolkodásmódjával korlátozni képes a gondolatai mentális szellemi kicsapongásait, és csupán a lelki vágyai kifejezésére használja a szellemiségét, nem bonyolódik bele a relatív feltételrendszereink átláthatatlan, de racionális labirintusaiba. Mert egyszerűen csak, a reális megoldásokra koncentrálja az elméje figyelmét. Így minden pozitív lelki erejét, a vágya kifejezését képviselő szellemi gondolataihoz képes csatolni az elméjében. Ezért a megfelelően irányított pozitív lelki érzések, megvalósítják számára a tudatos teremtés által mindazt, amire vágyik. Vagyis, az Isteni mivoltába vetett hitét, nem feszíti keresztre a szellemi okoskodásai által irányított elméjében. Hanem a pozitív érzésinek a teremtői képességét aktivizálva, a lelki vágya tudatos teremtését szolgálja, a kellemes szellemi gondolataival.
Mert a lelki érzéseink, az életenergiánkból származó életerő impulzusaink. Amikor pedig, az erő aktivizálódik, akkor munkát végez. Még akkor is, ha az olyan mentális erő, amely a lelkünk érzései alapján lett, egy bizonyos célra irányítva. Mert a szellemiségünk informatív értékei alapján, meghatároztuk számára azt a mentális formát, amely alapján, munkát kell végeznie, az anyagi valóságunkban. Így a tudatos szellemi irányításunk segítségével, pozitív lelki érzések életerő impulzusait irányíthatjuk intelligens módon oda, ahol változást szeretnénk megtapasztalni, az anyagi világunk folyamatainak a valóságában.
Így a tudatos teremtés, nem illúzió. Hanem valóság lehet. Mégpedig a lelkünk által bennünk élő Isteni mivoltunk valósága. Amelynek mi magunk lehetünk a haszonélvezői. Mert Isten az embert, lelki boldogságra teremtette. Ezzel szemben, mi szellemi szintű boldogtalanságban élünk. Mégpedig olyan módon, hogy a boldogságot, csak megízleljük néha. Pedig, az alapján élhetnénk Isten országában. Ha a lelki életet választanánk tudatosan. Mert a szellemi életvitelünk továbbra is főképpen, csak terhelni bír minket. Míg a lelki életvitel, képes felszabadítani bennünket, minden szellemi szintű mentális teher alól.
Isten nem azon gondolkodott a teremtés idején, hogy milyen racionális feltételek alapján, nem alakulhat ki az anyagi valóság, hanem éppen ellenkezőleg. Kigondolta azt, ami a vágya volt. Majd amikor a képzeletében már látta azt, hogy amit kigondolt az jó, akkor hozzájárult a teremtés mentális folyamatához, és kijelentette azt, hogy „Legyen”. Ez által, a pozitív lelki érzéseit adta az anyagi szintű megvalósulásokhoz. És az anyagi valóság meglett. Ahogyan azt a Biblia leírja.
A teremtés könyve, kettős teremtést jegyez le számunkra. Ez sok ember számára érthetetlen. Pedig, nagyon egyszerű a dolog. Az első teremtési leírás, egy szellemi szintű teremtést jegyzett le. Amelynek során Isten, a Szent Szellemisége segítségével, elképzelte azt a valóságot, aminek a megvalósulását kívánta. A második teremtési ciklus leírása pedig, éppen arról szól, hogy a Szent Lelke teremtésre alkalmas éltető erejét adta, az anyagi szintű megvalósuláshoz. Így az anyagi valóság lett. Vagyis, a mágneses hullámok, induktív módon alakították ki, és megtapasztalható formába rendezték, az elektromos anyagi valóságot számunkra.
A megtapasztalható anyagi valóság, nem véletlenül alakult ki. Isten önmagából teremtette, önmaga számára. Mi pedig, értelmes emberek, haszonélvezői lehetünk ennek az Isteni csodának. Mert a lélek által, ugyanaz az Isteni minőség éltet bennünket, mint amelyik a teremtés aktusát végrehajtotta valamikor. Hiszen az energia, az Univerzumban egy és oszthatatlan. Ez állítja a tudomány is. Sem megteremteni, sem pedig, elpusztítani nem lehet. Ezért mindig más megjelenési formát ölt azért, hogy gyakorlati tapasztalatot szerezhessünk a létezéséről.
Az emberi létezés is, egy ilyen Isteni eredetű megnyilvánulási forma. Mert a kozmikus intelligenciát visszatükrözve, értelmet kölcsönöz számunkra. Olyan értelmet, amelynek a segítségével, megérthetjük önnön Isteni mivoltunk mibenlétét. Sőt, mi több, a tudatos lelki életvitelt választva, Isteni adottságokkal élhetünk, abszolút szeretettel. Nem úgy, mint most. A szellemiségünk által diktált érdekviszonyainkon alapuló, relatív szeretetigényeinket követve, látszólag céltalanul.
Mert az emberi életnek célja van. Mégpedig az, hogy Isteni eredetű lényként élve, megtapasztaljuk a saját Isteni mivoltunkat. Amíg ez nem jön létre, arra kárhoztatjuk magunkat, hogy egy reinkarnációs folyamattal, mindig újra, és újra születve, bevárjuk a spirituális evolúciónk végső fejlődési fázisát. Azt, amikor Isteni önazonosság alapján élünk végre, tudatosan választott lelki életet. Hiszen az Univerzum Teremtő Istenével, csak akkor tudunk tökéletesen azonosulni, ha mi magunk is, ugyanazzá a mentális minőséggé váltunk. Mindaddig újra kell születnünk, hogy egy újabb próbát tegyünk, a tökéletes spirituális élet elérésére. Mert Isten, ragaszkodik hozzánk. Nem hagyja azt, hogy elvesszünk.
Mert, csak a saját szellemi szintünkön tudunk elveszni. Az Isten lelki szintjén, éppúgy megmaradó tényezők vagyunk, mint az energia. Mivel a lelkünk, az Isteni energia elválaszthatatlan része bennünk. De az abszolút létezés szemszögéből tekintve, nem nekünk van lelkünk, hanem a lelkünknek van anyagi szintű teste és szellemisége. Mégpedig azért, hogy ki tudjuk magunkat fejezni az anyagi világban. A testünkkel objektív módon, míg a szellemiségünk segítségével, szubjektív módon.
Amennyiben tehát, tudomásul vesszük azt, hogy a szellemiségünk, csupán a lelkünk szubjektív kifejező eszköze, akkor nem elfogadhatatlan többé számunkra az sem, hogy a szellemiségünk gondolatait, amelyek a szubjektív információinkat hordozzák, tudatosan is a lelkünk szolgálatába állítsuk. Mégpedig a vágyaink, megoldás-centrikus kifejezésére. Ha így teszünk, az életünk minősége, gyökeresen megváltozik. Ehhez azonban, spirituális szintű érettségre van szükségünk. A nélkül, nem megy a dolog.
Ezért a józan ész azt diktálja számomra, hogy bátran folytassam a spirituális fejlődési folyamatomat, mert az, kizárólag személyes élmény. Senki sem tapasztalhatja meg mások helyett. Ez egy olyan keskeny ösvény az anyagi világunkban, amit mindenkinek saját magának kell végigjárnia. De mindenképpen megéri a fáradozást. Mert ez a legizgalmasabb kalandot rejtő út az életünkben.
Most pedig, a vízöntő korában, megérett az emberiség arra, hogy az általam diktált új ismereteinknek köszönhetően, akár együtt is járhassuk ezt az utat. Kiszélesítve egymásnak, az amúgy keskeny út eddigi járhatóságát. Mert Isten, már régen vár bennünket.
Erre utal a Bibliában, a tékozló fiú esete. Amely olyan példázat, amely magáról a teljes emberiségről szól. Nem csupán, egy adott emberről, hanem az egész emberiségről. Isten vár bennünket, és meg kívánja osztani velünk, az ő személyes hatalmát az Univerzumban. Mert ő jól tudja, hogy mi mindig egységben vagyunk ővele. Akkor is, ha még sokáig nélküle éljük, a szellemi szinten irányított relatív életünket. Mert Isten számára, nem terhelő tényező az idő. Hiszen az, a mi szellemi termékünk. Amit a szabad akaratunkat követő szellemi életvitelünk tart életben. A lélek független az időtől. Ő az állandó jelenlét ura. Éppen olyan formában, mint Isten.
Így az egyre tisztuló józan ész, azt diktálja számomra, hogy nekem már nyilvánvaló az, hogy a lelki utat kell választanom. Amely az Isteni minőségű lelkemet, előtérbe helyezi az elmémben, és a tudatos szellemiségemet, annak szolgálatába rendeli. Hogy esélyem legyen arra, hogy visszakerüljek Isten tökéletes egységébe. Ahová tartozok.
Matécz Zoltán
2014.09.15.
matecz.zoltan@gmail.com
