Mentális erőink.
Egyszer és mindenkorra, tudomásul kell vennünk végre azt, hogy a lelki érzéseink, mentális erőhatásokként érvényesülnek az elménkben. Az információs értéket képviselő szellemi gondolataink váltják ki azokat, a lelkünkből. Az elménkben, nem a szellemi gondolataink képviselik a teremtő erőt, hanem a hozzájuk kapcsolódó lelki érzéseink.
Amelyik anyagi szintű cselekvésünkhöz, történésünkhöz, és létezésünkhöz, a lelki érzéseinket adjuk, annak a létezési jogosultságát fenntartjuk. Hiszen a létezéséhez erőt, éppen a mi lelki érzéseink biztosítanak számára. Teljesen mindegy az, hogy pozitív, vagy negatív lelki érzéseket irányítunk felé a szellemi gondolatainkkal. Amivel szemben pedig, teljesen közömbösek vagyunk, az szép lassan elhal, mert nem jut a létezéséhez elegendő mentális létezési erőkhöz.
Az érzéseink, a lelkünkből vagyis, az életenergiánkból származnak. Sohasem a lelkünket használjuk hanem, csak a belőle származtatható életerő impulzusainkat. Amelyek nem mások, mint a saját lelki érzéseink. Az elménkbe kerülve pedig, ezek a lelki érzések, mentális erőhatásokként jutnak érvényre. Azaz, az értelmes szellemi gondolataink által irányított, életerő impulzusokként.
A lélek olyan, mint egy elszakíthatatlan köldökzsinór. Amellyel az Univerzum energiájára vagyunk csatlakoztatva. Éppen olyan formában, mint ahogyan egy fúrógép, vagy egy konyhagép csatlakozik, az elektromos energia hálózatára. Azok sem az áramot hasznosítják közvetlenül, hanem az általa előállított induktív forgómozgás erejét. Így mi sem a lelkünket használjuk közvetlen módon hanem, csak az általa közvetített érzéseket, mint az elménkben tudatosodott mentális erőhatásainkat.
Viszont, a léleknek teljesen mindegy az, hogy pozitív, vagy negatív értelemben használjuk–e, a belőle származtatható életerőinket. Mert azok már, csak a saját testi mivoltunkat és a megtapasztalható életeseményeinket befolyásolhatják. Így az indulatból kifejezett átok és áldás sem talál úgy célba, ahogyan szeretnénk, ha nem képzeljük el azokat valóságosnak. Mert nem alakul az elménkben, szabad akaratból kifejeződésre jutott hitté. Viszont a testünkben, éppen a polaritásuknak megfelelő hatást képesek kiváltani.
Önmagában véve, az átok és az áldás, olyan szellemi gondolat csupán, amelyhez a kapcsolódó lelki érzéseink, csak önmagunkra fejtenek ki mentális hatást. Mert a reális képzeletünk nélkül, nem alakul az elménkben, a valóságunkat formálni képes hitté. A képzeletünkbe ágyazott lelki érzéseink azonban, mindig a szellemi szinten meghatározott célokra irányulnak. Mert azok már, a kifejezésre juttatott hitünket képviselik. Vagyis, a mi szabad akaratunkat.
A dolog végtelenül egyszerű. Amiben nem hiszünk, az elképzelhetetlen számunkra. Ennél fogva, amiben hiszünk, azt el kell tudnunk képzelni valóságosnak. Mert ez a szellemi szinten kialakított képi formánk, az elménkben lelki érzésekkel társul. Majd, ezek a lelki érzések fogják megteremteni számunkra azt, ami a vágyunk tárgya. Amire a szellemi gondolataink irányulnak.
Amikor elképzelések nélküli áldást vagy átkot irányítunk valaki felé, úgymond indulatból, akkor azt valójában, nem kapja meg az illető erőként, mert nem minősül a mi szabad akaratú hitünknek. Illetve eljut hozzá, de csak, mint szubjektív energiahatás. Amit arra használ az címzett, amire csak akarja. Vagyis, olyan polaritású életerő impulzussá alakítja saját magának, amilyenre éppen szüksége van. Hiszen, mint energia, a létezése jogosultságát erősíti. Ezzel szemben, a hitünkbe ágyazott képzeletünk mentális ereje, induktív módon terjed, és megteremti számunkra azt a valóságot, amelyre a vágyunk irányult.
A távolba irányított hitbéli mentális életerő impulzusaink, mágneses hullámokként terjednek az Univerzum terében, és induktív hatást fejtenek ki, a vágyunk elektromos tulajdonságú anyagi célpontjában. Végrehajtva, a vágyunk által meghatározott változásokat. Olyan formációkat alakítva ki számunkra, amilyen információkkal meghatároztuk azokat, a szellemi gondolataink segítségével.
Így a mérges indulatból kifejezett átok gondolata és érzése, teljesen értelmetlen dolog, mert létezési erőt biztosít annak, akitől valójában, szívünk szerint megvonnánk azt. Hiszen célba ér, de polaritásoktól független energiahatásként. Bennünk azonban, mint negatív lelki érzés munkálkodik azonnal. Feszültté, idegessé, dühössé, mérgessé formálva bennünket. Majd az ilyen érzésekkel telített szellemi gondolataink, mint negatív emlékek, a memóriánkba kerülnek. Onnan pedig, a konkrét akaratunk ellenére is, folyamatos negatív testvezérlést tartanak fenn. Ezek a kellemetlen emlékeink okozzák, a pszichoszomatikus eredetű testi és szellemi betegségeinket.
Egyáltalán nem mindegy tehát az, hogy a mentális módon irányítható lelki erőinket, milyen minőségű szellemi gondolatok alapján hagyjuk az elménkben érvényesülni. Ez felelőssé tesz bennünket arra nézve, hogy milyen szellemi gondolatokkal kötjük le az elménket. Mert a kellemes, szeretettel teljes szellemi gondolatainkhoz, pozitív lelki érzések csatlakoznak. A kellemetlen, szeretet nélküli szellemi gondolataink azonban, csak negatív lelki érzések kiváltására alkalmasak.
Ezeknek az információnak a birtokában, minden értelmes ember, csak olyan szellemi gondolatokat enged az elméjében tudatosodni, amelyek szeretettel teljesek. Így tudatosan is a szeretet szolgálatába állítva a szellemiségünket, mindig pozitív lelki érzések aktivizálására leszünk képesek. Azt pedig, a lehető legegyszerűbben, úgy lehet elérni, hogy megoldás-centrikus módon használjuk az elménket.
Minden észlelt problémához, szinte azonnal kapcsolódik egy lelki vágy. Amely már, a felmerült probléma, számunkra kellemes megoldásáról szól. Így a szellemi gondolatainkat, a lelki vágyunk tökéletes kifejezésére, és reális elképzelésére érdemes fordítani. Az ilyen módon kialakított mentális képünkhöz kizárólag, csak pozitív lelki érzések kapcsolódhatnak az elménkben. Amíg így használjuk tudatosan a szellemi gondolatainkat, addig azok, a lelkünk szolgálatában állnak. Azt teszik, ami a természetes feladatuk. A lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünket szolgálják. Így mindig pozitív lelki erőhatásokat irányítanak, az anyagi szintű megvalósulások eseményei felé.
Matécz Zoltán
2014.10.19.
matecz.zoltan@gmail.com
