Önbizalom hiány.
Társadalmi kölcsönhatásban élő értelmes emberekként, állandóan viszonyítunk. Az embertársainkat is viszonyítgatjuk, rangsoroljuk különböző érdekek alapján. Azért, hogy a saját helyzetünket, jól meg tudjuk határozni közöttük. Erre azért van szükségünk, hogy az önértékelési képességünknek megfelelően, egészséges önbizalom alakuljon ki bennünk.
Az önbizalom hiányával küzdő ember, kishitűvé válik. Ami azt jelenti, hogy nem képes pozitív lelki érzéseket irányítani, adott célok elérése érdekében, a szellemi gondolataival. Hiszen éppen önmagát értékeli le olyan módon, hogy e miatt, a tudatos teremtésre képtelen lett. Az elméjét, a kellemetlen szellemi gondolataihoz társuló, negatív lelki érzések uralják. Ennél fogva, akaratlanul is kellemetlen, negatív sorsot formál saját magának.
Mivel a józan észre való hagyatkozás terén, mindenki önmagából indul ki, amikor másokat éppen megítél, így a kishitű ember bizalmatlan mentális alapállása, elég gyengécske kiindulópontot biztosít számára. Ezért a világ is korcsnak, betegesnek, torznak látszik számára. Mert nem veszi észre azt, hogy önnön jól lealacsonyított tükörképébe tekint, amíg a világot szemléli.
Egy szellemi szinten vezérelt elméjű ember, valahogy így működik. A relatív érdekviszonyok felismerése során, ugyanazokba az elemi megítélésekbe sorolja be önmagát is. Így egy lehetséges, lineáris módon kifejezhető érdekskálán, esetleg teljesen alul helyezkedhet el. Éppen az értékek természetes megbecsülése alatt. Mivel a megbecsülésünk, mindig az értékeknek szól, ezért az önös értékek nélküli ember önbecsülése, hiányos marad.
Szerencsére az ember, nem csupán szellemi szinten irányított elméjű lény, hanem a lelki mivoltunk is közbeszól olykor. Mert a lélek, abszolút intelligenciával rendelkezik. A szellemiségünk tanult, relatív intelligenciájával szemben. Így a lélek és a szellem együtt irányítják az elménk mentális funkcióit.
A dolog úgy működik a gyakorlatban, mint amikor néhány ember beszélget értelmes dologról, de a legostobább, állandóan beleszól ebbe a tárgyalásba. Mint a tanulatlan gyerekek. Akik így akarnak fontosabbaknak látszani. Szétszabdalva, feltartva olykor az értelmes beszélgetés természetes menetét. Hát, valahogy ilyen formában uralják, a folyton változó relatív szellemi gondolataink az elménket.
Az elménket tehát, az abszolút intelligenciával megáldott lelkünknek kellene vezérelnie. Ezzel szemben, a relatív intelligenciánkat képviselő szellemiségünk, folyton csapongó gondolatai uralják azt. Így használja ma az elméjét, az emberiség kilencvenkilenc százaléka. Gyakorlatilag, megyünk a „buta” fejünk után. De legalább, a józan paraszti eszünkre hagyatkoznánk. Amely következetes módon, mindig a jóra törekszik.
Félreértés ne essék, a lelki szinten vezérelt elméjű értelmes ember is, a szellemiségét használja a gondolatai kifejezésére. De azok a szellemi gondolatok, szinte minden esetben, a lelki vágyait fejezik ki mégpedig, valóságos módon. Mert ezt ő, tudatosan is így akarja. Mivel spirituális szinten, megvilágosodott emberként tudja azt, hogy a szellemi gondolataival, lelki erőhatásokat irányíthat az elméjével, a megvalósulás érdekében. De, csak olyan lelki erőhatásokat érdemes szellemi szinten irányítani, amelyek megtapasztalása, örömöt okozhat bárki számára. Így minden szellemi gondolatot, a szeretet alapelvei irányítanak, és minden esetben a lelki vágyunkat fejezik ki. Amely mentális erőhatásoknak a visszahatásai is, örömélményeket tudnak biztosítani számunkra.
Ilyen formában, a relatív módon intelligens szellemi a gondolataink, az abszolút értéket képviselő lelki intelligenciánk szolgálatába állnak. Ez a megvilágosodásunk legbiztosabb ismertetője. Aki eljut a szellemi fejlődésnek erre a szintjére, már egyenes úton halad a megigazulás felé. Ami a teremtő Istennel való, tökéletes szellemi azonosulást jelenti. Hiszen lélekben, amúgy is tökéletesen azonosak vagyunk vele. Ezt bizonyítja bennünk, a spirituális fejlődésünk természetes igénye.
A lélek által, minden értelmes emberben, Isteni minőség él. Aktív Isteni minőséggé azonban, csak akkor válhat bennünk a lélek, ha szellemi szinten is felfejlődünk végre, ehhez a nemes feladathoz. Ezzel az elemi életfeladattal születik meg minden értelmes ember. Minden ezoterikus tan, olyan spirituális utat próbál elénk tárni, amelyik által, a szellemiségünk evolúciós fejlődése valósulhat meg. Hogy az ember által képviselt szellemi irányításból, az Istent képviselő lelki irányítás hatálya alá kerüljön a tudatos elménk. Erre biztosít jó lehetőséget, a megoldás-centrikus gondolkodásmód tudatos kialakítása.
A megoldás-centrikus gondolkodásmód ugyanis, a szellemiségünket arra ösztönzi, hogy mindig a lelki vágyainkat fejezze ki a gondolataival, értelmes módon. A lelki vágyunk célja pedig, bármi lehet, amit az életben tapasztalunk, és rendellenesnek vagy hiányosnak értékelünk. Bárkivel szemben. Mert a lélek irányítása alatt az elménk, mindig a lelkeket szolgálja, minden embertársainkban is. Azért, hogy a példamutatásunk által, ők is a megvilágosodás útjára térhessenek.
Így bennünk, Isten szolgálja a többi embert éltető Isteni minőségű lelkeknek, az anyagi és szellemi érdekeit. Mert sokat jelent ugyan az, hogy megvilágosodva élhet valaki, és a megigazulás keskeny útjára léphet, de sokkal többet ér az, amikor ezt az utat, együtt járhatjuk végre. Tökéletes egyetértésben. Hiszen, még az öröm is, megosztva az igazi. Mivel, eleget jártunk már, és járunk még ma is, különböző szintű szellemi utakon. Amelyek csupán, a céltalan halál felé vezetnek.
Az élet értelmét, csak a lelki szinten vezérelt elméjű értelmes ember értheti meg. Mert annak már, Isteni programja van. Amely a tudatos teremtésről szól. Arról, hogy az ember Istenként él itt, a Földön. Tökéletes önbizalommal.
Matécz Zoltán
2014.10.19.
matecz.zoltan@gmail.com
