Féregjárat.
A féregjárat olyan vékony csőszerű képződmény az Univerzum görbült térszerkezetében, ami a világmindenség két távoli, görbületmentes területét köti össze. Ilyen módon, a világmindenség kialakulásának és működésének a relatív elméletéből született. Közvetlen módon kifejtett következménye annak a tudományos feltevésnek, hogy a tér bizonyos pontjai, kaotikus módon összekötött állapotban lehetnek. Ez a tudományos mai álláspont.
Vagyis, a tudományos magyarázat szerint, a tökéletesen rendezett világegyetemben, kaotikus módon alakulhatnak ki ezek a féregjáratok. Itt, ezen az értelmezési ponton, máris némi ellentmondást vélek felfedezni. Mivel pedig, járatok a térben, ezért elméleti síkon, lehetővé teszik a gyors közlekedést, a világegyetem távoli pontjai között. Úgy kell elképzelni, mint az Univerzum anyagi szintű világegyetemének, a különböző térpontjai között fennálló képzeletbeli hidakat.
Ennek alapján, olyan tudományos szakemberek osztják az észt a féreglyukak magyarázatával, akik alapvetően nincsenek tisztában a tér és az idő fogalmaival. De határozott módon görbült téridőről beszélnek. Amely olyan négydimenziós rendszert alkot, amelyben a féreglyukak a kozmikus átjárók, amelyek a gyors közlekedést tehetik majd lehetővé, az Univerzum távoli, kevésbé görbült térpontjai között.
Ha a teret, a tudósok szerint, az égitestek tömegei görbítik meg a jelenlétükkel, akkor a kevésbé görbült terekben, valószínűleg nincs is semmiféle égitest. Akkor meg, minek kellene egyáltalán odautazni?
Mivel a féregjáratok elmélete, a Nagy Bumm elméletre vezethető vissza, amely a vonzó gravitáció elméletén alapszik, ezért számomra nem létezik. Mert, amennyiben, a gravitációs tömegvonzás elméletét hamisnak tartom, abban az esetben, minden olyan elméletet, amely azon alapszik, egyértelműen meg kell kérdőjeleznem. Így ezt teszem most is.
Számomra a tér, nem más, mint az Univerzum mágneses alaphalmaza. Amelyben az elektromos szerkezetű anyagi megnyilvánulások eseményszerűségei kialakulhatnak, megvalósulhatnak, és történhetnek rezgési szinten. Úgy is értelmezhetném, hogy a mágneses „óceánban” zajlik, minden elektromos anyagi megnyilvánulás. Így az anyagi megnyilvánulásokat, éppúgy mágneses alaphalmaz veszi körbe kívülről, mint ahogyan az atomi szerkezeteiket is kitölti belül. Ezért az anyagi megnyilvánulások számára, a mágneses alaphalmaz képez mozgási teret. Mivel pedig, a tudomány nem határozta meg még konkrét formában a teret, ezért általános módon használja, egyszerűen konyhanyelven, ahogy az átlagemberek is.
Az idő pedig, mentális tényező. Mert csak a jelen pillanatában lehet, a múltra vagy a jövőre emlékezni. Mert a jövőképünket is a múltban határoztuk meg. Ezért a múltra vagy a jövőre való koncentrálásunk, elvonatkoztat bennünket a jelen eseményeitől. Amelyek éppen most zajlanak a térben. Itt és most. A jelen pillanatában. Amelyben viszonyítani tudunk.
Így természetesen, nem beszélhetünk téridőről sem. Sem olyanról, amelyik görbületmentes, sem pedig, olyanról a melyik görbült. Mert az idő, amely szellemi tényező, nem rendelkezik valós kiterjedéssel, ami a mágneses teret manipulálhatná. A mágneses alaprezgésre visszavezethető elektromos anyagi másodrezgések bármelyike olyan esemény, amely a jelenben zajlik. Az egymásutániságának a viszonyított folytonossága pedig, az idő folytonosságát hozza számunkra felszínre. Mint szellemi szintű mentális minőséget. De ettől az események, még mindig a jelenben történnek. Csak a mi szellemi szintű emlékeinkben és elvárásainkban realizálódnak folytonosan kezelhető időként. Éppen olyan módon, mint ahogy egy harmincéves ember, nyugodtan bevallja a korát őszintén, holott az élete egy harmadát természetesen átaludta. Vagyis, nem volt tudatában.
Az idő, a fizika tanulsága szerint is, a viszonyított állapotváltozás mértéke. Mert t = W / P képlet alapján, az idő egyenlő az állapotváltozás tényszerűségét igazolni képes munkavégzés és a pillanatnyi állapotot képviselő teljesítmény hányadosával. Amely ennél fogva, a munkavégzés minden pillanatában folyamatosan változik. De ez a változás, itt és most, a jelen pillanatában történik. Viszont, a viszonyítást végző értelmes ember, a teljes viszonyított folyamatot veszi figyelembe, így a teljes időtartamhoz ragaszkodik szellemi szinten. Azaz, minden viszonyított időpillanathoz. Nem csupán, az éppen aktuális részpillanathoz, amit mindig a jelen képvisel. Amelyben éppen az aktív viszonyítást végezzük.
Ha most, az idő fogalmát keressük a tudományos szakirodalomban, akkor a másodperc egyre bonyolultabb meghatározásaival fogunk találkozni. De akármilyen precizitással határozzák is meg a másodperc reálértékét, az akkor sem azonosítható az idő fogalmával. Mert az idő használt mértékegységei, nem alkalmasak az idő fogalmának a meghatározására. Legfeljebb utalhatnak arra. Így a tudomány, az időt, éppúgy általános konyhanyelven értelmezi, mint azok az emberek, akiknek nincsen semmiféle tudományos végzettsége.
A tudomány energiasűrűségről is beszél. Pedig, az energia, nem is kiterjedéssel rendelkező kvantitatív tényező, hanem kvalitás. Amely hatásként, kiterjedéssel nem rendelkezik ugyan, de a kiterjedéssel rendelkező tömegértékek aktív viszonyait idézik elő. Mert azok, éppen a kvalitásokkal szemben mutatnak tehetetlen tulajdonságokat. Így az energiának, sűrűsége sem lehet. Legfeljebb, a hatásukkal szemben tehetetlenséget mutató kvantitatív tömegek sűrű aktivitását idézhetik elő.
Az elektromos anyagi kiterjedések, a vákuumtól nyerik a változásukhoz szükséges energiaértékeket. Ezt állítja a fizika. Az anyag nélküli vákuumot pedig, éppen a mágneses alaphalmaz képezi, amely mozgási teret biztosít az anyagi szintű elektromos állapotváltozások számára. Így az energia, a mágneses alaphalmazban terjed. Mégpedig a mágneses hullámok által. A mágneses hullámok frekvenciái képviselik az energia hatását. Míg a hullámhosszaik, azt az információt képviselik, amely alapján a mágneses energia felhasználásra kerül. Amikor a mágneses hullámok energiái és hullámhosszai felhasználásra kerülnek, azt nevezzük induktív munkának. Amely az elektromos anyagi halmazokon végzett induktív munka által, állapot béli változásokat idéz elő, azok viszonyítható halmazszerkezetein.
Valójában arról van szó, hogy a klasszikus fizika tanai, több ezer év alatt rakódtak egymásra. Így az, abszolút igazságra törekedett. Ezzel szemben, a mai relatív fizika, 150-200 éve született, és a nélkül fejlődik, látszólag töretlenül, hogy közben a klasszikus fizika eredményeit cáfolná. Vagyis, azok továbbra is igazat mondanak számunkra, míg a relatív fizika igazságait is dogmatikus módon kell elfogadnunk. Hiszen a tanulmányaik során, azokból is kell vizsgázni a tanulóiknak. Holott azok az elméletek, még egymással is ellentmondásban állnak.
Így jutott el a fizika, a negatív energiáig. Mert az anyagi minőségeket rendező energiát pozitívként értékelik. Amelyek a térgörbületet pozitív módon, domborúan rendezik. Ezzel szemben a féreglyukakat, az ellentétes polaritású energiák homorú módon alakítják ki. Így a tudósaink szerint, a gravitáció pozitív téridő görbülete, vonzó hatást fejt ki a negatív téridejű energia által létrehozott féreglyukakra.
A féreglyukak negatív energiái, találkoznak az anyagi szerveződést biztosító pozitív energiákkal, a virtuális részecskék által, és azok kiegyenlítődési folyamatai révén, annihiláció történik vagyis, energia szabadul fel. Amennyiben pedig, ezeknek a szétsugárzódó vákuumfluktuációknak az idejét kissé meghosszabbíthatnák, abban az esetben, a vákuum energiasűrűségét, a nullponti energia szintje alá tudnák juttatni, és ilyen módon, egy negatív energiasűrűségű mezőt hozhatnának létre. Amely a lehetséges féreglyukak elméleti alapja.
Ez egy nagyon elvont elmélet. Éppen az értelem van tőle elvonva. Mert ha értelmes lenne, akkor bárki előtt világosan megmagyarázható és elfogadható lenne. Így pedig, a jól képzett tudományos élet képviselőit is megosztja. Sem a relatív elméletek, sem pedig, az azokat képviselő tudósok, nem képesek egységesek lenni ezen a téren. Mert egyetértés nincsen közöttük. Mivel, csak matematikai alapja van a dolognak. A matematika pedig, bármit képes kifejezni. Még a virtuális valóságot is. Mint például, a számítógépes játékokat.
Szerintem, az energiának nincsen polaritása. Mert folytonos erőimpulzus sorozatokat közvetít a kölcsönhatási pontba. Amit az elektromos anyagi minőségek halmazai jelentenek. Ott induktív munkát végez. Az annihiláció során pedig, ami az anyagelbomlás jelenségét jelenti, az oszthatatlan alaptömegekre széthulló anyagi halmaz részecskéi, nagy erővel hatolnak a mágneses alaphalmaz közegébe. Közegidegen alaptömegekként, maguk is mágneses hullámok forrásai. Majd ott, a közegellenállásnak köszönhetően megszelídülnek, és közeghonos állapotba kerülve, maguk is részt vesznek a mágneses hullámok kialakításában és közvetítésében. Így nem az energiából lesz a tömeg, hanem csak az energikus részecskék szétsugárzása és megszelídülése mutatja az energia hatását.
Véleményem szerint, ilyen féregjáratok, egyszerűen nem léteznek. Mert ahhoz, a gravitáció vonzó hatására lenne szükség. Márpedig, a térgörbület elmélete, a gravitációt vonzó hatás nélkül, a tér deformitásával magyarázza. Amely a nagy tömegű égitestek közelében görbül csak meg. Így a feltételezett féregjáratok, éppen azoktól a terektől vezetnének el bennünket, amelyekben égitestek vannak. Céltalanná téve, az esetleg mégis lehetséges kozmikus utazást. Mert a feltételezett féregjáratok végződései ott lehetségesek elméletben csak, ahol a közelben egyáltalán nincsen semmiféle égitest. Így nagyon távolra kellene utazni egy ilyen féreglyuk bejáratához, és az kozmikus túra végén, szintén nagyon távolságra esne attól a féreglyuk kivezetéstől, a legközelebbi égitest. Így, csak virtuális utazást érdemes tenni a féreglyukakban. Amire a matematika, éppúgy képes.
Matécz Zoltán
2015.02.22.
matecz.zoltan@gmail.com
