Irigység.
A bőség szellemi gondolataiba ágyazott pozitív lelki érzéseink nélkül, nem alakulhat ki jómód és gazdagság. Mert a hitünket, ami mindig megvalósul az életünkben, mindig a szellemi gondolatainkba burkolt lelki érzéseink által fejezhetjük ki.
Az irigy ember elméjében, olyan kellemetlen szellemi gondolatok uralják a tudatossága pillanatnyi szintjét amelyekhez, csak negatív lelki érzések társulhatnak. Így a szellemi gondolataiba, negatív lelki érzéseket csomagol. E miatt, azok fogják az elkövetkezendő valóságát megteremteni. Mint negatív hitei. Még akkor is, ha az, ismételten nem fog tetszeni.
Sajnos, az irigy ember, primitív módon azt képzeli, hogy a gazdagok vagyona, az ő saját, és a többi szegény társa javaiból tevődik össze. Azt észre sem veszi, hogy a szegénységből kizsigerelt anyagi javak, még senkit sem tettek gazdaggá. Ahogy őt magát sem. Mert a szegénységből már nem lehet annyit elvenni, hogy az, gazdagságot eredményezzen bárki számára is. Ezért nélkülözik a szegény ember maga is.
Az természetesen igaz, hogy az anyagi javak, látszólag igazságtalanul vannak elosztva. Mert, amennyiben, egyformán juthatna mindenkinek az anyagi javakból, akkor senki sem nélkülözne. De az anyagi javak eloszlása, nem pusztán a gazdagabbak kapzsiságától függ, hanem jóval nagyobb mértékben a gazdagsághoz, a bőséghez való hozzáállásunk mentális függvénye az.
A gazdagok, bőségben gondolkoznak, és e miatt, ezekhez a szellemi gondolataikhoz rendelik az összes pozitív lelki érzéseiket. Vagyis, pozitív hittel állnak a gazdagságuk kiteljesedése elé. Így szükségszerűen azt tapasztalják meg lépten-nyomon. Mintha nem is tudnának ellene tenni. Az esetleges anyagi kudarcaikat is úgy élik meg, mint a bőség pillanatnyi elapadását, amely hamarosan rendbe jön. Pozitív módon hisznek a sikereikben, a szerencséjükben, és a gazdasági fejlődésük természetes képességeiben. Amíg így élnek gazdagok, és egyre gazdagabbak lesznek.
A szegény ember, nem képes bőségben gondolkodni. Mert a szellemi gondolataiban, minden ember önmagából indul ki. Így az addig megélt szegénységi szintjei alapján alakítja ki a szellemi gondolatait. Amelyek, kellemetlen gondolatok lévén, csak negatív lelki érzésekkel párosulhatnak az elméjében. Az ilyen formában kialakított negatív hitek, csak olyan valóságot képesek produkálni számára, amely nem fog örömöt okozni neki. Amely valóság, igazolni látszik ugyan, a kellemetlen szellemi gondolatai helyességét. Így továbbra sem lesz képes sikerekben, szerencsében, és gazdasági fejlődésben gondolkozni, és főképpen érezni. Amíg így él, szegénységben él, amelynek éppen ő maga a mentális okozója.
Alapvetően arról van szó, hogy a szegénységben nevelkedett gyermekek számára is, a szülő képezi azt az ideális mintát, amit úgy érez, hogy követnie kell az élete során. Mert a gyermek számára, a szülő a legideálisabb példakép. Így a sok csalódást megélt szülőktől örökölt hibás gondolatminták alapján használja az elméjét, amely a lelki érzéseknek, csak negatív értéket képes biztosítani. Így a negatív hitei alapján megélt valósága sem lehet pozitív.
Az irigység, olyan mentális tehetetlenség, amely képes arra, hogy általa, csökönyös módon, tovább ragaszkodjon az ember, a belenevelt és megszokott hibás gondolatmintáihoz. Mert a szokásaink rabjai vagyunk. Így a helytelen gondolkodásmód rossz szokásának erősítése, további kudarcok megélését teszi lehetővé csupán. Mivel a kellemetlen szellemi gondolatokhoz, továbbra is, csak negatív lelki érzések társulhatnak az elménkben. Amely lelki érzéseinknek, valóságformáló mentális ereje van.
Mondhatnám persze, azt is, hogy a gazdagok azért élnek bőségben, mert sokkal többet dolgoznak. Vagy azt, hogy sokkal többet tanultak. Ami persze, olykor igaznak is látszik. De a valóság az, hogy a gazdag emberek, a bőség érzésével élnek jó módban. Mert minden szellemi gondolatukat úgy formálják az elméjükben, hogy azokhoz, csak pozitív lelki érzések társulhassanak.
A lelki érzéseink alapból, mindig pozitívak. Mert ha nem befolyásol bennünket szellemi szinten semmi sem, akkor mindig tudunk örülni bárminek. Amennyiben azonban, a szellemi gondolataink megváltoznak és kellemetlenné válnak, akkor már éppen ellenkezőleg történik a dolog. Nem tudunk örülni semminek sem. Így formálnak az értelmes emberből csődtömeget, kudarcokat megélő embert, a kellemetlen szellemi gondolatok. Hiszen azokhoz, már csak negatívvá vált lelki érzések társulhatnak.
Az értelmes ember, addig úr az elméjében, ameddig a szellemi gondolatait, saját maga határozza meg. Amikor a mások által sugallt kellemetlen szellemi gondolatokat hagyjuk érvényesülni az elménkben, akkor nem mi magunk vagyunk az urak ott. Hanem az, aki a sugalmazást felénk irányította. Ilyen kísértések és sugalmazások özönében élünk. Éppen azt kell időben megtanulnunk, hogy mindig a saját kellemes szellemi gondolataink alapján élve, állandóan uralni tudjuk az elménket. Mert addig, csak pozitív lelki érzéseknek biztosítunk valóságformáló lehetőséget az életünkben.
Ezt alapvetően, kétféle módon lehet megtenni. Az első eset az, amikor alapból, csak kellemes szellemi gondolatokkal foglaljuk le az elménket. Ez mindaddig működik, ameddig nem állít probléma elé bennünket az élet. De a problémáink állandóan jelentkeznek. Olyankor pedig, a probléma ismeretében, már nem a problémára fókuszáljuk az elménk figyelmét, hanem a lehetséges, számunkra ideális megoldásokra. Ameddig ugyanis, a probléma köti le a figyelmünket, addig azokhoz a szellemi gondolatainkhoz, csak negatív lelki érzések társulhatnak. Azonban, amint a lehetségesen jó megoldásokra fordítjuk az elménk figyelmét, abban az esetben már, csak olyan szellemi gondolatokkal foglaljuk le az elménket amelyekhez, csak pozitív lelki érzések csatlakozhatnak.
Az életünk minden területén így működik a dolog. Amíg a betegség szellemi gondolataihoz csatoljuk a lelki érzéseinket, addig a betegséget erősítjük magunkban. A gyógyulásunk, csak az egészségre fókuszáló szellemi gondolatainkhoz csatolható pozitív lelki érzéseink hatására alakulhat ki bennünk. Amíg a sikertelenség és a szerencsétlenség szellemi gondolatait engedjük az elménkbe, addig sikerekben és szerencsében nem lehet részünk. Amíg a szegénység szellemi gondolataival foglalkozunk az elménkben, vagy a gazdagság ellen agyalunk, addig szegények maradunk. És így tovább.
Ezért, minden kedves olvasómnak azt javaslom, hogy önkritikus módon, tekintsen most az eddig leélt életébe. Ha olyan szellemi gondolatoknak adott helyet eddig az elméjében, amelyekhez nem volt képes pozitív lelki érzéseket csatolni, akkor a kellemetlen sorsot, saját maga teremtette meg önmagának. Nem kell a felelősöket tovább keresgélni. Így a mentális hibák tudatos kiküszöbölése, lehetővé teszi azt, hogy akár gyökeresen megváltozzon az élete. Mert amit most gondol az ember, ahhoz csatolja a lelki érzéseit, és azok fogják meghatározni a megélhető valóságát.
Az irigy emberre jellemző még az is, hogy a saját javaiból, nem képes adni másoknak. Mert akkor úgy érzi, hogy annyival kevesebbje lesz. Ami pillanatnyilag persze, természetesen igaz is. De amit adunk másoknak, a szeretet lelki érzéseivel, az megsokszorozódva tér vissza hozzánk. Mert aki képes adni, az eleve bőségben él. Hiszen a bőségéből juttat másoknak. A bőség jelenben magvalósuló érzetével pedig, további bőséget teremt saját magának.
Az a gazdag ember pedig, aki a javaiból nem képes adni másoknak, valójában fösvény, ami a szegénység extrém megnyilvánulása. Mert a pillanatnyi bőségét, nem képes megosztani másokkal. Mivel attól fél, hogy akkor neki kevesebbje lesz. Gyakorlatilag a szegénység felé él. Az ilyen ember, a nélkülözés szellemi gondolatával tölti meg az elméjét és, csak negatív lelki érzéseket képes azokhoz csatolni. Így a saját szegénységét teremti meg magának, amelyben a nélkülözés valamilyen formáját tapasztalhatja meg. Bősége ellenére, az ilyen ember, sajnálatra méltó szegény ember.
Matécz Zoltán
201.02.23.
matecz.zoltan@gmail.com
