Szeretet és törvény.
Csak az Isteni eredetű abszolút szeretet számára nincsen törvény. Az ugyanis, egyáltalán nem szorul korrekcióra. Egyszerűen, nem kell szabályozni. Mert az abszolút szeretet, feltételek és ítéletek nélküli tökéletes elfogadást jelent.
A viszonylagosnak minősülő relatív szeretet, éppen az ítéleteink által képviselt érdekeinket valósítja meg. Így automatikus módon, önmagában hordozza a közöny mellett, a nem szeretés tényszerűségét. Ez azt jelenti, hogy a közöny szellemi gondolatai, teljesen kioltják a lelki érzéseink lehetséges polaritását. Olyankor, értékelhető lelki érzések, azaz életerők nélkül élünk. Míg a nem szeretésre irányuló kellemetlen szellemi gondolataink, alapvetően megreformálják az elménkben hozzájuk csatlakozó lelki érzéseinket. Így azokat, negatív polaritással használjuk. Ezért gyakorlatilag, olyankor önmagunk ellen élünk.
E miatt, az egymást szerető párok, amikor a lelki szintű fellángolásuk alábbhagy, közönyösek lesznek egymással szemben. Vagy akár, még gyűlöletté is fajul, a közösen vállalt, és gazdasági érdekekből fenntartott kényszeres társas viszonyuk. Szellemi szinten, pokollá téve egymás lelki életét.
A pokol tehát, mindig ott valósul meg, ahol a Sátáni hatások érvényre jutnak. Vagyis, a relatív szeretettel működtetett fejünkben. Mert Sátán, csak ott képes, olyan sugalmazásokkal és hátsó gondolatok érveivel hatni a szellemi síkon meghatározott terveinkre, ahol arra fogékony relatív elme létezik. Az pedig, az emberben valósult meg. Így a hátsó gondolatok és sugalmazások tudatosodásai által, gyakran elállunk az eredeti tervünk megvalósulási igényeitől. Amely a szeretetünket biztosító pozitív lelki érzéseinket, a tudatos teremtés hatáskörébe rendelhetné.
Az elménk olyan, mint egy mentális mérleg. Amelyben a lehetséges észérvek viszonyítása zajlik. Pró és kontra módon. Így a szellemi síkon meghozott határozataink észérveivel szemben, szinte mindig jelentkeznek, a lelki nyugalmunk biztonságát képviselő, intelligens ellenérveink is. Amennyiben azok képviselnek nagyobb hangsúlyt, az elménk mentális mérlegén, akkor a szellemi síkon tervezett változás elmarad. Bármilyen szép tervnek látszik is az. Mert a lelki szintű ellenérvek kísértéseinek a fényében, a szépnek mondható szellemi terveink is teljesen elhalványulnak. Szükségtelenné válnak. Mégpedig, a lelki biztonságunk érdekében. Így azt a lemondást is, a szabad akaratunk által határozzuk meg. A pillanatnyi, még téves szemléletünk befolyása alatt.
Amennyiben azonban, a szellemi szintű tervünk javára tudunk dönteni, és kitartunk mellette, a lelki szintű ellenérvek ellenében is, akkor az a dolog, a szabad akaratunkként érvényesülve, a mentális szintű teremtés folyamatába kerül. Olyankor, a lelki szintű sugalmazások és hátsó gondolatok által biztosított kísértéseket, teljesen figyelmen kívül hagyjuk. Mert a szellemi szinten megtervezett akaratunk fényében, éppen a lelki szintű kísértéseink fognak teljesen elhalványulni számunkra.
Ezért azt is mondhatjuk, hogy mindig az elménkben dől el minden. Hiszen a mentális mérlegünk egyik serpenyőjébe, a szellemi gondolataink racionális tervei kerülnek, míg a másikba, a lelki érzéseink intelligens érvei. Mi pedig, a szabad akaratunkat követve, mindig az éppen aktuális szemléletünk alapján döntünk az egyik, vagy a másik javára. A vesztes pedig, egyszerűen alárendeli magát, a mi szabad akaratunkból meghozott döntéseinknek.
Ez az állítás, elmagyarázza ugyan az elménk működését, de nem utal annak a helyes használatára. Mert a kellemetlen szellemi gondolatainkat követve, negatívvá válnak a hozzájuk csatlakozó lelki érzéseink. Pozitív lelki érzések, csak a kellemes szellemi gondolatainkhoz társulhatnak. Ezért, a mi személyes felelősségünk az, hogy milyen szellemi gondolatok alapján használjuk a lelki érzéseinket, a megtapasztalható valóságunk kialakítására. Vagyis, a tudatos teremtésre.
Éppen ebben rejlik, a mai modern ember mentális problémája. Hogy a folyton változó szellemi gondolatainkhoz csatolunk lelki érzéseket. Amelyek ennél fogva, hol pozitív, hol pedig, negatív értékeket vesznek fel. Attól függően, hogy a szellemi gondolataink kellemesek, vagy kellemetlenek voltak-e számunkra. A mentális kicsapongásaiktól függően.
Pedig, a szellemi gondolatainknak, csak informatív értékeik vannak. Ezért, csak a vágyunkban rejlő mentális formációkat határozhatják meg, értelmes módon. Erőt nem képviselnek azok. A változásokhoz szükséges életerőket, a lelki érzéseink biztosítanak számunkra. Mint az életenergiánk mentális hatásai. Amelyek az elménkben csatlakoznak a szellemi formáinkat maghatározni képes szellemi gondolatainkhoz.
Mivel az élet számunkra, a lelkünk élményszerű tapasztalatszerzéséről szól, ezért az elménk helyes használata közben is, a lelkünk érdekeit kell szem előtt tartanunk. Így az anyagi eseményekben való részvételünk esetén adódó problémáink esetén, mindig jelentkezik egy lelki érzés is. Ami a mi vágyunkat képviseli. Ez a vágy, az elménk használatának a helyes irányvonalára utal. A szellemi gondolataink ugyanis, éppen arra valók alapvetően, hogy általuk, a lelki vágyainkat fejezzük ki értelmes módon. Abban az esetben ugyanis, a szellemi gondolataink, éppen a lelkünk érdekeit szolgálják.
Amíg a lelkünk vágy szerinti érdekei vannak kielégítve szellemi szinten, addig nem alakul ki az elménkben lelkiismeret-furdalás. Mert a szellemi gondolataink és a lelki érzéseink, közös szabad akaratot képviselnek. Amelyben egyáltalán nincsen mentális szintű ellentmondás.
A társadalmi életünk tele van törvényekkel. Mert relatív szeretet alapján élünk. Jézus, éppen ezeket a törvényeket töltötte be példamutató életével. Mert az abszolút szeretetével rámutatott arra, hogy csak a relatív szeretetszámára szükséges a törvény. Mivel a tízparancsolat minden törvényét tudatosan megszegte. Amelyek bármelyikéért megkövezés járt volna azonnal. A korabeli zsidóság akkori törvényei alapján. De Jézus mindig ki tudta magát magyarázni. Utalva ez által, a relatív szeretetet biztosító társadalmi törvényeink alapvető hiányosságaira. Amelyek által, csak szellemi szintű érdekeket biztosítanak azok.
A ma hatályos társadalmi törvényeink is csupán relatív szereteten alapuló érdekeket védnek. Ezért biztosít élősködésre lehetőséget, a társadalmon belül. Ezért a relatív szeretet törvényeit követve ember, az embernek „farkasa” marad. Mert egoista módon, olyan relatív szeretetérdekeket követünk, amellyel a közvetlen szeretteinket szolgáljuk legfeljebb, a többi embertársunkkal szemben. Akik iránt, vagy teljesen közömbösek vagyunk, vagy pedig, negatív lelki érzéseket irányítunk feléjük, a kellemetlen szellemi gondolataink által.
Pedig, nem az embertársaink a hibásak, hanem mi magunk Mert helytelenül gondolkozunk. Mivel a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, csak negatív lelki érzéseket tudunk csatolni az elménkben. Így tudatosan olyan mentális kölcsönhatásokban veszünk részt, amelyek természetes visszahatásai nem biztosíthatnak számunkra örömöt. Ez a tény azonban, igazolni látszik a mi helytelen mentális hozzáállásunk jogszerűségét. Fenntartva ez által, a relatív szeretet törvényszerűségét.
De az intelligens emberi fejlődés lényege éppen az, hogy a szellemi gondolataink által, mindig az abszolút szeretet alapján gondolkozzunk. Így a pozitív lelki érzéseinket kell azokkal értelmes módon kifejezésre juttatnunk, a mentális képzeletünk színterén. Hogy az elménkben, minden esetben, kellemes szellemi gondolatokhoz társuljanak a pozitív lelki érzéseink. Mert valóságos teremtő erőt, csak azok a lelki érzéseink képviselnek.
A negatív lelki érzéseinknek, romboló hatása van. Azok viszont, csak a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz csatlakozhatnak az elménkben. Ezért, nekünk kell tudatos módon arra figyelmet fordítani, hogy az elménkben, ne hagyjuk a kellemetlen szellemi gondolatokat lelki érzésekkel társulni. Ezért a helyes gondolkodásmód az, ha minden esetben kerüljük a kellemetlen szellemi gondolatokat.
Ezt olyan módon tudjuk elérni a legideálisabban, ha mindig a problémáink megoldásaira koncentrálunk. A lehetséges megoldások tudatos szellemi gondolataihoz ugyanis, csak kizárólag pozitív lelki érzések társulhatnak az elménkben. Az ilyen gondolatok pedig, akkor jelentkeznek az elménkben, ha a problémával szemben jelentkező lelki vágyainkat követjük. Mint a helyes gondolkodásmódunk ésszerű útmutatóját.
Amíg a lelkünk éltet bennünket, addig hagynunk kell az ő dominanciáját érvényesülni, az életvitelünkben. A testi és szellemi adottságaink felett. Mert a testünk arra való, hogy objektív módon fejezze ki a lelkünk óhaját, míg a szellemiségünk alapvető feladata az, hogy szubjektív módon juttassa kifejezésre a pozitív lelki érzéseinket. Amennyiben ettől az elemi mentális szabálytól eltérünk, a lelki érzéseink hátrányba kerülnek, polarizálódnak az elménkben, és ellenünk fognak tevékenykedni. Felborítva ez által az egészséges életvitelünket.
Mert minden betegségünk pszichoszomatikus eredetű. Ami azt jelenti, hogy a szomatikus jellegű testi elváltozásaink arra vezethetőek vissza, hogy a hibás szellemi gondolataink által, negatív lelki érzéseket vetünk be a teremtés mentális folyamatába.
Akit szeretünk, annak el tudjuk viselni a hibáit. Azokat a hibákat, amelyek a helytelen szellemi szintű hozzáállásából adódó mentális vétségeit képviselik. Akit nem szeretünk, annak pedig, éppen a hibáit nem tudjuk elfogadni. Oly annyira, hogy az elménkben, még fel is nagyítjuk olykor ezeknek a személyes hibáknak a jelentőségét, hogy még jobban utálhassuk. Így a szeretetünk relatív érdekeket képviselve, egoista ember formál belőlünk. Aki az abszolút szeretet kínálta korlátlan lehetőségektől távol marad.
Isten, abszolút módon szeret bennünket. Olyannak fogad el minket, amilyenek vagyunk. Az erényeinkkel, és a hibáinkkal együtt. Ezért, mindig az elménkben kialakított hiteink alapján teremt nekünk valóságot. De mi, nagyon sok esetben, negatív lelki érzéseket vetünk be a teremtés folyamatába, mert kellemetlen szellemi gondolatok alapján használjuk az elménket. Ezeknek a teremtéseknek a megvalósulását pedig, Isten csapásaiként, büntetéseiként értékeljük hibásan. Pedig, az Isteni szintű teremtés folyamatát, éppen mi magunk indítjuk el, az elménkben formált hiteink által. Akát tudunk róla, akár nem.
Most, hogy az elménk helyes működtetésének a lehetősége tisztázódott bennünk, bárki rendbe teheti az életét. Mert ami nem tetszik számára abból, amit megtapasztalt eddig az életében, azt bátran átképzelheti olyannak, ami már biztosan örömöt okozna számára. Mint egy új lehetséges megoldást a problémájára. Továbbá, az elkövetkező terveinknek is, ugyanezt a mentális utat kell követniük ahhoz, hogy szerencsésnek és sikeresnek mondható életünk legyen. Így a terveink megvalósításához is, a helyes mentális irányra mutató lelki vágyainkat kell követni, és kifejezésre juttatni a szellemi gondolataink segítségével. Mint lehetséges módon elképzelt tökéletes valóságot.
Így az elménkben, állandóan pozitív lelki érzéseket aktivizálva a szellemi gondolataink segítségével, az abszolút szeretet felé kezdünk el élni. Amely már, szinte teljesen észrevétlenül, feleslegessé teszi számunkra a társadalmi törvényeinket. Mert akit az Isteni eredetű abszolút szeretet éltet, az betölt minden lehetséges relatív társadalmi törvényt. Hiszen a szeretetével, egyet sem sért meg.
Ezért a törvények, csak addig terhelnek bennünket, amíg a szeretetünk relatív. Addig, csak emberi szinten tudunk létezni. Többnyire egoista módon, amelyben a szeretetünk mindig valamilyen önös érdeket képvisel. Ez Isteni szempontból tekintve hibásnak mondható, míg emberi mércével természetesen elfogadható. De az emberi fejlődés, nem állhat meg a jelenleg fennálló szemléletünk szintjén. A valóságról alkotott szemléletünk ugyanis, az Isteni önazonosság szintjéig fejlődhet. Az pedig, nem valósulhat meg, az abszolút szeret aktív gyakorlása nélkül.
Mert Isten, az állandóan teremteni képes abszolút szeretet. Ez az Univerzum elemi törvénye. Amely a mágnesesként felfogható szubjektív térben, az elektromos tulajdonságú objektív anyagi valóság eseményszerűségeit valósítja meg. Amelyben az emberi értelem, önmagára ismerhet, mint Isteni eredetű intelligenciára. Amint ez megtörténik egy ember életében, a relatív szeretete törvényszerűen kiteljesedik, és abszolút szeretetté alakul. Amely által, már közvetlenül Isten élhet rajtunk keresztül.
Matécz Zoltán
2015.03.21.
matecz.zoltan@gmail.com
