Terveink.
A terveink, olyan szellemi indíttatású elképzeléseink az elménkben, amelyek által, a múltunk tapasztalatai alapján, a jelenben kialakult elvárásaink lehetséges megvalósulásait, a feltételezett jövőnkbe vetítjük ki.
Így, a képzeletben kialakított terveink, olyan módon aktivizálják a lelki jelenlétünk részpillanatainak az érzéseit, hogy a szellemi szintű múltunk tapasztalatait hasznosítva, a jövő elvárásait fejezhessük ki általuk. Mert elképzelést, csak a jelenben tudunk formálni az elménkben. Éppen azért, hogy a szellemi szinten képi formát öltött vágyainkat, lelki érzésekkel tudjuk feltölteni, mint mentális taralommal.
A szellemi szintű terveink, a lelki szintű vágyainkat fejezik ki, értelmes módon. Mégpedig, a szellemiségünk fejlettségi fokának megfelelő mértékben. Vagyis, a pillanatnyi szemléletünk alapján. Ahogy a világ valóságáról gondolkozunk éppen. Csak azokat a terveinket vagyunk képesek ilyen módon kifejezni, amiben már hiszünk. Mert amilyen dolgokban nem hiszünk, azok eleve elképzelhetetlenek számunkra. Ennél fogva, értelmes tervek sem alakulhatnak ki belőlük az elménkben.
Akinek nincsenek tervei, már egyáltalán nem figyel a vágyaira. Nem fordít kellő figyelmet, az Isteni minősége által küldött megváltói üzeneteire. Mert a vágyaink, mint lelki érzések, a mi Isteni minőségünk üzenetei. Amikor valamilyen probléma elé állít bennünket az élet, akkor azzal párhuzamosan jelentkezik egy lelki vágy is. Ami már, az adott probléma mielőbbi megoldását célozza meg. Azt az ideálisnak mondható helyzetet, amelyik boldoggá tehetne bennünket, a probléma által adott helyzetben. Ezért a problémáink nem ellenségeink, hanem éppen ellenkezőleg, felismert lehetőségeink a tudatos teremtésre.
Vágyak nélkül tehát, nincsenek terveink. Tervek nélkül pedig, nem tudunk szellemi szintű elképzeléseket formálni az elménkben. Ilyen módon, tervek nélkül olyan embert valósítunk meg, akinek passzív, azaz halott a hite. Mert a mentális életerővel rendelkező lelki érzéseinket, nem aktivizáljuk az életünkben. Ezért a vágyainkat kialakítani képes tervek nélkül, értelmetlen az intelligens emberi élet.
A gyerekek és a fiatalok, még telve vannak tervekkel. Aktív, életképes hiteket kifejezésre juttatni képes, csodálatos vágyak ésszerű terveivel. Amelyek segítségével, a hitük szerint képesek formálni, megváltoztatni az anyagi valóságot. Ha a fiatalok, ismerik a tudatos teremtés módját, akkor ők, meg is teszik azt. De sajnos, ők is tudatlanok ezen a téren. Mert senkitől sem tanulhatták el azt, az elődeik közül.
Az idősebb, öreg emberek pedig, többnyire már tervek nélkül élő emberek. Mert a hibás módon használt elméjük miatt, már nagyon sok csalódást éltek meg. Amelyben a vágyaik, rendre elhaltak. Hiszen, amikor keresztre feszíti valaki az elméjében a vágyait, a hátsó szellemi gondolatok sugalmazásai miatt, az minden esetben a teremtés elmaradását eredményezi. Ami mindig egy kudarcélményt nyújt. Így már, csak elfogadják az élet reájuk váró ajándékait. Beletörődve az élet által odasodort eseményekbe.
Pedig, a tudatos teremtés mentális technikája, egyáltalán nincsen korhoz kötve. Pusztán az egyszerű értelem befolyásolhatja. Úgymond, a józan paraszti ész. Az olyan egyszerű szellemi szintű felfogás, amely szerint megértjük azt, hogy az elménket, milyen módon érdemes használni ahhoz, hogy mindig pozitív lelki érzéseket használjunk a teremtéshez.
A vágyainkat, az elvárásainkat kifejezni képes terveink segítségével fejezzük ki. Amelyeket a hitünk alapján formálunk az elménkben. Így a terveink valójában, fiatalon tartanak bennünket. Mert aktív állapotban tartják, a pillanatnyi szemléletünkből adódó hiteinket. Ezzel ellentétes módon pedig, aktív hit nélkül, gyorsan megöregszik az ember. Mert az aktív hit, olyan az elménk számára, mint a sport a testünknek. Az aktív hit ugyanis, kondicionálja, eddzi az elmét. Az anyagi szintű testünk állapota pedig, minden esetben a pillanatnyi elmeállapotunkat követi. Ez szuggesztív hatás. Akár tudatos az számunkra éppen, akár a tudatalattinkban elrejtett hiteinket követi az elménk, vegetatív módon.
Mert a memóriánkban, a hiteinket raktározzuk el. Mégpedig, időrendi sorban. Azokat a szellemi gondolatainkat, amelyek már, lelki érzésekkel társultak az elménkben. Így a memóriánkból, mint egy háttértárolóból fejtik ki a hatásukat, a mi pillanatnyi akaratunk ellenére is. Ha hibásak a memóriánkban tárolt hiteink, akkor a mentális hibáink és tévedéseink áldozatai vagyunk. Mert az életről kialakított szemléletünk, hibás alapokon nyugszik olyankor.
A nevetés, az egyetlen olyan dolog, ami képes kitörölni a memóriánkból, a tévedéseken alapuló hibás hiteinket. Mert az új ismeretek függvényében, a régi elavult hiteink, már számunkra felismert módon nevetségesekké, így feleslegesekké válnak. Így a nevetés, a memóriánk radírjaként fogható fel. Ezért, amit jóízűen ki tudunk nevetni magunkból, annak a helyébe éppen az olyan információtartalmú hitünk kerül, amely az új, felvilágosultabb felismerésünket határozza meg. Megreformálva a pillanatnyi hit alapú szemléletünket.
Ezért, aki sokat nevet, nagyon sok olyan információval gazdagítja az elméjét, amelyek téves elképzeléseken alapuló hiteket közömbösítenek a memóriájában. Mivel a nevetésünk során, éppen az a mentális felismerésünk váltja komikussá számunkra azt, ahogyan eddig gondolkodtunk a világ valamelyik konkrét eseményéről. Ezért a hiteink által támogatott szemléletünk azonnal módosul, a megértett új információk függvényében.
A szemléletünk állandó jelleggel visszatükrözi, a valósághoz fűződő pillanatnyi mentális hozzáállásunkat. Azt a sajátságos nézőpontot, amely alapján, igazodni tudunk a valóságunkban zajló életeseményekhez. Így a szellemi szintű irányítással működő szemléletünk, éppen azt határozza meg, hogy a lelki érzéseinket, milyen polaritással hasznosítsuk, a soron következő életeseményeinkben.
A kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, csak negatív lelki érzéseket képes csatolni az elménk. Amely lelki érzések, éppen ellenünk fejtik ki a mentális hatásukat. A pozitív lelki érzések aktivizálásához pedig, kellemes szellemi gondolatokra van szükségünk. Ezért arra kell törekednünk, hogy az elménket, ahol tudatosak lehetünk, mindig kellemes szellemi gondolatokkal töltsük fel. Erre szolgálnak a megoldás-centrikus gondolataink.
Amíg ugyanis, a problémák ismeretében, a felmerült gondjaink okaira koncentrálunk az elménkben, addig az előttünk álló nehézségekkel foglalkoztatjuk azt. Amelyekhez ezért, csak negatív lelki érzéseket tudunk társítani. Így a probléma-centrikus gondolkodásmód, úgy használja az elménket, hogy negatív irányba polarizálja, a közben felszínre kerülő lelki érzéseinket. Olyan valóság formálását tesszük ez által lehetővé az életünkben, amelyik nem okozhat örömöt számunkra.
Ezzel szemben, a megoldás-centrikus gondolkodásmód alkalmazásával, olyan kellemes szellemi gondolatokat engedünk csak az elménkbe, amelyekhez pozitív lelki érzések társulhatnak csupán. Így a pozitív lelki érzéseink által formált valóság, már örömérzések forrása lesz bennünk. Mert nem a várható nehézségeket tárja elénk, hanem azt a tökéletes megoldást, amely már képes arra, hogy megváltson bennünket, a problémáink által reánk terhelt akadályok kellemetlenségeitől. Így a megoldásokra szorítkozó gondolkodásmódunk segítségével, állandóan pozitív lelki érzéseket hasznosíthatunk az elménkben. Ez a tudatos teremtés alapja. Amely által, a terveink révén tudatosan megformált vágyaink számára, pozitív lelki érzéseket tudunk aktivizálni, a megtapasztalható életeseményeinkben.
A lélek által, az Isteni minőség ott van bennünk. A tudatos teremtés segítségével pedig, a megtapasztalható örömök forrása lehet számunkra. Aki mindig képes arra, hogy pozitív lelki érzések által, teremtőképes mentális erőimpulzusokkal lásson el bennünket. Kivétel nélkül. Aki így él, az Isteni minősége akarata szerint él. Mert a vágy, olyan lelki érzés, amelyik az Isteni minőségünk akaratát fejezi ki. Csak a problémák jelentkezésekor, mielőbb követnünk kell a közben felmerülő vágyainkat. Hogy a tudatos teremtői képességünkkel, olyan valóságot tapasztaljunk meg, amelyik minden esetben, örömöt képes okozni számunkra.
Az ember, csak akkor lehet Úr az elméjében, ha a tudatos teremtést szolgálja. Mert a probléma-centrikus gondolkodásmód öntudatlan alkalmazásával, ahogyan ma közel hétmilliárd ember él tévedésben, éppen azt engedjük meg akaratlanul is, hogy a körülmények által jelentkező nehézségek uralják az elménket helyettünk. A szellemi szintű dilemmáink, olyan bizonytalanságban képesek tartani bennünket, amelyek által, csak a szorult helyzetünkre tudunk figyelmet fordítani az elménkkel. Vagyis, egyáltalán nem mi magunk vagyunk ott az Urak. Mert uralni, csak addig tudjuk az elménket, amíg a pozitív lelki érzéseinket tudjuk hasznosítani az életeseményeinkben, minden esetben. A számunkra természetes lelki érzéseinket.
Mert az elménk, képes arra, hogy a szellemi gondolataink minőségei alapján változtasson, a lelki érzéseink polaritásain. Így az alaphelyzetben pozitív lelki érzéseinket, a kellemetlen szellemi gondolataink hatására az elménk, negatív irányba átpolarizálja. Ez által, éppen ellenünk fordítja azokat. Ami egyszerűen azt jelenti, hogy rövidtávon, bennünket formál feszültté, zaklatottá, feldúlttá, ingerültté, idegessé, míg hosszútávon, a pszichoszomatikus betegségeink okozója. Ilyen pszichoszomatikus betegségekkel küszködő emberekkel van tele a sok kórház. Mert szinte minden betegségünk, pszichoszomatikus eredetű.
A tudatos teremtés technikájának alkalmazásával, az egészség is megőrizhető. Mert a pozitív lelki érzéseinknek, a negatív érzéseinkkel szemben, nincsen számunkra romboló hatása. Nem támadja, hanem élteti az egészségünket. Úgy is fogalmazhatnám, hogy az egészséges szellemi gondolatok kellemesek, ezért csak pozitív lelki érzéseket aktivizálnak az elménkben. Ezért egészséges állapotban tartják a testünket.
Ráadásul, a megbocsátás és a pozitív lelki érzésekre szorítkozó természetes gondolkodásmód alkalmazása, a legjobb mentális gyógyszer. Szinte minden betegséget képes megszüntetni az életünkben. Mert, ha minden betegségünk pszichoszomatikus eredetű, azaz a hibás gondolkodásmódunkból ered, akkor a helyes gondolkodásmód tudatos kialakításával, éppen az egészség felé élünk. Így a betegségeink megszűnnek.
Ezért az értelmes ember, éppen akkor a legegoistább, amikor mindenkit egyformán szeret. Mert abban az esetben, nem férkőzhet az elméjébe, senkivel szemben sem kellemetlen szellemi gondolata. Amelyik a hozzá kapcsolódó negatív lelki érzések által, kárt tehetne az egészségében. Hanem éppen ellenkezőleg, ebben az abszolútként értelmezhető szeretetében valósulhat meg a legegészségesebb élet. Amelyben a teremtésre szorítkozó vágyai segítségével, olyan terveket szőhet az elméjében kialakítható elképzelése szinten, amelyek ennél fogva, még fiatalon is tartja őt.
Valójában, erről szól a születésnapi jókívánságunk is, amely szerint, az „Isten éltessen” bennünket. Ameddig ugyanis, az Isteni minőségünk pozitív lelki érzései éltetnek bennünket, addig fiatalok és egészségesek tudunk maradni. Ettől az alapelvtől elkalandozó szellemi gondolataink öregítenek és betegítenek meg bennünket. Mert negatív értékkel használják ellenünk, az Isteni eredetű lelki érzéseinket. Így a kialakult testi állapotainkért, mi magunk vagyunk a felelősek.
A megtapasztalható életeseményeink is, a mi saját felelősségünket szaporítják. Mert azok, csupán válaszreakciók, a mi szemléletünkben gyökerező, alapvető mentális hozzáállásunkra. Ennél fogva, mi magunk váltottuk ki azokat az ellenhatásokat, amelyek problémákat okozhatnak számunkra. Mint felismert problémák azonban, nem ellenségeink azok sem, hanem lehetőségek a mentális fejlődésünkre. Történetesen arra, hogy a tudatos teremtés alkalmazásával, hamar felülkerekedjünk rajtuk. A sikerekben gazdag örömélményeinket szaporítva ez által.
Aki a tudatos teremtés alkalmazása segítségével, sikeres életet él, mindig örömélményeket tapasztal meg. A folytonossá tett öröm pedig, maga a boldogság. Az ilyen ember számára a földi élet, paradicsomi jelleget ölt. Így Isten országa, itt a Földön tapasztalható meg azok számára, akik a tudatos teremtés által, az Isteni minőségük vágyakban kifejezett akarata szerint élnek. Minden esetben pozitív lelki érzéseket aktivizálva az életükben.
Amikor a saját igényeink elfogynak, akkor tudatosan teremthetünk a rokonainknak, a barátainknak, a munkatársainknak, végül pedig, bárkinek, akinek szüksége lehet a mi jó szándékunkra.
A tudatos teremtés nem azt jelenti, hogy mindenünket odaadjuk az éhezőknek, a szegényeknek, a nélkülözőknek. Hanem éppen azt jelenti, hogy a nélkülözőket, olyan embereknek képzeljük el, amilyen állapotban már, nem létezik számunkra a nélkülözés. A betegeket egészségeseknek látjuk, az éhezőket jóllakottaknak, a szegényeket pedig, jó módban élőknek. Az ilyen elképzeléseinkhez pedig, mindig pozitív lelki érzéseket tudunk biztosítani.
Így a világunk, sokkal szebbé képzelhető. Mert az ilyen irányú elképzeléseinkhez, mindig pozitív lelki érzéseket biztosít az elménk. Amelyek hasznos teremtést valósítanak meg az életünkben. Mert az életünk valójában, a teremtőképes lelki minőségünk anyagi létezése. Amely Isteni minőségű létezésben, a lelki vágyainkról alkothatunk, a pillanatnyi szemléletünk alapján reális elképzeléseken nyugvó terveket. Ezért, ezek a terveink, akkor éltetnek bennünket erőben és egészségben, ha pozitív lelki érzésekkel vannak telítve az elménkben.
Matécz Zoltán
2015.04.09.
matecz.zoltan@gmail.com
