Boldogulás.
Ez megint, egy olyan szép magyar kifejezés, amely egyértelműen arra utal, hogy az ember úgy vesz részt az életeseményeiben, hogy az által, mindig örömöt okozzon magának. Mivel, csak az ilyen beállítottságú ember képes boldogulni.
A boldogság ugyanis, szerintem az örömérzéseink folytonosságát jelentik. Ezért a boldogulás lényege, éppen az örömélményekre való természetes törekvésünkben nyilvánul meg. Amennyiben tehát, mindig kellemes szellemi gondolatokkal töltjük fel az elménket, amelyekhez csak pozitív lelki érzések társulhatnak ott, akkor azok valóságteremtő életereje, sok boldog megtapasztalás lehetőségét eredményezi számunkra.
Aki az életében boldogul, olyan életet él, amelynek szinte minden eseménye örömöt okoz számára. Mert képes legyőzni minden olyan ellenállást, akadályt, nehézséget, amelyek az életében jelentkező problémái során jelentkeznek. Így a boldogulás valójában, a sikereink legelemibb záloga.
Ha például, valaki nem veszi igénybe a felkínált segítségünket, akkor az azt jelenti, hogy egyedül is elboldogul. Ennél fogva, a sikerélményében sem kell osztozkodnia. A kitűzött célját, egyedül is el tudja érni, a saját szándéka szerint. Mert érez magában annyi lelki erőt, hogy önállóan is képes megoldani az adott feladatot.
A boldogulásunk tehát, a magas rezgésszintű pozitív lelki érzéseink záloga. Ezért, a megoldás-centrikus gondolkodásmód tudatos kialakítása, a boldogulásunkhoz vezető legideálisabb mentális útnak ígérkezik. A megoldásokra várakozó lelki vágyaink ugyanis, éppen azt az ideális magoldást vetítik elénk, amelyek boldoggá tehetnének bennünket. Amíg a vágyaink várakoznak a lehetséges megoldások magvalósulásaira, addig valójában, olyan hullámhosszúságú szellemi gondolatok által formált valóságos elképzelésekre számít amelyekhez, csak pozitív lelki érzések társulhatnak az elménkben. Hogy a vágyunk által előrevetített valóság, megtapasztalható legyen az életünkben.
Ezért a vágyainkat csupán, mielőbb követnünk kell a szellemi gondolatainkkal, és a minél reálisabb elképzelés szintjére kell emelnünk az elménkben. Ezekben a valóságot előrevetíteni képes elképzeléseinkben alakulnak ki a vágyaink által kívánt formák, a szellemiségünk gondolatainak az információtartalmai alapján. Majd ezeket a mentális formáinkat töltik fel, számunkra hasznos, a valóságunk megteremtésére képes tartalommal, a pozitív lelki érzéseink.
Mert a lelkünk érzései, mindig készen állnak. Az ő teljes frekvenciatartományukkal. Az életünk minden pillanatában alkalmasak arra, hogy munkaképes frekvenciát biztosítva, boldoggá tegyenek bennünket. Mivel, éppen az a feladatuk. Ezt meg is teszik minden esetben, amennyiben a szellemi gondolatainkkal, a hozzá illő megfelelő hullámhosszon, kitartunk a lelki vágyaink mellett. A szellemi szintű mentális kitartásunkat fokozhatják a szellemi szintű megerősítéseink, ha pozitív érzések kiváltására alkalmasak azok az elménkben. Éppen azért, hogy minden élethelyzetben megfelelő módon tudjunk boldogulni.
Aki az elméje helyes használatával képes boldogulni az életében, a földi létezését is, paradicsomi állapotnak fogja értékelni. Mert olyan hullámhosszúságú szellemi gondolatok alapján formálhatja az elképzeléseit amelyekhez, csak magas frekvenciájú pozitív lelki érzések társulhatnak az elméjében.
Ezért határozottan állítható, hogy nem a világ a rossz, amiben élünk. Hanem csak, a róla alkotott hibás szemléletünk formálja számunkra olyanná, amilyennek megtapasztaljuk. Ha azonban, a valóságunk megtapasztalható hibáit és hiányosságait, nem szidalmazzuk folyton, hanem a helyett, megoldás-centrikus módon teljessé képzeljük, akkor az elménkben, a képzeletünkhöz csatolódó pozitív lelki érzéseinkkel, olyanná formálhatjuk a világunkat, amilyennek lennie kellene szerintünk. Éppen azért, hogy a világunkból szerezhető következő élettapasztalatunk, már az ilyen irányultságú boldogulásunkat is igazolni tudja.
Amíg az embertársaink elemi igényeit meg tudjuk teremteni egymásnak, addig egy sokkal jobb világ valósága alakulhat ki mindenki számára. Azért, hogy olyan világ formálódjon általunk, amelyben minden lélekkel bíró ember képes boldogulni.
Szorosan ehhez a témához tartozik még, a halál kérdése is. Amikor ugyanis, az ember, egy jobb létre szenderülve megboldogul. A halál alkalmával, a testünket működtető lélek, megszabadul minden földi kötelezettsége alól. Így már nem kell a szellemiségünk hibás és hiányos ismeretekkel rendelkező relatív gondolatai alapján aktivizálnia a negatív érzéseit. Ezért a pozitív lelki érzések hatása alatt, az ember megboldogul a halála által. Így képzelik el a papok és a hívő emberek.
De ez csak részigazság. Mert az elhalt lélek további érzéseit, a halál pillanatában aktív, szellemi szintű szemléletének a hullámhosszai határozzák meg. Az a szellemi indíttatású mentális hozzáállásunk, amellyel a világ valóságához értelmesen igazodunk. Ezért a megboldogult, csak akkor boldog igazán a túlvilágon, ha nem a félelem alacsony frekvenciatartományú rezgési szintjeivel hagyta el a földi létezése síkját. Mert a túlvilágon, ez a pillanatnyi rezgésszintünk már állandósul.
Ezért az ezoterikus tanok, éppen arra késztetnek bennünket, hogy a spirituális szintű fejlődésünk által, félelem nélküli vagyis, magasabb rezgésszámú életet éljünk Istentudattal. Olyan életformát, amelyben az Isten rezgési frekvenciájával való önazonosságunk juthat kifejeződésre. Mert a lélek által, Isteni minőség éltet bennünket. Így a halálunk pillanatáig, meg kell értenünk azt, hogy a halál nem jelent elmúlást számunkra, hanem az Isten egységébe való beolvadás lehetőségét kínálja.
Másképpen nem járulhatunk Isten „színe” elé. Csak, ha a félelmeinkkel terhelt, folyton változó frekvenciájú relatív szeretetünket, az Isteni szintű abszolút szeretet állandó frekvenciájára tudjuk cserélni. Mert az abszolút szeretetben, már nincsen a feltételektől való félelem. Csak feltétel nélküli elfogadás és megértés. A halálban, csak ilyen módon tudunk megboldogulni.
A földi életünk boldogulást segítő életeseményei, az abszolút szeretet felé terelnek bennünket. Így már a földi létezésünkben, azonos hullámhosszúságú szellemi minőségekké válhatunk a teremtőnkkel. Lélekben, amúgy is azonos minőségek vagyunk vele. A lelkünk, nem változik az életünk során. Így, csak a szellemi szintünk minőségében szükséges fejlődnünk. Mert a szellemiségünk gondolatainak a minőségei képviselik azokat a hullámhosszúságokat, amelyek az elménkben, a lelki érzéseink rezgéseinek a frekvenciáit szabályozzák.
Ezért a kellemetlen szellemi gondolatokat, nem is szabad az elménkbe engednünk. Azokról tudatosan érdemes leszokni. Majd kellemes szellemi gondolatokra cserélni. Ehhez kínál igen jó lehetőséget, a megoldás-centrikus gondolkodásmód tudatos kialakítása. Mert az által, a szellemi gondolataink, minden pillanatban a pozitív, teremtőképes lelki érzéseinket szolgálják. A lelki vágy reális elképzelésétől, a magasabb frekvenciájú pozitív érzések számára kialakított képzelet mentális formájáig. Csak ilyen módon vagyunk képesek feltételek nélkül boldogulni. Úgy az életünkben, mint a halálunkban.
Matécz Zoltán
2015.05.15.
matecz.zoltan@gmail.com
