Szerzett betegségeink.
Bennünk elkülönült univerzális energiaként, intelligens lélek éltet minket. Ezért valójában életről, csak addig beszélhetünk, amíg ez a személyessé vált életenergia, animálni képes bennünket. Amíg elvégzi azt a biokémiai munkáját, amit életként értékelhetünk.
Ennél fogva, csak olyan életszerepet célszerű választanunk magunknak, amely alapvetően megfelel a lelki minőségünknek, és nem sérti mások lelki minőségét sem. Ez szeretet nélkül, nem oldható meg. A feltételek nélküli abszolút szeretetre van szüksége a léleknek. Ezért az életünk alapvető problémáit, éppen az a belső mentális viszony idézi elő, amelyben a lelkünk éltető munkáját, különböző relatív szereteten alapuló, szellemi szinten irányított életszerepek alapján éljük. Amelyek, nagyon sok esetben, éppen ellentétes értelműek, a lelkünk abszolút szeretetigényével.
Ez azért van így, mert a lelkünk abszolút szeretetigényével szemben, a szellemi szinten vállalt életszerepeinket, az érdekeinket képviselni képes relatív szeretetünk alapján éljük. Ahol a szeretetünkhöz szükséges feltételeink elmaradása esetén, maga a szeretet szűnik meg. Sőt, mi több, teljesen megreformálódik az. Így a szellemi szinten irányított elménken keresztül, a lelkünket arra kényszerítjük, hogy a szeretet helyett, a neheztelést, a haragot, vagy éppen a gyűlöletet szolgálja. Az alapvető természetével, éppen ellentétes módon.
Így ez a mentális ellentmondás, lelkiismeret furdalást, lelki válságot, és depressziót okoz bennünk. Amely rövidtávon, feszültté és idegessé tesz minket. Hosszútávon pedig, a szerzett pszichoszomatikus eredetű betegségeink előidézője. Márpedig, minden betegségünk pszichoszomatikus eredetű.
Amikor ugyanis, a kellemetlen szellemi pillanataink hevében, nem idegeskedtünk eleget, akkor haraggá vagy gyűlöletté fejlődik bennünk, a negatívvá formálódott lelki élmény. Amit rossz emlékként, elraktározunk a memóriánkba. Így a negatív emlékeink, a tudatalatti agyrészünkön keresztül, ahol a memória nevű háttértárolónk van, tulajdonképpen a tudati agyrészünk hátteréből fejtik ki az ártó hatásaikat mindaddig, ameddig ki nem töröljük azokat onnan. Így alakulnak ki a pszichoszomatikus betegségeink. Gyakorlatilag, számunkra teljesen öntudatlan módon.
A testi egészségünk elemi előfeltétele, a lelki béke. Ami mindig a szeretetérzéseinken alapszik. Ezért, a hibás szellemi gondolataink által vezérelt elménk révén szerzett betegségeink, pszichoszomatikus módon gyógyíthatóak meg a legkönnyebben. Ezt a mentális célt szolgálja bennünk, a megbocsátás képessége. Amely képes arra, hogy a valós vagy vélt sérelmeinket felülbírálja, és a szeretetünk hatáskörébe rendelje vissza, az onnan kikerült élethelyzeteinket. A lelki szintű abszolút szeretetigényünk érdekében.
A szellemi gondolataink alapján kell, értelmes módon igazodnunk a megtapasztalt életeseményeinkhez. De a szellemi gondolataink valójában, egyáltalán nem arra valók, hogy a lelki indíttatású szeretet számára szabjunk általuk, különböző személyes érdekeken alapuló előfeltételeket. Mert ha azt megtesszük, a lelki szintű abszolút szeretetünk, máris relatív, szellemi szinten irányított szeretetté válik bennünk. Személyes érdekekhez csatolt relatív szeretetté formálódik. Ez a relatív szeretet azonban, a lehetséges bűneink melegágya. Mert amint egy szellemi szintű relatív szeretetfeltételünk nem teljesül, máris megfordítja az elménk, a hozzá csatolható lelki érzéseink polaritásait. Így azok, éppen ellenünk fejtik ki a mentális erőhatásaikat.
Az érzelmeink tehát, az életenergiánk olyan rezdülései, amelyek életerőket biztosítanak számunkra a lelkünkből. Ezek a lelki rezdüléseink azonban, a szellemi gondolataink minőségeinknek megfelelően alakulnak ki, polarizálódnak, és fokozódnak. Az elektromos rezgéseink tehát, a lelki érzéseinket biztosítják. Mint frekvenciaértékkel jellemezhető mentális erőhatásokat. Amelyeket a szellemi gondolataink hullámhosszai határoznak meg. Hibás esetben, negatív értékkel ruházzák fel. Így, a már kellőképpen felfokozódott negatív lelki érzéseink által, tartós betegségeket szerezhetünk magunknak.
Ezeket a szerzett betegségeinket lehet persze, genetikai vagy karmikus okokra is visszavezetni. De ennek a két alapoknak, már a születésünk pillanatában érvényesülniük kellene. Ezért, minden későbbi betegségünk szerzett. Vagyis, a hibás szellemi gondolatainkon alapuló életvitelünk során alakulnak ki, és e miatt, pszichoszomatikus eredetűek. Tulajdonképpen, ezek a pszichoszomatikus okokra visszavezethető mentális hibáink, éppen a genetikai kódunk természetes állapotait torzítják el bennünk. Karmikus jelleget kölcsönözve ez által, a szerzett betegségeinknek.
Lélekként, az Univerzum energiája biztosítja számukra, a DNS molekuláink által felépült genetikai kódunk stabil jellegét. Amíg kellemes szellemi gondolatokkal foglaljuk le az elménk figyelmét, addig az, pozitív lelki érzéseket csatol a gondolatainkhoz. Ezek a pozitív lelki érzéseink, tökéletes módon szinkronban vannak az intelligens Univerzum által diktált létezési életfeltételeinkkel. Így a pozitív lelki érzéseink, nem torzítják el, a kialakult DNS molekuláinkban rögzített genetikai kódunkat, hanem segítik stabilizálni azt. Így a mágneses alaphalmaz, mint elsődleges morfogenetikus mező alakítja ki, az információs tartalmai alapján, azokat a másodlagos rezgéseket, amelyek induktív módon formálják az elektromos anyagi minőségek másodrezgéseit. Ezek az anyagi rezgések, a biológiai egységekre vetítve, genetikai szinten követhetőek. Mint a DNS molekuláinkat stabilizálni képes genetikai kódunk.
Ezzel ellentétben, az elménkbe jutott kellemetlen szellemi gondolataink által negatív értékűvé polarizált lelki érzéseink, éppen szembefordulnak az Univerzum által diktált elemi életfeltételeink alaprezgéseivel. Ezért ellene fejtik ki, a lelki erőhatásaink által végezhető mentális munkájukat. Így sajnos, tökéletesen alkalmasak arra, hogy eldeformálják és torzítsák bennünk, a DNS molekuláinkban fennálló genetikai kódunk stabil jellegét. A testünk pedig, ennek a megváltozott rezgési szintnek megfelelően alakítja ki az anyagi minőségünket. Eltorzult, beteg állapotot alkotva a testünkben. Mert a testünk, nem tehet mást. Mindig követi az elménk hibás utasításait, még akkor is, ha azok kárt okoznak bennünk.
Így a relatív szeretet mentális lehetősége, egyfajta szellemi szintű „mókuskereket” forgat az elménkben. Amely a bele került gondolataink minőségei alapján, váltogatja a lelki érzéseink polaritásait. Hol pozitív, hol pedig, negatív értékkel ruházva fel azokat. Ilyen értelemben véve, karmikus jelleget kölcsönözve, az általuk szerzett betegségeinknek.
Mindaddig, ameddig elhisszük azt, hogy genetikai vagy karmikus okokra vezethető vissza a szerzett betegségünk, teljesen tehetetlenek vagyunk a megváltozott, számunkra teljesen előnytelen testi állapotainkkal szemben. Mert öröklött, rajtunk kívülálló okokat feltételezünk. Pedig, ez a genetikai vagy karmikus jelleg, csak annyiban mutatkozik meg az életünkben, hogy a szüleinktől és nagyszüleinktől tanult helytelen gondolatminták alapján használjuk a szellemi képességeinket. Fel sem mérve azt, hogy azok által az elménkben, mentális életerő impulzusokat irányítunk a megvalósulás felé. Mert az erő, munkavégző képességet jelent. Még akkor is, ha mentális szinten irányított életerő az. Az életenergiánk által biztosított lelkünkből.
Csak olyan ember magyaráz genetikai vagy karmikus okokat a szerzett nyavalyáira, akinek nincsen kedve szembenézni a saját mentális felelősségével. Így végül is, beletörődik a hibás elmeműködése alapján megszerzett nyavalyáiba. Mert saját magán kívül álló személyekre bízza a gyógyítást. Gyakorlatilag, a szakképzett doktorokra. De azok nem gyógyítók, hanem kezelőorvosok. Akik legfeljebb, higiénikus módon, szakszerű segítséget nyújthatnak, a természetes öngyógyulási folyamataink számára.
Mert a szervezetünk, mindig képes meggyógyítani önmagát, ha már helyes a szellemi szinten irányított mentális hozzáállásunk. Az immunreakcióink, a szervezetünk ökológiai egyensúlyát biztosítják bennünk. Amely nem más, mint a testünk természetes öngyógyító képessége. Azt a csodát valósítja meg bennünk, amellyel az egészségre alapozott szellemi gondolataink által biztosított reményteljes pozitív lelki érzésink hatására, képes visszarendezni a genetikai kódunk révén, a DNS molekuláinkat. Mert mindig a beteg ember gyógyul, ha már az egészség felé gondolkodik és érez. Az orvos, csak szakszerű módon, részt vehet ebben a természetes folyamatban.
Nem szükséges tehát, túl misztikus jelleget tulajdonítani a szerzett betegségeinknek. Oly annyira, hogy a velünk született betegségeinkért is, éppen a szüleink a felelősek. A nélkül, hogy tudnának erről. Mert helytelen módon, a lelki indíttatású abszolút szeretettől merőben eltérő, szellemi gondolatminták alapján készültek a gyermekvállalásra. Ez nem csoda, hiszen ők is a szüleiktől és a nagyszüleiktől vették át, a ma már nyilvánvalóan hibásnak minősíthető gondolkodásmód kényszerét. Nem is tudva arról, hogy az elménkbe kerülő szellemi gondolataink, lelki érzések mentális erőhatásait irányítják, a megtapasztalható valóság kialakítása érdekében.
Az szeretettel nevelt utód, megpróbál rendet tenni az ősei emlékét őrizni képes életvitelében. Ezért a legtöbb esetben, ugyanolyan életvitelre készteti saját magát, mint amilyen az ősei életvitele volt. Ha tehát, az ősök sorsa teher volt számukra, akkor az utódjuk is terhet cipel az által, hogy az emlékeiket tisztelettel megőrizve, a relatív szeretet mentális kötelékével, ugyanolyan minőségű sorsra ítéli önmagát. Mert a szófogadó gyermek számára, a szülő és a nagyszülő a követendő példa.
Gyakorlatilag, ebben az ezoterikus, azaz belső mentális viszonyban rejlik, az értelmes ember spirituális képessége. Így a spirituális fejlődés igénye bennünk, éppen arról szól, hogy a kellemetlen szellemi gondolatainkat tudatosan mellőzve, teljesen megszabaduljunk a negatívvá formálható lelki érzéseink terhelő hatásaitól. Mert kizárólag pozitív lelki érzéseket aktivizálva az elménkben, olyan életet lehet élni, amelyre már azt lehet mondani, hogy Isteni.
Matécz Zoltán
2015.05.01.
matecz.zoltan@gmail.com
