Lelkesedés.
Lelkesedés alkalmával, a lelki aktivitásunk arányában, a szellemi aktivitásunk lecsökken. Mert a szellemi szintű döntést, tulajdonképpen már meghoztuk, és ezért, csak a lelki érzéseinken van a sor, hogy elvégezzék azt a mentális munkát, amit az életerő impulzusainknak meg kell tenniük ahhoz, hogy megtapasztalható valóságot formáljanak nekünk, az anyagi világunk valóságában.
Illetve, a fennmaradó szellemi aktivitásunk is, a lelki aktivitásunkat szolgálja az által, hogy a vágyunkat fejezi ki értelmes módon az elménkben. Így a lelki és a szellemi adottságaink egyetértésben, szinkronban vannak. Vagyis, mindkét mentális tényezőnk, közös nevezővel vesz részt az elménkben, az életeseményeink tudatos szervezésében. Vagyis, teljes egyetértésben.
Így az intelligens lelkünk által biztosított vágyunk megvalósulása érdekében használhatunk, minden egyéb lelki életerőnket, amelyek a szellemi gondolatainkhoz csatlakozhatnak az elménkben. A megoldás-centrikus gondolkodásmód tudatos kialakításával. Mert az a gondolkodásmód alkalmas csak arra, hogy az elménkben, a lelkünk vágya szerinti érdekeinket képviselve, szinkronizálja a fejünkben a szellemi és a lelki értékeinket.
A probléma-centrikus gondolkodásmód, éppen ellentétes hatású. Kizárólag a szellemi gondolataink érdekképviseletét látja el, akár a lelkünk szeretetérdekeivel szemben is. Így a legtöbb esetben, pozitív lelki érzések aktivizálására alkalmatlan. Mert a folyton változó szellemi gondolataink, mindig a probléma okait és hatásait kutatva, negatív lelki érzések aktivizálására alkalmas csupán az elménkben.
A lelkesedésre tehát, a reális képzelet biztosít jó alkalmat. Amelynek során, a vágyunk tárgyát vagy eseményét, a lehető legprecízebb pontossággal képzeljük el az elménkben. Így az elménkben előre kialakított képzeletünkhöz, mint életszerű mentális formáinkhoz kapcsolódnak, a pozitív lelki érzéseink. Amely képzelet, a vágyott dolog vagy esemény megtapasztalhatóságának biztosít elvi lehetőséget.
Amikor az elménk, a reális képzeletünk segítségével, valóságosnak látja a vágyunk tárgyát vagy eseményét, akkor azt már létezőként fogadja el. Hiszen elvi síkon, már létezik az adott dolog vagy esemény. Ezért képes arra az elménk, hogy örömérzéseket biztosítson ahhoz, hogy ezt a képzeletbeli szellemi formát feltöltsük, a valóság átalakítására képes lelki erőtartalommal.
Az a tény pedig, hogy az elménkben, pozitív örömérzéseket tudunk a mentális módon kialakított szellemi formáinkhoz csatolni, éppen azt bizonyítja, hogy a két mentális tényezőnk, egymás bizalmát élvezi. Mert közös akaratot fejeznek ki az életünkben. Közös nevezőn vannak.
Ha tehát, az elménkben olyan dolgok és életesemények elvi lehetőségeivel foglalkozunk a reális képzeletünk szintjén, aminek a valóságát szeretnénk megtapasztalni, akkor a lelki vágyainkat követve, helyesen használjuk az elménket. Mert ezekhez a csodálatos mentális terveinkhez, csak pozitív lelki érzéseket képes csatolni az elménk. Olyan lelki érzéseket, amelyek mentális erőimpulzusokként, a mi saját életünkben végeznek valóságformáló értelmes és hasznos munkát. A lelki vágyunk, csak ilyen módon képes teljesülni.
A tudomány azt állítja az energia megmaradási törvényével, hogy az anyagi megnyilvánulások minden lehetséges formáját és eseményét, az energia valamilyen szintű megjelenési formájának kell tekinteni. Ami persze, igaz is valamilyen szinten. Hiszen az energia, csak a hatásával szemben teljesen tehetetlen tömegek aktivizálásával képes hírt adni számunkra, az intelligens létezéséről.
Én pedig, éppen azt magyarázom, hogy ha az Univerzum intelligens energiáját Istennek nevezzük, akkor minden anyagi test, Isten egy-egy sajátságos megnyilvánulási formája, arculata. Viszont, csak az értelmes emberi létezés biztosít lehetőséget arra, hogy az Isteni intelligencia, ki tudja önmagát is fejezni az anyagi világunkban. Így az értelmes embert, Isteni intelligenciát képviselő lélek élteti. Mint személyessé vált életenergia. Ezért az anyagi minőségek ura és tudatos szervezője, gyakorlatilag bennünk van.
Ez a csodálatos felismerés biztosít lehetőséget számunkra arra, hogy képesek legyünk a lelkesedésre. Azaz, a bennünk élő Isteni minőségünk akaratának az éltetésére. Amelynek során, a szellemi gondolatainkat, a lelkünk szolgálatába állítjuk. Ez az ezoterikus életprogramunk. Hogy a spirituális képességeiket kifejlesszük. Istentudattal ez egyszerűbb. Mert aki a saját lelkét, az Isteni önazonossággal tudatosítja magában, a teremtőképesség elvével is egyetért azonnal. Csak ilyen formában van lehetőségünk arra, hogy Isten rajtunk keresztül éljen és tapasztaljon.
„Legyen meg a Te akaratod.” Mondjuk sokszor a keresztény vezérima mormolása közben. De, hogy mi az Isten akarata, arról nem beszélnek nekünk. Pedig, Isten azt mindenkivel időben közli. Mégpedig, a lelki a vágyaink által. A vágyaink tehát, az Isteni minőségünk közvetlen üzenetei. Arra nézve, hogy mit kellene cselekednünk ahhoz, hogy boldogok legyünk. Hogy Isten országa felépüljön bennünk. Ehhez biztosítja számunkra Isten, a lelkesedés érzését. Mert a lelkesedés érzése azt jelenti számunkra, hogy jó úton járunk. Amit Isten jelölt ki nekünk éppen azért, hogy boldogok legyünk.
A szellemi szinten vezérelt elméjű ember, a saját tanult feltételrendszere alapján él. Jól vagy rosszul, ez most mellékes. De ha hibásak a feltételeket meghatározni képes gondolataink akkor, csak negatív lelki érzések aktivitását teszik azok lehetővé az elménkben. Ami egyre jobban eltávolít bennünket, az Isteni minőségünk akaratát képviselő vágyainktól. Következésképpen, a boldogságunktól.
Így a szellemi szintű tetteinkben, ritkán alakul ki lelkesedés. Azokat, csak megcselekedjük szolgalelkűen, mint egy kötelességtudó robot. Így él hat és félmilliárd ember bérrabszolgaként. Napi szinten vegetálva. A lelkesedés, szinte teljes hiányában. Ők olyan zombik, akik csak a halál felé élnek. Mert a lélek aktivitása nélkül, nem beszélhetünk valós életről.
Amikor a lélek aktív, akkor nem nyomjuk el azt a szellemi gondolatainkkal, hanem szolgáljuk a vágyunk szerinti érdekeit. Akkor is, ha számunkra irracionálisnak tűnik a megvalósulás lehetősége. Mert Isten, megtalálja a módját és feltételeit annak, hogy megtapasztaljuk azt, amit a vágyunk sugalmazásai alapján kifejezünk a szellemi gondolatainkkal. Vagyis röviden, amit tudatosan beépítünk, az ilyen módon formált pozitív hitrendszerünkbe.
Mert az ember hite, mindig az a domináns szellemi gondolata, amelyikhez a lelki érzéseit csatolja az elméjében. A pozitív hithez, pozitív lelki érzések biztosítják a mentális erőhatásokat. A negatív hithez pedig, negatív lelki érzések. Sajnos, ma az átlagemberek oroszlánrésze, negatív hitrendszer alapján él. Mert a szellemi szintű racionalitásunk, erre biztosít csak lehetőséget.
Abszolút módon hinni a teremtőben, sajnos irracionális dolog mindaddig, amíg nem azonosítjuk be a lelkünket Istennel. Amint Istentudattal ás teremtéstudattal él az ember, azonnal feloldódnak a szellemi szintű racionalitásunk korlátai. Az irracionalitás gondolata megszűnik. Mert Istennek, semmi sem lehetetlen. Ez a tény lelkesítsen minden kedves és hűséges olvasómat.
Matécz Zoltán
2015.07.24.
matecz.zoltan@gmail.com
