Megszállottság.
Nem arról a céltudatos tevékenységről szeretnék itt írni, amelyiknek a végrehajtásához, elkötelezett kitartásra és csökönyös céltudatosságra van szükségünk. Hanem arról a mentális indíttatású tudati állapotról, amikor idegen szellem is uralja, valamilyen formában, az értelmes emberi elmét.
Mivel az energia egy és oszthatatlan, ezért lélekben egyek vagyunk. Így a megszállott embert, nem idegen lélek szállja meg, hanem számára idegen szellem. Éppen azért, mert lélekben amúgy is azonos minőségek vagyunk. Mivel ugyanaz az intelligens energia éltet bennünket. A megszállott, skizofrén tudatú emberek ezért, kettős énképet tartanak fenn, amelyek a legtöbb esetben, egymás ellen fejtenek ki mentális hatást az elméjükben. Éppen azért, mert mindkettő szellem uralni, irányítani kívánja, a megszállott ember elméjében formálódó lelki érzéseit.
Amelyik elhalt lélek, még nem csatlakozott az Isteni egységhez, mert szellemi szinten különbözik attól a szeretetrezgéstől, továbbra is elkülönülve marad egy úgynevezett, köztes szférában. Mert különböző rezgési mintát képviselnek az Univerzumban. A halálunk után ugyanis, csak azok a lelkek képesek az Isteni egységgel azonosulni, amelyek szellemben is azonos minőséget, azonos rezgési szintet képviselnek vele. Nem csupán lélekben azonosak. Így a Szent Szellemtől különböző szellemiségeink lelkei, az úgynevezett köztes szférában várakoznak, a következő reinkarnációs lehetőségekre.
Mert a relatív emberi szellem, csak itt, a duális földi élet valóságában képes változni, azaz fejlődni. Itt, az anyagi események megtapasztalási színvonalán van alkalma arra, hogy az Isteni önazonosság mentális szintjét elérje. Mert éppen erre születtünk. Csak nem tudatosodott még bennünk ez az univerzális program kellőképpen. Mert olyan sokféle módon tanítanak bennünket. Így nem igazán élünk ezzel a mentális lehetőséggel.
Így az emberi élet szintjéről elhalt lelkek esetében, éppen a szellemi szintű különbözőségük miatt, többszörös „túljelentkezés” áll fenn, a reinkarnációs „várakozó listán”. Mert ma, hétmilliárd reinkarnálódott ember él itt a Földön. De ennek a lélekszámnak, a sokszorosa várakozik a köztes szférában. Így a jelen korban fellelhető emberi kultúrák, mindig az emberi szellem fejlettségi szintjét tükrözik. Ami, a földi valóságunk egymástól elkülönült embercsoportjai között is, igen változó.
Ezért szellemi szinten fejlődnünk, együtt kell. Egy közösen elfogadható ezoterikus alapelv szerint. Lehetnek néha közöttünk olyan egyéniségek, akik elérték a szellemi fejlődésükben az Isteni önazonosságuk szintjét. De attól még, az emberiség szaporulatát biztosító reinkarnációs folyamat, továbbra is fennáll. Ezért, olyan egységes szellemi értéket képviselő alapelvekre van szükségünk, amelyek lehetővé teszik számunkra azt, hogy minél több értelmes ember jusson el a spirituális fejlődés azon fokára, amely már azonos rezgési minőség, az Isteni szeretetrezgés szellemi szintjével. Az Univerzum Szent Szellemével.
Az írásaimmal, én is ezt az utat próbálom kijelölni, a kedves olvasóim számára. Értelmezve az ezoterikus életünket befolyásoló spirituális fogalmak jelentését, és azok logikus összefüggéseit. Éppen a szellemi szintű tisztánlátásunk érdekében. Mert már, nagyon sokféle olyan ezoterikus tanítás létezik, amelyek elvezetnek bennünket a bölcsesség „patakjához”. Ahol szellemi szinten felfrissülhetünk. De én, a „Forráshoz” vezetem a kedves olvasóimat. Ahol a legtisztább a „patak” vize, és legbőségesebb a patak „áradata”. Mert ez a „Forrás” itt van bennünk. Hiszen a lélek által, Isteni minőség éltet bennünket. Minden embert. Csak hagynunk kell azt, hogy szabadon végezze a munkáját az életünkben.
De mi, nem hagyjuk őt érvényesülni. Mert szellemi szinten, ostoba módon határozzuk meg azt, hogy milyen polaritású lelki érzéseket biztosítson számunkra, az életünk aktuális folyamataihoz. Mert az elménket, úgy használjuk szellemi szinten, hogy mindig a folyton változó szellemi gondolatainkhoz csatoljuk a lelki érzéseiket. Így mindig, a folyton csapongó szellemi gondolataink minőségei határozzák meg azt, hogy éppen, milyen polaritású lelki érzések teremtsék meg számunkra azt a valóságot, amit meg kell tapasztalnunk. Szenvedünk is olykor.
Pedig, az elménket éppen fordítva kellene használnunk. Mindig a pozitív lelki érzéseinkhez érdemes, a kellemes szellemi gondolatokat csatolni. Mégpedig, a megoldás-centrikus gondolkodásmód tudatos alkalmazásával. Mert abban az esetben, mindig a lelki vágyaink határozzák meg azt, hogy a szellemi gondolatainkat, milyen módon tudatosítsuk az elménkben. Mégpedig, a reális képzeletünk mentális lehetőségét kihasználva. A számunkra jónak értékelhető problémamegoldásoknak, a valósághoz minél jobban igazodó kifejezésével. Mert az ilyen, vágyaink szerinti reális elképzeléseinkhez, csak pozitív lelki érzéseket képes társítani az elménk.
A képzelet, Isten tervrajza az elménkben. Ezt állítja minden ezoterikus és spirituális tanítás. Mert már valóságosnak láttatja velünk azt, aminek a valóságát szeretnénk megtapasztalni. Ha pedig, erőt adunk hozzá, a lelkünkből származó érzéseink teremtőképes életerőit, akkor azok, a kívánt valóság kialakításán fognak munkálkodni az életünkben. Mert az erő, akkor is elvégzi a kívánt állapotváltozás munkaértékét, ha azt, a mentális indíttatású életerőink biztosítják számunkra.
Aki ezt megtanulja, olyan spirituális fejlődésen megy keresztül, amelyben az Isteni önazonosság szintjére juthat. Hiszen a tudatos teremtés aktív gyakorlása révén az ember, már nem lesz kiszolgáltatottja az anyagi minőségeknek, hanem uralni tudja azok eseményszintű működéseit. Épp úgy, mint Isten. Azzal a különbséggel, hogy az ember, mindig elszenvedője is marad az anyagi változások, számára kellemetlen részeseményeinek. De lehetősége lesz módosítani azokon, a reális képzeletébe ágyazott pozitív lelki érzései által. A tudatos teremtés aktív gyakorlásával.
Amikor az értelmes ember, a tudatos teremtés lehetőségét, már megszállottan használja mindig, amikor bárhol szükségét látja, akkor az abszolút szeretet földi képviselőjévé válik. Azaz, értelmes ember létére, megtestesült Istenné válik. Mert e kettőt, csak addig lehet külön entitásként értelmezni, amíg szellemben különbözünk. Azaz, amíg különböző mentális rezgésszintet képviselünk. Addig ugyanis, a szeretetet, csak relatív módon gyakoroljuk. A személyes egoista érdekeinket képviselve.
Bűnt ugyanis, csak akkor követünk el, amikor a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk, vágy szerinti akarata ellen tevékenykedünk. Mert az ésszerűnek látszó szellemi gondolataink, hátsó sugalmazásokként, ellentétes információkat diktálnak számunkra. Akkor ugyanis, az ésszerű kellemetlen szellemi gondolatainkhoz csatlakozó negatív lelki érzéseink, és a vágyunkban rejlő pozitív lelki érzéseink, konfrontálódnak az elménkben. Közös akaraton, csak akkor lehetnek az elménkben, ha a szellemi gondolataink, követik és kifejezésre juttatják a lelki vágyaink elvárásait. Mégpedig, a valóságos képzeletünk segítségével.
Az abszolút szeretet, mindig a legjobbat hozza ki belőlünk. Még akkor is, ha a világunkban élő többi, még szellemi szinten vezérelt elméjű ember számára, kihasználható balekoknak látszunk is olykor. Ezért a természetes fejlődésünk alapja, az Isteni minőségű abszolút szeretet rezgési szintjének elérése és megvalósítása. Ezért szükséges, már a gyermekeinket is, abszolút szeretettel nevelgetni. Mert az igazi szeretetet, sohasem köthetjük feltételekhez.
A szellemi szinten vezérelt elméjű értelmes ember, a józan eszére hagyatkozva, az idő mókuskerekének a rabságában él. A szellemi szintű múltja és jövője között rohangál. Olykor-olykor visszatekint. Olyankor nosztalgiázik egy kicsit. Mert a múltja, állandóan „visszaköszön” neki. Vagy éppen, az elképzelt jövője „köszönget előre”. De alig él a lelki jelenlétben. Legfeljebb a nosztalgiája idején. Hogy a régen megtapasztalt lelki érzéseit felelevenítse újra, itt a jelenben. Vagy éppen, itt és most, álmodozik a jövő elvárásairól.
A lelki szinten vezérelt értelmes elméjű ember, mindig a jelenben él. A szellemi szintű múlt és jövő terhei nélkül. Ismeri a múltja emlékeit, és vannak reális elvárásai is a jövőre nézve. De mindig a lelki jelenlétben él. Itt és most. Mert jól tudja azt, hogy a lelki erőhatásait, csak itt és most, a jelenben képes hasznosítani. Mégpedig, a pozitív lelki érzéseinek, a vágy szerinti elvárásai alapján. Amit, csak a vágy szerinti, valóságos elképzeléseiben képes kifejezésre juttatni. Mert képzeletet alkotni bármiről, csak a jelenben tudunk. Itt, és most.
Ezt egy szellemi szinten megszállott ember, nem képes megtenni. Mert a vágyait kifejezni képes képzeletét, a megszálló lélek is uralja. Folyamatosan felülbírálja. Éppen a saját szellemi gondolatai ellenében. A külső szemlélő számára, úgy néz ki a dolog, mintha egy idegen világ valóságában élne, a szerencsétlen megszállott személy. Mert a megszálló szellem, nem képes változni önmagától. Így rögeszmés módon, ragaszkodik bizonyos gondolatmintákhoz. Amelyek állandóan visszatérnek a megszállott ember elméjébe. Felülbírálva azokkal, a saját szellemi gondolatait. Amelyek, a saját lelki érzéseit fejezhetnék ki.
Sajnos, még élő ember is képes arra, hogy megszállja az elménket. Hogy az elménkbe juttatott szellemi gondolatai segítségével, uralja a cselekedeteinket megvalósítani képes szellemi gondolatainkat. Csak az ilyen megszállás, nem közvetlenül az elménkben jön létre, hanem csupán, a külső sugalmazások közvetett közvetítései által.
Egy diktátor például, olyan megszállónak minősül az elménkben, akinek a szellemi gondolatai, átveszik az irányítást, a lelki érzéseink felett. Mert, akármilyen torz, eldeformálódott gondolatokat lehet, szép eszmék elveibe csomagolni. Erről szól a demokratikus politika. Amely éppen azt valósítja meg társadalmi szinten, hogy olyan döntéseket szavazzon meg a nép, amelyek végül is, a társadalmi vezetőink személyes érdekeit szolgálják csupán.
Ilyen diktatúrát képvisel, minden olyan társadalmi szervezet is, amely az alapvető szabadságjogainkat ismerve ugyan, mégis olyan döntésekre késztet bennünket, amit szabad akaratból, nem tennénk meg sohasem. A ilyen társadalmi szervezeteket használják aktívan, a megválasztott politikai diktátoraink.
Ha a társadalmi szervezeteken keresztül nem képesek reánk vetíteni az akaratukat, akkor a jogrendszert irányítják ellenünk. Így jogállamiságban élve, a társadalom együttes, közös érdekeire hivatkozva, olyan cselekedetekre kényszeríthetőek az egyéni polgárok, amit szabad akaratból, eszükbe sem jutna megtenni. Mert a jogi rendszerünk alapja az, hogy jogot biztosít az egyéni emberek vagy társadalmi csoportok számára, a törvényszerű cselekedetek végrehajtására. Miközben köteleznek a társadalmi szintű érdekek figyelembe vételére. Szembeállítva ez által, az egyéni érdekeket, az egyének által fennálló közösség társadalmi érdekeivel.
A dolog úgy működik, mint a közlekedési rendszerünket biztosító KRESZ esetében. Amíg a közlekedésben, minden egyéni ember, tiszteletben tartja a műszaki és egészségügyi előírásokat, és a hatályos közlekedési szabályokat, valamint udvariasan viszonyul a közlekedésben aktív partnereivel szemben az utakon, a közlekedési balesetek, szinte teljes mértékben megszűnnének. Mert a balesetek, szinte minden esetben, olyan hiányosságokra utalnak, ami legalább az egyik közlekedésben résztvevő fél számlájára írható jogsértésnek minősül.
Sajnos, rengeteg ember hal meg, nyomorodik meg, vagy esik ki a munkavégzési kötelezettsége alól azért, mert a közlekedés alapszabályait, nem tartották be. Vagy azért, mert nem tartották tiszteletben, az ő jogaival szemben elvárható közlekedési kötelezettségeket, vagy pedig, azért, mert ő maga sértette meg mások közlekedési jogait az által, hogy a közlekedési kötelezettségeinek nem tett eleget.
Ahogy a közlekedés biztonságos mivoltát szolgálják a KRESZ előírásai, úgy a társadalmi törvényeink, a biztonságos megélhetést, a gazdasági egyensúlyt hivatottak fenntartani. Egy olyan társadalomban, ahol a társadalmi törvények betartására megfelelő módon odafigyelnek, gazdasági egyensúly van. Nincsenek benne mérhetetlenül gazdag emberek, és nincsenek szegények sem.
A mi társadalmi rendszerünk azonban, nem figyel oda megfelelő módon arra, hogy a társadalmi törvényeink minden esetben be legyenek tartva. Így általa, a mérhetetlen gazdagsággal párhuzamosan, a folyamatos elszegényedés jelensége tapasztalható. Amelyben az emberek személyes jogait, a társadalmi kötelezettségek aránytalan átcsoportosításával oldja meg, a hibásan működő törvényes jogrendszer.
Ami szerintem, alapvetően abban nyilvánul meg, hogy a meggazdagodott állampolgárok, szinte mindent leírhatnak a közösségi terheiket jelentő adóikból. Úgynevezett nulladózók lehetnek, akár évekig. Míg a többi személyes állampolgár adóterhei, egyre csak szaporodnak. Annak ellenére, hogy minden évben tisztességesen adóznak. Az állami bevételeket biztosító adók azonban, mégsem érhetik el a kívánatos mértéket. Mert a társadalom tagjaira rótt törvényes kötelezettségek megoszlásai, már nagyon aránytalanokká váltak.
Olyan ez, mintha a közlekedésben, megengedné a KRESZ, jó néhány embernek azt, hogy bármit megtehet büntetlenül, amíg nem okoz balesetet. Vagyis, amíg nulladózó tud lenni. Majd a többi közlekedő, megtanul vigyázni azokra is, akik látszólag „jogszerűen”, átléphetnek minden közlekedési előírást. Mert a könyvelőik, minden könyvelési kiskaput kihasználva, alacsony adószinten, vagy nulladó szinten tartják őket. Így a jog, törvényesnek látszó kereteit betartva.
A törvény hibái és hiányosságai azonban, nem biztosíthatnak jogot a nyilvánvaló jogellenességre. Ami azt jelenti, hogy a törvény hibái és hiányosságai, nem biztosíthatnak senkinek jogot arra, hogy a társadalmi érdekek fölé helyezzék a személyes érdekeiket. Mert az, a közösségi érdekek felborulásához, aránytorzulásához vezet. Ami a mérhetetlen meggazdagodás mellett, az elviselhetetlen elszegényedést is eredményezi.
De ezt a társadalmi szintű aránytorzulást, csak törvényes módon lehet fenntartani. Ami azt jelenti, hogy a törvény, a magántulajdont kezdi el védeni, a demokratikus rendszerben élő polgárok személyes érdekeivel szemben. Ennél fogva, az egyéni érdekek egyensúlyát biztosító társadalmi érdekek felborulása miatt a jogrendszer, a jogtalanul megszerzett vagyont kezdi el védelmezni. Kialakítva ez által, egy hierarchikus gazdasági rendszert, amely az egyéni érdekektől, már teljes mértékben elfordul. De a közösségi érdekeket, még mindig visszavetíti az egyénekre. Magyarán szólva, az egyéni érdekek lefosztásával párhuzamosan, a társadalmi érdekek egyre magasabb szintű betartatását végezteti el ma a törvény, a munkavállalókkal. A jogosnak látszó irányelvei segítségével.
Ezeket a csalóka irányelveket határozzák meg a politikusaink. Akik diktatórikus módon, megszállták az elménket, a társadalmi törvényeink manipulálásával. Tudva azt, hogy az átlagember, nem rendelkezik megfelelő jogi ismeretekkel. Így szinte mindenki aláveti magát a jog, számára érthetetlen előírásainak. Visszaélés ez, a társadalom bukását szolgálni képes, politikai megszállás gyakorlati megvalósulása.
Aki megszállott, már nem ura önmagának. Vagyis, éppen a szabad akaratában korlátozott. Abban a szabad akaratban, amit a demokráciát biztosító társadalmi alapszabályoknak kellene biztosítani. Minden állampolgára számára. Az alapvető emberi szabadságjogok által. De azt, a politika manipulálja számunkra. Átírva a szabadidőhöz, a munkához, az egészséghez, a nyugdíjhoz, az élethez való alapvető emberi jogainkat. Meghatározva ez által azt, hogy milyen szigorú feltételek alapján lehetünk szabadok. Mint olyan bérrabszolgák, akik munkavállalókként élnek, ebben a hamis demokráciában.
Amikor tehát, a gyenge anyagi helyzeted miatt, erősen korlátozott vagy a szabad akaratod gyakorlásában, akkor az már, a politikai megszállásod eredménye. Annak ellenére, hogy a társadalmunk emberi jogokkal foglalkozó alapszabálya szerint, elvileg korlátozhatatlan vagy. Így törvény biztosítja ugyan, minden alapvető szabadságjogodat, miközben egyben olyan módon kötelez, hogy az által, éppen a szabadságjogaid vannak lábbal tiporva.
Megszállás az is, amikor egy idegen hatalom hadserege szállja meg, egy közösség sajátságos életterét. Korlátozva azokat, a szabadságjogaik természetes gyakorlásában. Akik megszállottakként élik meg az eseményt. Sajnos, sok ilyen hadviselés történik ma is a világban. Főképpen azért, mert a NATO seregek, hamis igazságokkal tálalt egyéni érdekeket szolgálva, leigáznak komplett országokat. Majd a békefenntartó eszméikkel, hosszan fenntartják a kialakult hadiállapotokat. A NATO tagállamok állampolgárait pedig, politikai megszállással manipulálva, meggyőzik a hadi események jogszerűségéről. Hogy a teljes közösség jóváhagyásával történjenek meg, ezek a hadi szintű bűn-cselekmények. Mert minden esetben, valamilyen gazdasági érdek húzódik meg a háttérben.
A megszállás, minden esetben elítélendő, bűnös cselekedet. Mert a megszállottak megalázásával jár. Hiszen a szabad akarat gyakorlásában korlátozza a megszállottakat. Ma, legalább hat és fél - hétmilliárd megszállott ember él a Földön. Akik az elméjükben, kénytelenek mások akarata szerint gondolkodni, cselekedni, élni. Ez a megszállás azonban, csak addig lehetséges, amíg az értelmes ember elméje, szellemi szinten vezérelt.
Aki az elméjét, lelki szinten tudja irányítani, gyakorlatilag megszállhatatlan. Mert az olyan ember, ura a szellemi gondolatainak, és így, tökéletesen uralja az anyagi minőségeket is. Mint tudatossá vált teremtő. A szellemi szinten megvalósult politikai vagy egyéb megszállást, csak ezen a módon lehet békés eszközökkel ellensúlyozni.
Matécz Zoltán
2016.01.07.
matecz.zoltan@gmail.com
