Futótűz

Gravitatív hatás.

Ahhoz, hogy a mondanivalóm lényegét bárki is megérthesse, alapvetően arra van szüksége, hogy az én gondolkodásmódomat kövesse. Először is, a mozgásmennyiség megmaradási törvényét kell, hogy tisztán lássa. Azt az alapvető fizikai törvényt, amely a mozgató hatásokról, és a mozgatott testek tehetetlenségének az állandó viszonyáról szól. Ez alapvetően kétféle hatáson alapszik. A Newton által meghatározott erőhatáson, és az általam értelmezett energia hatásán.

Newton I. axiómája alapján, minden test nyugalomban marad, vagy megtartja egyenes vonalú egyenletes mozgását mindaddig, ameddig valamilyen hatás nem kényszeríti, egy újabb viszonyítható állapotváltozására. Ez a tehetetlenség törvénye, amely kimondja, hogy az anyagi testek tehetetlen tulajdonságát, az ő tömegük fejezi ki. Így a tömeg, olyan anyagmennyiségi tulajdonság, amely a tehetetlenség kifejezésére alkalmas, a testek objektív létezése során.

Tömeg = m = ρ * V

A tömeg értéke egyenlő, az egységnyi sűrűség és a testtérfogat szorzatával. Ami azt jelenti, hogy a szorzás által, az egységnyi anyagsűrűséget, kiterjesztjük az egész test teljes térfogatára. A nyugalomban lévő test tömegét, ilyen módon lehet kiszámítani. Mivel azonban, az anyagi testet sűrűség jellemzi, ezért a teljes anyagtérfogatra vetített anyagsűrűséget már, az adott test közegeként is tisztelhetjük. Ami matematikai szinten, ugyanazt az anyagmennyiséget jelenti, mint maga a tömegértéke. Így a közegállapot, mint tulajdonság, egy adott anyagi halmaz belső tömegsűrűségét jelenti. Ezért a közegállapot fogalma, belső tömegállapotot takar egy halmazban.

Tömeg = m = ρ * V = k = Közeg

Objektív tulajdonság = Szubjektív tulajdonság

Azért tartom fontosnak kiemelni az anyagi test közegértékét, hogy a test természetes relatív állapotára rávilágítsak. Mert a testek tömegállapota, az anyagi testek külső, objektív tehetetlenségét képes kifejezésre juttatni, a reájuk ható közvetlen, felületi erőhatásokkal szemben. Ami azt jelenti, hogy a kölcsönhatásban részt vevő testek, közvetlen felületi érintkezés útján adják át egymásnak, az állapotváltozásukat előidézni képes objektív erőimpulzus értékeket. A testek tömegértéke tehát, olyan anyagmennyiségi értéket tükröz, amely a felületi szintű erőhatásokra képes változtatni, a test viszonyítható mozgásállapotán.

Az ilyen felületi szintű objektív kölcsönhatásokban, mindig a mozgásmennyiség megmaradási tétele jut érvényre. Amit az „I” - impulzus, és az „L” - lendület fejez ki. Ahol az impulzus és a lendület, egymással teljesen azonos értékű matematikai mennyiségek. Így minden kölcsönhatási pillanatban, az impulzus jut érvényre, ami ennél fogva, lendületváltozást kölcsönöz a testeknek. Ez a megszerzett lendület teszi alkalmassá a testet arra, hogy egy újabb kölcsönhatási pillanatban, impulzusértéket képviselve, erőhatást adjon át egy másik testnek. Így a lendület és az impulzus, gyakorlatilag egymásba módosuló mozgásmennyiségi tényezők.

L = m*v = m*(a*t) = Mozgásmennyiség = (m*a)*t = F*t = I

Szubjektív = m*v = L = Mozgásmennyiség = I = F*t = Objektív

mozgáskényszer Kölcsönható képesség.

A mozgás lendülete = L = m*v = m*(a*t) = (m*a)*t = F*t = I = A kölcsönhatás impulzusa

(A lendület, és az impulzus, matematikailag teljesen egyenrangú mozgásmennyiségek.)

(Ez az objektív mozgásmennyiség megmaradásának a törvénye.)

Ezzel szemben a testek közegállapota, az anyagi testek belső, azaz szubjektív tehetetlen tulajdonságát képes kifejezésre juttatni, a reájuk ható közvetett, azaz térfogati jellegű energiahatásokkal szemben. Ami azt jelenti, hogy a kölcsönhatásban résztvevő test belső közegének a résztömegecskéi közvetett, azaz térfogati szinten jutnak az energia által okozott szubjektív állapotváltozás impulzusértékeihez. A testek közegértéke tehát, olyan anyagmennyiségi értéket tükröz, amely a térfogati szintű energiahatásokra képes változni.

Az ilyen térfogati szintű szubjektív kölcsönhatásokban, éppúgy a mozgásmennyiség megmaradási tétele jut érvényre, mint az erők viszonylatában. Mert éppúgy az impulzus és a lendület átadási lehetősége dominál a folyamatban. Csakhogy, ebben az esetben, a test közegének minden egyes résztömege egy-egy kölcsönhatási pontnak minősül. Így az energia szubjektívnek mondható belső hatására, a test közegét alkotó résztömegecskék mozgásmennyiségei változnak meg, a kölcsönhatás arányában. Az anyagi test belső rezgési szintje módosul.

Gyakorlatilag, az anyagi test gerjedtebb állapotba kerül, az energia hatására. Ami főképpen, a test elektronjainak a szükségszerű állapotváltozását idézi elő. Amikor ezek az állapotváltozások nagyobb mértéket öltenek, akkor fázisátalakulás jön létre az anyagi test viszonyítható létezésében.

A tudomány ma, helyzeti és mozgási energiákról beszél, amelyek úgymond, egymásba módosuló mozgásmennyiségeknek minősülnek. Úgy is mondhatjuk tehát, hogy energia egy van csupán, de különböző viszonyítható formát ölt a testek anyagmennyiségeinek a viszonylatában.

E = Eh = m*g*h*t = m*a*s*t = F*s*t = I*s = L*s = L*v*t = m*v*v*t = m*v²*t = Em = E

(Ez a szubjektív mozgásmennyiség megmaradási törvénye. )

Az energia által okozott szubjektív kölcsönhatásokban tehát, szintén a mozgásmennyiség megmaradási tétele jut érvényre, mégpedig olyan módon, hogy a test közegét alkotó résztömegecskékre gyakorol közvetlen hatást egyszerre. Így a közvetettnek ismert energiahatások is, közvetlen felületi érintkezés útján adják át az impulzusértékeiket, csak az olyan apró szinten megy végbe a dolog, ami már teljesen láthatatlan számunkra. Így a szubjektív mozgásmennyiség esetében is, az impulzus és a lendület módosul egymásba. Mint egymással teljesen azonos matematikai mennyiségek, amelyek a mozgásmennyiség hiteles kifejezői.

Az én írásaimban az energia, szubjektív munkavégző képességet jelent. Ennél fogva, a munkához való viszonya tükrözi az energiát számomra, a legideálisabb módon. Mert ma még a tudomány, egyként kezeli az energiát, az elvégzett munkával. Mivel teljesen azonos a mértékegységük. De az elvégzett munka, és a munkavégző képesség, legfeljebb csak arányosak lehetnek egymással. Az energia reálértékét ezért, én úgy számítom ki, hogy az elvégzett munkát megszorzom, a munkavégzésre használt teljes munkaidő értékével. Ezért az energiaképletek nálam, kissé módosultak.

E = W*t E = P*t²

W = E/t = (W*t)/t = (P*t)*t/t = P*t = W

E = W*t = (F*s)*t = (P/v)*(v*t)*t = P*t² = (P*t)*t = W*t = E

E = (m*v²)*t = (m*v)*(v*t) = (m*a)*v = F*(s*t) = W*t = E

t = E/W = (I*s)/W = (I*s)/(F*s) = I/F = (F*t)/F = t

Így a teljesítményhez, a munkához, és az energiához tartozó képletek arányában, a hozzájuk tartozó mértékegységek is némileg megváltoztak. Méghozzá oly módon, hogy az energia mértékegysége módosult, a hozzá rendelt időtag miatt.

                                                                                                     Mértékegységek

P = F*v = F*(a*t) = (F*t)*a = I*(v/t) = I*a                     > J/s = W

P = F*v = (m*a)*v = (m*v)*a = L*a                                  > J/s = W

W = F*(v*t) = (F*t)*v = I*v                                                > J = W*s

W = F*(v*t) = (m*a)*(v*t) =(m*v)*(a*t) = L*v           > J = W*s

E = F*(v*t)*t = I*(v*t) = I*s                                               > J*s = W*s²

E = F*(v*t)*t = (m*v)*(a*t²) = L*s                                  > J*s = W*s²

P*t = W = E/t

Sajnos, az energia mibenléte, ma még nem teljesen tisztázott a fizikában. Ezért kénytelen vagyok elmesélni itt azt, hogy én hogyan értelmezem. Alapvetően arról van szó, hogy én, az elektromos és a mágneses tulajdonságokat, teljesen szétválasztottam. Így az én elméleteimben, egy primer mágneses alaphalmaz rezgő közegében zajlik, mindennemű szekunder elektromos anyagi részhalmaz viszonyítható mozgásállapot változása. Mint másodrezgések. Ahol az anyagi részhalmazok rács és kristályrács szerkezetei, valamint azok atomi szintű szerkezeteik, egyfajta elektromos tulajdonságú „szivacsot” alkotnak. Így a mágneses alaphalmaz közegét felépítő oszthatatlan résztömegek „óceánja”, éppúgy kitölti az anyagi szerkezeteket belül, mint ahogyan körülöleli őket kívülről. Ezért úgy is mondhatom, hogy a mágneses alaphalmaz biztosít mozgási teret, a benne kialakult összetett elektromos anyagi részhalmazok számára.

Így a mágneses és az elektromos tulajdonságok, teljesen különválaszthatóak. Erre azért van szükség, mert a Földön, a laboratóriumi környezetben előállított vákuum, csak töredéke annak a vákuumnak, ami a bolygó és csillagközi teret alkotja. A vákuum, anyagi minőségektől megfosztott teret jelent. Amelyben a fény, akadálytalanul terjed. Mivel pedig, a fény az anyag nélküli csillagközi térben is tökéletesen terjed, ezért az, csak mágneses tulajdonságú lehet.

A mágneses alaphalmaz olyan alapközege az Univerzumnak, amelyet csak oszthatatlan alaptömegek alkotnak. Ezért elektromos megosztás, nem jellemzi. Így elektromos tulajdonságokat produkálni képtelen. Ebből kifolyólag, csak mágneses jellemzősége lehet. Így benne alakulnak ki, a mágneses hullámok. Benne tárolódnak el, a kialakult mágneses hullámok. Valamint, benne közlődnek a mágneses hullámok, az elektromos anyagi minőségek felé.

A mágneses hullám, longitudinális jellegű. Azaz benne a hatás, egyenes vonalvezetéssel terjed. Mint minden rendes hullámnak, két összetevője van. A mágneses hullámhossz, és a mágneses frekvencia. Szerintem, a mágneses hullámhossz, a mágneses információt képviseli. Míg a mágneses frekvencia, a mágneses energia közvetítését végzi el. Ezért a szubjektív alaphalmaz, az Univerzum abszolút ELMÉJÉT is képviseli egyben. Hiszen információ kialakítására, tárolására, és közvetítésére is képes. Ezért beszél a kvantumpszichológia, intelligens Univerzumról.

Ezért, a mágneses hullámokban, az elektromos anyagi minőségekkel történő szubjektív kölcsönhatások során, a mágneses hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a mágneses frekvencia energiaértéke, milyen mértékű szubjektív tulajdonságokkal bíró induktív munkát végezzen, az elektromos tulajdonságú anyagi halmazokon.

A mágneses hullámok frekvenciája, úgynevezett impulzussorozatok által közvetíti, a szubjektív kölcsönhatásban közölhető mozgásmennyiséget. Ezeket az impulzussorozatokat nevezhetjük kvantumoknak. Amelyek frekvenciafüggő „részecskékként” vannak nyilvántartva a fizikában. De ezek a kvantumok, nem száguldoznak, hanem csupán rezegnek a mágneses hullámban. Így a helyzetük, számottevően nem változik. Viszont tökéletesen alkalmasak arra, hogy az impulzusokat jelentő erőhatások mozgásmennyiségeit, periodikus módon közvetítsék a kölcsönhatási pontba. Ezt a mágneses hullámban folytonossá tett, erőhatás közvetítési módot nevezem én, energiának. Energiának, amely induktív munkát képes végezni, az elektromos tulajdonságú anyagi halmazokon.

Az Univerzum tehát, a végtelen tulajdonságú mágneses alaphalmazban működtetett, véges tulajdonságú elektromos anyagi világot jelenti. Így a valóság számomra, objektív és szubjektív egy időben. De az anyagi világban, az elektromos és a mágneses jellemzők, szigorúan együtt mutatkoznak meg. Ezért nevezte őket Maxwell hajdan, elektromágneseseknek.

A szekunder elektromos anyagi részhalmazok, véges típusú atomos szerkezetek. Amely atomokban az objektív alkotóelemek aránya, csak egy tízezrednyi részt képez. Az összes többi térrész, amit az elektronok az atommaggal együtt bezárnak, a szubjektív alaphalmaz mágneses alapközegét alkotják. Összevonva ez által számunkra, az elektromos és a mágneses tulajdonságokat. De az indukció jelensége, még ma is arra utal egyértelműen, hogy ez a két tényező, csupán folyamatos kölcsönhatásban van egymással, az anyagi részhalmazokban.

A primer mágneses alaphalmaz pedig, végtelen. Nem azért, mert gyakorlati szempontból véve nincsen vége, hanem azért, mert a benne kialakult mágneses hullámok, végtelenített pályaívet leírva közvetítik az energiahatásokat. Kőrt, nyolcast, vagy egyéb végtelen geometriai alakzatot formálva. Ez az állítás, igazolni látszik, az Univerzum tórusz alapú elméletét. Ami szintén egy olyan végtelenített rendszert alkot, amely már, mind a három dimenziót magában foglalja. Így az Univerzum mágneses szerkezete, egy tórusz formájú „almához” hasonlítható.

Számunkra, a szubjektív alaphalmaz, egy folyton rezgő mátrix alapú közeget alkot. Amelyben az oszthatatlan alaptömegek, egymást félrelökni képtelenek. Így a felfüggesztés és alátámasztás hiányában, állandóan csak rezegnek. A szervezett együtt-rezgésük során alakítják ki, a mágneses hullámokat. Amelyben a rezgő oszthatatlan részecskék nyugalmi helyzete, számottevően nem változik. Csak az erőhatásokat képviselő impulzusokat közvetítik egymásnak, amit a folytonossága miatt, energiaként ismertünk meg. Vagyis, a mágneses hullámokban, csak az energia hatása terjed. Így a mágneses hullámokban, az erőimpulzusok folytonos egyirányú terjedését tisztelhetjük energiaként.

Itt, ezen a ponton jutottunk el oda, hogy a címben szereplő gravitatív hatásokról egyáltalán beszélhessünk. A mágneses térben, éppen a mágneses tér oszthatatlan alaptömegeiből alakultak ki, az osztható típusú összetett anyagi részhalmazok. Amelyek már elektromos tulajdonságokat vettek fel. Éppen az összetett jellegük miatt. Mert elektrosztatikus telítettséget nyertek, és így már, az elektromos megosztás jelenségére lettek képesek. Kialakítva azt a duális valóságot, amit ma, relatív anyagi világnak ismerünk.

Amikor a szekunder anyagi részhalmazok kialakulnak, az Univerzum mágneses terében, akkor azok, a megszerzett mozgásmennyiségüknek megfelelően, azonnal szabadon esnek. Mozgásuk közben, felveszik azokat a szükségszerű pályaíveiket, amelyeket az Univerzum mágneses terének tórusz rendszere diktál számukra. A mágneses alaphalmaz végtelenített terében, állandó keringőmozgásra kényszerülnek. Az elektromos alaptulajdonságuknak köszönhetően, egyfajta elektromotoros hatást fejt ki reájuk a mágneses alaphalmaz. Így a végtelennek mondható mágneses pályákon, periodikus keringési folyamatokat valósítanak meg, szabadon esve. Azaz, teljesen súlytalanul.

De bármilyen nagy méretű legyen is számunkra a keringési pályájuk, akkor is csupán rezegnek azok. Mert a keringésük, csupán rezgésnek minősül, amelyben a viszonyítható helyzetük, számottevően nem változik. Ezért látjuk az égboltot, szinte mindig ugyanolyannak. Mert az Univerzum, mindig egyensúlyra törekszik. Amelyben a változás, nagyon ritka. Az esetleges változásokat pedig, a mágneses pályákon végrehajtható keringés beállításával intelligens módon, mielőbb korrigálja az Univerzum. Gravitatív hatást kölcsönözve ez által, a viszonyítást végző emberi értelem számára.

A gravitáció tehát, mint egyetemes tömegvonzás, gyakorlatilag nem létezik. Mert a tömeg, az anyagi testek tehetetlenségét kifejezésre juttatni képes tulajdonság csupán. A vonzás pedig, egy másik tulajdonsága lehet csak az anyagi testeknek. De a testtulajdonságok, nem vonhatók össze. Mert külön-külön jellemzik a testet. A tömeg, egy passzív tulajdonság, míg a vonzás, azzal ellentétes aktív tulajdonság. Így a „tömegvonzás” fogalma, passzív-aktivitást jelent. Ami természetesen, már egy abszurd állítás.

A gravitatív hatás tehát, szerintem abban áll, hogy a szabadon eső égitestekre, folyamatosan hat a mágneses hullámok impulzusértéke, amíg keringenek. Mert azt a mágneses pályaívet követik súlytalanul, amely induktív módon, keringő mozgásra készteti őket. Egyfajta elektromotoros hatás által. Amelyben a mágneses hullámok frekvenciái révén közvetített energiák impulzusértékei hasznosulnak. A tömegvonzás látszatát keltve bennünk.

A gravitáció elméletének a felvetése, még az ókorba nyúlik vissza. Majd Newton határozta meg a gravitáció lehetséges matematikai összefüggéseit. Albert Einstein pedig, szakított a gravitáció tömegvonzáson alapuló elméletével, és geometriai módon, a testek tömegértékeire erőltetett vonzó hatás nélkül értelmezte azt. A téridő görbületével magyarázta a speciális-relativitás elméletében. A tér és az idő konkrét meghatározása nélkül, a téridőben. Majd később, erre a téridő elméletre épülő elképzelések, folyamatosan visszacsempészik a tömegvonzást, a gravitációsnak megismert jelenségekbe. Ma már, terjed az interneten a nukleáris morfológia tana, amely arról szól, hogy az emberiség teljesen félreértette a gravitációt.

Munkássága idején, Newton meghatározta azt, hogy a Földön megismert mozgásformák, nagyon jól megmagyarázhatóak, a gravitációt jelentő tömegvonzás értelmezése nélkül is. Hiszen a közegtörvények alapján, a felhajtóerő és a közeg súlyát biztosító erő különbsége, nehézségi erőként érvényesül a testeken. A Föld középpontja felé ható súlyerőként. A gravitációra, az égi mozgások megértése miatt volt csak szüksége.

A napokban pedig, szárnyra kelt a nagy hír, amely szerint, egy gigantikus műszert építettek Amerikában, a gravitációs hullámok kimutatására. Amit a feltételezett gravitonok közvetítenek. Ami azt jelenti számomra, hogy még mindig a tömegvonzási értéket keresik, a gravitációs kísérleteikben a fizikusok. A műszerük, egymillió dollárba került. A sok tudós fizikus fizetése, további költségeket jelent. Amíg keresik, lesz jó megélhetésük ebből. Így már érthető számomra a hozzáállásuk.

Visszatérve azonban a szubjektív alaphalmazra, amely intelligens módon irányítja az Univerzum jól szervezett működését, a kozmikus állandói segítségével, nem hanyagolhatom el értelmezni kissé, az abszolút ELMÉT. Ebben a mágneses alapközegben vasul meg, a minden elektromos anyagi halmazra ható képesség, és a minden elektromos anyagi változásról tudó készség. Az állandó induktív viszonyoknak köszönhetően. Vagyis, a mindenható és mindentudó státuszát tölti be. Ennél fogva, Isten fogalmát.

Isten, nem maga a szubjektív alaphalmaz. Sem pedig, az a mágneses közeg, amit ez a mágneses alaphalmaz jelent. Az alaphalmaz csupán, az abszolút ELMÉT valósítja meg. Isten, ennek az abszolút ELMÉNEK az öntudata. A tiszta szellemi szintű esszenciája. Ezért képes intelligens módon induktív hatást gyakorolni, az elektromos anyagi minőségekre. Mert öntudatként, mindent önmagában valónak tekint, ami az Univerzumban létezik. Úgy a mágneses alaphalmaz teljességét, mint az elektromos anyagi részhalmazokat.

Az anyagi világban megnyilvánult emberi értelem pedig, nem más, mint Isten anyagi megnyilvánulása. Ezért a lélek által, minden értelmes embert, Isteni minőség éltet. Mert az energia, elpusztíthatatlan megmaradó tényező. Erről szól az energia megmaradási tétele. Ezért az embert is, ugyanaz az energia élteti, mint amelyik az Univerzum teljességét működteti. Így a lélek nem más, mint a testünkben elkülönült energia. Azaz, az Isteni minőség.

Ezért minden ezoterikus tanítás lényege az, hogy szellemben is az Isteni szint szeretetrezgésére fejlődjünk. Megtisztítva az elménket, mindennemű duális szellemi gondolattól. Amelynek hatására egyként láthatjuk végre a világot. Hogy az Isteni öntudatra ébredhessünk. Ezért, minden kedves olvasómnak, azt kívánom őszintén, hogy az Isten éltesse ebben a spirituális folyamatában. Mert a fejlődésünk célja az, hogy az emberiség által, Isten önmagára találjon, az összetett elektromos anyagi világ valóságában is.

A „gravis” szó jelentése az, hogy „súlyos”. Ettől azonban, még súlyos hiba azt képzelni, hogy a földi viszonylatban az anyagi testek súlyát, az egyetemessé tett tömegvonzás okozza. A közegtörvények okozzák a súly mibenlétét. Miközben az égi mozgásformák, súlytalan állapotban történő rezgések csupán. Ezért képes az Univerzum, könnyedén egyensúlyban tartani őket. Ezt a súlyos problémát kell a fizikusainknak mielőbb megemészteni. Ami már az ókor óta kísérti a tudományos életünket.

Matécz Zoltán

2016.01.18.

matecz.zoltan@gmail.com