Kétélű kard.
Az Univerzum abszolút Elméjét képviselő kinyilatkoztató Ige, egy mentális indíttatású „kétélű kardként” alkalmas arra, hogy a szellemi gondolatainkból és a lelki érzéseinkből „kivágjon, kimetsszen” mindent, ami a bűnt képviselheti bennünk. Mégpedig, az Isteni eredetű abszolút szeretetnek köszönhetően. Ezért, egy kétélű kardként értelmezhető. Mert az Ige, a mentális tisztítókúránkat, egy időben hajtja végre. Mivel a szeretet, olyan pozitív érzelmi áramlat, amely teremtő erejű munkát végez abban a személyben is, aki adja, és abban is, aki felé irányul. Így tisztít meg bennünket.
Hiába szereti valaki a képeket, a verseket, a zenét, vagy bármilyen lélek nélküli élettelen dolgot vagy eseményt, az bizony, sohasem fog viszontszeretni. A növények viszont, már érző élőlények. Ezért lélekkel rendelkeznek, és meghálálják a szeretettel teljes gondoskodásunkat. Pompázva mindenki számára. Az állatok pedig, már olyan lelki lények, amelyek a hűségükkel tudják kimutatni, a szeretettel teljes törődés iránti hálájukat, a gazdájuk felé. Akitől a szeretetet kapják.
Egészen más a helyzet az ember esetében. Az ember ugyanis, egy olyan lelki érzéseket közvetíteni képes élőlény, akit Isten a saját „képére”, szellemi szintű tudatosságra teremtett. Így az elméjében, minden értelmes ember, maga döntheti el azt, hogy a felé irányuló életeseményekre, milyen szellemi gondolatokkal reagál. Így a mások felől érkező szeretetre is. Ennél fogva, a mi szeretetünk, személyes érdekekhez fűződő, relatív szeretetnek minősül csupán.
A relatív szeretetet, abból lehet a leghamarabb felismerni, hogy a szeretetünket biztosítani képes pozitív lelki érzéseinket, szellemi szintű előfeltételekhez kötjük. Amint valamelyik szellemi szinten meghatározott feltételünk nem teljesül, máris megszűnik a szeretetünk áramlása. Megvonjuk a szeretetünket attól, akit szeretnünk kellene. Így gyakorlatilag, teljesen meggátoljuk azt, hogy a pozitív lelki érzéseink aktivizálódhassanak az elménkben.
Helyette, negatív lelki érzéseknek biztosítunk valóságformáló lehetőséget az életünkben. Feszültséget, idegességet, neheztelést, haragot, gyűlöletet szítva ez által. Mert a szeretet feltételeit értékelő kellemetlen szellemi gondolataink, csak negatív lelki érzéseket képesek aktivizálni az elménkben. Így a legtöbb estben, nem is a nem várt esemény a rossz igazán számunkra, hanem csupán, a róla alkotott kellemetlen szellemi gondolataink. Mert ha a szeretetfeltételeink hiányában, kellemetlen az eseményről alkotott szellemi gondolatunk, akkor ahhoz, csak negatív lelki érzést képes csatolni az elménk. Felbosszantva bennünket.
Mert a világ, számunkra attól rossz, hogy a kellemetlen hírekhez, negatív lelki érzéseket biztosítunk az elménkben. Így a lelki indíttatású életerő impulzusainkkal, éltetjük azt, ami számunkra rossznak minősül. Mert olyankor, nem mi magunk vagyunk az Urak az elménkben, hanem a rossz hír informatív értéke uralja azt. Vagyis, nem a saját szellemi gondolatunkhoz adjuk a lelki érzéseinket, hanem a hírekben diktált kellemetlen gondolatokhoz.
Ennél fogva, a hír észlelője, mentális módon, meg van vezetve. A békés boldogságról csak ábrándozik. Míg a rossz hírek miatt, a boldogtalan életet, többféleképpen is elképzeli magának. Ha a számunkra jó dolgok elképzelésével kötnénk le az elménk figyelmét, akkor sokkal jobb sorsot teremtenénk magunknak és a szeretteinknek.
Mert az elménk, a lélek által bennünk élő Isteni minőségünk teremtő „műhelye”. Benne a szellemi szintű képzeletünk nem más, mint a kívánt valóságot előre vetíteni képes „tervasztala”. Míg a lelki érzéseink, azok a mentális erőimpulzusaink, amelyek képesek arra, hogy megvalósítsák a vágyaink szerint kívánt reális elképzeléseinket.
Amíg a lelki érzései nélkül képzelődik az ember, addig csak ábrándozik, fantáziálgat. Ami teremtésre képes mentális erőimpulzust, nem irányít sehová. Így hamar szertefoszlik az elképzelés az elménkben. Mert, feleslegessé válik. Csak olyan szellemi gondolataink hatásosak az életünkben, amelyekhez lelki érzések is társulnak az elménkben. Főképpen pozitív lelki érzések.
A Biblia tanúsága szerint, Isten a teremtést úgy hajtotta végre, hogy először a Szent Szellemével elképzelte azt, amit teremteni szeretett volna. Majd amikor már látta azt, hogy amit elképzelt, az jó, akkor adta csak hozzá a lelki szintű hozzájárulását. A Szent Lélek azt mondta, hogy „LEGYEN”. Így a Szent Szellem meghatározta az értelmes célt, míg a Szent Lélek megvalósította azt.
Így Isten teremtő Igéje nem más, mint a „LEGYEN” szó. Amely által, a helyesnek látott szabad akaratát fejezte ki. Mert mindent, amit az elektromos tulajdonságú anyagi világ valóságába teremtett, önmaga mágneses valóságából teremtette. Abszolút szeretettel. Mert a szeretete, csak önmaga felé irányult. Így relatív előfeltételektől teljesen mentes.
Mivel az elektromos anyagi szintű létezésünk, Isten mágneses alapú valóságában valósul meg, ezért nekünk is Isten tudatos részévé kell válnunk, az ember mentális fejlődési folyamatában. Mert ha Istenként tekintünk mindenre a világunkban, akkor relatív feltételek nélküli abszolút szeretettel viszonyulunk minden felé. Mert Istent szolgálni a tudatos teremtés által, csak Istenazonosságot jelentő Istentudattal lehet.
Amíg Isten Igéjét, szándékosan használjuk, abszolút szeretettel a tudatos teremtésre, addig Isten „lefaragja” a bennünk lévő hibáinkat, és szerethetővé formál bennünket, a környezetünkkel együtt. Kérdés az, hogy mit jelent számunkra Isten Igéje? Mert az nem más, mint az „Ámen” kifejezés. Ami azt jelenti, hogy „LEGYEN”.
A Genezis időszakában tehát, Isten mágneses alapú létezése, a Szent Szellemével, elképzelte valóságosnak az elektromos anyagi világot. Majd az abszolút Elméjében látta azt, hogy az milyen jó. Végül pedig, a Szent Lelkénél fogva, kijelentette azt, hogy Legyen. És lett. Hogy gyakorlati tapasztalatot szerezzen arról, amit a képzeletében már látott. Mindent önmagából teremtett, önmaga dicsőségére és gyönyörűségére. Amikor az elektromos szerkezetű anyagi halmazok elmúlnak, akkor pedig, újra oszthatatlan alaptömegekre esnek szét, és a mágneses térbe sugárzódva annihilálódnak. Vagyis, szétszóródnak a mágneses alaphalmazba, és annak közeghonos alkotóelemeivé válnak. Így sem a tömegértékük, sem pedig, az energiaértékük nem vész el.
Mivel a lélek által, Isten bennünk él, ezért teremtői képességgel rendelkezünk. El kell képzelnünk, szellemi szinten a relatív elménkben szeretettel, a vágyainkban megjelenő kívánságainkat valóságosnak. Majd szeretettel teljes, pozitív lelki érzésekkel kell feltöltenünk ezt a mentális képet. Végül pedig, amikor örömöt érzünk, a valóságosnak látszó vágyunk látványa miatt, mert nyilvánvalóan jónak értékeljük azt, ki kell mondanunk azt, hogy Ámen. Vagyis, a lélek által bennünk élő Isteni minőségünk szabad akaratát kell kifejezésre juttatnunk, mi szerint, LEGYEN. Ilyen módon, ha a világot szépnek és békésnek képzeljük el, azzá is válik számunkra.
Az „Ige” című írásomban kifejtettem, hogy van kinyilatkoztatott ige, ami cselekvést, történést, és létezést jelentő szó számunkra, és van a kinyilatkoztató nagybetűs Ige, amely Isten szinonimája a Bibliában. Ez az Ige, teremtőképességgel bír. Mert Isten szabad akaratát fejezi ki, amit abszolút szeretettel hozott meg. Mert Ő, minden elektromos anyagi megnyilvánulást önmaga mágneses valóságából teremt. Még a mi tudatos teremtésünk alkalmaival is.
Mivel, a lélek által Isteni minőség éltet bennünket, ezért a teremtőképességet csak akkor használhatjuk tudatosan, ha mi magunk is, az abszolút szeretetet szolgáljuk azzal. Mert, csak az abszolút szeretet során áramlik a szeretet teremtő energiája akadálytalanul. A relatívnak értékelhető emberi szeretet, mentális akadályokat tud képezni. Ezek a mentális feltételeket biztosító akadályok képezik számunkra a bűnt.
Amint az ezoterikus változásnak a csúcsára érünk szellemi szinten, a spiritualitásunkat képviselő pozitív lelki képességeink teljesen felszabadulnak. Mert amíg az ember, a szeretetben korlátozza önmagát, addig nem képes a saját Isteni minőségét megtapasztalni, a tudatos teremtés segítségével. Addig a teremtői képessége is viszonylagos marad. Hol jó, hol pedig, rossz dolgok és események előidézője marad bennünk.
Bárki lehet jó ember, akit a társadalmi közössége tisztelhet. De az emberi fejlődés valós célja az, hogy Istenekké legyünk. Sajátságos módon. Ki-ki a maga életterében. Mert az Igét, a teremtői képességet, csak így tudjuk megtapasztalni. Istennek pedig, éppen az a célja, hogy rajtunk keresztül ugyan, de önmagáról szerezzen gyakorlati tapasztalatokat. Önmaga létezésének a jogosultságáról. Az Igéről. Így a „kétélű kard”, maga az Isten, aki a gonoszságot nem tűri el sem rajtunk kívül, sem belül, a mentális lényünkben.
Mivel a Legyen kifejezés, az érzelmi alapú pozitív lelki hozzáállásunkat jelenti ahhoz, amit szabad akaratból fejezünk ki, ezért az Ige által, Isten munkálkodik azon, hogy az elképzelt vágyunk megvalósuljon az életünkben. Mert az Ige, Istennél van, és az Isten, maga az Ige. Mégpedig az „Ámen”, vagy magyarul, a „Legyen” szóba ágyazva. Amellyel már, a pozitív szeretettel teljes lelki érzéseinket fejezzük ki.
Lehet egy imába foglalt kérés, akármilyen rafinált szövegszerkezetbe foglalva, ha nem tölti ki pozitív lelki érzés tartalommal, nem méltó a teremtésre. Az igazi ima, szavak nélküli reális elképzelése a vágyainknak. Ahol a vágy, az Isteni minőségünk akaratát fejezi ki, míg az „Ámen” kijelentés, az Isteni minőségünk szabad akaratából elhatározott felelős döntésünket jelenti. Történetesen, a felől dönt az Isteni minőségű lelkünk, hogy amelyik vágyunkat a szellemi gondolatainkkal elképzeltünk az elménkben, helyesnek és teremtésre méltónak tartja. Mert az elménkben már látja, hogy jó az számunkra.
Itt érdemes megjegyeznem még, a hitközösségek együttes imáit. Ahol a vágyak által történő elképzelések, egy közös szellemi célt határoznak meg. De a hozzájuk csatlakozó egyéni pozitív lelki érzések, mint mentális erőhatások, egyszerűen összeadódnak. Így a tudatos teremtésre fordított pozitív lelki erők, egy közös célt szolgálva, erőteljesebb módon hasznosulnak.
A közös teremtés értelmes képessége és lehetősége, szeretetben tart és összekovácsol minden értelmes lelki közösséget. Így a vágyak közös elképzelésén alapuló együttes ima, már fiatal korban elkezdhető. Amelyik gyermek, már fiatal korában elsajátítja, a tudatos teremtés ezoterikus technikáját, olyan spirituális fejlődésben lehet része, amelynek során, elérheti az Isteni önazonosság mentális szintjét. Így az Isten Igéjének a „kétélű kardjával”, folyamatosan tisztán tarthatja saját magát és a környezetét. A bűntől megtisztulva, Szent életet élhet.
Matécz Zoltán
2016.02.18.
matecz.zoltan@gmail.com
