Szeresd önmagad.
Amíg az ember önmagát szereti, addig az elméjében, összhangba hozza a saját érdekeit szolgálni képes kellemes szellemi gondolatait, a pozitív lelki érzéseivel.
Alapvető emberi problémát jelent az a mentális tudatlanság, hogy az értelmes ember számára, nem egyértelmű dolog az a tény, hogy a szellemi gondolatainkkal, lelki érzéseken alapuló mentális erőhatásokat irányítunk. Így a kellemes szellemi gondolatok, pozitív lelki érzéseket aktivizálnak az elménkben. Míg a kellemetlen szellemi gondolatainkkal, negatív lelki érzéseket. Csakhogy, amíg a pozitív lelki érzéseink, mint mentális erőhatások, mindig értünk dolgoznak, addig a negatív lelki érzéseink, állandóan ellenünk munkálkodnak.
Így a bosszúság, az önvád, vagy bármilyen egyéb szellemi síkú önsanyargatás, olyan mentális öngyilkosságnak minősül, amely az ember anyagi szintű szervezetét, képes nagyon hamar úgy tönkretenni, hogy az a folyamat, ténylegesen is halálhoz vezet. Ezek a mi pszichoszomatikus eredetű betegségeink eredményei. Ami röviden azt jelenti, hogy a pszichénket képviselő elménkben, olyan kellemetlen szellemi gondolatokkal foglalkoztunk amelyek, csak negatív lelki érzéseket aktivizálhattak, az életminőségünk formálása során. Ezért, ezek a negatív lelki érzéseink szomatikus, azaz testi elváltozásokat idéztek elő bennünk. Teljesen elhangolva az anyagi szintű működésünket, az egészségesnek mondható állapotunktól.
Így a beteges, azaz kellemetlen szellemi gondolataink, a negatív lelki érzéseinket aktivizálva az elménkben, pszichoszomatikus eredetű betegségeket idéznek elő bennünk. Azt azonban tudnunk kell, hogy szinte minden betegségünk, pszichoszomatikus módon jön létre. Ezt állítja a fejlett orvostudomány. Így a lelkiismeret furdalásokon alapuló önvád, önsanyargatás során, éppen a kellemetlen szellemi gondolatainkkal tartjuk fenn a lelki érzéseink negatív állapotainak a létezési jogosultságait.
E miatt, csak akkor vagy képes szeretni önmagadat, ha másokat is szeretetben részesítesz. Ha úgy viszonyulsz másokhoz, hogy az a hozzáállásod, ne okozzon benned lelkiismereti válságokat. Vagyis, a mások felé irányuló szereteteddel juthatsz el, önmagad szeretetének a lehetőségéhez. Amíg másokat szeretsz, addig a lélek által benned élő Isteni minőségedet szolgálod. Így juthatsz el a szellemi szintű felismerésig, amely szerint, benned is egy Isteni minőségű lélek él. Éltet téged, és szeretetre vágyik.
A szeretet, egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy mindenkinek a lehető legjobbakat kívánjuk. Így a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk áldását küldjük, a másokban élő Isteni minőségű lelkek felé. Aki ilyen módon, állandóan áldásokat oszt, annak áldásossá válik az élete, és egyre több áldást kap maga is cserébe. Így áramlik a szeretet, az értelmes emberek között.
Nagyon könnyű dolog áldásokat osztani, a szeretteink között. Mivel őket, alanyi jogon szeretjük. A szellemi szinten „nehéznek” mondható emberekkel szemben azonban, akik elvileg, nem érdemelnének egy jó szót sem, sokkal nehezebb a helyzetünk. Pedig, ők is szeretetre vágynak. Csak ők általában, teljesen tudatlanok önmaguk és mások Isteni eredetét illetően. Ezért, a szeretet univerzális törvényét, csak relatív módon alkalmazzák. Önmaguk egoista szeretetét szolgálva, illetve a közvetlen szeretteik szelektív módon relatív szeretetét imitálva. Ami olykor neheztelésbe, haragba, gyűlöletbe csap át az ő esetükben, ha a szeretetre irányuló szellemi módon meghatározott előfeltételeik nem teljesülnek.
Az ilyen negatív érzelmű „nehéz” embereknek, még nagyobb szükségük van a példamutató jellegű abszolút szeretetre. Hiszen azért olyan gonoszok, mert mások szeretete nélkül élnek. Így jogosnak látszik számukra, a lelketlennek mondható viselkedésük. Amelyben kevés az áldás, és annál több az átok. De aki, viszont-átkozza őket, az szintén csak relatív szeretetre kényszerül. Így egy ördögi kör áldozatai vagyunk.
Áldás nélkül, nincsen szeretet. Ezért én minden embertársamnak Isten áldását küldöm, a pozitív lelki érzéseimmel. A lelkem által bennem élő Isteni minőségem áldásait. Ez a sok áldás, megteremti az én lelki békémet. Így a mások felé irányuló szeretettel teljes áldásaimon nyugszik, az én saját magam felé irányuló szeretetem is.
Ennél fogva, aki nem képes önmagát szeretni, másokkal sincsen megbékülve szeretetben. Illetve fordítva, aki mások szeretetét megspórolja, önmaga szeretetével is kínlódni fog. Mert a relatív módon megvalósuló feltételes szeretet, csupán arra biztosít lehetőséget számunkra, hogy a kellemetlen szellemi gondolataink miatt, szeretet nélküli negatív lelki érzésekkel viszonyuljunk más, lélekkel bíró embertársunk felé. Vagyis, Istent gyűlöljük olyan emberekben, akiket a torz szellemi szintű gondolkodásmódjuk alapján történő ellenséges viselkedésük miatt, nem tudunk szeretni.
Mert szellemi szinten „nehezek”, azaz ellenségesek, még velünk szemben is. Pedig, ésszerűnek mondható reális változást, csak az áldásainkon alapuló abszolút szeretetünk hozhat számunkra. Amelyben a pozitív lelki érzéseinket irányítjuk oda is, ahol az ma még, szellemi szinten értelmetlennek látszik. Mert a szeretetet, nem szabad megspórolni annak, aki tudatosan az abszolút szeretetre törekszik.
Az áldásainkat képviselő abszolút szeretet, a legjobb mentális beruházás. Mert az Univerzum kölcsönhatásokon alapuló törvénye szerint, a szeretet is mindig visszahat. Amint a szeretet visszahat az emberek között, már a szeretet áramlásáról beszélhetünk. Amely az Isteni eredetű lelkeinket tartja egységben. Ebben a szereteten alapuló lelki egységben pedig, mindig nagyobb a teremtésre képes mentális erő. Mert a szeretetünket követni képes mentális erőink, ugyanazokra a célokra irányulva felhalmozódnak, és megteremtik a békét és boldogságot mindenki számára, akik szeretetben élnek. Szeretetben élni tehát, azt jelenti, hogy Isten pozitív lelki érzésein alapuló áldásait irányítani, mindenki felé.
Amikor önmagadat szereted, akkor önmagad Isteni eredetű lelki minőségét tiszteled. Amikor másokat szeretsz, akkor mások Isteni minőségét tiszteled. Ez az igazi Istentisztelet. Amikor az abszolút szeretetben élve, mindenki képes a másik embertársát tiszteletben tartani, és pozitív lelki érzéseken alapuló áldásokban részesíteni. Azzal a biztos tudattal, hogy amikor áldást oszt másoknak, azzal Istent élteti.
Mert az Univerzumban, az intelligens energia megmaradási tétele azt sugallja, hogy az energia egy és oszthatatlan. Ezért a szeretet, mindig az intelligens energia által aktív Isteni eredetű léleknek jár. Mert lélekben, teljesen egyek vagyunk. Az Isteni eredetű intelligens energia megbonthatatlan egységét alkotjuk. Ezért vagyunk képesek házastársi, családi, baráti, munkatársi, és még sokféle egyéb társadalmi szintű lelki közösségben élni. Annak ellenére, hogy testben és szellemiségben teljesen különbözünk.
A szeretteinknek, mindig a legjobbat kívánjuk. Ezt tesszük életünk választott párjával is. Akit a külső testi, és belső szellemi adottságai mellett, azért választottunk, hogy lelki közösségben élhessünk vele. Ez a lelki közösség az alapja, minden egyéb társadalmi szintű lelki szinten megvalósuló közösségi életnek.
Amíg Isten, az intelligens energia egységét képviseli az Univerzumban, addig senki sem szeretheti önmagát jobban másoknál, és természetesen fordítva, másokat önmagánál. Mert az már, relatív szeretetnek minősül. Ami a bűn melegágya. Ezért törekedjünk mindig abszolút módon, szellemi feltételek nélküli szeretetre. Amelyben önmagadat éppúgy kell szeretned, és Isten áldásaiban részesítened, mint bárki mást.
Bárki kérdezhetné azt, hogy mit tegyünk a gyakorlatban ahhoz, hogy a szeretet áramlásában részt vegyünk? Erre én azt válaszolnám, hogy ugyanazt, amit Jézus tett. Egészségessé kell képzelnünk a betegeket, látóvá a vakokat, hallóvá a süketeket, okossá a szellemi szinten ostobákat. Minél többször gyakorolja ilyen módon valaki, az Isteni eredetű szeretet áldásainak a tudatos irányítását, annál biztosabb módon fogja irányítani, a pozitív életerő impulzusait, és küldeni a szellemi szinten rászoruló embertársai felé.
Mert amíg egy ember, szellemi szinten nem tisztul meg, azaz nem képes mellőzni az elméjéből a problémákra utaló kellemetlen szellemi gondolatokat, addig a bűn hatálya alá tartozik a relatív szeretetével. Mert a relatív szeretetnek, nem a szereteten alapuló része a bűnös igazán, hanem az a része, amit már tudatosan nem szeretünk. Illetve, a szellemi feltételeink határozzák meg azt, hogy meddig vagyunk képesek relatív módon szeretni.
Így gyakorlatilag, a szellemiségünk fejletlenségi szintje határozza meg előre azt a mentális feltételrendszert, amely a lelki eredetű szeretetünket befolyásolni képes. Pedig, erre aztán, semmi szüksége sincsen a lelkünknek. Mivel azok a feltételek, csupán korlátozhatják a pozitív érzéseken alapuló szeretetünket. Mert az Isteni eredetű szeretetünknek, nem kell szellemi szintű „póráz”. A lelkünk szabadsága múlik ezen.
A szellemiségünk alapfeladata az, hogy az értelmes módon kialakított kellemes gondolatainkkal, folyamatosan szolgálja a lelkünk pozitív érzéseken alapuló szeretetérdekeit. De mi sajnos, szellemi szinten „túlművelt” értelmes élőlényekként, éppen fordítva használjuk az elménket. Mert így vagyunk kondicionálva, azaz tanítva. Így a helyett, hogy folyamatosan szolgálnánk a lelkünk szeretetérdekeit, szellemi szintű feltételeket határozunk meg a lelki szintű szeretetünk természetes áramlása ellen. Vagyis, szellemi szintű akadályokat gördítünk a lelki szeretetünk útjába.
Az értelmes ember, annál spirituálisabb, minél kevesebb negatív lelki érzést aktivizál az elméjében. Az abszolút szeretetre törekedve, teljesen megszűnik bennünk, minden negatív lelki aktivitás. Minden ezoterikus vagy vallásos tanítás, erre próbál rávezetni bennünket. Hogy spirituális szinten fejlődjünk. Azaz, tudatosan szabaduljunk meg a negatív lelki érzéseket aktivizálni képes szellemi gondolatainktól az elménkben. Így az abszolút szeretet szintjén már, másokat is úgy tudjuk szeretni, mint önmagunkat.
Matécz Zoltán
2016.04.16.
matecz.zoltan@gmail.com
