Feltételes szeretet.
Mivel a lélek által Isten éltet bennünket, ezért mi olyanok vagyunk, mintha Isten univerzális egységének a „sejtjei” lennénk. Ezért szeret bennünket Isten, relatív előfeltételek nélkül. Abszolút módon. Bármit tegyünk is. Éppen olyan formában, mint ahogyan az ember sem neheztel, egyetlen sejtjére. Még betegség esetén sem.
Ezzel szemben, az emberi szeretet relatív. Vagyis, feltételekhez kötött. Mert, mint Isteni lélek által éltetett „sejtek”, közvetlenül egymás mellet élünk. Valamilyen társadalmi rendszerben. Ezért természetesen, sűrűbben konfrontálódunk egymással. Így egymás megértését, elfogadását, szeretetét, a saját érdekeink feltételrendszeréhez alakítjuk. Egyfajta kényelmes komfortzónában létezve. Így aztán, arra kényszerülünk, hogy folyamatosan neveljük egymást. Mert nem tudjuk elfogadni a másik embert olyannak, amilyen ő valójában. Mivel a mássága, a mi komfortzónánkat esetleg sérti.
A relatív szeretet állításai és kérdései:
Szeretlek, ha … Akkor is szeretsz, ha …?
Szeretlek, mert … Miért szeretsz, …?
Szeretlek, amíg … Meddig szeretsz, …?
Így a szeretetről szóló állításaink és kérdéseink, éppen azt tükrözik, hogy milyen mélyen rabjai vagyunk, a szellemi síkon irányított szeretet relatív feltételrendszerének. Vagyis, nem vesszük észre azt, hogy a legcsodálatosabb lelki érzéseinket, szellemi szinten befolyásoljuk, hogy a mentális komfortzónánk, minél kevésbé sérüljön.
Isten legcsodálatosabb angyala Sátán, aki ellenszegült az Úr akaratának, ezért kitaszított lett a mennyeknek birodalmából. Ide a Földre száműzte Isten, a bukott angyalaival együtt. Itt létezik velünk, de közvetlen módon nem befolyásolhatja az életünket. Csak közvetve, szellemi síkon léphet velünk kapcsolatba. Mégpedig, a hátsó gondolatainkon és a mások által közölt sugalmazásokon keresztül.
Sátán nem mondja azt, hogy haragudjunk. Mert jól tudja azt, hogy ok nélkül, úgysem tennénk meg azt. Ezért sugalmazza számunkra, a szellemi szinten irányítható feltételeket. Mégpedig a hátsó gondolatainkon keresztül. Mert jól tudja azt, hogy a feltételek teljesülése, már nem rajtunk múlik. Ezért aztán, nem mindig teljesülnek azok. Márpedig, ha mi szabtunk tudatosan feltételeket, akkor azok elmaradása esetén, jogosnak tartjuk felfüggeszteni a szeretetünket.
Olyankor egyfajta „nemszeretem” tudati állapotba kerülünk. Amelyben a megtorlás, ésszerűnek tűnik. Még akkor is, ha az a szeretteink ellen irányul. Ezért okoz a relatív szeretet olykor, lelkiismeret furdalást. Mert tudjuk jól, hogy a megtörtént megtorló cselekedetünket, nem a szeretet diktálta. Így Sátán, máris elérte a célját. Mert a cselekedetünket, nem a szeretet irányította. Mivel, a szeretteink Isteni minősége ellen tevékenykedtünk.
A lelkiismeret furdalásunk pedig, éppen arra utal, hogy a lélek által bennünk élő Isteni minőségünk, nem ért egyet a szellemi szinten irányított cselekedetünkkel, amit nem a szeretet motivált. Vagyis, a lelkiismeret furdalás érzése során, éppen az Isteni minőségünk lelki tusája nyilvánul meg bennünk, amit Sátán szellemi sugalmazásával váltottunk ki tudatosan. Mert halhattunk a szeretet ellen irányuló kísértésekre. Amelyek a lelki alapokon nyugvó szeretetünknek, szellemi szintű feltételeket szabnak. Csupán azért, hogy kényelmesebb legyen számunkra az élet. Hogy a megszokott komfortzónánk ne sérüljön meg.
Ráadásul, amikor szellemi szintű feltételeket szabunk, akkor azt akarjuk elérni, hogy hozzánk igazodjon az a személy, akinek a feltételeinket teljesítenie kellene. Vagyis, nem hagyjuk azt, hogy a cselekedeteiben önmaga legyen. Meg akarjuk változtatni őt. Annak ellenére, hogy úgy szerettük meg őt, amilyen. De azt már nem fogadjuk el, mert ezek után már, feltételek alapján kívánjuk őt szeretni. Relatív módon. Mintha a benne és általa megnyilvánult Istent akarnánk korrigálni.
Ennél fogva, a relatív szeretet, a bűn melegágya. Mert képes arra, hogy eltérítsen és szembeállítson bennünket, az Isteni szintű abszolút szeretettel. Aminek a megvalósítására születtünk. Amit a lelkünk, természetesen képes megtenni, a szellemi gondolataink nélkül.
Ezért az ezoterikus tanítások során kialakuló spirituális fejlődésünk, éppen arról szól, hogy a szellemi gondolatainkat tudatosan elcsitítva, minél több pozitív lelki érzést aktivizáljunk az elménkben. Mert az ember, mindenképpen spirituális lény. Mert a szellemi gondolataival, lelki érzéseket képes irányítani az elméjével, valamilyen cél megvalósulása érdekében. De a spirituális fejlődésünk lényege az, hogy minél több negatív lelki érzést mellőzzünk.
Azt pedig, csak úgy tehetjük meg, ha az elménkbe tudatosan, csak kellemes szellemi gondolatokat engedünk. Amelyekhez az elménk, pozitív lelki érzéseket rendel. Mert, csak a pozitív szeretetérzéseinkkel szolgálhatjuk, az Isteni minőségünk akaratát. Ami nem más, mint a tudatos teremtés.
Ahogy az emberi jóindulat minden egyes megnyilvánulása, a szeretetre vezethető vissza, úgy a rosszindulatok minden egyes árnyalata, a gyűlöletet fejezi ki valamilyen formában. De nézzük meg most azt, hogy mit mond a mi ősi magyar nyelvünk, a szeretetről és a gyűlöletről. Mert aki megérti, könnyebben tudja majd a feltételek nélküli szeretetet választani magának.
Szeretet = szer – etet - Vagyis, a szeretet minden apró rezdülése éltet, azaz táplál. Képes arra, hogy fenntartsa bennünk az életet. Annak minden áldásával. Egészséget, szépséget, és boldog életet garantálva.
Gyűlölet = gyűl – ölet - Vagyis, a gyűlölet minden egyes árnyalatnyi megnyilvánulása képes arra, hogy megöljön, elpusztítson bennünket. Hogy a lélek diszharmonikus jellege miatt, pszichoszomatikus eredetű betegségeket okozzon a testünkben. Mint lelki eredetű betegségeket. Amelyeket a kellemetlen szellemi gondolatainkkal provokáltunk ki az elménkben.
Mert az elménk úgy működik, hogy a számunkra fontos szellemi gondolatainkhoz, lelki érzéseket társít. Hogy azok együttesen, hitté alakuljanak az elménkben. Csakhogy, a szellemi gondolataink minőségei határozzák meg azt, hogy milyen polaritással aktivizálja számunkra az elménk, a lelki érzéseinket. Így a kellemes szellemi gondolatainkhoz, pozitív lelki érzéseket csatol. Míg a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, negatív lelki érzéseket társíthat csak. Vagyis, a szellemi gondolataink minősége szerint képes polarizálni, azaz pozitívból negatív állapotba rendelni a lelki érzéseinket.
Amíg a szellemi gondolataink, csak mentális eredetű informatív értékeket képviselnek az elménkben, addig a lelki érzéseink, a mi mentális életerő impulzusaink. Mentális munkavégző képességek. Amelyek képesek arra, hogy a megtapasztalható valóságunkat formálják számunkra. Vagyis, a sorsunkat.
Ezért a lelki érzéseit tudatosan aktivizálva az elméjében, minden értelmes ember, saját maga teremti meg a sorsát. Aki úgy érzi, hogy hálátlanul rossz a sorsa, az túl sok negatív lelki érzést aktivizál az elméjében. Minél kevesebb esélyt biztosítunk a negatív lelki érzéseknek, annál kellemesebb sorsot élhetünk meg. Függetlenül attól, hogy az élet, milyen társadalmi közegbe rendelt bennünket. Ami persze, többnyire megint a mi személyes választásunk. De az biztos, hogy a szeretet pozitív lelki érzéseivel élő ember, a jég hátán is megél.
Hogyan lehet akkor, a megszokott relatív szeretetfeltétel rendszerünket egyszerűen, abszolút szeretetre változtatni. Hát úgy, hogy a szeretetre irányuló feltételes kijelentéseinket, feltétlenre kell cserélnünk. Mivel az egyetlen feltétlen tényező mag az Isten, ezért azt kell mondanunk, hogy „Szeretlek, mert Isten éltet téged is.”. Aki ilyen feltétellel képes szeretni mindenkit, abszolút szeretettel él. Megszüntetve önmagában, a bűn terheit kiváltani képes relatív szeretet minden aspektusát.
Nem kell félni az abszolút szeretet gyakorlásától. Mert aki abszolút szeretettel él, annak sem kell lemondania semmiről. Nem az a cél, hogy mindenedet odaadd másoknak, hogy bizonyítsd a szeretetedet. Mert az abszolút szeretetet, már nem kell bizonyítani. Csupán azt jelenti, hogy mindenhová Isten áldását küldöd, ahol arra szükségét látod. Kivétel nélkül. Mert Isten áldása szünteti meg a szegénységet, a betegséget, a sikertelenséget, és a negatív lelki érzéseken alapuló rosszindulat minden egyéb megnyilvánulását.
Természetesen, bárki segíthet az ő megszerzett anyagi javaiból, de az csupán, pillanatnyilag enyhíthet az éppen észlelt problémákon. Állandó megoldást, csak Isten áldása jelenthet, a problémás ember számára. Éppen ugyanúgy, mint a mi jelenlegi helyzetünkben. Amíg a relatív szeretetünk miatt, még problémásak vagyunk. Mert bűnben élünk.
Matécz Zoltán
2016.11.08.
