Elégedetlenség.
Amikor az életeseményeink, nem úgy alakulnak, ahogy azt mi elvárnánk, és mérgesek vagyunk a bennünket ért igazságtalansággal szemben, akkor elégedetlenek vagyunk. Az elégedetlen ember, nem csupán gondol az őt ért jogsértésekre, hanem a legtöbb esetben, még hangot is ad a véleményének.
Látszólag, nincs is ezzel semmi gond. Mert aki most zúgolódik, előbb-utóbb majd megnyugszik. Csakhogy, a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, mindig negatív lelki érzések társulnak az elménkben. Így közösített, negatív hitté formálódva ott. A negatív hit pedig, ellenünk dolgozik. Bennünk fejti ki az ártó hatását. Még az elménk mentális háttértárolójában, a memóriánkban is.
Mert minden lelki érzésünk, egy-egy mentális erőimpulzusunk. Mivel a lelkünkből, az életünk energiájából származnak azok. Erőként pedig, munkavégző képességek. Mindig elvégzik azt a mentális munkát, amire a szellemi gondolataikkal irányítjuk őket. Még akkor is, ha nem szándékosan tesszük azt.
Mentális erőként, csak bennünk képes munkálkodni, minden negatív lelki érzésünk. Mert negatív lelki érzéseket, nem vagyunk képesek kivetíteni az elménkből. Mivel azok, éppen ellentétes hatások, Isten teremtői akaratát képező, nagyenergiájú hatásokkal. Így, csak bennünk képesek mentális munkát végezni. Persze, mindig romboló hatású mentális munkát végeznek.
A neheztelésből és haragból született gyűlölet, képes akár, hónapok alatt elemészteni az embert. Mert a negatív lelki érzések miatt, pszichoszomatikus eredetű betegségek alakulnak ki a szervezetünkben. Márpedig, az orvostudomány mai állításai szerint, szinte minden betegségünk pszichoszomatikus eredetű. Ami röviden azt jelenti, hogy az elménket jelentő pszichénket, számunkra negatív módon használjuk, ezért az szomatikus, azaz testi elváltozásokat okoz bennünk.
Rövidtávon feszültté, idegessé formál bennünket a negatív lelki érzés azonnal. Míg hosszú távon megbetegít. Mert a negatív érzésekkel táplált hiteink a memóriánkban azaz, az emlékeink háttértárolójában, akkor is kifejtik az ártó hatásukat, amikor nem gondolunk rájuk közvetlenül. Nagyon sok beteg ember van a kórházakban, akiknek a memóriája, tele van negatív hitekben kódolt rossz emlékekkel. De megbocsátani képtelenek. Meg aztán, nem is gondolnak arra, hogy a rosszindulatukból fakadó negatív lelki érzéseik, még mindig ártó hatással vannak reájuk.
Pedig, az elégedetlenségünket kiváltani képes konfliktusaink, azért jelentkeznek az életünkben, hogy valamilyen változásra ösztönözzenek bennünket. Hogy megváltoztassuk miattuk, a megszokott komfortzónánkat. Még akkor is, az azzal némi kockázatot is kell vállalnunk. Ha ugyanis, nem lennének a konfliktusainkból adódó problémáink, akkor nem lenne igényünk a szükségszerű változásokra sem. Mert reális megoldásokra, csak a problémák ismeretében gondolhatunk. Ez a fejlődésünk alapja.
Ameddig nyugalom és béke vesz körül bennünket, addig nem látjuk annak az értékét megfelelő módon. Amint megszűnik, vagy csak akadozik ez a nyugalom és békesség bennünk, máris ráeszmélünk arra, hogy a komfortzónánk megsérült. Így az elégedetlenség, egyszerűen kishitűséghez és a negatív hitrendszer, természetesnek látszó kialakulásához vezet.
Amíg az embert, a szellemi szintű birtoklási vágy hajtja, soha sem lehet elégedett. Mert mindig akad valami, amit még nem képes birtokolni. Ez az alapvető elégedetlensége, egyfajta hajtóerőt kölcsönöz számára. A birtoklási kényszer hajtja, akár diktatórikus módon is. Leigázva másokat azért, hogy a telhetetlen birtoklási vágya, valamilyen formában, mégiscsak ki legyen elégítve.
A lelki embert, a teremtési vágy hajtja. Így semmit sem kell birtokolnia. Anyagi javak hiányában is elégedett lehet. Mert a birtoklási vágy hiánya, eleve tökéletes elégedettséget biztosít számára. Amely még jobban fokozza a teremtőképességét. Mert többé, nem kiszolgáltatottja az anyagi minőségeknek, hanem ura azoknak. Ezt jelenti a tudatos teremtői képesség.
Az elégedetlen ember szellemi gondolatait, az elégedetlenségének a tárgya motiválja. Így a folytonos hiányérzetét fejezi ki a szellemi gondolataival. Amely szellemi gondolatokhoz, csak negatív lelki érzések társulhatnak az elméjében. Ezek a lelki érzések azonban, romboló hatásúak. Úgy a testünkre nézve, mint az egyéb anyagi körülményeinket tekintve. Vagyis, a negatív lelki érzéseink, még több kellemetlenséget okoznak nekünk.
Így az elégedetlenségünk, még több elégedetlenséget teremt számukra. Mintha egy lejtőn élnénk, ahol a számunkra rossz dolgok és események, sohasem maradnának el. Még több elégedetlenséget generálva az elménkben. Ilyen mentális hozzáállással a világ, mindig egyre rosszabb, és rosszabb lesz számunkra.
A mi ősi magyar nyelvünk, gyök alapú. Amely szerint a „szeretet” szó gyöke, a „szer”, toldalékja pedig, az „etet”. Ami arra utal, hogy a szeretetünk szellemi gondolataihoz csatlakozó pozitív lelki érzéseink etetnek, táplálnak, éltetnek, felépítenek bennünket. Hasonló a helyzet, a „gyűlölet” szavunkkal. Ahol a „gyűl” szógyökhöz, az „ölet” toldalék társul. Utalva arra, hogy ami neheztelésből, haragból, utálatból való szellemi gondolataink vannak, azok összegyűlnek az elménkben, és a kellemetlen szellemi gondolataihoz társuló negatív lelki érzéseink miatt, „ölet”, pusztít, beteggé tesz, leépít bennünket. A mi felelősségünk tehát az, hogy a teremtésre képes szeretetet, vagy a pusztításra alkalmas gyűlöletet válasszuk.
Csak a pozitív lelki érzéseinknek vannak számunkra konstruktív hatásai. De az elménkben, csak a kellemes szellemi gondolatainkhoz képesek pozitív lelki érzések társulni. Ezért, éppen arra kell ügyelnünk, hogy a kellemetlen szellemi gondolatok mellőzése mellett, kizárólag a kellemes szellemi gondolatainkat kell tudatosítanunk az elménkben. Hogy azok, pozitív lelki érzéseket aktivizálva, szebbé és jobbá formálják a megtapasztalható valóságunkat. Még a megváltozott életfeltételek estén is.
Akinek az elméjét, az elégedettség hálaérzésének a tudata uralja, mindig elégedettséget okozó életeseményekkel szembesül. Mert az elégedettség pozitív lelki érzései, elégedettségre okot adó életeseményeket teremtenek számunkra. Az ilyen mentális hozzáállással, a világ mindig egyre szebb és jobb lesz.
Az elégedetlenség, a hála ellentéte. Mert a hálában, éppen az elégedettségünk jut kifejeződésre. Az elégedett ember pedig, mivel mindenért hálás, ezért pozitív lelki érzésekkel motivált. Így a pozitív lelki érzései, még több pozitív életesemény megtapasztalását teszik számára lehetővé. Hogy mindig újra, és újra hálás lehessen. Azaz elégedett.
Így az elégedetlen emberrel szemben, a hálás ember számára, mindig szép a világ. Amelyben vannak ugyan olyan események, amelyek nem okoznak örömöt, de azok tanítanak. Így szükségesek ahhoz, hogy az elégedettségből fakadó hála érzése megmaradjon.
Ez az értelmes ember tudatos választásán múlik. Mert nem lehetünk egyszerre hálásak is meg hálátlanok. Ahogy elégedettek és elégedetlenek sem. Mert az, alapvető önellentmondáshoz vezet. Amelyben az értelem, felmondja a szolgálatot. De ha már választani kell, akkor én, inkább az elégedettség mellett döntök, hogy hálás lehessek. Mert tudom azt, hogy akkor, még több hálára okot adó életeseményekben vehetek részt.
Így tudatosan kerülöm az elégedetlenséget. Még olyan módon is, hogy mások elégedetlenségeit hallgassam. Mert mások siránkozásával együtt érezve, bennem is negatív lelki érzések indukálódhatnak. Azt pedig, nem szívesen vállalom.
Amikor például, valaki a betegségéről beszél, akkor felmerül bennem a kérdés, hogy mit tett azért, hogy a betegség ne alakuljon ki az életében? Vagy mit tesz most éppen azért, hogy a betegsége megszűnjön. Mert a panaszkodása során, olyan kellemetlen szellemi gondolatokat oszt meg velem, amelyek hatására, mindkettőnknek negatív lelki érzések uralják az elménket. Neki eleve, nekem pedig, együttérzésből. Így inkább, tudatosan kerülöm a panaszkodókat. Én magam pedig, sohasem panaszkodok. Mert a panasz, az elégedetlenség kifejeződése.
Matécz Zoltán
2016.12.29.
