Munka.
Az Univerzum hatása alapvetően, kétféleképpen viszonyítható, a vele szemben teljesen tehetetlen módon viselkedő tömegekkel szemben. Elektromos anyagi értelemben véve az erőt, objektív munkavégző képességként ismertük meg általa. Míg mágneses vonatkozásban, az energia képviseli, az Univerzum szubjektív munkavégző képességét.
Így, eleve két ellentétes értelmű képlet szól a munkavégzés lehetőségéről. Objektív értelemben, a W = F * s alapján, a munka egyenlő, az erő által viszonyítható elmozdulás mértékével. Szubjektív értelemben pedig, a W = E / t képlet utal arra, hogy a szubjektív munkavégzés addig áll fenn, amennyi ideig az energia, induktív hatást gyakorol, az elektromos anyagi valóságra.
Most, hogy minden kedves olvasóm rendesen összezizzent attól, hogy egy fizikai képletekkel terhelt írást fog olvasni, gyakorlatilag témát váltok. A munka egészen más értelmezéséről szeretnék ugyanis szólni. Arról a társadalmi folyamatról, amely emberré formálta, a közösségben élő értelmes egyéneket. Muszáj írnom róla, mert az életünk idejének egy harmadát, a vállalt kötelezettségű munkánk tölti ki.
Bár az F * s képlet arra utal, hogy fizikai erőt kell befektetnünk ahhoz, hogy értelmes munkát végezzünk, de ez a tudatos erőfelhasználásunk, a lelkünket képviselő életenergia nélkül, elképzelhetetlen lenne. Amit az E / t összefüggés határoz meg. Mert, mindig a lelki érzéseink motiválnak bennünket arra, hogy egy szellemi szinten megtervezett tevékenységet elvégezzünk.
Szinte mindenki ismeri azt az esetet, amikor szellemi szinten tudta azt, hogy egy munkát, mint reá háruló feladatot, el kellene végeznie, de egyáltalán nem volt hozzá lelki ereje. Sem pozitív, sem pedig, negatív értelemben véve. Mert a szellemi szinten irányított lelki érzéseit, egy egészen más irányultságú tudatos tevékenysége kötötte le éppen. Így a reá rótt kötelezettségére, nem volt elegendő lelki motivációja. Ilyen formában, nem is szakított rá energiát, sem pedig, időt. Amit az E / t összefüggés foglal magába.
Ennél fogva, mindig arra fordítunk lelki erőt, amire a szellemi gondolataink által tudatosabb az elménk. Mert a kellemes szellemi gondolatainkhoz, pozitív lelki érzéseket csatol az elménk, míg a kellemetlen szellemi gondolatokhoz, negatív lelki érzéseket társít. De amíg az értelmes szellemi gondolatainkat, az előző tevékenységünk köti le, addig a lelki érzéseink is ahhoz a cselekedetünkhöz társulhatnak. Függetlenül attól, hogy szellemi szinten tudjuk azt, hogy lenne más fontos feladatunk is.
Az elménk úgy működik, mint egy modern fúrógép. Amelyik állandóan a konnektorba van bedugva. Valamint, amelyiknek a forgási irányát és sebességét, mi magunk állítjuk be. Fúráskor pedig, nem az elektromos energiát használjuk közvetlenül, hanem az általa előállított mechanikai forgómozgást. Így a lélek által, állandóan az Univerzum energiahálózatára vagyunk csatolva, amíg élünk. A szellemi gondolataink segítségével pedig, mi magunk állítjuk be azt, hogy milyen mértékű lelki erőhatást használjunk, és milyen polaritásút.
Ezért, nem kell félnünk attól, hogy a lelkünk energiaértékét teljesen elhasználjuk, valamilyen munkavégzésre. Mert nem az energiát hasznosítjuk közvetlen módon hanem, csak a belőle származtatható lelki érzéseinket. Mint mentális erőhatásainkat. Tulajdonképpen, éppen fordítva működik a dolog, amikor szükség esetén nem cselekszünk. Amikor szellemi szinten lehetne rá alkalmunk, de nem teszünk meg valamit, olyankor néha, lelketlennek mutatkozunk.
A szellemi szinten irányított, lelki érzéseink által létrejött cselekedeteink révén végzünk, fizikai értelemben vett munkát. Mert a cselekedeteink segítségével, aktív módon veszünk részt azokban az életeseményekben, amelyek a mágneses hullámok által létrejött megtapasztalható jelenségek, az elektromos anyagi világunkban. Vagy azokban, amelyeket mások szerveztek és mi, aktív módon részesei lehetünk. Esetleg olyan eseményekben, amelyeket mi magunk szerveztünk. Teljesen mindegy, mert a tudatos munkavégzésről szeretnék írni.
Az Univerzum mágneses hullámainak két alapvető összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. Szerintem, a hullámhossz képviseli a mágneses információt, míg a frekvencia által, az energia terjed. Így a mágneses hullám, intelligens módon közvetíti az Univerzum energiát. Majd induktív jelleggel biztosít szubjektív mágneses hatást, az elektromos anyagi világ, általunk megszokott objektív valóságára.
Így minden elektromos anyagi megnyilvánulás, állandó induktív viszonyban áll, a mágneses alaphalmazzal. Ebben az induktív viszonyban, az Univerzum mágneses intelligenciája jelenik meg, az elektromos anyagi világunkban. Így bármilyen anyagi megnyilvánulás, amit érzékelni tudunk, valamilyen mágneses alaprezgésre visszavezethető, elektromos tulajdonságú másodrezgés csupán. Azt az abszolút mágneses intelligenciát tükrözi relatív módon, amelyik létezési állapotban tartja. Természetesen, az értelmes ember anyagiságát is beleértve.
Ennél fogva, mint elektromos tulajdonságú másodrezgések, az Univerzum abszolút intelligenciáját tükrözzük, számunkra egyedi, azaz relatív módon. Ezt az elektromos másodrezgést a lelkünk, mint az életünk energiája közvetíti, az elektromos szintű, és így anyagi vonatkozású testünkbe. Ilyen értelemben véve, amikor a szellemi gondolataink által tudatossá vált elménkkel, lelki érzéseket irányítunk valamilyen valóságformáló feladatra, akkor az általa létrejött tudatos munkavégzésünkben, a mi személyes szellemi információink mellett, az Univerzum által biztosított mentális lelki erőink jutnak érvényre.
Tulajdonképpen, az Univerzum mágneses energiájából származtatható biológiai erőhatásainkat irányítjuk, egy-egy szellemi szinten meghatározott értelmes cél megvalósulása felé.
A dolog bökkenője abban rejlik, hogy a szellemi gondolataink minősége határozza meg azt, hogy az Univerzum energiája által aktív lelkünk életerő impulzusait, milyen polaritással vesszük igénybe. Ha a kellemes szellemi gondolataink hatására, pozitív lelki érzéseket aktivizálunk az elménkben, akkor hasznos munkát végzünk. Ha pedig, a kellemetlen szellemi gondolatainkra hallgatva, negatív lelki érzéseknek biztosítunk lehetőséget az elménkben, akkor káros munkavégzés történik. Mert a tudatos módon végzett munkánk, ellentétes értelművé válik, az Univerzum abszolút szereteten alapuló teremtési folyamataival. Amit a mágneses hullámokban terjedő energia végez.
Ilyen értelemben véve, csak a szeretettel végzett munka van szinkronban a teremtéssel. Ami egyben, azt is jelenti, hogy amíg pozitív értelmű munkát végzünk szeretettel, addig a konstruktív teremtés részei vagyunk, mi magunk is az Univerzumban. Szinkronban, az Isteni akarat folytonos szeretetteremtésével.
Kétféle módon végezhetünk, számunkra ártalmas munkát. Az egyik az, amikor a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, negatív lelki érzéseket csatol az elménk, és ilyen módon, az Univerzum intelligens teremtő energiája ellen fordítjuk, a belőle származtatható negatív lelki érzéseinket. Azok pedig, mint ellenhatások jutnak érvényre a teremtésben. A másik mód pedig az, amikor nem okoz örömöt számunkra, az általunk végzett munka. Amikor a munka leterhel bennünket. Mert csupán kényszerű kötelezettségnek fogjuk fel. Ilyenkor, az akaratunk ellen elvégzett munka, negatív lelki érzésekkel nyomaszt bennünket.
Amikor például, a bérrabszolgasággal terhelt értelmes ember, kényszer alatt végzi a vállalt tevékenységét, és egyáltalán nem talál benne örömöt. De a családi élet gazdasági szintű fenntartása, és a vállalt banki kötelezettségei miatt, nem képes kilépni, az ilyen formában kialakult munkahelyi „mókuskerék” fogságából.
A munkaadóink pedig, folyamatosan modernizálódó munkahelyi körülményeket biztosítanak ugyan számunkra, de egyre több olyan tilalmat vezetnek be, amelyek miatt a munkavállaló ember, „börtönnek” érzi a munkaterületét. A munkahelyi középvezetőket pedig, akikkel betartatják a vezetőség szigorú tilalmait, „smasszereknek” tekintik. Ilyen módon, nagyon sok negatív lelki érzés indukálódik egy munkavállalóban, a munkával töltött dolgos évei alatt. Amelyek lassan, de biztosan leépítik az egészségi állapotát.
Így a munkahelyi vezetőinknek, nem csupán a biztonságos és hasznos munka megszervezése a feladatuk. Hanem annak biztosítása is, hogy a munkavállalók, akik az irányításuk alatt dolgoznak, jól érezzék magukat a munkavégzésük közben. Hogy a lelki nyugalmuk megmaradjon. Mert a lelki síkon stabil munkavállaló, nagyon sok százalékkal jobban teljesít.
Ráadásul, a munkaadók és a munkavállalók viszonya, szerződéses alapon működik. Ami azt jelenti, hogy amíg a munkavállalóknak „kötelessége” figyelembe venni a vállalat érdekeit, addig a munkaadóknak is kötelessége, a munkavállaló érdekeinek a teljesítése. Ami a rendszeres évi béremelésen alapuló, mindig jó fizetésben, és az állandóan emberségesebb munkavégzési feltételekben nyilvánul meg. De ehhez, intelligens munkahelyi vezetőkre van szükség.
A munkához való hozzáállásunk, mindig az elménkben dől el. Ez szintén kétféle módon oldható meg. Az egyik az, amikor munkavégzésre irányuló kellemes szellemi gondolatokkal aktivizálunk, pozitív lelki érzéseket. Tudatosan kerülve, a kellemetlen szellemi gondolatokat. Hogy a hozzájuk rendelhető negatív lelki érzéseinknek, esélyük se legyen a sorsunk formálásában.
A másik módszer az, hogy a munkahelyünkre tudatosan úgy menjünk, mint aki „szórakozni” megy. Én például, mindig a kedves kollégáimhoz megyek, akikkel jól érzem magamat munkavégzés közben. Továbbá, tudatosan szórakozni megyek, csak közben, dolgozok egy „kicsit”. Így a munka is szórakoztat. A főnökeimet pedig, olyan rendes embereknek értékelem, akiknek a szakszerű irányítása alatt, öröm a munka. Így hozzám, általában, valóban rendesek is. Mert a lelkük mélyén érzik azt, hogy én is megbecsülöm őket. Így nem érzem olyan szigorú módon „mókuskeréknek”, az általam vállalt munkavégzés kényszerét.
Ha már, ilyen módon idealizáltuk a munkavégzés lehetséges előfeltételeit, akkor térjünk rá magára a folyamatra. Az ideális munkavégzés által, tudatos tevékenység történik. Amelyben a kellemes szellemi gondolataink segítségével aktivizált pozitív lelki érzéseinkkel végezzük a munkát, a mindig jobb teljesítmény érdekében.
Ahhoz, hogy a jól szervezett munkavégzés intelligenciát tükrözzön, arra van szükség, hogy a mágneses hullámokban kódolt információkat, a szükséges elektromos anyagi állapotváltozásokra vetítsük. Így a munkavégzés, bármilyen érdeket képviseljen is, mindig az Univerzum valamelyik információs szintű mágneses rezgései alapján jön létre. Függetlenül attól, hogy ki húz nagyobb hasznot belőle. Mert az emberi fejlődést szolgálva, a relatív intelligenciánk mértékét fejezi ki. Azt a szellemi színvonalat, amellyel egyre közelebb állunk mentális szintű megértésben, az Univerzum abszolút intelligenciájához.
Így a szellemi szinten irányított munka, mindig relatív intelligenciát tükröz, amelynek közvetítésével, az Univerzum energiájából nyert életerő impulzusainkkal, közvetett módon ugyan, de tudatosan részt veszünk a kozmikus teremtésben.
Közvetlen módon, úgy vehetünk részt a teremtésben, hogy szándékosan leállítjuk a jelen pillanatától eltérő szellemi gondolataink aktivitását, és a lelki önvalónkkal vagyunk tudatosak az eseményekre. Olyankor valójában, a lelki minőségünkkel veszünk rész az eseményekben. Vagyis, közvetlenül az Univerzum intelligenciája dolgozik rajtunk keresztül. Így a lelki önvalónkat, rávetítjük az aktuális problémánkra, és a mentális életerőnkön keresztül, Isten munkálkodhat, azaz teremthet általunk. Vagy pedig, szellemi szinten rávezet bennünket, a helyesnek értékelt megoldások által, az ideális tettek végrehajtására. Ami a külvilágunk számára, ugyanúgy munkavégzésnek fog minősülni.
A tudatos teremtés technikáját használjuk akkor is, ha a vágyaink tárgyait valóságosnak képzeljük el, a kellemes szellemi gondolataik segítségével, és a hozzá rendelhető pozitív lelki érzéseinkkel kivetítve, az Isteni hatáskőrbe rendeljük azt. A kivetítést, az ÁMEN kifejezéssel hajtjuk végre. Így a vágyainkat kifejezni képes hatásos ima, mentális munkavégzésnek minősül.
De fizikai értelemben véve, munkavégzésnek minősül a játék is, vagy bármilyen olyan tevékenységünk, amit szívesen megteszünk. Olyankor, a kellemes szellemi gondolatainkkal, a jelen eseményeire koncentrálva, kizárólag pozitív lelki érzésekkel veszünk részt az eseményekben. Vagyis, aktív módon teremtünk. Így a lelki jelenlétet biztosítani képes pozitív érzéseink miatt, észre sem vesszük azt, hogy a szellemi szinten értékelhető idő, milyen gyorsan telik. Mert szellemi és lelki szinten is, aktív módon a jelenben tartózkodunk.
Így a jelenlétre tudatos elménkkel, mindig a teremtésben veszünk részt. Ezt a logikát érdemes követni a munkahelyi munkavégzés közben is. Amikor a kellemes szellemi gondolataink és a pozitív lelki érzéseink, hasznunkra válnak a munkavégzés folyamatában. Amikor az örömmel végzett munka, stabil lelki jelenlétet biztosít számunkra.
Nekem például, a monoton munkavégzés folyamata szokott néha, a leghasznosabban eltelni. Mert a munkavégzés közben, ellenőrzöm ugyan a reám bízott folyamatot, de közben, a szellemi gondolataimmal, olyan témakörökkel foglalkozhatok, amilyenekkel csak akarok. Így sok írásom alapvázlata, éppen munkavégzés közben születik meg a fejemben. Amit néhány mondatban, papírra vetek közben. Ezek az életemnek, talán a legizgalmasabb időszakai.
Aki pedig, nem képes a kellemes szellemi gondolatai segítségével, a jelen pozitív lelki pillanatában tartózkodni, tudatos lenni az elméjében munka közben, az gyakorlatilag, végigszenvedi szinte az egész munkaidőt. Mert vagy az órát sürgeti egész nap, vagy az egyéb kellemetlen gondolataira tudatos. Azok pedig, negatív érzésekkel társulva az elméjében, pszichoszomatikus eredetű, egészségügyi problémákat váltanak ki a szervezetében. Hosszú távon pedig, komolyabb betegségek forrása. Mert a kellemetlen szellemi gondolatai miatt, a közben jelentkező negatív lelki érzéseire tudatos, egész nap.
A szellemi szinten megvalósuló mentális ellenállásunk tehát, szintén észérveken alapuló relatív intelligenciát tükröz ugyan, de olyan minőségűt, amelyik szembehelyez bennünket, az Univerzum abszolút intelligenciájával. Ez a mentális szembefordulás eredményezi azt, hogy a lelki érzéseinket is ellentétes módon, azaz negatív polaritással használjuk. Ezért, számunkra destruktív, azaz leépítő módon. Ami a közben jelentkező egészségügyi problémáinkban mutatkozik meg.
Az életünk évei alatt kondicionált, azaz tanult szellemi ismereteink, akármilyen fejlett szintet képviseljenek is, a pozitív lelki érzéseink nélkül, csak arra alkalmasak, hogy minél nagyobb mentális ellenállást váltsanak ki belőlünk. Lehet akár több diplomája is valakinek. Mert a pozitív lelki érzései nélkül, csak szenvedni képes, depresszív módon.
Azért, mert a szellemi gondolataink aktivitása, szinte minden esetben, a lelki érzéseinket irányítják. Mint egy bábfigurát, úgy rángatják a gondolati minőségeink ingadozásai, a lelki érzéseinket. Hol pozitív, hol pedig, negatív minőségre kényszerítve azokat. Holott a szellemiségünknek, éppen az lenne az Isten által biztosított egyetlen feladata, hogy a pozitív lelki érzéseinket szolgálják ki értelmes módon, a kellemes szellemi gondolatokon alapuló céljainkkal.
Hogy a tudatos teremtés lehetőségével, felvállaljuk végre azt a teremtési szintű munkafeladatot, amiért Isten megnyilvánított bennünket. Mert a lélek által, minden értelmes emberben, az abszolút intelligenciájú Isten él. Ezért, ezt a lelki intelligenciánkat kell kiszolgálnunk, a kellemes szellemi gondolataink segítségével. A szellemi és lelki intelligenciáink szinkronicitását kell megvalósítanunk. Gyakorlatilag, a mi relatív szellemi intelligenciánk segítségével, értelmes célokat kell biztosítanunk, a teremtésre képes lelki, azaz abszolút intelligenciánk számára.
Így a jól szervezett munkában, ez a kétféle intelligenciánk, együtt mutatkozik meg. Az általunk érzett munka öröme, éppen abból fakad, hogy a teremtésre képes lelki intelligenciánk, hálás nekünk azért, mert a szellemi intelligenciánk segítségével, olyan értelmes mentális feladattal láttuk el, amelynek gyakorlati megvalósítása során, szinkronban munkálkodhatott, az Univerzum természetes módon kialakult teremtési folyamataival. Amelyeket az intelligens mágneses hullámok közvetítenek, az energia univerzális áramlási lehetőségeivel.
Mi pedig, amikor munkát végzünk, ugyanebből az energiából nyerjük azokat a biológiai szintű életerő hatásainkat, amelyeket mentális módon befolyásolunk, az anyagi valóságunk tudatos átalakítása érdekében. Amelynek során, megteremtjük magunknak azokat az anyagi feltételeket, amelyek a jobb életvitelünket tehetik számunkra lehetővé. Így a munka, a tudatos teremtés részét képezi az életünkben. Ezért minden értelmes embernek, jó munkát kívánok. Olyan munkát, amelyben örömét leli.
Matécz Zoltán
2017.01.14.
