Hol lakik a jó Isten?
Amíg az értelmes ember, nincsen teljes mértékben tisztában azzal, hogy számára, mit jelent Isten fogalma, addig azt sem tudhatja, hogy hol lakik Ő. Pedig, reális Istentisztelet, valós Istenszeretet, e nélkül számomra teljesen elképzelhetetlen.
Először is tehát, Isten fogalmi jelentését érdemes tisztába tenni. A tudomány, már nyíltan intelligens Univerzumról beszél. Mégpedig, a kvantumpszichológia című tanításában. Ahol a kozmológiai állandók közvetítésével, az Univerzum működteti az elektromos anyagi világunk valóságát. Ezek a kozmológiai állandók, olyan abszolút értékű paraméterek, amelyekhez képest történik, minden lehetséges anyagi esemény.
Mert az anyag minden lehetséges megnyilvánulása esemény. Atomi szintre visszavezethető esemény. Amely az atommagok körül folyamatosan keringő elektronokra vezethető vissza. Majd ezek az atomok, rács és kristályrács szerkezeteket alkotva, felépítik azokat az összetett anyagi struktúrákat, amit az objektív valóság jelent számunkra. Így az elektronok aktivitása miatt, az objektív anyagi megnyilvánulásokat, alapvetően az elektromos tulajdonság jellemzi.
Szerintem pedig, ezt az elektromos anyagi aktivitást működtetni, csak az Univerzum mágneses alaphalmaza képes. Amely egy oszthatatlan alaptömegekből álló olyan alapközeg, amely az oszthatatlansága miatt, elektromos tulajdonságokkal nem rendelkezhet. Mert ilyen módon, az elektrosztatikus töltésmegosztás jelensége, nem jellemző az oszthatatlan alaptömegeire. Ennél fogva, csak mágneses alaptulajdonságokkal bír.
Így az Univerzum mágneses alaphalmazában alakulnak ki, tárolódnak el, és közlődnek az elektromos tulajdonságú anyagi valóság felé, a mágneses hullámok. A mágneses hullámoknak két alapvető összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. Míg a mágneses hullámhossz, a mágneses információt képviseli szerintem, addig a mágneses frekvenciában, a mágneses alapú energiát tisztelhetjük. Amely energia, egymás után terjedő, diszkrét impulzussorozatok formájában közlődik.
Azt az energiát, amely a longitudinális, azaz egyenes vonalvezetésű mágneses hullámokban, diszkrét impulzussorozatok formájában közvetíti, folytonos jelleggel azokat a mágneses erőhatás sorozatokat, amely az oszthatatlan alaptömegek között ébredtek. Mivel ez a folytonos jelleg állandó, ezért a benne észlelhető mágneses alapparamétereket ismerte meg a tudomány, mint kozmológiai állandókat. Ilyen állandó például, a fény sebessége.
Az Univerzum mágneses alaphalmaza tehát, mivel mágneses hullámok kialakítására, tárolására és közvetítésére is alkalmas, a világmindenség abszolút Elméjeként fogható fel. Ez az abszolút Elme, egyfajta sajátságos, tökéletes öntudattal rendelkezik. Ezt, az Univerzum szubjektív valóságán alapuló, abszolút értékű kozmikus öntudatot nevezhetjük Istennek.
Isten tehát, nem a mágneses hullámok frekvenciáját képező energia, nem is a mágneses hullámok által biztosított információ, hanem a sok mágneses hullámnak a tudatos fenntartója az Univerzumban. Egy abszolút értékű kozmikus öntudat.
Így a mágneses hullámok hullámhosszainak az informatív értékei segítségével, céltudatos mágneses energiát biztosít Isten, az elektromos alaptulajdonságú objektív anyagi világ valóságának a működtetése számára. Ezt a kozmikus szintű céltudatosságot, a kozmológiai állandók biztosítják. Így, a mágneses alaphalmaz, induktív módon működteti, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok objektív valóságát.
Isten tehát, nem más, mint az Univerzum abszolút értékű öntudata. Ez a kozmikus eredetű öntudat nyilvánult meg, az összetett szerkezetű anyagi valóság észlelhető eseményszerűségeiben. Minden olyan anyagi minőségben, amit valamilyen szintű belső energiatartalommal jellemezhetünk. Ami a mágneses alaphalmaz informatív értékei szerint lett kialakítva, induktív módon. Továbbá, az objektívnek értékelt anyagi valóság folytonosan észlelhető eseményszerűségeit is, maguk a mágneses hullámok biztosítják.
Az értelmes ember is, egy ilyen összetett elektromos anyagi részhalmaz a világmindenségben. Ezért az emberben is, a belső energiatartalom, amit a lélek biztosít számunkra, az Isteni szintű abszolút intelligencia megnyilvánulása. Ezért, minden értelmes ember, egy kettős tudatú, skizofrén alkat. Akit folyton változó értelmes szellemiség, és állandó adottságú, értelmes lelki minőség éltet. Így az elménk tudatosságában, ennek a kétféle intelligenciának kell egyensúlyba lenniük ahhoz, hogy kiegyensúlyozott lehessen az életünk.
Legjobb példa erre, a lelkiismeret furdalás jelensége. Amelyben az intelligens lelki minőségünk, nem ért egyet azzal a tudatos tevékenységünkkel, amit szellemi szinten hajtottunk végre, a szeretet ellen. Mert a szellemi gondolatainkkal, szinte mindig valamilyen érdeket képviselünk, míg a lelki érzéseinkkel, a szeretet szolgálatát célszerű ellátnunk. Ezért a kétféle minőségünk, olykor konfrontálódik az elménkben, a mindennapi tevékenységünk során.
Vagy, egy másik jó példa az, amikor az ember morfondírozik. Azaz, magában beszél. Mert olyankor, a relatív szintű szellemi gondolataink vitáznak, egyezkednek, alkudoznak, az abszolút módon intelligens lelki érzéseinkkel. Ennek a belső mentális monológunknak, mindig az a vége, hogy valamilyen számunkra reális megoldás születik az elménkben, valamely észlelt problémánkra. Amely megoldás, már a szeretetünk szolgálatában lehet aktív.
Féleértés ne essék, minden élőlényt Isteni eredetű lélek éltet. Az embert azonban, szellemi szintű gondolatok is jellemzik. Amelynek segítségével, az anyagi világban zajló ok-okozati viszonyokat felismerve és megértve, egyfajta sajátságos, azaz relatív öntudattal rendelkezik. A szintén lélek által éltetett állatok és növények ezért, velünk ellentétben, csak öntudat nélküli, lelki szintű ösztönlények. Mi pedig, relatív öntudattal is rendelkezünk. Így a tudatosságunk alapja, nem csupán a lelki minőségű ösztönünk, hanem a szellemi szintű öntudatunk is egyben.
De az energia megmaradási törvénye értelmében, a mágneses energia nem vész el, csak mindig új, és megint újabb megjelenési formát ölt, az induktív hatásával szemben teljesen tehetetlen elektromos anyagi valóságban. Az energia tehát, egy és oszthatatlan.
Isten tehát, az Univerzum abszolút értékű öntudata, bennünket éltet a lélek által. Mint az életünk intelligens energiája. De, ahogy a mágneses hullámokban, a hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a frekvencia révén közölt mágneses energia, milyen mértékű induktív munkát végezzen az elektromos anyagi részhalmazokon, úgy bennünk a lélek is, mint az életünk energiája, alá van rendelve a szellemi szinten irányított gondolataink informatív értékeinknek.
Ezért az elménkben, ahol tudatosak vagyunk, mindig a szellemi gondolataink irányítják a lelki érzéseinket. Így a szellemi gondolataink informatív értékei határozzák meg azt, hogy a lelki érzéseink életerő impulzusai, milyen változást idézzenek elő az anyagi világunk valóságában. Ezért az elménkben egymáshoz kapcsolódó szellemi gondolataink és lelki érzéseink együtt, a mi hiteinket képviselik. E miatt van a hiteinknek, valóságformáló képessége. Mert a szellemi gondolataink informatív értékeivel, érzéseken alapuló lelki erőket irányíthatunk, a valóságunk megváltoztatni kívánt részeseményeibe.
Ilyen módon, akaratlanul is részt veszünk, a teremtés folyamatában. A nélkül, hogy ez a teremtési aktus, tudatosodna az elménkben. Ez a mindennapi mentális gyakorlatunk. Amit éber tudatos állapotban, szinte minden értelmes ember gyakorol egész nap. A nélkül, hogy tudná azt, hogy a szellemi gondolatai segítségével, lelki erőhatásokat képes irányítani. Vagyis, a teremtés gyakorlatára tekintve, szinte teljesen öntudatlanul cselekszik.
Amennyiben azonban, megértjük azt az alapigazságot, hogy a lélek által, az Isten bennünk lakik és éltet minket, akkor válunk igazán öntudatosakká. Mert ebben az Isteni szintű öntudatunkban, a mi sajátságos teremtőképességünk rejlik. Történetesen az, az alapvető mentális képességünk, hogy a lelkünk által bennünk élő teremtő Isten, teremteni képes számunkra. A mi hiteinken alapuló szabad akaratunk szerint. Így a szabad akaratunk, a mindennapi hiteinkben jut kifejeződésre.
Ezért a hit valójában, éppen azt jelenti, hogy a saját szellemi gondolataiddal, olyan szabad akaratot fejezel ki, amelyekhez a lelked által benned élő Istennek a teremtőképes erőimpulzusait biztosítod, az elmédben. Itt kristályosodik ki a szabad gondolkodásunk felelőssége. Mert, mindig a szellemi gondolataink minősége határozza meg azt, hogy az általuk irányított lelki érzéseink, milyen polaritást vesznek fel az elménkben.
Így a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, negatív lelki érzéseket csatol az elménk. Ettől válunk feszültekké, idegesekké, haragosakká, dühösekké, vagy éppen gyűlölködőkké. Ezért van a negatív hiteinknek, romboló hatása reánk nézve. Míg a pozitív lelki érzéseinket, a kellemes szellemi gondolatainkhoz társítja az elménk. Kiegyensúlyozott, boldog embert formálva belőlünk. Ebben a kiegyensúlyozottságunkban valósulhatnak meg csak, a tökéletes testi funkcióink. Mint olyan belső anyagi részesemények, amelyek a teljes egészségünket garantálhatják.
Ha tehát, kedves Olvasóm, megértetted azt, hogy az Isten benned él, ott lakik a lelkedben és éltet téged, akkor az is nyilvánvaló lehet már számodra, hogy minden más értelmes embert is, ugyanaz az Isteni minőségű lélek éltet. Lélekben tehát, tökéletesen egyek vagyunk. Szellemben különbözünk. Ez a szellemi szintű mentális különbözőségünk azonban, különböző hitvilágot kölcsönöz számunkra. Így minden értelmes embernek, egy sajátságos anyagi valóságot kell megtapasztalnia az életében. A hite szerint irányított valóságot. Nincs kivétel.
Az Isten tiszteletének tehát, benned kell kezdődnie. Ez a spirituális ébredés lényege. Amikor felismered azt, hogy a teremtőképesség benned van, és elkezded azt tudatosan irányítva alkalmazni. Mégpedig arra, hogy a körülötted észlelhető valóság, mindig jobb legyen. Így a számodra problémás dolgokat és eseményeket, a reális képzelet segítségével, sokkal jobbá formálod. Ebbe a tökéletesebb képzeletedbe, mindig pozitív értékű szeretetérzéseket biztosít az elméd. Így a valóság, amit meg kell, hogy tapasztalj, mindig jobb, és még jobb lesz számodra is.
De nem tisztelheted igazán úgy Istent, hogy ne tisztelnéd és becsülnéd őt, a másik embertársaidban is. Mert ők is az Isteni minőséget képviselő lélek hordozói. Csak a te tudatos, teremtésre irányuló pozitív példád képes arra, hogy reális felismerést és megértést biztosíts más emberek számára, Istent illetően. Amíg a te személyes viselkedésed, Istentelen velük szemben, addig a természetes válaszreakciójukban sem ismerheted fel, a szeretet Istenének a tevékenységét.
Ezért kaptuk Istentől a tíz parancsolatot. Amelyben az első négy arról szól, hogy hogyan kell tisztelnünk és becsülnünk, a lelkünk által bennünket éltető Isteni minőségünket. Hat pedig, éppen arról szól, hogy hogyan tiszteljük és becsüljük, a mások lelke által bennük élő Isteni minőséget. Vagyis tulajdonképpen, mind a tíz parancsolat, Isten tiszteletéről szól. Vagy magamban, vagy a másokban élő Isten tiszteletéről.
Ennél fogva, nem szeretheted úgy Istent, hogy közben haragot táplálsz az elmédben, az embertársaid ellen. Mert abban az esetben, Isten abszolút létezésében, az Isteni eredetű lelki erőhatásaidat, a másik embereket éltető Isten ellen aktivizálod az elmédben. Ezt pedig, nem teheted meg büntetlenül. Mert ezek a negatív lelki érzéseken alapuló életerőink, mindig ellenünk fordulnak. Nem fogják Istent bántani másokban. Akárhogy is akarjuk azt.
Így tulajdonképpen, az Isten bennünk lakik. Jóvá, általunk lehet csak. Amikor a pozitív lelki érzéseinket, a kellemes szellemi gondolataink segítségével, olyan teremtési célok felé irányítjuk, amelyek minden embertársunk hasznára válhatnak. Ettől lesznek ők, a mi fele-barátaink. Mert a szereteten alapuló barátság másik felét, éppen mi képviseljük személyesen. De a barátaink olyanok, mint a testvéreink, akiken mindig segítünk, ha szükségük van a segítségünkre.
Az Istentudat nélküli Istentelen világban, mindig önös érdekeken alapuló egoista cselekedetek zajlanak. Amelyek sok esetben, nagyon távol állnak a szeretettől. Ezért az ilyen életformában, az egymáson való élősködés zajlik. Megteremtve ez által, a szegénység és a gazdagság minden társadalmi fokozatát. Amelyben a gazdagok, éppúgy lelkileg kiüresedett boldogtalan emberek, mint a szegények. Mert egymást szidalmazva, átokban élnek. Távol, az egymás felé irányuló szeretettől.
Egy ideális társadalom olyan, mint egy család felépítése. Ahol a szülők, és köztük a családfő minden kellemes gondolata, az egész család és benne a gyermekek érdekein alapszik. Így pozitív lelki érzéseket táplálva, mindig szeretettel élhet az egész család. Gyakorlatilag, egymásért. Mert a szülői gondoskodást a gyermekek, mindig szeretettel honorálják.
Ma, a gazdasági szinten megerősödött embertársaink, a szülők szerepét töltik be. Míg a szegénységbe sodródott honfitársaink, a még kiszolgáltatottabb gyermekek szerepére kényszerültek. De a szülők és a gyermekek, csak együtt képesek egységes családként funkcionálni. Ezt nevezhetjük, alkotmányos alapokon nyugvó, demokratikus társadalmi rendszernek. Így a demokráciánk egysége, csak addig tartható fenn, ameddig az alkotmányos jogaink nem sérülnek meg túlzottan.
Így az állami vezetésünknek, óriási a felelőssége, az alkotmányos alapon fenntartható demokratikus társadalmunk egységére nézve. Mert a szegénységbe és mélyszegénységbe sodródott embereknek, nem érdekük az, hogy megvédjék azt a társadalmat, amelyik ennyire elnyomja őket. Viszont, mindent megtesznek a politikai tévelygők ellen. Ez a folyamat zajlik ma hazánkban. Mert nem vagyunk képesek, egy magyar családként funkcionálni. Hát, felebaráti szeretet nélkül, nem is megy a dolog.
Társadalmi szinten a szülők szerepét, a szabadon választott parlamenti képviselőink látják el. Akiknek éppen az a feladatuk, hogy társadalomtól nyert jogi lehetőségeikkel, a népjólét érdekében, folyamatosan korlátozzák a kormányzati és önkormányzati szinten történő túlkapásokat. Így képviselőnek választani, olyan szakembereket érdemes, akiknek a szociológiai végzettsége mellett, gazdasági és pénzügyi gyakorlata is van. Valamint, jártasak a jogi rendszerünk lehetőségeiben.
Így a képviselőink folyamatos szociológiai oktatása, és a társadalom népjóléti érdekeinek fenntartására irányuló politikai tevékenysége nélkül, nem is lehet elképzelni stabil alkotmányos alapokon nyugvó demokráciát. Csak ilyen, önmagát pusztító hamis-demokráciát, amelyben épp most élünk. Amelyben népjólét csak, mint szociológiai fogalom szerepelhet.
Istentudatban gyökerező Istenszeretetben azonban, az emberek szeretete is megvalósulhat. Ami az alkotmányos rendünk alapja. Amelyben a demokratikus társadalmunk, folyamatosan biztosíthatja, az alapvető alkotmányos emberi jogainkat. Stabilizálva ez által, a magyar nép jólétét. Amelyben minden politikus, és minden közszolgálati feladatot ellátó hivatalnok, a népünk jóléti érdekei alapján tevékenykedik. A bennünk élő jó Isten akarata alapján.
Amíg ezt nem így tesszük, szenvedni fogunk. Mert a szenvedésünk, éppen azt jelenti, hogy bennünk az Isteni minőségű lelkünk, nem érzi jól magát. Mert negatív lelki érzéseket kell, hogy biztosítson, a többi fele-barátunk felé. Akiket éppúgy Isteni minőség éltet, mint bennünket. Amíg egymás ellen élünk, szenvedés a sorsunk. De a magyar nép, ettől többet érdemel.
A mi ősi magyar nyelvünk, közel áll Istenhez. Mert ez, az Isten nyelve. A magyar úgy üdvözli a felebarátját, hogy „Isten hozott”. A távozónak pedig, azt mondja, „Isten veled”. Míg a születésnaposnak azt mondja, hogy „Isten éltessen”. De a nyelvünk lassan elkorcsosult. Isten sajnos, már csak a káromkodásainkban honos igazán. Pedig, nem Isten tehet arról, hogy mi mit gondolunk róla és egymásról. Hogy a kellemetlen szellemi gondolataink révén, negatív lelki érzésekkel élünk. Amelyben az Istentelenségünk valósulhat csak meg.
Ahhoz, hogy Isten újra megáldja a magyar embert, ahogy azt Kölcsei Ferenc megírta a nemzetünk himnuszában, Isten szeretetére és Isten tiszteletére van szükségünk. Vagyis, arra az ősi ismeretünkre, amely szerint, Isten bennünk él, és éltet minket. Ezért, a magyar emberek egymásra irányuló szeretetére van szükségünk ahhoz, hogy megtudjuk azt, hogy hol lakik a jó Isten. Mert itt lakik bennünk. Éltet minket. Ezt az igazi magyarság, még ma is tudja. Mert ez a tudás, a mi ősi hagyatékunk. Mivel az Istentudatot, nem lehet kiirtani a magyarságunkból.
Ahhoz, hogy megtapasztaljuk azt, hogy hol lakik a jó Isten, egymással szemben kell jónak lennünk. Az életünk minden területén. Gyakorlatilag, egymásért kell élnünk. A családban, a közlekedésben, a munkahelyeken, és a szórakozóhelyeken egyaránt.
Matécz Zoltán
2017.04.15.
