Golgota.
Magyar jelentése szerint, a „koponyák hegye”. Erre a hegyre kellett Jézusnak felcipelnie a keresztjét, amikor végigjárta a nyilvános kivégzésének a kálváriáját.
Ismerve a Bibliát, amely a világ legismertebb szimbólumkönyve, amelyben minden személy, minden helyszín, és minden esemény szimbolizál valamit, könnyen elképzelhető, hogy Jézus személye, az egész kálváriája, és a kivégzésének a helyszíne is, valamilyen szimbolikus jelentéssel bír.
Nézzünk most egy példát, a szimbólumok számunkra ma természetes használatára. A közlekedés szabályait például, a KRESZ szimbólumrendszere aktualizálja számunkra az utakon. Mégpedig a közlekedési táblákon, a közlekedést szabályzó lámpákon, és az útburkolati jeleken keresztül.
Akinek nincsen jogsija, eltéved a KRESZ közlekedési szimbólumrendszerében. Mert nem ismeri azok jelentését. Számukra kaotikus a közlekedés rendszere. Akik azonban, már megszerezték a jogosítványt, tökéletesen eligazodhatnak ebben szimbolikus rendszerben. Ha pedig, be is tartják a közlekedés alapszabályait, és még udvariasak is a közlekedési partnereikkel szemben, akkor nagy biztonságban közlekedhetnek a nagyvárosokban is.
Hasonló a helyzet a Biblia szimbolikus rendszerével is. Akik nem értik meg a bibliai szimbólumok jelentését, azok az Írást betű szerint értelmezik, Farizeusok módjára, és nagyon eltévednek a hitükben. Folyamatosan arra hivatkozva, hogy „meg van írva”. Ilyen módon alakultak ki a különböző vallási felekezetek. Ugyanarra a Bibliára épülve. Mert a Biblia szövegét betű szerint értelmezték, vagy a bibliai szimbólumokat fogták fel egészen másképpen, mint azt valójában kellett volna.
Pedig, a Bibliában az is meg van írva, hogy „a betű megöl, a lélek pedig megelevenít”. Amely kifejezés éppen arra utal, hogy aki nem ismeri a Biblia szimbolikus üzenetét és, csak a leírt betűk által értelmezhető kijelentéseket veszi figyelembe, éppen úgy jár, mint a közlekedő ember, aki nézi mereven a közlekedési jelzéseket, de nem ismerve azok szimbolikus jelentését, életveszélyes módon közlekedik.
A Farizeusok sokasága, éppen olyan vallási csoport volt a korabeli zsidó kultúrközösségben, akik a Biblia szövegét, betű szerint értelmezték. Hiszen, mindig arra hivatkoztak, hogy valamilyen szabály, meg van írva. Ha pedig, a Bibliában meg van valami írva, akkor attól eltérni nem lehet, mert az, Isten által rendelt törvénynek minősül.
Ilyen „farizeusok”, ma is vannak a vallási vezetők köreiben. Akik folyamatosan azt szajkózzák, hogy valami meg van írva a Bibliában. De a szellemi szinten leírt bibliai szövegnek, a lelki szinten értelmezhető szimbolikus jelentését nem ismerik. Így sok esetben, teljesen nevetséges módon diktálják a nézőpontjukat, a reájuk hallgató hívők felé. Olyankor gyakorlatilag, vak vezeti a világtalant. Mert a félreértelmezett hitük alapján vezetik, a bibliai ismeretekkel alig rendelkező, és így megvezethető hívők népes táborát. Mintha úgy közlekednének egy nagyvárosban autóval, hogy nincs is jogosítványuk. De az utasaiknak azt bizonygatják közben mégis, hogy tökéletesen ismerik a várost.
Lehet, hogy a várost valóban jól ismerik. Sőt, az is lehet, hogy a szabályosan közlekedők haladási szokásait is elég jól tudják már követni. De a KRESZ szabályainak megértése nélkül, megszerzett jogosítvány nélkül, életveszélyes az, amit tesznek. Mert nem csupán önmagukat, hanem másokat is, a tévhitük nyilvánvaló veszélyeibe sodorják. A nélkül, hogy tudatában lennének a nyilvánvaló módon fennálló veszélynek.
Isten a Teremtő. De nem csupán élettelen tárgyakat teremtett, hanem élőlényeket is. Ezért, az élőlények viszonylatában ez a Teremtő, a lélek által, Megelevenítő képességünket biztosítja. Így a bennünket éltető lélek által, intelligens Isteni minőség elevenít meg minket. Mint minden más élőlényt. Bennünk azonban, megvan a szellemi intelligencia lehetősége is. Ami, értelmes emberré tesz minket.
Ezt az abszolút értékű lelki Intelligenciát nyomjuk el magunkban, a relatív értéket képviselő, folyton változó szellemi intelligenciánkkal. Mert mindig „okosak” vagyunk, és megyünk a saját fejünk után. Sokszor a nélkül, hogy szellemi szinten, figyelmet fordítanánk arra, ami a lelki vágyunk. Mert a tanult józan eszünkre hagyatkozva, megszokásból élünk csupán. A szokásaink rabjai vagyunk.
Ezért, a tanulással kondicionált szellemi képességeinkkel, mereven ragaszkodunk ahhoz, ami a tanult anyag alapján, „meg van írva” számunkra. Mert feltételek nélkül elhisszük azt, hogy az, az igazság. Pedig, csupán olyan emberek írták le a tanulnivalóinkat valaha, akik tévedhettek is. Mert a legújabb ismeretek hiányában, csak korlátozott módon fejezhették ki szellemi szinten azt, amit lelki szinten igaznak éreztek.
Így alakult ki a tudomány. Mint a tudós szakemberek, kollektív hitén alapuló relatív igazság. Akik a szellemi szinten megértett ismereteiket, lelki szinten igaznak érezték. Majd összeültek és konzultatív módon megegyeztek abban, hogy egyformán értelmezték a dolgot. Így tudományként tárhatják elénk, a kollektív hitüket.
Manapság pedig, ez a kollektív hiten alapuló társadalmi tudomány elemzi azt, hogy a vallások, szintén kollektív hitén alapuló tanításai, igazak maradhatnak-e. Ilyen módon, az emberiség relatív intelligenciája vizsgálja, az emberiség régebbi hagyományain alapuló relatív intelligenciát. Egyfajta kulturális önkontroll alapján. Amennyiben pedig, az új ismeretek függvényében, ellentmondást vélnek felfedezni a régi tanításokban, akkor a régit teljes egészében hajlamosak elvetni. Mint hibás tanítást. Ez biztosítja a relatív tudomány, és az Istenbe vetett hit ellentétes viszonyát.
Pedig, az embert megelevenítő lélek nélkül, nem alakulhat ki a szellemi szinten értékelhető relatív intelligenciánk sem. Ilyen módon, az ilyen tudományos alapon kezelt hitvitákban, a relatív szellemi intelligencia kérdőjelezi meg, az abszolút értékű lelki Intelligenciánk létezési jogosultságát. Vagyis, a megértettnek vélt szellemi tudásunk, a megérthetőt vitatja. Nincs ezzel baj, amíg a dolog, a tökéletesebb megértés fejlődését szolgálja.
Mivel a lélek él az által, hogy éltet bennünket, ezért szellemi szinten, éppen a lelki aktivitásunkat kell megértenünk ahhoz, hogy az igazság birtokába juthassunk. Mert a szellemi gondolatainknak, az Istentől kapott természetes alapfeladatuk éppen az, hogy a lelki érzéseinket fejezzük ki velük, értelmes módon. Akkor vagyunk intelligensek. Mert az Isteni eredetű lelki intelligenciánkat tükrözik, a szellemi gondolataink által irányított szavaink és tetteink.
Ezért, a szavaink és a tetteink, olyan szellemi gondolatokra épülnek, amelyek fogalmi jelentései, szimbolikus módon képesek kifejezésre juttatni, a lelki érzéseinket. Ezért szükséges az, hogy a szavaink fogalmi jelentéseit, időben megtanuljuk ahhoz, hogy ne beszéljünk el egymás mellett. Mert a legtöbb meddő vitánk ilyen módon, éppen abból adódik, hogy a szavaink fogalmi jelentéseit, nem egyforma értelmezéssel használjuk. E miatt, gyakran eltévedünk, az intelligens társalgást biztosító kommunikációinkban.
Nem kivétel ez alól, a Biblia sem. Ahol az Írás, szimbolikus értelemben beszél, az Isten által éltetett értelmes emberről. De, amíg a szimbólumok jelentéseit figyelmen kívül hagyjuk, addig csak bolyongunk a hiteinkben. Mert ma még, nincsen két egyformának értékelhető hitű ember. Hiszen a hitünk alapjai, nincsenek tudományos értékkel lefektetve. Nagyon sok vallásos és ezoterikus tanítás próbálja irányítani a spirituális, azaz a lelki szinten erős életünket.
A lélek által tehát, Isten éltet minden, szellemi szinten értelmes embert. Ez az Isteni minőségünk, minden esetben üzenetet küld az elménkbe, amikor probléma elé állít bennünket az élet. Ez az Isten által küldött üzenet nem más, mint a vágy. Mert az Isten által küldött lelki vágyunk, midig a számunkra legideálisabb megoldásra irányul. Ami az aktuális problémánk lehetséges megoldásaként, boldoggá tehetne bennünket.
Isten küldötte bennünk tehát, a problémánktól megváltani képes lelki vágyunk. Nincs más dolgunk ezért, mint az, hogy a szellemi gondolataink segítségével, tökéletes módon kifejezésre juttassuk azt a reális elképzelésünket az elménkben, amely ideális megoldás lehet, az aktuális problémánkra. Ezt a szellemi szinten formált elképzelést Isten látja az elménkben. Tökéletesen egyetért azzal, mert az általa küldött intelligens vágyunkat fejezi ki értelmes módon.
Így a lelki vágyunkban gyökerező abszolút intelligens megoldást, relatív módon intelligens formában juttatjuk kifejezésre, a szellemi gondolataink segítségével. Ami a lelkünk által bennünk élő Isten számára, éppen azt jelenti, hogy megértettük a problémát, felismertük a vágyunk lelki üzenetét, és a szellemi gondolataink segítségével, az aktuális élethelyzetünkre tudjuk azt ültetni. Ez által, az Isteni teremtés hatáskörébe rendelhetjük azt.
Mert az esetleges megvalósulása során, képesek vagyunk azt fogadni. Hiszen a reális képzeletünk azt bizonyítja a bennük, élő Isten számára, hogy szellemi szinten, már érettek vagyunk a vágyaink valóságának az elfogadására. Vagyis, az Isteni eredetű teremtés, amely a megtapasztalható valóságunkat formálja, nem felesleges számunkra.
A lelki vágyunkat tehát, mint az Isteni eredetű lelkünk küldöttét a koponyáink hegyén, azaz az elméinkben éltethetjük, vagy ítélhetjük halálra. Ha a szellemi gondolataink által irányított szavaink és tetteink nem a vágyainkat juttatják kifejezésre, akkor ugyanis, a vágyat gyakorlatilag, mint az Isteni minőségünk küldöttét, keresztre feszítjük az elménkben. Ettől persze, szenvedni fogunk. Mert az elvárt életeseményeink, nem a vágyaink szerint fognak alakulni.
Aki tehát, nem a vágyait fejezi ki a szellemi gondolatai segítségével értelmes módon, annak számára a vágy, mint megváltó mentális tényező, elhal az elméjében. Így a hitetlen emberek nap, mint nap, keresztre feszítik az elméjükben Isten küldöttét, a vágyaikat. Mert valamilyen intelligensnek látszó hátsó gondolatra, vagy külső sugalmazásra hallgatva, nem a vágyaik alapján fejezik ki, a számukra lehetséges megoldásokat a problémáikra.
Így a problémába bonyolódva, újabb problémákba keverednek a helyett, hogy Isteni eredetű megoldást találnának. Ami boldoggá tehetné őket. Félreértés ne essék, szükségünk van a szellemi szintű racionalitásunkra. Hiszen abban gyökerezik az éppen aktuális, szellemi szintű mentális szimbólumrendszerünk. Amelynek a segítségével, kifejezésre juttathatjuk a vágyainkat az elménkben. Így a vágyunkról szóló reális képzeletünk, akár képi, akár film alakot öltsön is az elménkben, valóban Isten akaratát fejezi ki bennünk.
A lelkünk által bennünk élő Isten valóságformáló „tervasztala” tehát, az elménkben kialakított reális képzeletünk. Amely valamilyen problémánk valóságos megoldásának az elképzelésére szorítkozik. Amelyben egy lelki vágyunk jut kifejeződésre. Mégpedig olyan módon, hogy a szellemi szintű szimbólumrendszerünk segítségével, relatív intelligenciával ruházzuk fel, a vágyunkban rejlő, abszolút intelligens Isteni üzenetet. Éppen azért, hogy a mi életünkben Istenem, „legyen meg a Te akaratod”.
Mert tudomásul kell vennünk végre azt, hogy nem élhetünk Isten nélkül. Mivel éppen Ő maga éltet bennünket. Az Ő végtelen intelligenciájával. De a relatív szellemi szintű intelligenciánkra támaszkodva, szabad akarattal ruházott fel bennünket. Mert önmagát, még bennünk sem korrigálja. Ezért mi magunk dönthetjük el azt, hogy milyen valóságot kívánunk megtapasztalni. Mert a képzeletünk valóságformáló képessége, akkor is működik az elménkben, ha Istentudat nélkül használjuk. De reális Istentudattal, a vágyainkban gyökerező Isteni akaratot juttathatjuk kifejezésre értelmes módon. Hogy azok alapján alakuljanak a megélhető életeseményeink. Azaz a sorsunk.
Az Isten nélküli élet ennél fogva, nem mindig a vágyainkban kódolt megoldás-centrikus jellegű. Ezért problémákkal tarkított életvitelt tesz csak lehetővé. Amely problémák megoldásait, egymásra kényszerítjük, és folyton a felelősöket keresve, elégedetlen életet élhetünk csupán. Tele bosszúsággal, fájdalommal, és csalódással. Egy boldogtalan, Istentelen valóságba kényszerülve.
Amikor Isten megteremtette az embert, élettelen volt az. Ő maga lehelte az életnek a leheletét az orrába. Vagyis, az emberi testet, Isten vette birtokba. Éppen azért, hogy a lélek által, éltessen bennünket. De Ő maga, csak addig élhet rajtunk keresztül szabad életet, amíg a lelki vágyainkban rejlő akaratát követjük. A számunkra megváltó gondolatok szimbolikus képeit formálva az elménkben. Mint reális elképzeléseket arról, amit meg szeretnénk tapasztalni a valóságunkban. Így működik a boldogságot biztosítani képes Isteni vezetés.
Ilyen módon, a szellemiségünk által bennünk halmozódó relatív intelligenciánk, a lelkünk abszolút intelligenciájához fejlődhet. Erre utalnak, az ezoterikus módon irányított meditációs gyakorlatok is. Amikor a szellemi aktivitásunk lecsendesítésének az arányában, a lelki intelligenciánkat figyelheti az elménk. Amelyben, minden problémánkra, Isteni eredetű tökéletes megoldást találhatunk. Mert a meditáció során, a lelkünkre figyelünk. A bennünket éltető Isteni minőségünkre.
A tudomány azt állítja, hogy az energia egy és oszthatatlan. Mert az energia megmaradási törvénye alapján, sem teremteni, sem pedig, elpusztítani nem tudjuk az energiát. Amely ennél fogva, mindig új, és megint újabb alakot ölt, a hatásával szemben teljesen tehetetlen tömegek aktivizálásával. Ezek az új, és megint újabb alakzatok képezik, a mágneses alapú szubjektív valóságban, az elektromos tulajdonságú objektív anyagi valóságot.
Így az Univerzum kétféle valósága, folyamatos induktív viszonyban áll egymással. Az Indukció kétirányú folyamat. Ezért, az anyagok felől éppúgy hatást gyakorol a mágneses alaphalmazra, mint amilyen módon hatással bír a mágneses alaphalmaz, az anyagi testekre. Ezért a mágneses alaphalmaz, a minden anyagi valóság eseményszerűségéről tudó, és a minden anyagi valóságra ható képességként fogható fel. Az Univerzumnak, egy abszolút Intelligens „személyben”. Amit Istenként tisztelhetünk. Mint az Univerzum öntudatának az értelmes megnyilvánulását.
Így a fejünkben, mint a koponyáink hegyén, amit a Golgota szimbolizál számunkra a Bibliában, relatív módon megérthetjük azt az abszolút Intelligenciát, ami az egész anyagi szintű világegyetemet működteti. Beleértve önmagunkat is, mint a lélek által éltettet értelmes embereket. Akik annál értelmesebbek lehetnek szellemi szinten, minél közelebb kerülnek a lelki intelligencia mentális szintjéhez. Mert lélekben, egyek vagyunk. Ugyanannak az Intelligens energiának, a szellemi szinten értelmes megnyilvánulásai.
Matécz Zoltán
2017.05.16.
