Áldás.
Hogy milyen fontos dolog az áldás az életünkben, azt a nemzeti himnuszunk is igen jól tükrözi. Amit minden alkalommal elénekelünk, ha a népünk, sikereket ér el valamiben. Mert úgy kezdődik, hogy „Isten, álld meg a magyart. Jó kedvvel bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz reá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép, A múltat s jövendőt!”
Amikor tehát, a hazánk himnuszát énekeljük, akkor gyakorlatilag, Isten áldását kérjük hazánk minden állampolgárára. Amely mennyei áldás lévén, mi magunk is részesülhetünk, az Isteni teremtés csodáiban. Ami, a jó kedvet és bőséget biztosítani képes, így a boldogságunk záloga. Ezt énekli, hívő és hitetlen magyar egyaránt. De a magyarság felfokozott lelki érzelmeivel.
Így a himnuszunk által, sikereket kérünk Istentől, és közben elismerjük azt, hogy Ő, biztosítani is képes azt számunkra. Mint a megtapasztalható valóságunk formálásában jártas, és értünk munkálkodó kozmikus hatalom. Gyakorlatilag, azt kérjük, a himnuszunk teljesen átszellemült és lelki érzésekkel telített éneklése közben, hogy Isten, áldás legyen az életünkben.
Az energia megmaradási törvénye értelmében, az energia egy és oszthatatlan. Mert a jól ismert tudományos állítás szerint, energia nem vész el, csak átalakul. De az energiával, sohasem találkozhatunk. Csak a hatását észlelhetjük. Mert az energia, mindig a hatásával szemben teljesen tehetetlen tömegek aktivizálása révén mutatkozik meg számunkra. Ennél fogva, ha megváltoznak az energetikai feltételek, akkor az anyagi testek tömegeinek a szerkezete változik meg. Ilyen formában, mindig új, és megint újabb megnyilvánulási formát öltve, a viszonyítását végző ember számára.
Az energia tehát, egy és oszthatatlan. Vagyis, ugyanaz az energia működteti a világegyetemben az égitestek jól látható mozgásformáit, mint amelyik a lélek által, bennünket is éltet. Ezért mondják az ezoterikus tanítások azt, hogy lélekben egyek vagyunk. Mert az életünk energiája, csupán elkülönül bennünk mindaddig, amíg éltet minket.
De a lélek, az életünk energiája a legékesebb bizonyíték arra, hogy az energia, intelligenciát is hordoz. Mert az elménkben, a lelkünk érzései és a szellemi gondolataink, mindig értelmes egyensúlyra törekednek. Az elménkben történő esetleges konfrontációjuk, lelkiismereti válsághoz vezet. Amit egyszerűen, lelkiismeret furdalásnak nevezünk. Vagyis, az intelligens lelkünk, nem hagy bennünket békén addig, amíg szellemi gondolataink által irányított cselekedeteinket, amit a pozitív lelki érzéseink ellenében hajtottunk végre, rendbe nem tesszük. Mégpedig, a bocsánatkérés vagy a megbocsátás által.
Az áldás tehát, egy magasabb hatalom jóváhagyása, arra a cselekedetre vagy eseményre, amit előre megterveztünk és elképzeltünk magunknak. Így például, egy fiú, elmondja és megkérdezi az apjától azt, amit eltervezett, és engedélyt kér annak végrehajtásához. Az apa pedig, az által, hogy megengedi a dolgot, áldását adja rá. Az mondja, „jól van fiam, úgy legyen”. Vagyis, hozzájárul az esemény megvalósításához, és ha szükség van arra, akkor segítséget is nyújt hozzá. Vagyis, szükség esetén, támogatja a megvalósulást. Mert az, a fia sikerét, örömét szolgálja. Így egy magasabb fokozatú értelem nevében, felelősséget vállal azért, amit a fia kitalált. Így az apa, nem fogja megtenni a fia helyett a megtervezett eseményt, csupán segíti őt a végrehajtásban.
Hasonló a helyzet akkor, amikor egy beosztott kér engedélyt a főnökétől arra, amit előzőleg eltervezett és elképzelt. De a munkahelyi vezetőjének a hozzájárulására van szükség ahhoz, hogy a terv megvalósítható legyen. A főnök pedig, belátja a vele megismertetett terv hasznát, és hozzájárul a végrehajtásához. Vagyis, áldását adja rá. Ez által, tudatosan felelősséget vállal a megvalósulásért, egy nála is magasabb munkahelyi vezető hatalma előtt. Így a főnök, nem fogja megtenni azt, amit a beosztott kitalált, csupán segíteni, támogatni fogja őt a végrehajtásban.
Ugyanígy, a társadalmunk magasabb fokozatú értelmet képviselő főnöke Isten. Ezért kérjük az áldását mindenhez, amit kitalálunk, és meg akarunk valósítani. Amikor pedig, a sikereinken felbuzdulva a himnuszt énekeljük, akkor gyakorlatilag, hálát adunk Istennek azért, hogy megvalósíthattuk a vágyaink szerint formált terveinket. Miközben, további segítséget kérünk tőle, az elkövetkezendő terveink sikeres végrehajtásaihoz.
Ennél fogva, amikor áldást kérünk, akkor gyakorlatilag, a szellemi gondolataink által juttatjuk kifejezésre, a vágyinkban rejlő lelki érzéseinket azért, hogy a tudatos végrehajtás közben, a kívánt esemény rezgési szintje fokozódjon. Amikor a szellemi szinten irányított kérés közben, lelki örömöt érzünk, akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy a felsőbb kozmikus hatalom, vagyis Isten, örömét leli abban, amit a vágyaink szerint kitaláltunk, és szeretnénk megvalósítani. Mert egyetért azzal, és az öröm érzésével, az áldását adja rá. Az által pedig, felelősséget vállal azért, amit teszünk. Mert helyesnek tatja. Szeretetben aktív dolognak.
Vagyis, tudatosan hozzájárul annak végrehajtásához. Ami azt jelenti, hogy fokozni fogja a megtervezett eseményünk kozmikus rezgési szintjét. Éppen azért, hogy a megvalósulás által, sikerélményekkel gazdagodjunk. Mert a sikerek azok, amelyek előre visznek bennünket a fejlődésünkben. A kudarcokkal ellentétben. Mert a sikereink, eleve kétféle fejlődést biztosítanak számunkra. Mentális, szellemi fejlődést, amelyek által mindig tanulunk valamit, és anyagi szintű gyarapodást. Ezek miatt valósul meg az elménkben a pozitív lelki érzés, amit a siker megtapasztalása jelent számunkra.
Éppen ilyen módon működik, az általam javasolt, tudatos teremtés mentális technikája is. Amelynek keretében, egy vágyainkban jelentkező lelki érzést fejezünk ki, az értelmes szellemi gondolataink segítségével. Így az elménkben, elképzelést formálunk a vágyott dologról vagy eseményről. Majd, miközben kialakul, azaz realizálódik az elképzelésünk tárgya vagy eseménye az elménkben, egyre fokozódó belső örömöt érzünk. Amikor a vágyunk mentális képe vagy filmje elkészült az elménkben, és a látvány örömét érezzük, akkor kell azt mondani, hogy ÁMEN. Azaz „Úgy legyen”.
Mert amikor, reális elképzeléseket formálunk az elménkben, akkor valójában, a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünknek vetítünk képeket vagy filmeket. Mégpedig éppen arról, ami a lelkünk vágya. Ennél fogva, a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk, az elménkben látható mentális elképzeléseinkben, éppen azt figyeli, hogy az általa küldött vágy érzése, milyen módon realizálódik. Amint valóságosnak látja az elménkben, máris örömérzéseket biztosít hozzá. Ilyen módon igazolva számunkra azt, hogy az elképzelésünk helyes volt. Így hozzájárulását biztosítja a megvalósuláshoz. Vagyis, az áldását adja rá. Nekünk pedig, már csak ki kell tartanunk hitben addig, amíg az elképzelt dolog vagy esemény megvalósulását megtapasztaljuk.
Isten áldására tulajdonképpen, azért van szükségünk, hogy a mentális módon kialakítható terveink, mindig szinkronban legyenek az Isteni teremtés alapvető szeretetérdekeivel. Hogy az elképzelésünk, ne ütközzön Isten abszolút szeretetével. Mert az Isteni teremtés, csak az abszolút szeretetet szolgálhatja. Amelyik elképzelésünk, bármilyen reális legyen is az, az abszolút szeretet érdekeitől különbözik, az nem is képes örömöt okozni az elménkben. Vagyis, más néven, Isten nem biztosítja hozzá az áldását. Így nem járul hozzá a megvalósuláshoz.
Ennél fogva, az Isteni akarat szeretetelveinek ellenében is cselekedhetünk, de az nem fog örömöt kiváltani bennünk. Mert, a dolgot vagy eseményt, csak kudarcként élhetjük meg. Amelyből persze, szintén tanulhatunk. De, ha nem azt tanuljuk meg belőle, hogy máskor a kozmikus hatalom hozzájárulásával teremtsünk magunknak megtapasztalható valóságot, akkor újabb kudarcokban lesz részünk. Ami, minden szenvedésünk alapja.
A vágy, a bennünk élő Isten akarataként, csak egy szándék az elménkben. Arra utal csupán, hogy mit szeretnénk megtapasztalni az életünkben. De a reális elképzelés és Isten áldása nélkül, eleve kudarcra van ítélve. Az elménkben megvalósítható tudatos teremtés lehetősége pedig, éppen arról szól, hogy hogyan szerezhetjük meg Isten áldását, a vágyott dolog vagy esemény megtapasztalása érdekében.
De ez a kozmikus szintű áldás, nem pusztán szívesség Istentől, hanem elemi szintű előfeltétel a teremtésre. Mert Isten, a teremtő. A lélek által, bennünk is teremteni akar. Csupán mentális módon, szinkronba kell hoznunk az akaratunkat, Isten szeretetérdekeivel. Amely szerint, a kozmikus teremtés folyamata állandóan zajlik. Vagyis, a kozmikus teremtés részévé kell válnunk. De ez, szeretet nélkül, eleve nem valósulhat meg. Mert szeretet nélkül, éppen szembe megyünk a teremtésben megvalósuló Isteni akarattal.
Aki a széllel szemben pisil, levizeli magát. Aki a kozmikus szeretet ellen él, kudarcokat halmoz magának. Amelyben a sikertelenség, a szegénység, és a betegség gyökerezik. Vagyis, az élet kevésbé áldásos részletei. Mert hiányzik belőlük Isten áldása.
Isten áldásával is nekünk, magunknak kell élnünk az életet. Mert a megtapasztalás, a mi személyes feladatunk. De Isten áldását élvezve, mindig könnyebb, vidámabb, bőségesebb, szerencsésebb, egészségesebb, sikeresebb a szükségszerű megtapasztalás. Mert Isten áldása, egy kozmikus parancs, egy felsőbb utasítás, a megtapasztalható anyagi megvalósulás érdekében.
A szelídebb, barátságosabb népek köszönésében, még a mai napig is fellelhető az áldás. Így például, a hawaii szigetek lakóinak „aloha” kifejezése, nem csupán egy egyszerű köszönésnek számít. Hanem a kimondott áldás mellett arra is utal, hogy szeretetben osztozunk. De a régebbi magyar köszönési formákban is például, Isten áldását kívántuk egymásnak. Sajnos, ez a csodálatos köszönési mód, mára már jócskán elkorcsosult.
Éppen ilyen módon, a személyes jókívánságaink, még mindig magukon viselik az Isten áldását. Születésnapkor például, az „Isten éltessen sokáig” kifejezést használja, hívő és hitetlen ember egyaránt. Isten áldását kérve az ünnepeltnek. Mert ez egy ősi hagyatékunk. Amely még mindig tisztán utal, a kultúránkban gyökerező emberszeretetre, amit megosztunk egymással. Miközben osztozunk egymás örömében.
Mert a „magyarok Istene” még az egyéni embert éltette, a mi népünk ősi kultúrájában. Mivel az „Áldjon meg az Isten.”, vagy az „Isten áldjon.” kifejezéseink, éppen azt jelenti, hogy azt kívánjuk a honfitársunknak, hogy az élete során, Isten kozmikus szeretetrezgéseiben részesüljön. Az által pedig, bőségben és egészségben éljen. Amely kozmikus rezgések, mindig a teremtést szolgálják. Így a siker, a bőség, és az egészség állapotait hozzák elénk. Ami Isten áldásainak a közvetlen megnyilvánulása az életünkben.
Így az értelmes és egészségesnek mondható emberi kapcsolatainknak, ezt a célt kell szolgálnia. Amelyben, minden honfitársunk boldogulhat. Mert a „boldogulás” kifejezésünk, éppen arra utal, hogy semmiben sem szenvedünk hiányt.
A mi ősi magyar nyelvünkben, az áldás ás az áldozat kifejezések, közös tőről fakadnak. Ezért nincsen számunkra áldás, áldozatvállalás nélkül. Amikor ugyanis, áldásos tevékenységgel segítünk másokon, akkor tudatosan áldozatot vállalunk. De az áldozatvállalásunk mértékét, mi magunk határozzuk meg. Végső soron, éppen erre a kettősségre vezethető vissza, a keresztény tanításokban Jézus krisztusi, azaz megváltói szerepe is.
A teremtés bősége mutatkozik meg akkor is, amikor egy nő, gyermeket vár. Amikor, áldott állapotban van. Annak eredményeként, hogy két ember, osztozott a szerelem szexuális élményében felfokozott szeretet élményében. Amelynek során a hím ivarsejt, a sejtosztódáshoz szükséges genetikai információkat juttatja a női petesejtbe. Amely nélkül, a női petesejt egyszerűen elpusztulna és kitisztulna a szervezetből.
A hím ivarsejtben lévő genetikai kód arra alkalmas, hogy lélek „osztódása” után, az új test sejtjeinek a természetes osztódási folyamatait is megszervezze. Egészen az új egyed teljes kifejlődéséig és megszületéséig. Amelyben ennél fogva, szintén Isten nyilvánul meg. Éppen a lélek által. Ezért mondja a régi magyar bölcsesség azt az újszülött gyermekre, hogy az nem más, mint Isten ajándéka. Mert amikor Isten ajándékot ad az embernek, akkor a legjobbat és a legszebbet adja, önmagát.
Így az újszülött gyermek, mint embertestbe bújtatott Isten, alkalmassá válik a felcseperedése után, a további re-inkarnációs jellegű szaporodásra. Ahol a lélek, azért emlékszik a régebbi életek eseményszerűségeire, mert az univerzális egység részeként született meg. Mert Isten, mint az univerzális egység, minden életeseményre emlékszik.
A lélek, éltető energiája miatt, Isten abszolút létezését éljük meg, sajátságosnak mondható relatív módon. Így lokális jelleggel, az elménkben tudatos módon szerzünk tapasztalatokat Isten számára, amíg élünk. Amelyben az életünk, annyira lehet csak áldásos, amennyire elfogadjuk benne az Isten által reánk rótt szeretet programját. Így isten programjának engedelmeskedve, mindannyian a szeretet hordozói vagyunk.
Függetlenül attól, hogy milyen egyéb relatív életszerepre kondicionáljuk is magunkat, hogy beilleszkedhessünk a társadalmunkba. Ezért, a relatív életszerepeink, akár változhatnak is az életünk során, de a szereteten alapuló abszolút életprogramunknak, állandónak kell maradnia. Különben, nem lehetünk áldásosak, és könyörtelenül szenvedésre ítéljük magunkat.
Ezért, bármit gondolsz, mondasz, vagy teszel, mindig Isten reád ruházott szeretetével tedd. Hogy te magad is, áldásos lehess az emberek életében. Mert az áldás csökkenthető és fokozható a mi relatív anyagi valóságunkban. Erre a mentális szabályzásra alkalmas a hála.
Ahogy a mi személyes életünkben, a hálátlan ember, méltatlanná válik arra, hogy további segítséget nyújtsunk neki, úgy a hálátlanság negatív lelki érzései, méltatlanná teszik az embert, az Isteni áldások befogadására. Így mindig olyan eseményekben részesülsz, amilyen lelki érzéseket biztosítasz az várható eseményekhez. Mert a hála pozitív lelki érzései, megteremtik áldásként számodra mindazt, amiért újra, és újra hálás lehetsz. Ilyen módon, Isten áldásaira is méltóvá kell válni, a hála által.
Legyél hálás a napsütésért, az esőért, az egészségért, a segítségért, a bőségért, a sikerért, a szerencséért, és minden olyan dologért, amit szeretnél megtapasztalni. Hogy Isten áldásával, még több olyan dologban és eseményben lehessen részed. Mert mindig azt tapasztalod meg, amihez a lelki érzéseidet biztosítod. Mégpedig, azok polaritása alapján.
A bosszúság, a hálátlanság negatív lelki érzése. Ezért, további bosszúság megtapasztalását eredményezheti csak. Ezért, a bosszús ember, nem részesül Isten áldásában, amit a bőség és az egészség jelent.
Világmindenségként az Univerzum, egy és oszthatatlan. Még akkor is, ha a mágneses terében, különböző minőségű összetett elektromos anyagi minőségek nyilvánulnak is meg. Így mi magunk is, az Univerzum elválaszthatatlan, szerves részét képezzük. Ezért érdemes, az összetett szerkezetű anyagi megnyilvánulások eseményeinek a formálására képes abszolút Intelligencia áldásával együtt élnünk a létezésben.
Mert az Univerzum öntudata, akit Istennek hívunk, minden összetett szerkezetű elektromos anyagi létezésben benne van. Ilyen módon, bennünk is a lélek által. Bennünk azonban a szellemiségünk, relatív intelligenciával is bír. Ezért nem pusztán ösztönös lények vagyunk, hanem relatív intelligenciával rendelkező öntudatos élőlények is. Ezért nyilvánvaló módon, a kauzális viszonyokat felismerve, megérthetjük a teremtőnkhöz fűződő mentális kapcsolatunkat.
A teljes mondanivalóm lényegét azonban, te magad képezed, kedves Olvasóm. Mert a lélek által, Istentudatos módon élve, olyan szellemi gondolatokat formálhatsz az elmédben, olyan szavakat mondhatsz ki, és olyan cselekedeteket hajthatsz végre, amelyekkel Te magad is, áldás lehetsz mások életében. Csupán, ezeknek a tudatosan végrehajtott tevékenységeidnek, Isten szeretetérdekein kell alapulniuk. Éppen azért, hogy mindig szinkronban maradj, az Isten által irányított folyamatos teremtéssel. Mert, csak ilyen módon lehetsz aktív része Te magad is, az Univerzumban folyton zajló teremtésnek. Így élhetsz, Isten áldásaként.
Matécz Zoltán
2017.09.17.
